7 ábra, amiből teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire csóró a magyar

159 ezer forint volt a nettó átlagkereset Magyarországon idén júniusban, derül ki a KSH kedden közzétett adataiból.

Na de mit jelent ez?!

Az átlagos nettó bér, ami az átlagmagyar zsebébe belekerül, egy picit több volt júniusban, mint tavaly ilyenkor, bár az utóbbi néhány hónaphoz képest visszaesés. Ez egyébként természetes, ciklikus visszaesés: nyáron a mezőgazdasági idénymunka alacsony fizetései rendszeresen lenyomják az átlagot. Az eddigi legmagasabb magyar nettó átlagbér egyébként tavaly decemberben volt, 168 ezer forinttal.

A havi nettó így alakult az utóbbi hat évben:

(Forrás: KSH) A kereseti statisztikával kapcsolatban fontos, hogy itt a 4 főnél nagyobb cégek és állami szervek alkalmazottainak béréről van szó. Tehát nincsenek benne az egyéni vállalkozók, mikrocégek.

De hát ez emelkedik, minden egyre jobb, lassan beérjük Európát, nem?

Nem.

A fenti ábrán talán még nem látszik olyan jól, de kifulladóban van a reálbér-emelkedés. Az éves változást érdemes nézni, és abból kivonni az árak változását, azaz az inflációt. Így kijön, hogy valójában mennyivel ér többet vagy kevesebbet a fizetésünk az egy évvel korábbihoz képest.

A bérek még nőnek (utoljára 2012-ben csökkentek), de leginkább az infláció emelkedése miatt az utóbbi hónapokban tapasztalt reálbér-emelkedés már nem túl erős. Sőt, igazából az utóbbi fél-egy évben is a leginkább csak azért nőttek ilyen erősen, mert a cégek mintha nem vették volna észre, hogy nincs infláció, és változatlanul emelték tovább a bért, mintha még emelkednének az árak.

(Forrás: KSH)

A bérek emelkedésének most érezhető lassulásában az infláció mellett jelentős szerepe lehet annak is, hogy közfoglalkoztatás most már a magyar munkaerőpiac állandó tényezője lett. Sokkal több a havi bruttó 80 ezret kereső közmunkás, mint egy évvel korábban, és ez lefelé húzza az átlagot:

(Forrás: KSH) A rekord a közmunkások számában mikor máskor lett volna, mint a tavalyi választások előtt közvetlenül.

A jelek szerint be fog állni a közmunkások létszáma kétszázezer főnél, sőt, még emelkedhet is innen. (Az, hogy ez egy bújtatott, statisztika-torzító szociális transzfer, ami jobb esetben sem javítja a résztvevők versenypiaci elhelyezkedési esélyeit, ebből a szempontból a lényegtelen.)

De nem csak a béreket érdemes figyelni, ha azt szeretnénk tudni, hogy mennyi pénzt visznek haza a magyarok.

Ennél pontosabb képet ad, ha megnézzük, hogy oszlanak el a bérek és egyéb jövedelmek a társadalomban. Teljesen más módszerrel, és csak évente készül a KSH háztartási felmérése, amiben a munkabéreken kívül a többi jövedelemforrásra is rákérdeznek, és az adatok is jóval részletesebbek. Így meg lehet nézni a jövedelmi egyenlőtlenségeket is.

A lenti ábra nem azt mutatja, hogy egy ember átlagosan mennyit keres, hanem hogy a vele egy háztartásban élőkkel összesen megszerzett jövedelmet egyenlően elosztva a háztartás tagjai között mennyi jut rá. És mindezt jövedelmi tizedenként, a sor végén pedig összesen láthatjuk az utóbbi négy évben:

(Forrás: KSH) A társadalom alján stagnál, a tetején nő -> nagyobb egyenlőtlenség.

Ennek a kézhez kapott jövedelemnek a nagy része munkából jön (munkabér), de körülbelül 15 százaléka nem. Ez a maradék, amit nem a munkából, hanem államtól szereznek a magyarok (a társadalmi jövedelmek, tehát nyugdíj és egyéb szociális transzferek, mínusz a bérekre rakódó adók-járulékok, ami csökkenti a bruttó bérüket), elég rosszul célozva jelenik meg a jövedelmi tizedeknél.

