Törökország úgy támadja az Iszlám Államot, hogy közben az Iszlám Állam ellenségeit öli

2015 július 31., péntek 5:44
114
  • Csütörtökön a török titkosszolgálat kiszivárogtatta, hogy a török légierő 190 kurdot ölt meg a PKK táborainak bombázásakor, és több mint 300 főt megsebesített.
  • Az Iszlám Állam elleni török légicsapásnak csak 35 áldozata volt.

A két támadást a törökök párhuzamosan intézték. Az első nemzetközi reakciók arról szóltak, hogy milyen jó, hogy a törökök végre beszálltak az Iszlám Állam (IS) elleni harcba. Főleg mert a támadással egy időben a török kormány engedett az amerikaiak kérésének, és engedélyt adott, hogy az USA használjon két légibázist a szír határ közelében, az Iszlám Állam bombázására. Ezt az amerikaiak már egy éve kérték, de eddig a törökök nemet mondtak.

A török beavatkozás bonyolult hátteréről itt írtunk részletesen.

Mostanra nagyon úgy néz ki, hogy a török beavatkozás valójában a kurdokkal szembeni leszámolásról, illetve a török belpolitikai válság durva kezeléséről szólnak. A legtöbb nyugati török-szakértő értékelése szerint Recep Tayyip Erdogán török elnök nagyon veszélyes hazardírozásba kezdett, de eddig minden úgy alakult, ahogy neki a legjobb.

A kurdokkal több gondja is van a törököknek. Törökország keleti részén évtizedekig polgárháború dúlt a török hadsereg és a helyi kurdok között. És sok kurd él Szíriában és Irakban is. Utóbbiak a szír és az iraki polgárháborúban nagy önállóságot szereztek, kvázi saját államokat alapítottak. A török kormány nem akar erős kurd enklávékat a határa túloldalán. További problémája Erdogannak, hogy a júniusi törökországi választáson a HDP nevű kurd párt 13 százalékot szerzett, és ezzel átlépték a kifejezetten ellenük emelt, 10 százalékos parlamenti küszöböt. Bejutásukkal azt is elérték, hogy Erdogan pártja 2002 óta először nem tud kormányt alakítani. Erdogan arra játszik, hogy ősszel újabb választást tartsanak, és addigra meg akarja gyengíteni a kurd pártot.

Ha a NATO-ból valaki jól megvolt eddig az Iszlám Állammal, akkor az pont Törökország

Ahogy arról két éve is írtunk, Törökország közvetetten kezdettől benne volt a szír polgárháború alakításában. A török kormány simán átengedte területén a felkelők fegyvereit, és a hozzájuk csatlakozni akaró embereket is. Ezekből bőven jutott azoknak a szélsőséges iszlamista szervezeteknek is, amelyek egy részét magába olvasztotta az azóta Iszlám Állam néven működő csoport.

A törökök jól elvoltak az Iszlám Állammal. A brutális kegyetlenkedéseiről elhíresült szervezet ugyanis Szíriában és Irakban is harcol azokkal, akiket a törökök is ellenségnek tekintenek. Elsősorban a kurdokkal, akiknek különböző katonai alakulatai közül mindegyikkel hadban áll az Iszlám Állam Irakban vagy Szíriában. Továbbá hadban áll a szír és az iraki kormánnyal is, amelyeket Irán támogat, és ezekkel is ellenséges Törökország viszonya.

A gondot csak az okozta, hogy közben az USA a kurdokat használja az Iszlám Állam elleni háborújában. A szárazföldi műveleteket a kurdokra bízták, és csak a levegőből avatkoznak be.

A török hozzáállás az egész válsághoz Kobane esetében látszott igazán jól. A török határ közelében lévő szíriai város a kurdok kezén volt, de 2014 őszén Kobanet az IS szinte teljesen elfoglalta. Véres küzdelem indult, és a kurdok 2015 elejére visszafoglalták az addigra rommá lőtt várost. Az USA hivatalosan nagyon támogatta a kurdokat, de a légi támogatást csak a távoli Bahreinből felszálló gépekkel tudta biztosítani. Akkor az USA hiába kérte a török kormányt, hogy használhassa a közeli török repülőtereket.

A török kormány nem adott semmilyen támogatást Kobane civil lakosságának sem. Legalább százezer kurd menekült át a városból a határ török oldalára az IS elől, de ellátásukról kizárólag a törökországi kurdok pártja, a HDP gondoskodott.

2015 januárra a kurdok visszafoglalták Kobanét (illetve ami maradt belőle), de a város újjáépítését a török kormány azóta is akadályozza: nem nagyon engednek át szállítmányokat a határon, akkor sem, ha építőanyagról van szó.

Már akkor is felmerült a biztonsági zóna

A török kormány már Kobane ostromakor is jelezte, hogy szeretnék, ha lenne egy 90 kilométer hosszú és Szíria területére mintegy 60 kilométerre belógó biztonsági zóna a határ mentén, ahová nem engednék be sem a kurdokat, sem pedig az Iszlám Államot, és az ottani nyugalmat az USA segítené biztosítani. Ez lett volna az ára többek között annak, hogy az amerikaiak használhassák légibázisaikat.

A zóna a hivatalos török magyarázat szerint azért kellene, hogy legyen hova visszaküldeni azt a több mint 1,5 millió szíriai menekültet, akik most törökországi táborokban élnek. De van egy fontos katonai ok is: a zóna megakadályozná, hogy a szíriai kudrok egybefüggő területet ellenőrizzenek a török határ mentén.

