Magyar származású jelölt is elindul az amerikai elnökválasztáson

2015 március 20., péntek 6:23
175
  • Egy magyar származású futurológus, filozófus, sci-fi-író, Zoltan Istvan is elindul az amerikai elnökválasztáson 2016-ban.
  • Célja nem a politikai hatalom megszerzése (legalábbis nem azonnal), hanem a transzhumanizmus eszméjének beemelése a közbeszédbe.

Zoltan Istvan az alapítója a tavaly év végén bejegyzett Transzhumanista Pártnak, ami az emberi faj fejlődését elősegítő tudományos-technológiai újítások fontosságát hirdeti programjában. A cél a jelenlegitől radikálisan eltérő, technológiailag jóval fejlettebb és belakottabb világ megalkotása, egyben az emberi faj technológiai alapokon álló újradefiniálása. Világszerte léteznek a transzhumanizmus gondolatával komolyan foglalkozó filozófusok, sci-fi-szerzők, természettudósok és mérnökök, Európa-szerte alakultak már politikai szerveződések is, de az amerikai politikai életben idáig várni kellett az első komolyabb transzhumanista szereplőre.

Már nem sci-fi

Istvan a legismertebb transzhumanista szerző az Egyesült Államokban, állítása szerint épp ennek köszönhető az is, hogy végül ő kezdett el pártot szervezni. A témáról szóló írásai rendszeresen jelennek meg a Vice, a Psychology Today és a Huffington Post oldalain. Az ektogenezisről, azaz az embrió emberen kívüli, mesterséges méhből történő megszületéséről szóló cikkét tavaly mi is szemléztük. Istvan korábban a National Geographic tudósítója volt, több mint száz országban járt, húszas évei elején egyedül körbevitorlázta a bolygót. Mostanra sikeres vállalkozó lett, emellett képviseli írásaiban a transzhumanizmus eszméjét. Azt, hogy indul a választásokon és egyben politikai programját is a Huffington Postban jelentette be.

Ebben a cikkében arról írt, hogy politikai mozgalmának hármas célja van:

  • Minden tőlük telhetőt megtenni annak érdekében, hogy az ország nagyszerű tudósai és mérnökei minden erőforráshoz hozzájussanak, melyek révén legyőzhetik a halált, azaz kitolhatják az emberek várható élettartamát 15-20 évvel. Istvan szerint ezt egyre több vezető tudós tartja elérhető célkitűzésnek
  • Olyan kulturális légkört teremtetni az Egyesült Államokban, ami támogatja a nemzet és az emberi faj érdekeinek legtöbbet segítő radikális tudományos és technológiai megoldások létrehozását. 
  • Létrehozni nemzeti és globális programokat, melyek megvédik az embereket az ártó technológiáktól és minden olyan veszélyforrástól, mellyel szembekerülhet az emberiség a transzhumanista korszakba érve. 

Istvan szerint ez a három cél annyira egyszerű és nyilvánvaló, hogy egy XXI. századi politikus előtt nem is nagyon lebeghetne más. Ez azonban még sincs így, a politikusok a szavazatszerzés reményében még mindig az alulfizetett rabszolgamunkát, a Kínából érkező kacatok kereskedelmét, az elmaradott gyógyászati megoldásokat és a halálkultúrát védik és az adóbefizetések maximálásának bűvkörében tevékenykednek.

A futurológus persze tudja, hogy semmi esélye nincs arra, hogy megválasszák. Mégis fontosnak látja, hogy induljon, mert szerinte ez egy kezdet. Világszerte nő a transzhumanisták tábora, egyre többen gondolkodnak azon, hogyan lehetne a tudomány és a technológia kínálta lehetőségekkel jobban élve, radikálisan átalakítani az életkörülményeket. Ennek pedig elkerülhetetlen eleme, hogy el kell kezdeniük beleszólni a politikába is.

A transzhumanizmus elve évtizedekkel korábbra nyúlik vissza, mára azonban már nem csak pár filozófus és sci-fi-író foglalkozik mindezzel. A legnagyobb techcégek, mint az Apple, a Facebook vagy a Google kutatói ismerték fel a jelentőségét, egyetemeken indultak a témával foglalkozó kutatások, Olaszországban pedig parlamenti képviselő lett egy transzhumanista elveket valló férfi, Giuseppe Vatinno.

Elnökjelölti programja szerint a következő 25 év döntő lehet. Ekkor kell eldönteni, hogy mennyire akarjuk kihasználni a tudomány és a technológia nyújtotta lehetőségeket. Eldöntendő kérdés pedig lesz bőven: a mesterségesen előállított szívek jobb teljesítményre lesznek képesek, mint a legjobban működő organikus szervek. A bionikus végtagok lassan már most jobban teljesítenek, mint a velünk született karok és lábak. Az okostelefonok köröm méretűre zsugorodhatnak majd, és idővel eljöhet majd az az időszak, amikor elkezdjük őket testünkbe építeni. A hangos beszéd helyett pedig jöhet a gondolatolvasáson alapuló kommunikáció.

Mindez nem a távoli jövő, hanem olyan jelenleg is futó fejlesztésekről van szó, melyeknek eredményei belátható távolságban vannak. Ahogy mára már elképzelhető az is, hogy egy exocsontváznak köszönhetően egy kerekesszékes ember járni tudjon, hogy vagy hogy implantátumoknak köszönhetően újra halljanak azok, akik korábban erre nem voltak képesek. De Istvan szerint a tudomány és a technológia térnyerése a társadalmi egyenlőtlenségeket is látványosan csökkenti, a modern kori vívmányoknak köszönhetően a globális egyenlőtlenségek is mérséklődtek.

És ezeket az eredményeket úgy sikerült elérni, hogy közben a társadalom ki sem használja igazán mindazt a lehetőséget, amit a tudományok és a technológia nyújtani tudnának. Istvan egyik fő programpontja, hogy az USA védelmi kiadásainak jelentős csökkentése révén komoly összegeket kéne átcsoportosítani kutatás-fejlesztésre.

Istvan szerint a folyamatos tudományos-technológiai fejlődés megállíthatatlan, az igazi kérdés az lesz, hogy mit kezdjünk mindezzel. Hogy mennyire engedjük meg, hogy ezek a fejlesztések az életünk részévé váljanak.

A transzhumanizmusról könyvet is író szerző szerint a jövő politikája ugyanis nem a társadalombiztosításról, a klímaváltozásról, az adókról vagy a terrorizmusról fog szólni, bármennyire is ez a benyomásunk, ha megnézzük ma a híreket. Hanem sokkal inkább arról, hogy mennyire vagyunk hajlandóak alkalmazni a tudomány eredményeit arra, hogy alapjaiban változtassuk meg az emberi életről alkotott fogalmainkat.

Bár baloldalról sok kritika éri a transzhumanizmust, hogy rasszista és kirekesztő világképe van, Istvan szerint ez a jövő pont hogy nem törődne bárkinek a bőrszínével, szexuális preferenciájával, hitével vagy azzal, hogy hova született. A politikus abban hisz, hogy mozgalmuk nem illeszthető egyik eddig meglévő politikai platformra sem. Bár az igaz, hogy a transzhumanizmus eszméje gyakran együtt jár olyan gondolatokkal, mint a decentralizáció vágya, vagy egy progresszívabb gazdaság- és társadalompolitika.

Start-up párt

Istvan becslése szerint jelenleg mintegy 150 ezer támogatója lehet a mozgalomnak az Egyesült Államokban, és további milliók lehetnek, akik vevők lehetnek ezekre a gondolatokra. A cél most az ő megszólításuk: akkor is, ha végül nem a Transzhumanista Pártra fognak szavazni, legalább gondolkodjanak többet ezekről a kérdésekről.