Szóval az állam így avatkozott a magyar társadalom jövedelmi tizedeinek jövedelmeibe az utóbbi években:

(Forrás: KSH) Ez az ábra azt mutatja, hogy havonta mennyi pénzzel tér el az összes kézhez kapott jövedelmünk a munkajövedelmünktől az államnak köszönhetően.

Talán érdekes, hogy a társadalom 3. és 4. jövedelmi tizede (tehát akikre havi 50-60 ezer forint jut) most már alig kap pénzt az államtól, a náluk gazdagabbak pedig abszolút értékben sokkal többet kapnak. (Igaz, a közmunkaprogram nem szociális transzfernek, hanem munkajövedelemnek számít – ez nagyjából pótolta a kieső munkanélküli segélyeket.)

A 8. és a 9. tized jár most már a legjobban, a legfelső tíz százalék évről évre többet kap – pedig 2010-11-ben még nettó befizetők voltak az állam felé. (És ebben még benne sincs a rezsicsökkentés hatása, ami sokkal-sokkal több pénzt hagy a nagyobb fogyasztású gazdagabbaknál, mint a szegényebbeknél.)

És mit ér ez európai összevetésben? Ez a kép különösen lehangoló.

Ehhez a medián béreket néztük meg a környékbeli országokban. (A medián egy középérték, ami egy sorrendben pont középen van, és így valamivel jobban mutatja a közepes helyzetet, mint egy átlag – az utóbbit a magas jövedelmek erőteljesen torzíthatják felfelé). Hogy összehasonlítható legyen, ezért euróban, azt pedig az európai átlag százalékában. És ezek is a háztartásokban egy főre jutó jövedelmek egyébként.

(Forrás: Eurostat) Az, hogy a magyar medián bérek euróban esnek az európai átlaghoz képest, miközben forintban nézve nőnek, a forint értékvesztésének tulajdonítható. De a régiós országokhoz képest viszonyított lemaradást ez nem magyarázza. A forint a 2008-as átlagárfolyamhoz képest 20 százalékot gyengült az euróhoz képest, de közben a lengyel zloty majdnem pont ennyit esett, és a cseh korona is több mint a tizedével ér kevesebbet.

2013-ben a magyar medián átlagjövedelem kevesebb volt, mint az európai átlag 30 százaléka:

mindössze 29,2 százalékon állunk.

2014-ről már megvan a magyar adat, nem sokkal 0,7 százalékkal magasabb, mint a 2013-as. Az európai adat még nincs meg, de valószínűleg ennél lendületesebben nőttek a bérek az unió szintjén, szóval esélyes, hogy még gyorsabban távolodunk az átlagtól.

Hogy még egyértelműbb legyen a sanyarú helyzet:

(Forrás: Eurostat) Ezek az európai háztartási felmérés adatai, tehát itt a háztartásban egy főre jutó jövedelmek mediánját látjuk. Kicsit jobb a helyzet az árak miatt, tehát hogy nálunk lényegesen olcsóbb minden, így többet ér a 377 eurónk, mint a gazdag nyugaton. Tehát nem 9-szer annyit ér a svájciak megkeresett pénze, csak 3,5-ször annyit, a német-francia-holland szint pedig a magyar 2,5-szöröse (igaz, a fogyasztói kosár, mint megveszünk belőle, szintén gyengébb minőségű dolgokból áll). De amikor Ibizán egy norvég mellett támasztjuk a pultot, akkor ez sem számít :-(

Nem lenne rossz, ha emelkednének a béreinek, jöhetne a következtetés.

De egyszerűen a béremelés nem érne sokat ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy hosszú távon is fenntarthatóan növekedjenek a jövedelmek, hogy ne csak az inflációt vagy a forint leértékelődését indítsa ez el, vagy ne veszítsük el a maradék versenyképességünket is és ne boruljon fel a külső egyensúly, ahhoz több értéket kellene előállítani az országban. Ehhez a legtöbb ember szerint a leginkább értelmes, célzott gazdaságpolitikára és az oktatásba tolt sok pénzre lenne egyébként szükség, ami pont két olyan dolog, ami a mostani kormánynak nagyon rosszul megy.