A Gazprom magyarországi üzletét is megtámadta Brüsszel

Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa egy héten belül nekiment a Google-nek és a Gazpromnak is. Mindkét céget hivatalosan is értesítette, hogy az Európai Bizottság szerint visszaélnek erőfölényükkel.

A két G-vel kezdődő cég látszólag a két véglet az óriások között: az amerikai Google viccesen dizájnolt irodáival és barátságos imidzsével keresi az emberek kegyét, személyre szabottan hirdet, hiába mamut, próbál kedvesnek látszani, tulajdonosaik szívesen elmondják, hogy mit gondolnak környezetvédelemről. Az Gazpromról alig lehet tudni valamit, a Kreml lényegében fegyverként használja világpolitikai céljai érdekében és tulajdonosa az orosz állam. Sergey Brin és Larry Page, a Google tulajdonosai a 9. és a 10. a világ legbefolyásosaibbjainak 2014-es Forbes listáján, a Gazprom elnöki székében ülő Alekszej Miller 47., de az őt kinevező Vlagyimir Putyin orosz elnök az első. Margrethe Vestager nincs rajta a listán. Ennek ellenére olyan eljárást indított el mindkét óriáscég ellen, amivel elég komolyan átalakíthatja európai működésüket, és akár még óriási pénzbüntetést is kiróhat rájuk.

Mindkét nagy eljárás már évekkel ezelőtt elkezdődött a nagy cégek ellen, de a vizsgálatok csak tolódtak, tolódtak. Vestager fél éve lett versenyjogi biztos, és már mindkét cég megkapta a vádiratot az elmúlt két hétben, 12 hetük lesz válaszolni.

A legtöbb értékelés szerint ez a keménység nem kifejezetten brüsszeli politikai döntés, hanem Vestager személyiségéből fakad. A dán politikus például úgy javított közel 10 százalékpontot pártelnökként a szociálliberálisok hazai támogatottságán, hogy a munkanélküli segély csökkentésével és a nyugdíjkorhatár emelésével kampányolt, és ezeket gazdasági miniszterként meg is csinálta. A Borgen című dán tévésorozat (ami a Kártyavár illetve az Elnök emberei amerikai sorozatokra emlékeztető politikai dráma) szerzője Vestager közeli ismerőse, és a filmbeli miniszterelnöknő karakterét részben róla mintázta.

Vestager egyszerre mutat határozottságot és lágyságot. Többször nyilatkozta, hogy kis párt vezetőjeként, és egy kis ország biztosaként megtanulta, hogy csak nagyon határozott fellépéssel lehet eredményt elérni, de közben Twitterén mutogatta a színes kiselefántot, amit értkezletek alatt kötött, meg sütikről, amiket beosztottjainak készített reggelire.

 

Vestager kötötte és posztolta.

A Politico.eu szerint hamarosan nemzeti közműcégeknek megy neki, tiltott állami támogatásokat keresve. Nagyon úgy fest, hogy Magyarország is érintettje lesz a vizsgálatnak, ráadásul Paks II. ügyében is vizsgálódnak Vestager emberei. A mostani Juncker-bizottságban egyelőre ő tűnik a legaktívabb politikusnak.

Ez azért fontos, mert az ukrajnai háború miatt mélypontra jutott orosz-nyugati kapcsolatok mentén is könnyű lenne elhelyezni a Gazprom elleni fellépést. Csakhogy a Google elleni párhuzamos küzdelem azt mutatja, hogy Vestager általában akarja keményen behajtani az EU szabályait a legnagyobbakon is. Ő egyébként azt nyilatkozta, hogy soha nem lett volna politikailag alkalmas a helyzet egy törsztellenes vizsgálat megindítására a Gazprom ellen, tehát erre nem is volt figyelemmel. Állította, hogy semmilyen politikai motivációja sincs, csupán azt akarja elérni, hogy senki ne élhessen vissza piaci erőfölkényével az EU piacán.

Az oroszok viszont egyértelműen politikai támadásnak ítélték az eljárás új fázisba emelését, hiszen maga az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov reagált rá. Azt mondta, hogy a Gazprom minden szabályt betart és elfogadhatatlannak nevezte az egész eljárást.

A Google elleni eljárásról itt írtunk, most a Gazprom ügyét részletezzük.

