Egy fideszes képviselő összefoglalta, hogy mi a baj a kormánnyal

Bencsik János sokáig volt Tatabánya polgármestere, és az előző ciklusban pedig néhány évig energetikai államtitkár volt a fejlesztési minisztériumban. A politizálást a rendszerváltáskor még az SZDSZ-ben kezdő Bencsik az utóbbi években rendszeresen jelezte, ha valamiben nem értett a kormánypárt irányával.

Tavaly decemberben például pénzbüntetést kapott, mert nem szavazta meg a központi dohányellátóról szóló törvényt. Az előző ciklusban feltűnést keltett vitája Lázár Jánossal a KÁT nevű energetikai támogatási rendszer megszüntetéséről, illetve amikor Ángyán Józseffel együtt nemmel szavazott az új földtörvényre. Ugyanakkor azt is mindig jelezte, hogy Ángyánnal ellentétben ő a Fideszben kíván továbbra is politizálni, 2014-ben is képviselő lett.

Bencsik lelkiismerete mindig is nagy volt, 2005 tavaszán a tatabányai Turul-szobortól gyalog zarándokolt Erdélybe, hogy így fejezze ki megrendülését a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazás bukása miatt.

Bencsik 22 pontban foglalta össze észrevételeit a honlapján a mostani magyarországi helyzetről, és a megoldandó feladatokról.

Végső következtetése, hogy személyi és stílusbeli változás kell a kormányzatban.

Bencsik nyitottabb, az alulról jövő kezdeményezéseket támogató társadalmat akar, ahol nem rettegő zsoldosok hajtják végre az állam utasításait. A mostani kormány közelében lévő oligarchák ellen is felszólal. Az államot támogatja a multik elleni harcban, de a közmunkát nem látja elégséges megoldásnak, és szociálisan sokkal érzékenyebb rendszert szeretne.

"A társadalom – ahogy manapság szokták mondani, a magyar emberek – részéről mostanság kezd megmutatkozni az igény közös sorskérdéseink megvitatására. Kérdés, hogy a kormányzat részéről is jelentkezik-e hasonló szándék a közeljövőben" – olvasható bevezetőjében. Bencsik szerint sok fontos ügyben tett jelentős lépéseket a kormány az elmúlt 5 évben, de nagyon sok probléma megoldatlan maradt, illetve tovább mélyült.

Az alábbiakban a 22 pontját rövidítve közöljük.

Egyetért az igazságosság elvével, de méltányosság is kell. Érzékenyebbnek kellene lenni a legelesettebbek iránt.

„Az elmúlt évek legnagyobb hiányosságának épp a valós társadalmi párbeszéd mellőzését látom.”

Tűzoltásszerű törvényhozást látott, szerinte sokkal több párbeszédet, egyeztetést igényelnének a fontos törvények, a civilekkel, a szakmai szervezetekkel le kell ülni beszélni.

Hatékony kormányzás csak jól teljesítő hivatalnoki gárda közreműködésével lehetséges. Teljesítmény viszont csak olyan közegben születik, ahol a bizalom légköre felülírja a félelem bénító hatását. (...)

Társadalmi erőforrást gyarapító intézményeket, közszolgáltatásokat „zsoldosokkal” nem lehet hatékonyan működtetni, csak a feladatot értő, a közösségük iránt elkötelezett „közszolgákkal”.

„Kétségtelen, hogy az elmúlt öt esztendőben a központi kormányzat, a korábban monopolhelyzetbe került domináns tőkeérdek megregulázására értékelhető lépéseket tett.”

Bencsik üdvözli a közszolgáltatásokban az állami tulajdon növekedését. „De a közteherviselés kiterjesztésével kapcsolatosan születtek olyan döntések is, amelyek az igazságosság elvének próbáját – a szakmai előkészítés hiányosságai miatt – nem állták ki. Ezek közé tartozott a közműadó bevezetése".

A rezsicsökkentés módját nem látja optimálisnak. Szerinte a gazdagoknak nem járna csökkentés, szociális szempontból kellene a tarifákat meghatározni. Illetve az energiahatékonyságot növelő (takarékos rendszerek, szigetelés) beruházásokat kellene támogatni. A most az állam ezekre nem motivál, így hosszú távon nehezen fenntartható a rezsicsökkentés.

„Megkerülhetetlen volt a közoktatás rendszerének átalakítása és a pedagóguséletpálya-modell bevezetése, ugyanakkor a helyi közösségek szinte teljes körű kizárása a közoktatási intézményeket érintő döntések meghozatalából, megítélésem szerint érdektelenné, akár ellenérdekeltté teheti az önkormányzatokat.” Vagyis szerinte kár volt az önkormányzatoktól teljesen elvinni az iskolákat, legalább az igazgatók kinevezésébe bele kellene hogy szólhassanak. Továbbá a pedagógusok nagyobb önállósággal jobban végeznék a munkájukat.

A kisebb önkormányzatok teljesen működésképtelenné válhatnak. Hiába vette át az állam a települések adósságait, a sok elvonás a vidék ellehetetlenülését hozhatja.

Az új szociális törvényről nagyon rossz véleménye van: „Szakmai szempontból tudomásul kell venni – még a döntéshozóknak is -, hogy a mélyszegénység öröklődik, egymás utáni nemzedékek születnek bele, és segítség nélkül nem tudják elsajátítani az ebből a helyzetből történő kilábalás technikáit. Ez az élethelyzet melegágya a különféle devianciáknak.

Éppen ezért a törvény módosítása tovább gyarapíthatja a szegények számát, növelheti a szegénység mélységét, felerősítheti a belső migrációt, a devianciák és a bűncselekmények számosságát, miközben a fiatal nemzedéktől elzárhatja a felzárkózás lehetőségét.

A megoldás csak is a lakóhelyen történő megmaradásban, és az önrendelkezésre, önellátásra való készség fokozatos kialakításában lelhető meg.”

A közmunkát kevésnek találja: "Ugyanakkor a társadalom többségének nem maradt más, mint a létminimum alatti jövedelmet biztosító közmunkaprogram, mely átmenetileg részben kezeli az egyre súlyosabb problémát, de nem helyettesíti a helyi igények kielégítésére irányuló, helyi gazdaságok színes szövedékének létrejöttét."

Lényegében az oligarchaveszélyre figyelmeztet, amikor járadékvadászatról ír:

„A járadékvadászat esetében a gazdasági erőforrásokat nem értékteremtő módon használják fel, emellett a verseny korlátozása a fogyasztók számára is hátrányos lehet. A járadékvadászat jelenléte az emberek értékrendjében is tükröződik, ugyanis annak eltűrése együtt jár az olyan értékek, mint a munka és a kitartás sikerben tulajdonított jelentőségének csökkenésével, noha ezek a fenntartható társadalom alapját képezik.”

Szerinte a helyzet javult a baloldali kormányokhoz képest, de a jelenség nem múlt el.

„Elvitathatatlan történelmi tett” szerinte, hogy az Orbán-kormány megmentette az országot a pénzügyi csődtől. Ugyanakkor a szakadék a szegények és a gazdagok között tovább nőtt.

„Amennyiben a fenti intézkedéseket egy magát szociálisan érzékenynek mondó, és kereszténydemokrataként meghatározó kormányzat döntéseiként értékeljük, akkor ki kell mondanunk azt, hogy ez a társadalompolitikai fordulat féloldalasra sikeredett. Tovább növekedett a társadalmi egyenlőtlenség. Rövidtávon sikeres gazdaságpolitikai műtétet hajtott végre a kormányzat, ugyanakkor a társadalmi szerkezet roncsolódása is tovább folytatódott.”

Többet kellett volna magyarázni az unortodox lépéseket: „Egy nyitott gazdasággal rendelkező kicsiny ország diktátumokkal aligha érhet el tartós sikert a nemzetközi erőtérben, sokkal inkább célravezető az érdekeink érvényesülését elősegítő alkupozíció kialakítása.” És tenni kellene a bal- és jobboldal közti engesztelhetetlen gyűlölet oldásáért. „Ennek mérsékléséhez a XX. század történelmének teljes, s ezzel együtt kellően árnyalt – elfogulatlan – feltárására van szükség.”

Az iskolarendszer átalakítása, vagy a kötelező drogteszt felvetése nem tett jót a fiatalok és az állam viszonyának. A fiatalokat „ez idáig megszólítani a túlzottan is szigorúnak látszó paternalista, és egyben mindent központosító kormányzat”, holott a nemzet legsúlyosabb problémja a fiatalok elvándorlása.

Túlságosan központosított az új közszolgálati rendszer: „Nem elég az, hogy a választók megbízzanak a választottakban, hanem arra is szükség van, hogy az államot megtestesítő kormányzat is bízzon az állampolgárokban. A családon belüli kapcsolatok is akkor stabilak, ha a kölcsönös bizalomra épülnek. A félelem lebénít, a szabadság belső energiákat segít felszínre kerülni."

Általában üdvözli, hogy a kormány igyekszik a gazdaságban szerinte nyomasztó külföldi túlsúlyt megtörni. "Arra kell törekedni, hogy a napi használati cikkek minél nagyobb hányadát hazai üzemekben állítsuk elő, mert csak így lehet a közmunkát felváltani valós értékteremtő könnyűiparral."  A multikra ugyan még szükség van, de ne feledjük a mestertervüket, aminek ez a szlogenje: „dolgozz nemszeretem munkát és vásárolj fölösleges dolgokat”,  és közben kiszivattyúzzzák a pénzt az országból.

A Fidesz-közeli oligarchák sem jobbak a Deákné vásznánál: "Megítélésem szerint nem elegendő a hazai kereskedelmi-, pénzügyi-, és kommunikációs piac magyar, úgymond nemzeti tőkésosztály kezébe történő átcsatornázása, mert eddigi tapasztalataink szerint semmivel sem fordítanak nagyobb érzékenységet az egyre inkább feszítő társadalmi problémák iránt."

Túl sok pénz megy el stadionokra. „Kerülni szükséges az egyébként indokolt, de a jelen helyzetben presztízs beruházásoknak tűnő fejlesztéseket. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a versenysportok túlfeszített támogatása helyett a következő években inkább a lakossági sport- és közösségi-, közművelődési tevékenységeket kiszolgáló feltételek megteremtésére kellene összpontosítani.”

„A jelenlegi államfelfogás a hadigazdálkodásra emlékeztet.”

Sokkal inkább hagyni kellene az alulról jövő kezdeményezéseket, az önszerveződéseket. „Ha elfojtjuk az öngondoskodásra, önellátásra, az innovatív megoldások alkalmazkodásban való használatára irányuló, alsóbb szinten szerveződő törekvéseket, akkor a magyar nemzet egészséges életösztönét zúzzuk porrá."

Elkötelezett híve az állami vagyon gyarapításának, szót emel az újabb privatizációkkal szemben. Több pénzzel kellene támogatni a határon túli magyarokat, a sok szép szó nem elég.

Kelet és Nyugat között pedig ügyesen kell lavírozni. Bencsik különutas, szeretet-alapú államberendezkedést javasol.  "Magyarország geopolitikai értelemben tektonikai törésvonalon helyezkedik el. Történelmi tapasztalatainkból okulva most is két veszély fenyeget. Egyrészt továbbra is – mintegy utolsó csatlósként – ragaszkodunk a fenntarthatatlan globális tőkehatalom által kialakított létszervezési keretekhez, másrészt két birodalom – kelet és nyugat – között lavírozva elvétjük a lépést és belezuhanunk a már említett törésvonal pusztulást jelentő árkába.

Ebből a történelmi kutyaszorítóból csak akkor tudunk – geopolitikai réslakóként – sikerrel kiszabadulni, ha a korábban már említett belső gyűlölködést képesek leszünk felszámolni."

Békülni kell, egymást meg kell hallgatni:

"Tartalmi, stílusbeli és személyi korrekciókkal jó esély mutatkozik a közjót szolgáló kormányzati munka folytatására. Ha viszont a társadalom párbeszédre irányuló törekvései kikosarazásra kerülnek, akkor bizonyosan – társadalmi vonatkozásban is – forró nyár és ősz elé nézünk."

Bencsik teljes bejegyzése itt olvasható.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.