5 nagyon súlyos dolog, amit megtudtunk ma arról, ahogy az állami vagyont kezelik

Egészen felfoghatatlan reakciót küldött Külgazdasági és Külügyminisztérium arra az értesülésre, miszerint a tárca alá tartozó állami vállalatok pénzt tartottak a Quaestornál.

A legelső sokk az, hogy az értesülésnek ezt a részét nem tagadták.

A KKM elismeri, hogy Magyar Nemzeti Kereskedőház a Quaestornál tartotta a tőkéjének egy bizonyos részét. Azt már tagadták, benn is ragadtak volna a pénzzel a cégnél, amiről nemrég kiderült, hogy inkább hasonlít egy hatalmas pilótajátékra, mint egy legális befektetési szolgáltatóra, és az országban hallatlan, de nemzetközi szinten is jelentős 150 milliárd forintos csalást követett el. Ez a kulcsmondat:

"Azonban az MNKH [a nemzeti kereskedőház] vezetői figyelték a pénzpiaci folyamatokat, látták azt, hogy bedőlt a Buda-Cash és a Hungaria Értékpapír, ezért úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem tartják a brókercégnél a pénzüket, és ennek megfelelően kivették a tőkét a Quaestortól."

Ez nagyon durva beismerés, és több kérdést nyit ki, mint amennyit megválaszol. Itt van néhány dolog, amire következtethetünk a KKM reakciójából.

1. A minisztérium szerint teljesen oké magas kockázatú vállalati bóvlikötvényben tartani az állampolgárok pénzét. Vagy ilyen kötvények által finanszírozott pénzintézetekben.

Azokat a kötvényeket, amelyeket kockázatos, kétséges és kipróbálatlan projektek magvalósítására bocsájtanak ki a vállalatok, Amerikában junk bondnak hívják, ezt magyarul bóvlikötvénynek szokták nevezni. A Quaestor kötvényei, amelyeknek a vállalat saját másodpiacot tartott fenn, ahol a kötvényeket vásárlók adhatták-vehették a papírokat, éppen ilyen bóvlikötvények voltak.

Azok a befektetők szoktak jellemzően ilyen kötvényeket vásárolni – tehát pénzt kölcsön adni ilyen vállalatoknak –, akiknek könnyen jön a pénz: bírják a magas kockázatot, aminek felvállalásáért cserébe magas hozamot szeretnének elérni. A bóvli vállalati kötvények tényleg a legkockázatosabb befektetési eszközök közé tartoznak, mivel a befektető elfogadja azt, hogy könnyen lehet, ha picit szerencsétlenül alakulnak a dolgok, akkor a teljes befektetését elveszíti.

Mint ma kiderült, a magyar állam egyik entitása úgy gondolja, hogy nyugodtan tarthatja a pénzünket ilyen, hulladék minőségű pénzügyi eszközökben: akár konkrétan a Quaestor kötvényeit vették, akár az azok által finanszírozott vállalatcsoport más részeiben – mondjuk a nemrég megvásárolt Credigenben, amiből a Quaestor Bank lett – tartották a pénzt betétként. Szerintük ezzel nincs semmi gond.

Vajon milyen helyeken lehet még az állami vállalatok, és egyéb nehezen átlátható állami entitások pénze?

MINDENKI MENEKÜLJÖN!!!

2. A minisztériumnak vannak saját bennfentes értesülései, amelyek alapján befektetési döntéseket hoz. És talán azt is tudták, hogy a Quaestor sáros.

Mielőtt a Quaestor bedőlt volna, a KKM alá tartozó kereskedőház – ami aligha hoz ilyen horderejű döntéseket a munkáját felügyelő miniszter tudta nélkül – észlelte a bajt, és kivette pénzt. Örülünk hát, hiszen nem ragadt be a közpénz, sugallja a minisztérium reakciója.

Pedig ez még sokkal aggasztóbb. Mennyire tarthatja az állampolgár felelősnek azt a bennfentes kereskedőhöz hasonlóan működő állami szereplőt, aki a nyilvános információk közzététele előtt, suttyomban, titkolózva hoz meg befektetési döntéseket? A Buda-Cash és a Hungária Értékpapír ügyéből önmagában egyáltalán nem következett volna, hogy a Quaestor bedőljon. Ehhez sejteniük kellett valahonnan, hogy baj van a Quaestorral. Akkor viszont miért raktak bele pénzt eredetileg?

Mellérendelhető kérdés: a KKM ilyen jól és időben ráérzett a Quaestor-építmény megingására, és a kockázatokat érezve időben kivették a tőkét, akkor mégis miért vártak addig a Quaestorral kötött, az isztambuli és a moszkvai kereskedőház üzemeltetéséről szóló szerződések felmondásával, amíg a Quaestor, majd rövidesen az MNB is terítette lapjait, és a nyilvánosság számára is kiderült, hogy gond van a céggel?

3. A minisztérium részt vehetett akár a Quaestor-pilótajáték bedöntésében is.

Bár a KKM válaszából nem derül ki, hogy egészen pontosan mennyi tőkét tartottak a Quaestornál, amit aztán kivettek, de nem csekély mennyiségű pénzről lehet szó. Az NMKH mérlege alapján könnyen lehet, hogy akár tízmilliárd forintot megközelítő összeget is elhelyeztek a csaló cégnél. Ez alapján nem kizárt, hogy a Quaestor a pénz gyors visszahívásával (vagy a kötvények beváltásával) hozzájárult ahhoz a befektetői pánikhoz, ami aztán gyorsan elsodorolta a kétszáz milliárd forintos építményt.

A pilótajátékok minél hamarabb dőlnek be, annál jobb, de azért felvetődik a kérdés, hogy mennyire etikus, ha az állam a saját pénzének védelmében dönti be azt. Már ha így volt. De a következő probléma mindenképpen felvetődik:

4. A minisztérium szerint fontosabb, hogy megmentse a saját maga által rosszul elhelyezett pénzt, mint hogy tájékoztassa a károsult, nem bennfentes betéteseket.

Mit szóljanak azok a mezei állampolgárok, akiknek nem voltak ilyen jó értesüléseik, mint az államnak? Milyen az az állam, amelyik saját állampolgárait közvetetten megkárosítva titkol el kulcsfontosságú információkat?

5. Emberek! Az ország történetének legnagyobb pénzügyi csalását finanszírozta az állam!! Az isten szerelmére!

Bizony, pénzt tettek egy olyan cégbe, amelyik első ránézésre is döcögős teljesítménnyel, hatalmas eladósodottság mellett, átláthatatlan, részben offshore cégstruktúrával finanszírozott papíron kimutathatóan szinte kizárólag veszteséges projekteket. Méghozzá azzal az indoklással, hogy "náluk volt díjmentes a számlavezetés". Abba a cégbe raktak pénzt, ami nemzetközi összehasonlításban is komoly csalást hajtott végre, és olyan embereket hagyott maga után, akiket könnyen lehet, hogy senki nem fog kártalanítani. Miközben a cég vezetője épp aktívan tünteti el a nyomokat.

És az azért felelős miniszter, meg a miniszterelnök még mindig nem adta be a lemondását. Sőt, még egy halk bocsánatkérés sem hangzott el.

 

FRISSÍTÉS március 24.

A külügy azóta elismerte, hogy az Eximbank 18 milliárdos tőkeemeléséhez szükséges értékpapír számlát is a Quaestornál vezették, az MNKH pedig 3,8 milliárd tartott a csaló cégnél. A pénzt március 5-én vették ki, négy nappal az első bejelentések előtt.