Ha meg akarod érteni, hogy mi folyik most Irakban, akkor olvasd el, mi megy a szindzsári fronton

Az aknagránát mennydörögve csapódott be jóval a kurd vonalak mögött; az iszlámisták direkt túllőttek a dombtetőn fekvő állásokon, a hátul lévő parancsnokságot célozva be. A kurdok ijedtséggel vegyes izgatottsággal pislogtak ki a magasra tornyozott homokzsákok közti kémlelőnyílásokon, le a városban lévő ISIS-állásokra, megpróbálva kiszúrni, hol van az aknavető. Az egyik tiszt néhány perc múlva már a mobilján próbálta elmagyarázni a légiirányítónak, hova hívja a légicsapást.

AFP PHOTO / SAFIN HAMED

A repülőgép öt percen belül ott volt, de addigra az aknavető eltűnt valahol a házak között. A következő egy harci egységet célzott meg, a következő egy tankot. A kurdok igencsak rá vannak utalva a szövetséges légierőre: a két nap alatt, amit a frontvonalon töltöttem velük, vagy egy tucat légicsapást kértek, válaszul minden támadásra, amit az Iszlám Állam (ISIS) intézett ellenük a Szindzsár városának szélén fekvő dombokon. „Hálásak vagyunk a szövetségeseknek” – mondta Delgas Zebari ezredes, a 12. pesmerga dandár parancsnokhelyettese. „A segítségük nélkül lehet, hogy nem tudnánk tartani a területet.”

Szindzsár a legélénkebb része az iraki kurd pesmerga és az ISIS között lévő, több mint ezer kilométer hosszú frontvonalnak, ami az iráni határtól Szíriáig húzódik. Jól illusztrálja mindkét fél gyengeségeit. A kurdok a szövetséges (NATO-arab) légierőre támaszkodnak, hogy tartsák a vonalakat, noha ők ellenőrzik a magaslatokat. Az ISIS az üres város házai közt bújik el, alagutakat ás az épületek alá. A pesmerga híján van a hivatásos, jólképzett harcosoknak, sok köztük a túlsúlyos, fegyelmezetlen tartalékos. Nehézfegyver sincs elég, igaz, kaptak páncéltörő rakétákat a németektől, amelyekkel az ISIS autóbombáit próbálják hatástalanítani.

A pesmergával szövetséges milícia figyelmeztetés nélkül levonul öt megfigyelőállásból

Az első este, hogy ott vagyok, a pesmergával szövetséges jezidi milícia figyelmeztetés nélkül levonul öt megfigyelőállásból, védtelenül hagyva a pesmerga jobbszárnyát. Pánikszerűen kérnek erősítést, hogy betömjék a lukat. A másik szövetséges, a Kurdisztáni Munkáspárt (közismert rövidítéssel a PKK) keményebb társaságnak tűnik – a legelső vonalakban, amelyek már benyúlnak a városba, főleg ők vannak –, mégsem tűnik reálisnak, hogy el tudnák foglalni Szindzsárt, legalábbis komoly véráldozatok nélkül. Vannak, akik azt gondolják, hogy a pesmerga olyan gyenge, hogy légitámogatás nélkül tartani sem tudná az állásait; a februári ISIS-offenzíva megállításában központ szerepe volt a légierőnek.

Spencer Platt/Getty Images

Ahhoz, hogy a kurdok jussanak valahova, több segítségre volna szükségük, és ezt ők is tudják. Több nehézfegyverre, lőszerre, kiképzőkre, légitámogatásra. A koalíció jelenleg 10-15 légicsapást teljesít egy nap (összehasonlításuk: Líbiában átlagosan napi ötven volt 2011-ben). Igaz, ennek az is lehet az oka, hogy nincs elég célpont-információ. Szindzsár elfoglalása nagy siker volna, mert a város az iraki Moszult a szíriai Rakkával (a „kalifátus” két legnagyobb városa) összekötő úton fekszik. Igaz, egyelőre ezzel nem is próbálkoznak: a pesmerga csak ül a dombtetőkön és minden nap visszaveri az ISIS próbálkozásait.

De sokkal több segítséget adni a kurdoknak kockázatos. Az International Crisis Group legújabb jelentése szerint az eddig küldött katonai segély nemhogy erősítette a pesmerga egységét, de éppenséggel gyengítette, mert a segély egy része az egyes alakulatokhoz megy, nem a központba. A probléma az, hogy ugyan a dandárok egy részét elkezdték bevonni a kormány alá, a pesmerga alapvetően pártmilícia, ami a kurd politika két fő erejének valamelyikétől kapja utasításait: a Kurdisztáni Demokrata Párttól vagy a Kurdisztáni Hazafias Uniótól. A KDP a Barzani család, a KHU pedig a Talabáni család szervezete, ők dominálják az iraki kurd politikát.