A szíriai kurdok hadserege, az YPG, ugyanis szoros szövetségben működik az iraki központból irányított PKK-val, ami a különböző kurd fegyveres csoportok közül a legádázabb ellenfele a török kormánynak. 2013-ban ugyan tűzszünetet kötöttek, de ezt a múlt héten mindkét oldal felmondta.

A zóna felállítását a törökök most is felvetették, és ezúttal az amerikaiak nyitottnak mutatkoznak. Megegyezés még nincs, de úgy néz ki, hogy a török kormány most ezt is átnyomta.

A suruci merénylet volt a háborús ok

A török beavatkozás indoka a július 20-i suruci merénylet volt. A törökországi Suruc alig 10 kilométerre van a határ szír oldalán lévő Kobanetől.

Július 20-án egy öngyilkos merénylő felrobbantott egy irodaházat, amiben Isztambulból érkezett önkéntesek gyűltek össze, akik Kobaneba indultak volna, hogy segítség az újjáépítést. A merényletben 32-en meghaltak, és több mint százan megsebesültek.

A merénylet áldozatai az Elnyomottak Szocialista Pártjának ifjúsági szervezetéhez tartoztak. Ez egy törökországi kurdokat tömörítő szervezet. Ideológiai szempontból elég közel állnak a PKK-hoz. Az áldozatok mind kurdok voltak.

A török kormány a merényletre hivatkozva indított légitámadást az IS ellen, mert a török nyomozók hamar megállapították, hogy a merénylet mögött az Iszlám Állam állt. A török miniszterelnök azt mondta, hogy ez biztos, de konkrét bizonyítékokat csak a nyomozás végén mutatnak be.

A kurdok szerint azonban a török kormány is benne volt a merényletben. Hogy ez nem annyira abszurd feltételezés, azt mutatja, hogy mennyire igyekezett a török kormány mindig is akadályozni, hogy Kobane kurd kézen maradjon. Az áldozatok is kurdok, ráadásul olyanok, akik látványos akcióval akarták kifejezni a határ két oldalán élő kurdok összetartozását. Ha valaki nem hiányzik a török kormánynak, akkor az néhány tucat szélsőbaloldali kurd aktivista, így feláldozásuk sem tűnik teljesen irreálisnak. Bizonyítékot azonban a kurdok sem mutattak be arról, hogy a török titkosszolgálat állt volna a merénylet hátterében.

A PKK a suruci merénylet után bosszúból megölt két török rendőrt Sanliurfa városában, illetve megtámadtak egy török katonai konvojt is. Az erőszakot elutasító, és a PKK-nál jóval mérsékeltebb HDP vezetői is azt mondják, hogy szerintük a török titkosszolgálat előre tudhatott a suruci merényletről.

Bombáztak

A suruci merényletre, és a PKK merényletére válaszul a török légierő egyszerre kezdte bombázni a PKK iraki, és az IS szíriai táborait. Főleg a PKK elleni támadás volt nagyon kemény. Mint láttuk, a PKK elleni fellépésnek több mint ötször annyi áldozata volt, mint az Iszlám Állam elleninek.

Összehívták a NATO-t

Keddre Törökország a NATO 4. cikkelyére hivatkozva a összehívta a tagállamok diplomatáit. A 4. cikkely alapján egy tagállam akkor hívhatja össze ezt az ülést, ha közvetlen fenyegettségtől tart. A szervezet 1949-es megalakulása óta a keddi volt a 4. alkalom, hogy ezzel a lehetőséggel élt egy tagállam. Törökországon kívül korábban csak Lengyelország és Litvánia élt a lehetőséggel, a két kelet-európai ország tavaly kért ilyen ülést az oroszok ukrajnai agressziója miatt, a többit mind a törökök hívták össze.

A NATO elítélte a suruci merényletet, a hozzátartozókat együttérzéséről biztosította a szervezet. A PKK merényleteit viszont nem nevezték meg külön, csak általában ítéltek el minden Törökország elleni támadást. Ennek nagy jelentősége van, még ha csak szimbolikus gesztus is. A NATO európai kormányait kifejezetten aggasztja, hogy a törökök a kurdokra is rátámadtak, a német és a holland kormány külön is felszólították Törökországot, hogy törekedjenek a békére a PKK-val. A NATO a törökök által kért szíriai ütközőzóna kialakításáról sem döntött, de nyitva hagyták a lehetőséget, hogy erről az USA-val külön egyezséget kössenek.

Erdogan vissza akarja szerezni a hatalmat

A török beavatkozásnak elsősorban belpolitikai okai lehetnek. Erre utal az is, hogy a török elnök felszólította a parlamentet, hogy a kurd párt összes frissen megválasztott képviselőjétől vegyék el a mentelmi jogot, mert előfordulhat, hogy a kurd terroristákkal fújnak egy követ. És erre utal az is, hogy nincs semmi jele annak, hogy Erdogan pártja komolyan koalícióra készülne, márpedig ha augusztus 29-ig nem lesz új kormány, akkor újabb választást írnak ki.

A török kormány ezért valószínűleg arra megy, hogy őszig ellehetetlenítse a kurd pártot, és az általános terrorveszélyre hivatkozva megerősítse a pozícióit. Ehhez pedig felhasználta a NATO-t is, és a bombázóit is.

A húzás azért veszélyes, mert így újabb polgárháború törhet ki Törökország kurdok lakta vidékén, és ha a kurdok meggyengülnek, akkor abból az IS is hasznot húzhat.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt