Volt idő, amikor a Magyar Hírlap publicistája még nem szerelmeslevelet írt Putyinnak, hanem a miniszterelnököt (Gyurcsány Ferencet) szapulta, amiért az behódolt az orosz elnöknek. (Miután már 2005-ben is nekiment az oroszoknak.)

Bayer Zsolt (Magyar Nemzet, 2007)

„Úgy tenni mindig, minden egyes pillanatban, mintha a magyar nemzeti érdek csak azért létezne, hogy mások erőszakot tehessenek rajta: nem bátorság; gyurcsányság.”

„A magyar nemzeti érdek állandó elárulását remek kompromisszumnak eladni: nem bátorság; gyurcsányság.”

„Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság.”

„Nem létező céget vezetni, oda behordani a zsákmányolt holmit, aztán eltüntetni: gyurcsányság.”

„Hisztérikusan nekirontani minden pillanatban politikai ellenfeleimnek: gyurcsányság.”

„A politikát gyűlöletté, bozótharccá gyalázni: gyurcsányság. Erre büszkének lenni: gyurcsányság.”

„Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság.”

Bayer Zsolt (Magyar Hírlap, 2015)

„Most várom önt [Putyint]. Mert most önnek van igaza. Ez az első és a legfontosabb, amit ki kell mondanunk.”

„És pontosan annyira gyűlöltek engem akkor, amikor gyűlöltem a Szovjetuniót, mint most gyűlölnek, amiért szeretem Oroszországot, és igazat adok önnek.”

„Ön nem hagyta Oroszországot. Erőssé tette. Orosszá szerette és megtartotta. Ennél többet, nagyobbat nem tehetett volna.”

Update: azóta jött még egy csapás a múltból, mert kiderült, hogy Bayer máskor is nekiment Putyinnak.