Egy pénzügyi válság, amit csak imádni lehet

2014 december 17., szerda 13:49
83

Ekkora olajárzuhanásra azért kevesen számíthattak előre. Júniusban még 110 dollár felett volt a Brent és WTI olajfajták hordója egyaránt, most meg éppen feleennyi:

A WTI árfolyama.

Ez akkora áresés, hogy minden túlzás nélkül történelminek lehet nevezni, mivel olyan ritkán van, hogy 50 százalékot zuhanjon az olaj úgy, hogy egyébként nem omlik össze a gazdaság (amikor utoljára a mostanihoz mérhető olajáresés volt 2008-ban, épp egy világméretű recesszió indult be).

Ráadásul elsőre egy váratlanul jó dolognak tűnik az olajár-feleződés:

  • Jó a fejlett országok átlagpolgárainak, akik most ahelyett, hogy benzinre költenék a pénzüket, most majd vehetnek mást.
  • Rossz a világgazdaság lenagyobb járadékszedőinek, az olajtermelő országoknak és az olajipari cégek befektetőinek.

A pénz az olajon nyerészkedőktől az értéket előállítókhoz, termelékenyekhez kerül át, pont akkor, amikor a világgazdaságnak egyébként is nagy szükség lenne egy lökésre. A reálbérek évtizedek óta egy helyben állnak a fejlett országokban, ami miatt mindenhol szenvednek a cégek, nincs hol bővíteni a piacokat, mert nincsenek tömegek, akik megvennék a termékeiket. Viszont a most kibontakozó

GLOBÁLIS REZSICSÖKKENTÉS

egy óriási elkölthetőjövedelem-emelést jelent a fejlett országok fogyasztóinál. (Már ha feltételezzük, hogy nem fog most az amerikai vagy a német átlagfogyasztó többet autózni, és így a többletet egyszerűen további benzinre költeni, ami sajnos teljesen reális. Vagy nem fognak a bérek mostantól még lassabban emelkedni, ami szintén elképzelhető, ahogy az is, hogy a pénz elköltése helyett inkább megtakarítanak, vagy az adósságokat fizetik majd vissza.)

És azoknál a cégeknél is ingyenpénz az olajesés, amelyek így vagy úgy, de használnak kőolajszármazékokat, vagy szükségük van energiára, esetleg árut mozgatnak. Tehát az összesnél, a vegyipari óriáscégektől kezdve az autógyártókon át a kiskereskedelmi láncokig. Ezek a vállalatok az utóbbi éveket mániákus kiadáscsökkentéssel és hatékonyság-javítással töltötték, amiben mostanra már kevés tartalék maradt, így nekik is jól fog jönni az ingyenprofit.

De ennyire nem lehet szép a világ, lehetnek árnyoldalai is ennek bőven.

Most már egyre többen beszélnek arról, hogy ebből akár egy nagyszabású pénzügyi válság is kialakulhat. Legalább három nagy probléma van.

Moszkvai nő telefonál a Sperbank orosz részvényárfolyamokat mutató kijelzője előtt. AFP fotó, Dimitríj Szerebrjakov

1. Energiaszektor

Az utóbbi években nagyon magasak voltak az energiaárak, a tőke viszont olcsó volt (a válság óta mindenhol nullán vannak a jegybanki kamatlábak). Ebből nem is következhetett más, mint hogy rengeteg pénz menjen az energiaszektorba. Ők éltek is a lehetőséggel: az amerikai olajvállalatok kifejlesztettek egy új technológiát, amivel a palakőzetből is ki tudják repeszteni a kőolajat. Ezen túl új lelőhelyek kiaknázása is megindult, például a sarkkörön túl.

Ezzel viszonylag jelentősen sikerült növelni a kínálatot globális szinten. A magas olajárak azt is jelentették, hogy a fejlett országok rengeteget halmoztak fel belőle, és voltak spekulatív vásárlók is. Most viszont kezd egyértelművé válni, hogy az olajkínálat gyorsabban nőtt, mint a kereslet. Ahogy zuhan az olajár, a felhalmozás sem tűnik már olyan sürgősnek.

A termelést nem könnyű csak úgy visszafogni, hiszen azt a kitermelési projektet, ami már megindult, csak nagyon nagy veszteségek mellett lehetne leállítani. Ezért a következő években még bőven be fognak csatlakozni új termelő kapacitások – ezért évekig eltarthat, amíg az alacsonyabb olajárakhoz alkalmazkodik a termelés. (A kartellháború mellett ez van az esés mögött: nagyon meredek a keresleti és a kínálati görbe, ezért a kínálat apró is változása is hatalmas ingadozásokat okozhat.)