A Gazprom elleni eljárás közvetlenül is érintheti Magyarországot

A Gazprom elleni eljárásban többek között az orosz óriáscég magyarországi üzletét is kifogásolják. Összesen nyolc országban talált a bizottság olyan gyakorlatot, ami szerintük sérti az európai versenyjogot.

A Magyarországot is érintő kifogás lényege, hogy a Gazprom nem engedi, hogy az általuk eladott földgázt a vevő továbbadja külföldre. A bizottság szerint így éri el a cég, hogy magasan tartsa a gázárat. Magyarországon kívül Bulgáriával, Szlovákiával, Csehországgal, Lengyelországgal, Litvániával, Lettországgal és Észtországgal van ilyen típusú szerződése a Gazpromnak.

Az eljárás kifogásolja a Gazprom árképzését is: Bulgária, Lengyelország és a balti államok esetében továbbra is az olaj árához kötik a gáz árát, de úgy, hogy az egyes országoknak számított árak között akár 40 százalék eltérés is van. Az EU szerint ugyanazért, ugyanolyan elvi feltételek mellett nem lehet különböző árat kérni.

Vestager bejelenti, hogy nekimegy az orosz óriásnak. Fotó: AFP/ John Thys

A harmadik kifogás arról szól, hogy a Gazprom néha csak úgy köt üzletet, ha hozzáférést kap a célország infrastruktúrájához, vagyis tulajdonrészt kért a vezetékrendszerben. Bulgária és Lengyelország esetében volt ez egyértelműen kimutatható.

Az ügy tétje elég nagy: ha a végén az EU bírósága kimondja, hogy a Gazprom visszaélt a helyzetével, akkor éves bevételének 10 százalékára is büntethetik a céget, és kötelezhetik arra, hogy új szerződéseket kössön nyol országgal. Köztük Magyarországgal.

Logikus lenne engedni, de a politika nem biztos, hogy engedi

Az élet meghaladta már a Gazprom korábbi árazási gyakorlatát. Az országonként összeállított, és elvben olajárhoz kötött, jellemzően 10-20 évre aláírt megállapodások egyre kevésbé vonzók. A gázár esése a nyugat-európai szabadpiacon, és az új vezetékek miatt egyszerűbb és olcsóbb lett az utóbbi időben a hozzáférés a gázhoz, ráadásul az olaj árának tavalyi zuhanása óta már az oroszok se lehetnek biztosak benne, hogy olyan jó pont az olajhoz kötni az árat.

Magyarország esetében (a régióban először) nem is ragaszkodtak új hosszú távú szerződés megkötéséhez, holott idén nyáron lejár a 20 évvel ezelőtti megállapodás. Belementek egy rugalmasabb rendszerbe.

Ráadásul évek óta csökken Európa földgázigénye is, az orosz kitermelés tavaly 5 százalékkal csökkent, és az olajár zuhanása miatt a tavalyi utolsó negyedévben 60 százalékkal csökkent a cég profitja is az előző év végéhez képest. Az EU sikeresen blokkolta a Déli Áramlat építését (vagy a brüsszeli tiltás jó ürügy volt a cégnek, hogy ne kezdjen bele a nagyon drága terv megvalósításába), és hiába próbálnak Kínával üzletelni, nagyon lassan épül a keleti vezeték, és Peking az európainál jóval olcsóbb árat alkudott ki magának.

Vagyis üzleti szempontból nem áll jól a Gazprom, és a régi, most kifogásolt üzleti modell sem racionális már. Minél inkább ragaszkodnak a kötött, régi típusú, hosszú távú szerződésekhez, annál inkább érdeke lesz a közép-európai országoknak új vezetékeket és forrásokat keresniük. Egy rugalmasabb rendszerrel viszont a nyugati szabadpiacon is erősíthetnék pozícióikat.

Ugyanakkor a Gazprom árképzését politikai szempontok is vezérlik, és ennek érvényesítéséről aligha akarnak lemondani Moszkvában.Úgy tűnik továbbá, hogy presztízsveszteségként élnék meg, ha egy EU-s eljárás hatására átalakítanák az érvényben lévő hosszú távú szerződéseiket.

Minden jel szerint ebben a körben elutasítják majd Vestagerék kifogásait, és belemennek egy hosszan elhúzódó perbe. Az sem kizárt, hogy a WTO-nál megtámadják az EU-s energetikai szabályokat, és a perre egy másik perrel válaszolnak.