Burundi az összeomlás szélén

A 1993 és 2005 között dúló, közel 400 ezer halálos áldozattal járó burundi polgárháborút lezáró arushai békemegállapodást a kevés igazán jól sikerült afrikai békemegállapodások egyikeként szokták emlegetni. Nem ok nélkül, az ország 50 évnyi feszült, néha etnikai tisztogatásokba torkolló diktatórikus és háborús állapotokat hagyott maga mögött, és többé-kevésbé jól alakultak a dolgok 2005 óta. 

A tüntetések azután kezdődtek, hogy Pierre Nkurunziza elnök bejelentette, harmadszor is indulna az elnökválasztáson.

Az arushai békemegállapodás sarkalatos pontja a hutu és tuszi milíciák nemzeti hadseregbe olvasztásán túl egy új alkotmány volt. Az alkotmány két ciklusban maximalizálta egy elnök hatalmát. A polgárháborút lezáróan - elkerülendő egy potenciálisan erőszakos kampányt és választást - a demokratikusan megválasztott parlamentre bízták az elnök megválasztását. Nkurunziza 2010-ben, az alkotmánynak megfelelően, újra jelöltette magát, és az ellenzék bojkottja mellett megrendezett választást meg is nyerte.

Ekkor még úgy nyilatkozott, hogy ez lesz az utolsó ciklusa.

Egy tüntető Bujumburában, príma, divatos maszkban. AFP fotó: PHIL MOORE

Az alkotmány 96. cikkelye leszögezi, hogy az elnököt közvetlenül választják, és egyszer választható újra. Pierre Nkurunziza most már ezt úgy értelmezi, hogy ő még egyszer újraválasztható, hiszen első ciklusára még a parlament és nem közvetlenül a szavazók választották. Ezt rajta kívül természetesen senki sem gondolta így, tüntetések is kezdődtek országszerte.

Az elnök pártja is mintha meghátrált volna először, és ahelyett, hogy csont nélkül megszavazták volna Nkurunziza jelöltségét, az ország alkotmánybíróságához utalták az ügyet. Bár a testület jóváhagyta az elnök indulását, komoly vereség Nkurunzizának, hogy a bíróság alelnöke, Sylvere Nimpagaritse elmenekült az országból, mert nem volt hajlandó a nevét adni a szerinte szégyenteljes döntéshez. A jogtudós szerinte kollégái és ő halálos veszélyben voltak.

Nkurunziza akciója nem csak a személyes hatalmi ambíciójáról szól, hanem az arushai békemegállapodás felrúgása is.

Ezért lenne fontos, hogy a nemzetközi közösség és az Afrikai Unió jelezze az elnöknek, hogy elfogadhatatlan, amit tesz. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerint Nkurunzizának nem kéne jelöltetnie magát, az Afrikai Unió ellenben egyelőre hallgat. A burundi kormány szerint az USA "nem kellően informált" a kérdésben.

Az Afrikai Unió hallgatása is érthető, elég sok tagállam vezetője hasonló trükkökre készül. A szudáni Omar Bashir korábbi kijelentésével ellentétben elindult és be is húzta az idei választást. Demokratikus Kongói Köztárág elnökének, Joseph Kabilának is ez az utolsó ciklusa, de egy ügyes trükkel majdnem sikerült meghosszabbítani a hatalmát. A parlament ugyanis egy új népszámláláshoz kötötte volna a következő választás megrendezését, és addig hatalmon maradt volna az elnök. Az ország infrastrukturális állapotát elnézve így szinte biztos lett volna, hogy 2016 helyett lejobb esetben is 2018-ban tartották volna a választást. A tüntetések, és saját pártjának belső ellenzéke miatt Kabila végül meghátrált és egyelőre elhalasztották a döntést a népszámlálásról

A burundi tüntetések végkimenetelét sok afrikai fővárosban követik figyelemmel. Az mindenesetre jó hír, hogy a burundi hadsereg előre közölte, hogy semleges marad egy esetleges konfliktusban.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;