De emellett még van egy fontos cél: a pártvezér el szeretné érni, hogy ezek a kérdések bekerüljenek a mainstream politikai közbeszédbe. Ahogy egy interjú során fogalmazott, nagyon elégedett lenne, ha sikerülne elérniük, hogy mondjuk Hillary Clintonnak el kelljen árulnia, mit gondol a genetikailag megtervezett újszülöttek kérdéséről, vagy arról, hogy a hadsereg kötelékébe mesterséges intelligenciával működő eszközök kerülhetnek.

Ezek abszolút aktuális, a legfrissebb tudományos-technológiai lépéseket érintő kérdések, a vezető politikusok érthető okokból mégsem szeretnek állást foglalni hasonló kérdésekben. Istvan abban bízik, hogy ha sikerül elég nagy médiakampányt kerekítenie pártja köré, akkor legalább ez megváltozhat.

Két nagy kétely

A transzhumanizmus képviselőinek Istvan elmondása szerint két gyakran felmerülő ellenérvvel kell megküzdeniük. Egyrészt hogy nem fenyeget-e az a veszély, hogy az egyre inkább magánkézbe összpontosuló tudományos-technológiai fejlesztések csak pár kiváltságos milliárdos élethelyzetén javítanak majd érdemben, akik ezáltal még inkább elszakadnak a világ lakosságának 99,9 százalékától.

A sci-fi-író/politikus ezzel kapcsolatban egy nagyon optimista ésvagy naiv álláspontot képvisel. Szerinte a világelit új generációja, az olyan szereplők, mint Elon Musk, Bill Gates, Mark Zuckerberg, már meghaladták a XIX. - XX. század szociáldarwinista acélbáróit. Ezeket a jóval liberálisabb beállítottságú milliárdosokat már őszintén érdekli, hogy az életet megkönnyítő találmányok minél költséghatékonyabban minél több emberhez eljussanak, és ezáltal minél több embert kiemeljenek a szegénységből.

Interjújában ehhez említi adalékként az ENSZ statisztikáit, melyek szerint évről évre csökken a globális szegénység mértéke, és világszerte javul rengeteg ember életkörülménye. Ez pedig elképzelhetetlen lett volna a technológia és a tudományok fejlődése nélkül.

A másik gyakori ellenérv, hogy a transzhumanizmus nincs tekintettel a környezeti károkra, és hogy a várható élettartam meghosszabbítása csak még több problémát okozna egy amúgy is túlnépesedéssel küzdő bolygónak. De Istvan szerint ezek is alaptalan aggodalmak. Egyrészt ők abszolút környezetvédők, hisznek a klímaváltozásban (még ha a traszhumanizmus jobboldali szárnya nem is) és abban, hogy mindezért az ember a felelős. De szerinte az általuk szorgalmazott átcsoportosítással, ami a védelmi kiadások helyett sokkal több forrást juttatna a kutatás-fejlesztésnek és az egészségügynek, lehetne megoldani ezt a helyzetet.

Az alapötletük tehát az, hogy technológiai fejlesztések megmenthetik a környezetet. Ilyen megoldásra példa az időjárást befolyásolni akaró geoengineerkedés, ami Istvan szerint alkalmas lehet arra, hogy mesterségesen hozzunk helyre sérüléseket a bolygón, melyeket korábban mi ejtettünk rajta. És persze az sem kizárt, hogy évtizedeken belül radikálisan át fog alakulni, mit tekintünk élethelyünknek. Istvan szerint ugyanis nincs már messze a lehetőség, amikor emberek dönthetnek úgy, hogy szerverekre feltöltve, virtuális valóságban kívánnak továbbélni. Lehet, hogy ez még 30 évnyire vagy 50 évnyire van, de előbb-utóbb ez is egy olyan kérdés lesz, amivel a politikának foglalkoznia kell. (via Huffington Post, Medium)

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt