Nem tudom, ki a magyar miniszterelnök, de nem is érdekel

„Magyar vagy? Akkor ég veled, barátom!”

- kiabálta integetve egy bevándorló az 1-es főúton, a hegyeshalmi határátkelő előtt 100 méterrel, aztán gyalogolt is tovább, megállás nélkül Ausztria felé. Szombaton egész nap kisebb csoportokban, de folyamatosan áramlottak itt a migránsok, estére ezrek jutottak át a határon.

A többség a hegyeshalmi vasútállomás felől érkezett, láthatóan elcsigázva, de hamar felderültek, mikor megtudták, hogy már csak pár lépés a határ.

Buszra váró sor a nickelsdorfi befogadóállomáson.

Páneurópai piknik

„Nyitva van a határ?”

- kérdezte egy 7 fős, afgánokból álló csoport egyik tagja, majd mikor igennel feleltem, felugrott örömében és futni kezdett. „Border is open, border is open!” Ezt kiabálta a társainak. Talán 1989 óta nem örült ennyire senki ennek Nyugat-Magyarországon.

A csoportban hárman beszéltek valamennyire angolul, ők azt mondták, hogy szombaton hajnalban léptek be Szerbiából Magyarországra, megúszták a regisztrációt, reggelre megérkeztek vonattal Pestre, aztán már jöhettek is tovább Ausztria felé.

Ahogy a határátkelőnél meglátták a tévékamerákat és a 4-5, vizet osztó magyar vöröskeresztest, gyanakodva elkezdték kérdezgetni, hogy itt fognak-e tőlük ujjlenyomatot venni.

Család érezik a határátkelőre.

Menjenek, ha menni akarnak

A határ osztrák oldalán, a régi határátkelőhelyből kialakított ideiglenes táborban viszont nincsen ellenőrzőpont, az érkezőket egyszerűen csak beterelik a rendőrök egy hosszú sorba, ami a folyamatosan induló buszokra vár. Egy osztrák önkéntes azt mondta, hogy szerinte Ausztria nem azért nem regisztrálja a menedékkérőket, mert Magyarország már regisztrálta a többségüket, hanem azért mert

„Itt már nem érdekelnek senkit az adataik. Ha menni akarnak, menjenek.”

Nickelsdorfba érve a bevándorlók először plédeket kaptak, és ezekre nagy szükségük is van: vagy ezekbe burkolózva próbálnak aludni egy keveset a határátkelő melletti, nagy betonplaccon, vagy csak magukra terítik a pokrócokat, és bebugyolálva állnak a buszra várók között. Szombat délután nagyon hideg és erős szél fújt Nickelsdorfban, sokan még a Keletiben kapott, fehér-szürke plédeket is magukra terítették az osztrák pokrócokkal együtt.

Plédek alatt alvó család Nickelsdorfban. Sokan annyira bebugyolálták magukat, hogy nem is lehetett tudni, melyik pléd alatt van ember és melyik alatt nincs.

Ez a fogadóállomás legnagyobb hátránya: a Vöröskereszt egészségügyi sátrát leszámítva gyakorlatilag nincsen szélvédett része. Akik melegedni akarnak, a régi vámvizsgáló állomás fedele alá húzódnak. Falak ugyan itt sincsenek, de legalább van tető és néhány határőrépület óv a széltől. Ezt leszámítva az ellátásra nincs panasz: a bevándorlók a plédek mellett meleg ételt, gyümölcsöt, italt és pelenkát is kapnak a Vöröskereszttől.

„Kicsit hideg van, de hé: Ausztriában vagyunk. Ez azért csak melegen tart addig, amíg feljutok egy buszra.”

- mondta egy Mamadu nevű, fiatal szenegáli. Németországba tart, de beszél franciául is, így Párizsba is szívesen menne. Tanulni akar.

Az önkéntesek szerint a buszok folyamatosan egyeztetnek az osztrák vasúttársasággal, a legtöbb járat a nickelsdorfi vonatállomásra megy, ahonnan az ÖBB szerelvényeivel lehet továbbmenni Bécs felé, de ha épp nem áll benn vonat, akkor Bécsig is elmennek a buszok. A migránsok aztán a Westbahnhofon szállhatnak át valamelyik, Németországba tartó vonatra.

