A diktátorok a demokratikus szomszédoktól tartanak a legjobban

2014 december 6., szombat 6:04
  • Amióta létezik társadalomtudomány, azóta fejtegeti, hogy vajon miért törnek ki háborúk embercsoportok között?
  • Rengeteg elmélet született már, de az egyik legutóbbi egy magyar fiatalember munkája. A Harvard doktorandusza, Láda Ákos kutatása, sok, fontos helyen keltett figyelmet.
  • The Clash of Brothers című készülő disszertációjában kifejtett elméletét alkalmazta már az ukrajnai és a hongkongi események értelmezésére is

Ládát saját elmondása szerint régóta érdekelte, mi lehet a demokratizálódás és a háborúzás oka. Az ezzel foglalkozó irodalom viszont jellemzően keveset beszél arról, hogy a különböző kulturális jellemzők, például a vallási vagy az etnikai különbségek hogyan hatnak ezekre a makropolitikai folyamatokra. Amikor öt évvel ezelőtt a Harvardra jelentkezett, az volt a terve, hogy ebben a kérdésben mélyed el. Azóta is ezzel foglalkozik.

A háborúk okait sokan vizsgálták már. És mint mondja, az elemzések közül kettő különösen kiemelkedik. Az első a földrajzi tényező, azaz, hogy a háborúk gyakrabban robbannak ki olyan országok között, amelyek területileg közelebb fekszenek egymáshoz. A másik ilyen tényező a politikai intézményrendszer, vagyis két demokratikus berendezkedésű ország ritkábban keveredik háborúba egymással.

„Felmerült bennem, hogy vajon lehet-e egy harmadik, az előbbi kettőtől különböző tényező a háborúk kitörésének oka: az úgynevezett kulturális hasonlóság, például a vallás területén”

– mondja Láda. Disszertációjának  fő tézise, hogy a háborúk olyan országok között robbannak ki leggyakrabban, melyek kulturálisan hasonlóak, viszont politikai intézményrendszerükben eltérőek. Észak- és Dél-Korea példája kiválóan illusztrál egy ilyen konfliktust.

A harmadik világháború kopogtat – olvasható egy kijevi tüntető kaszáján (SERGEI SUPINSKY / AFP)

A két ország példáját Láda Dél-Korea 1987-es demokratizálódásán keresztül mutatta be. Egy viszonylag új kutatási módszert alkalmazott, a kvantitatív szövegelemzést. Az észak-koreai hivatalos, állami cikkek tartalmait elemezte az 1987-et megelőző és az azt követő években. És azt találta, hogy 1987 után az észak-koreai propagandában kicsit megváltozott Dél-Korea bemutatása. Azokban a cikkekben, amelyek megemlítik Dél-Koreát, 1987 után sokkal gyakrabban használják rá a „korrupt”, „szegény” vagy „diktatórikus” jelzőket.

„Az észak-koreai propaganda tehát megpróbálta az észak-koreai állampolgárokat arra sarkallani 1987 után, hogy ne követendő példaként tekintsenek déli szomszédjukra. Persze 1987 előtt is veszélyt jelentett az észak-koreai rezsimre, ha a polgárok a délieket példának tekintik, de ez a veszély Dél-Korea demokratizálódásával megsokszorozódott, ahogy ezt a szövegelemzés megmutatta.”

Az elemzésnek fontos eleme a kulturális hasonlóság. Ez lényegében azt jelenti, hogy az állampolgárok értékrendje hasonló. És azt a szakirodalomból lehet ismerni, hogy egy bizonyos értékrend csak lassan, generációkról generációkra alakul át. Láda szerint így ha egy másik ország a mieinkhez hasonló értékrenddel bír, akkor az adott ország könnyen követhető példaként adódhat a számunkra. A kutatások alapján az emberek ugyanis a szembeötlő kulturális tulajdonságokra, mint a vallási vagy etnikai hasonlóságokra alapozzák a véleményüket.

Egy intézményrendszeri berendezkedés, mint például a demokrácia vagy a kommunizmus, pedig gyakran terjed kulturálisan hasonló országok között.

"Gondoljunk csak az 1989-es forradalmakra, az Arab Tavaszra, vagy a kommunizmus terjedésére a hidegháború időszakában. Egy-egy pozitív példa különösen könnyen követőkre talál olyan országokban, ahol a jelenlévő rendszer gazdasági problémákkal küzd.

- mondja Láda, akinek disszertációja négy elemből állt össze. Az első egy játékelméleti matematikai modell, ami arról ad képet, hogy egy demokratikus intézményrendszer példája milyen körülmények között jelent veszélyt egy diktátor számára. A másik három elem ennek az elméletnek a bizonyítása, statisztikai elemzés, történelmi esettanulmányok és adott diktatórikus propaganda elemzése révén.

A statisztikai elemzés során az 1816 és 2008 között kitört háborúkat vizsgálta meg a világ összes országa között.

„Meggyőző bizonyítékot találtam arra, hogy kulturálisan hasonló országok, ahol az egyik ország demokratikusabb mint a másik, gyakrabban háborúznak egymással. Azt is megmutattam, hogy a diktatórikus állam kezdeményezi az ilyen háborúkat. Ráadásul minél gyengébb a diktatórikus állam gazdasági teljesítménye a hozzá kulturálisan hasonló, de intézményileg szabadabb országokkal összehasonítva, annál valószínűbb egy ilyen konfliktus.”

Láda most azt vizsgálja, hogy egy-egy ország lakossága melyik másik ország példáját tekinti követendőnek és miért.

Vizsgált példái között Magyarország is előkerül, egész pontosan 1848-49.

1849-re Magyar Királyságban egy liberális rendszer került hatalomra. Ekkor úgy tűnt, hogy ezt a kormányt a konzervatív osztrák Habsburg-rezsim nem lesz képes elnyomni. Ez megijesztette az orosz cárt, aki nagyon tartott attól, hogy a nyugati liberális forradalom az Orosz Birodalomra is átterjedhet. A cár úgy döntött, hogy saját hadseregével vet véget a magyar forradalomnak. Egy privát levelében írt arról, hogy azért kényszerült háborúra, mert a liberális eszmék könnyen az ő birodalmára is átterjedhetnek. Külön veszélyt jelentett az, hogy az orosz uralkodónak sok lengyel alattvalója volt, akik történelmi, kulturális kapcsolataik miatt még inkább fogékonyak voltak a magyarok felől jövő eszméknek.

Donyeck 2014. december elsején (ERIC FEFERBERG / AFP)

Láda modelljével nem csak a történelmi háborúk okai válnak megmagyarázhatóvá, de alkalmazható a jelen konfliktusaira is.

„Ma már sok elemző egyetért abban, hogy az orosz inváziónak az oka a kulturálisan hasonló Ukrajna demokratizálódása volt. Putyin rezsimje megrettent attól, hogy Ukrajna gyorsan sikeres alternatívát kínálhat az orosz uralommal szemben. Az Euromajdanon tüntetők túlnyomó többsége mérsékelt ukrán állampolgár volt, akik megelégelték a korrupciót és szerettek volna egy európaibb országot építeni.”

Éppen ezért fontos az Európai Unió szerepe is Láda szerint:

„A legfontosabb, amit az EU tehet az az, hogy egy sikeres demokratikus politikai rendszer példáját kínálja az elnyomott embereknek. Ha ez sikerül, mindenfele diktátor előbb-utóbb bukásra van ítélve.”

Láda tavaszra fogja teljesen befejezni a disszertációját (a jelenleg publikus változata itt olvasható), a Harvard Political Economy and Government PhD programjában tanul. (2005 és 2010 között a Budapesti Corvinus Egyetem makroökonómia szakára járt.)