Az sem valószínű, hogy a világ USA-n kívüli részén hirtelen sokkal többet autóznának majd a fogyasztók, és ezért több üzemanyag kellene megint. Egyszerűen azért, mert a dollár erősödő trendben van, a kőolajat pedig dollárban számolják – ami jelentősen fékezi az olajárak esésének hatásait a világ többi részében.

Egyelőre csak annyi látszik az olajár-zuhanás okozta pénzügyi feszültségekből, hogy az amerikai tőkepiacokon a nagyon kockázatos vállalati kötvények (a bóvlikötvények) hozamai elszálltak, az olajkötődésű részvények pedig bezuhantak. Ez a leginkább azt jelenti, hogy azok a befektetők, akik beszálltak hitelezni az egyre monumentálisabb amerikai palagáz-projekteket, most jól megégetik magukat. Kérdés, és egyelőre még nem világos, hogy ezek a bukott beruházások mennyire kapcsolódnak össze más befektetésekkel, amelyek más területekre is elvihetik a veszteségeket.

2. Még kevesebb infláció

Ez már bonyolultabb dolog. Dezinfláció réme egy ideje kísérti a fejlett országokat. Ennek az a lényege, hogy a gyenge kereslet miatt kevésbé nőnek az árak, mint kellene nekik. Nem nőnek a bérek, ezért a cégek se tudnak árakat emelni. Ez aztán önmagát erősítheti, mivel alacsony vagy negatív infláció esetén nem éri meg elkölteni a pénz (=tovább csökken a kereslet), és az adósságok reálértéke is nő.

Magas olajárak mellett is a nulla felé tart az infláció Európában és az Egyesült Államokban is, most viszont, hogy hirtelen a felére zuhant vissza az olaj ára, még valószínűbb lett, hogy negatív infláció lesz. A reálkamatláb – amit az adósságokra fizetnek a cégek és a fogyasztók az inflációhoz képest – így nőni fog. A cégek akár azt is mondhatják majd az alacsony infláció láttán, hogy még kevésbé emelik meg a béreket.

Az olajárak esésének másik oldala tehát a gyenge kereslet, és rossz esetben a deflációs spirálra rá is erősíthet a globális rezsicsökkentés.

3. Feltörekvő piaci válság

Oroszország pénzneme, a rubel úgy beomlott, hogy nominális GDP alapján a világ 8. lenagyobb országából a tizensokadik lett. Sokan – így például Gavyn Davies, a Financial Times elismert globális makroelemzője – ezt, tehát az eddig erősnek tűnő olajtermelő országok gazdasági teljesítményének kiesését tartják a legnagyobb kockázatnak. Ez ugyanis tényleg jelentősen visszafoghatja a globális kereslet növekedését.

A leginkább veszélyeztetett országok: Oroszország, Venezuela, Irán, rengeteg közép-afrikai ország, köztük is kiemelkedő mértékben Angola és Nigéria. De a 60 dollár alatti szinteken már az öbölbeli olajmonarchiáknak sem jó ez a folyamat – bár Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar vagy az Egyesült Arab Emírségek rendelkezik olyan tartalékkal, amivel évekre ki tudja finanszírozni a válságos olajárat.

Oroszország nem csak azért foglal el kiemelt helyet geopolitikai kockázatok között, mert egy sarokba szorított, kiszámíthatatlan vezetésű ország tele atomfegyverekkel tart a destabilizálódás felé, hanem azért is, mert százmilliónál több fogyasztójának vásárolóereje is elillan a most kibontakozó rubelválságban.

Amikor jó, hogy kipukkad a buborék

Egy picit olyan ez, mint amilyen az amerikai ingatlanpiaci buborék volt. Túl sok volt a tőke az iparágban, adottnak vették a magas – ebben az esetben háromszámjegyű – árakat, így rengeteg befektetés jött be, ami gyorsan túlértékelődött. Csak a hatása ellentétes: az ingatlanpiaci buborék beborulásán minden rosszul járt, az olajár bezuhánásán viszont nyernek az átlagfogyasztók. Az ingatlanbuborék kipukkadása után elértéktelenedtek az ingatlanok, amivel visszaesett a háztartások vagyona, nőtt az adóssága, és a bankok eszközei is elértéktelenedtek, ami az egész gazdaságnak tartós károkat okozott.

Most viszont végeredményben csak annyi változás van, hogy kevesebbet kell fizetni benzinért, ami miatt a korrupt olajeliteken és a mohó olajbefektetőkön kívül egyedül a környezetvédelmet és az energiahatékonyság szempontjait fontosnak tartók szomorkodhatnak.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt