Mégis, mennyi kidobott pénz van a költségvetésben?

gazdaság
2014 december 12., 07:21

A jövő évi költségvetésben eddig inkább az adók okoztak olyan felháborodást, ami túlment a szakmai nyilvánosság keretein: a netadót el is kellett vetni, lehet háborogni a Nébih/Tesco-adó miatt, a szappan- és művirágadó miatt, az önkormányzatok szinte korlátlan adókivetési joga miatt, a fizetős M0-ás miatt, a gazdaságot még mindig megbénító, elkobzó jellegű szektoradók miatt, a világ legmagasabb áfája miatt.

És ott vannak még persze a börleszkfilmbe illő bénázások is, amik valahol mélyen komolytalanná teszik az egész folyamatot. Főleg, hogy most már kiderült, hogy a kormány nem is tekinti feladatának a számolgatást, mielőtt fontos törvényeket hozna.

Pedig legalább ekkora botrány az, hogy mire megy el a pénz.

A tőlünk beszedett pénzből elég sokat költenek olyan dolgokra, amik csak egy alternatív univerzumban nevezhetőek "szükségesnek". És itt nem csak az ilyenkor mindig szóba kerülő stadionokról van szó: a felületes szemlélő is talál a jövő évi költségvetésben jó 500 milliárd forintot, ami vitatható, hogy mennyire hasznos és szükséges dolgokra folyik el.

A költségvetés nagy része viszonylag rugalmatlanul, szinte kötelezően elköltendő pénz. Olyan feladatokra megy el, mint a nyugdíj, az egészségügy, az államapparátus és önkormányzatok működése, amiket nagyon nehéz olcsóbban működtetni, és amiken csak hosszas és fájdalmas átszervezésekkel lehet csak pénzt spórolni. Ezek együttesen elviszik a költségvetés legnagyobb részét, egészen pontosan 9136 milliárd forintot a jövő évi terv szerint. Ami persze nem jelenti azt, hogy ebből ne lehetne spórolni, ha lenne terv, akarat és bátorság. Persze nincs. (Egy bizottság lesz majd.)  

Az állam finanszírozásán, tehát az államadósságra fizetett kamatokon sem tudunk nagyságrendeket spórolni (az MNB kamatcsökkentései azért segítettek ebben), tehát az arra betervezett 1196 milliárd forint is ott marad. Vannak viszont a puhább kiadások, mint az oktatás, a rendőrség-katonaság, a kultúra-sport és az egyéb jóléti kiadások, amiknél viszont egyszerűbben tudja tologatni a pénzt a kormány – ezek közül főleg az oktatás és a jóléti rendszer voltak a Fidesz-kormány eddigi tevékenységének kárvallottjai.

És vannak ezen kívül az alapvetően egyáltalán nem szükséges kiadások is.

Ha végignézzük a jövő évi költségvetés mostani verziójának sorait – önmagában egy elég frusztráló feladat, mivel az államapparátus mindent megtesz, hogy nehezebben lássunk bele a pénzünk elköltésének folyamatába –, az utóbbi évekhez hasonlóan több százmilliárd forintnyi olyan költés van, ami vagy teljesen felesleges, vagy legalábbis megkérdőjelezhető.

Az állami vagyon növelése és fenntartása: 165 milliárd forint.

Nagyon lelkesen vásárolja a cégeket, részvénypaketteket az Orbán-kormány a hivatalba lépésétől fogva, és előszeretettel dönt újabb pénzeket az állami cégekbe. Bankok és pénzügyi szolgáltatók, termelő vállalatok, közműcégek, mindegy, a lényeg az, hogy az állam tulajdonában legyenek – ahonnan aztán egy idő után általában baráti, de mindenképpen magyar kezekbe kerülnek.

A magyar állam gazdasági szerepvállalása ezzel a környező, nálunk egyébként az utóbbi években sikeresebb országoknál jóval nagyobbra nőtt, ráadásul úgy, hogy valódi indokot sem kaptunk erre. Mindenesetre az állami vagyon további bővítgetése és fenntartása költséges dolog.

A legnagyobb tételek közé tartozik itt az egyik legátláthatatlanabb magyar állami cég, az MVM 18 milliárdos feltőkésítése (a módosítások előtt még 50 milliárdot szántak ide), de kap jó sokat az elképesztő tempóban fúvódó Eximbank is. Nem derül ki viszont a költségvetésből, hogy a várható újabb államosításokat – például a nemrég bejelentett Budapest Bank-felvásárlást – miből fogják fedezni, várhatóan újabb módosítások lesznek majd év közben.

De az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások közé került a Nemzeti Filmalap 5,1 milliárdja, az MNV, az MFB és az MVM meghatározatlan célra fordított sok-sok tízmilliárdja, ahogy a Rubik-múzeum 600 milliója is. A Millenáris Széllkapunak másfél milliárddal kell megelégednie. Itt fut majd a Nemzeti Kastélyprogram is, ami évi 1,1 milliárd forintot emészt fel. Az állam időközben felhalmozott vagyona, ingatlanjai is viszik a pénzt rendesen, a fenntartás és őrzés tízmilliárdokat visz el.

Beruházási alap: 186 milliárd 600 millió forint.

Itt, a beruházási alapban vannak az igazán dühítő dolgok, a Lázár fivérek 830 milliós lovardájától és a Nemzeti Lovardától (1,4 milliárd) kezdve a kormány saját, Várban induló építkezésein (csak a Karmelita kolostor átépítése 5 milliárd, de mivel a nemzeti táncszínháznak ezért helyet kell keresnie, így ők is kaptak 2,4 milliárdot az új helyre) és a rengeteg sportlétesítményen (köztük a 44 milliárdos "olimpiai központon", és még 18,5 milliárdnyi egyéb stadionon) át a Hungaroringig (közel 10 milliárd) és a templomfelújításokig mindenféle politikuskedvenc program. De megy pénz innen a paksi atomerőműre és rengeteg hivatali épület felújítására is.

Ha szeretne mérgelődni azon, hogy mire költik az áfáját, itt, a 178. oldaltól olvashatja át a listát. Jobb, mint a reggeli kávé!

Az általános tartalék: 100 milliárd + esetleg még 30 milliárd forint.

A beruházási alaphoz hasonló dolgokra költötték az utóbbi években a rendkívüli dolgokra szánt százmilliárdokat is, lásd a költéseket folyamatosan követő Portfolio táblázatát.

Ez azért különösen népszerű formája a pénz osztásának, mert a tartalék elköltéséhez még csak törvényt se kell hozni, elég kormányrendeletben utólag kihirdetni a dolgot. Igaz, ha veszélybe kerülne a hiánycél, akkor akár zárolhatnak is belőle.

A névleg létező Költségvetési Tanács azóta jelezte, a 30 milliárdosra csökkentett országvédelmi alap (ami az általános tartalékkal ellentétben mindig zárolva van) ebben a formában igazából értelmetlen, ezért inkább be kellene olvasztani az elosztogatható alapba. Elképzelhető, hogy a kormány még az utolsó pillanatban méltányolni fogja a javaslatot, így még néhány tízmilliárdot el lehet majd szórni.

Sport- és filmcélú adókedvezmények: nagyjából 72 milliárd forint.

A vállalatok fizetnek a nyereségük után társasági adót, amiből a kormány jövőre összesen 341 milliárd forintot vár. Viszont ha nem adna adókedvezményeket, akkor ezen felül még 174 milliárd folyna be. Adókedvezményeket többet között akkor kapnak a cégek, ha a kormány számára kedves célokra költik a pénzt. Ezek között kiemelkedik a látványcsapatsportok támogatására szánt 54 milliárd forint, a filmek és színházak támogatására pedig 18 milliárd megy a terv szerint. (Vannak a cégek munkájához valóban kötődő tao-adókedvezmények is, például kutatás-fejlesztésre 37 milliárd forint.)

Bár vannak, akik vitatják, hogy a társasági adóból leírt, ám kötelezően a kormány számára fontos célokra fordított pénz közpénz lenne, valójában elég egyértelmű, hogy ezt is a kormányzati kiadások között kell számon tartani. A cégek eldönthetik, hogy konkrétan melyik focicsapat számlájára utalják át a pénzt, amivel spórolnak a társasági adójukon – de a pénzköltés alapvető irányát mégis a kormány választja ki.

Közszolgálati média, baráti intézmények, kommunikáció: 79,6 milliárd forint.

Most őszintén, hiányozna valakinek, ha holnaptól nem lenne "közmédia"? Nekem nem. Majdnem 70 milliárd forintot költünk rá! Ezek az elképesztően magas költséggel működő állami szervek régóta lehangoló viccet csinálnak az állampolgárok hiteles tájékoztatásából. Nem hinném, hogy bármi komolyabb szellemi érték megsemmisülne, ha holnaptól egyszerűen megszűnnének, egykori munkatársai pedig elhelyezkednének a piacon.