A pesmerga több településről is elkergette az arabokat

Megengedni a kurdoknak, hogy bevonuljanak a kurd autonómiát és szövetségi Irakot elválasztó vitatott területekre, ahol a lakosság etnikailag kevert, szintén problémás. Az elmúlt év felfordulásait kihasználva a pesmerga több településről is elkergette az arabokat, vagy legalábbis megakadályozta, hogy visszatérjenek az ISIS elűzését követően. Szindzsárból észak felé tartva az út mentén egyik elhagyatott és szétrombolt falu követi a másikat. Az Amnesty International szerint az egyik ilyen települést a pesmerga pusztította el, mert arab lakosai úgymond az ISIS-szal voltak.

Patrick Barth/Getty Images

Ha pedig a kurdok túl sikeresek, az még nagyobb kedvet csinálhat nekik, hogy teljesen elszakadjanak Iraktól és kikiáltsák független államukat; jelenleg az amerikai politika és Bagdadtól való pénzügyi függésük ennek útjában áll. A kurdok azt mondják, nem áll szándékukban mélyebben benyomulni Irakba, csak a saját területüket akarják megvédeni. Ez egyrészt bölcs, másrészt viszont nem világos, hogy akkor ki fogja visszafoglalni Moszult, Irak második legnagyobb városát az ISIS-tól. Talán jobb is, hogy a honvédség csak külföldi kiképzők védelmére megy Kurdisztánba, mert ebbe az egészbe túlságosan belebonyolódni csak bajt hozna.

Az ISIS állóháborút kényszerül vívni, amit nem nyerhet meg

Ami az ISIS-t illeti, a szindzsári huzavona az ő gyengeségeikre is rávilágít. Nincs sok esélyük elfoglalni a magaslatokat, pláne a folyamatos légicsapásokkal szemben. Taktikai képességeiket, az ügyes és gyors manőverezést, amit a háború korai szakaszában mutattak, a statikus kurd fronton nemigen tudják kihasználni. Gyakorlatilag állóháborút kényszerülnek vívni, amit nem nyerhetnek meg, hiszen egy forrásokban, iparban szegény területet ellenőriznek, fegyvereket nem tudnak gyártani, csak autóbombákat. Stratégiájuk a folyamatos terjeszkedésen alapul, mert csak így tudnak fegyvereket zsákmányolni. Élőerejüket is morzsolja a harc, még az újabb önkéntesekkel és helyi erősítésekkel együtt is, hiszen tapasztalt és képzett harcosok nem teremnek minden bokorban.

Az ISIS jó abban, hogy azonosítsa a gyenge pontokat az ellenség frontvonalán és váratlanul lecsapjon, mint például a szíriai Palmírában nemrég. De a terjeszkedésnek határa van. A szunnita arab hátországon kívül, ha elszánt és jólszervezett ellenfélbe ütközött, eddig mindig meghátrálni kényszerült. Sikerei leginkább ellenfelei gyengeségének köszönhetők. De most északra a kurdok, délen az Irán által támogatott síita milíciák, nyugatra az alaposan megerősödött szír ellenzék, a levegőben pedig a koalíció. Igaz, ha a szír kormány összeomlik (és ez középtávon nem kizárható), az ISIS benyomulhat a vákuumba; de ettől eltekintve nem nagyon látszik, hova tudnának tovább terjeszkedni. A napokban újabb vereséget szenvedtek a szíriai kurdoktól a török határ melletti Tel Abiádnál.

AFP PHOTO / UYGAR ONDER SIMSEK

Ahhoz, hogy Irak jelentős részét a koalíció visszafoglalja és az ISIS-t felszámolja, mindez persze nem elég. Ahhoz egy erős iraki hadsereg kellene, és ilyesmi nem létezik – vagy egy csomó külföldi katona, de erről szerencsére nincs szó. Utána pedig egy olyan kiegyezés Irak (és Szíria) különböző politikai alkotóelemei között, ami a kisemmizett szunnita arabok legitim követeléseit is kielégíti, és ezzel kihúzza a szőnyeget a szélsőségesek, köztük az ISIS lába alól, akik ezután nem tudnának úgy tenni, mintha csak a síita/kurd/iráni/amerikai terrortól akarnák megvédeni az embereket. Erre szintén nem látni sok esélyt. De ha a cél az, hogy az ISIS-t egyszerűen a jelenlegi határain belül tartsák, a jelenlegi stratégia is elég lehet. Az állóháború egy darabig valószínűleg folytatódni fog.

Szlankó Bálint, Iraki Kurdisztán

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;