És a Magyar Művészeti Akadémia (5,2 milliárd), a Nemzetstratégiai Kutatóinézet (1,2 milliárd), a Veritas Intézet (260 millió), vagy a Design Terminál (600 millió)? Vagy az elképesztően sikeresen lobbizó Hungary Initiatives Foundation (600 millió)? Mi kerül Orbán Viktor protokollján évi legalább 500 millió forintba, a kormányzati kommunikáción 1,1 milliárdba, és még ezen felül a nemzeti konzultációkon 600 millióba? Persze lehet azzal érvelni, hogy minden kormánynak joga van pénzzel dobálni az "értelmiségi" kiszolgálóit.

Ez az öt csoport együttesen 632 milliárd forint.

632 milliárd forint egészen pontosan az ötöde a jövő évre várt áfabevételnek, szóval ha a fentiekből semmit nem fizetnénk ki, akkor akár le is vihetnénk rögtön az áfát 20 százalékra. Persze ez nem reális, és vannak valóban kikerülhetetlen és fontos kiadások is a beruházási alapban meg az állami vagyonnal kapcsolatban, és biztosan lesznek rendkívüli pénzköltési igények.

Ettől függetlenül a fenti, elég nagy részben feleslegesen pazarló dolgok egy része egy kis átgondolással, a prioritások újraértelmezésével átcsoportosítható lenne értelmesebb célokra, mondjuk azokra a területekre, ahol évtizedek óta forráshiánnyal küszködnek.

De ez messze nem minden. Ott van még az az összesen 1400 milliárd forint, ami jövőre az állam közlekedésre költ (ebből csak a MÁV 250 milliárdot visz el), az összesen 1317,8 milliárd, amit gazdasági fejlesztésekbe tol, vagy a 459 milliárd forintnyi mezőgazdasági támogatás. Mindenki meglepődne, ha ezeken a tételeken egyszer alaposan végigmenve nem lehetne nagyokat racionalizálni – máris kevésbé lenne feszes a költségvetés.

Az államapparátusban sem túl megnyugtatóak a folyamatok. Elég jelentősen nőnek az állami bérek, hiszen a pedagógusoknál és a rendvédelmi dolgozóknál is lesznek emelések. Amivel önmagában nincs semmi gond, azzal viszont annál inkább, hogy ezt nem kíséri semmiféle hatékonyságnövelés, csak egy ezt valamikor a jövőben előkészítő bizottságot hoztak létre. Az állam önmagára így tíz százalékkal, 240 milliárd forinttal többet költ jövőre, mint az idei terv szerint.

Ráadásul a dolgozókon kívül nyilván máshol is vannak még rejtett spórolási lehetőségek az államigazgatás működésében, de az eddigi, hatalomban eltöltött négy és fél év egyelőre kevés volt ahhoz, hogy ezekkel foglalkozni lehessen.

Eközben az oktatásra fordított pénz reálértékben csökken (= a várt inflációhoz képest kevésbé nő), ráadásul úgy, hogy közben fizetésemelés is van, amivel kiigazítva már nominálisan is kifelé megy a pénz az ország jövője szempontjából legfontosabb területről. A szociális támogatások átrendezésével pedig összességében az egyéb jóléti területeken is tovább csökkennek a források, még akkor is, ha az önkormányzatok kapnak némi kiegészítő központi támogatást.

A kormány prioritásai mindenesetre elég egyértelműen kirajzolódnak.

Ha összehasonlítjuk a jövő évi terv számait a 2010-es évben megvalósult kiadásokkal (akkor még a Bajnai-kormány költségvetését módosította a Fidesz-kormány elég szigorúan), pontosabban ha megvizsgáljuk a költségvetés kiadásai belső arányainak elmozdulását, ez jön ki:

Magyarul az állam önmaga volt a legnagyobb nyertese a Fidesz kormányzásának: az apparátus működése, az állami vagyonszerzés és -fenntartás, a besorolhatatlan kiadások, a sport- és kulturális haveri pénzosztás.

Az állam értelmes funkciói (oktatás, egészségügy, szociális ellátórendszer) pedig elég nagy vesztesei voltak ezeknek az éveknek. Miközben az újraelosztási arány lényegében nem változott, a környező országokhoz képest változatlanul magas.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.