IMG_20150905_193416

Aleppó - Nickelsdorf

„Már a háború előtt is nagyon szerettem volna eljutni Németországba” – mondja a szíriai Wahid, aki barátjával Masioval épp szélárnyékot keresett. „Hideg van és órák óta itt vagyunk” – magyarázták.

Mindketten Aleppóból érkeztek, de mivel a háború teljesen tönkretette a városukat, abba kellett hagyniuk az egyetemet. Masio agrármérnöknek, Wahid közgazdász-marketingesnek tanult, remélik, hogy Németországban folytathatják majd a képzésüket. Wahid egyetemi tanár vagy kutató szeretne lenni, Szíriában főleg a fogyasztói magatartással foglalkozott, de azt mondta, ott nincs valami nagy becsben tartva a marketingszakma, az emberek többsége azt hiszi, hogy egy marketingesből maximum házaló ügynök lehet.

Masio és Wahid Aleppóból

A két szíriai fiatal csak egy napot volt a Keletinél, de vannak ismerőseik, akik már 10 napra rostokoltak Budapesten, mikor péntek éjjel felszállhattak az Ausztria felé tartó magyar buszokra. Szombaton Ausztriában a hideg mellett leginkább az foglalkoztatta őket, hogy Németországban vajon a szíriai átlagaik alapján veszik fel őket egyetemre vagy szintfelmérőt kell írniuk. Ebben sajnos nem tudtam segíteni nekik.

„Azért akarunk Németországba menni, mert ott emberként kezelnek bennünket.”

A Fidesz kedvenc érvére, hogy miért nem Törökországban vagy Szerbiában állnak meg, ha ott sincs már háború, ezt válaszolták:

„Törökországban az éreztetik veled, hogy a rendes emberek alatt állsz.

Ők fenn vannak, te meg lenn.

Ilyen volt Szerbia és egy kicsit Magyarország is. Találkoztunk kedves és segítőkész emberekkel Budapesten is, de jobb itt vagy Németországban. Itt mindenki emberszámba vesz.”

Masio és Wahid nagyjából olyanok, mint egy európai nagyváros fiataljai. Az egyetem mellett sportoltak és önkénteskedtek is Szíriában, európai zenét hallgatnak, az útjukról pedig posztolnak a Facebookon, az Instagramon és a Twitteren is. Őket már integrálni sem kell, csak egy helyet adni nekik a társadalomban.

IMG_20150905_190843

Persze ezek a szíriaiak messze kimagaslanak az átlagból. A Magyarországról Ausztria felé áramló migránsok túlnyomó többsége nem beszél semmilyen európai nyelven. Akikkel az újságírók angolul vagy franciául jól szót értenek, az már a felső 5-10 százalékba tartozik.

Ő se tudja, hogy én ki vagyok

Tény viszont, hogy a jelenlegi magyar menekültpolitika ebből a felső 5-10 százalékból sem tudna és nem is akarna integrálni senkit. Nickelsdorfban látszik csak igazán, hogy mennyire elment az élet Magyarország mellett. Ausztriában órák alatt össze tudnak rántani egy felszerelt fogadóállomást, nagy erőkkel vonul ki a Vöröskereszt és a rendőrség, lezárják a határállomáshoz közeli kereszteződést, terelik a bevándorlókat és az autósokat.

Ehhez képest a magyar oldalon csak néhány vöröskeresztes és önkéntesek állnak, senki más. Hegyeshalomnál egyetlen rendőrt sem lehetett látni, még az 1-es főúton sem volt terelés. Aki a határ felé indult volna, azt az osztrák rendőrök fordították volna vissza már az osztrák oldalról. Két önkéntes segítő azt mondta, hogy a hegyeshalmi és a győri vasútállomásokon sincs hatósági tájékoztatás, Hegyeshalmon a vonatról leszállva a migránsok többsége maga talált el Nickelsdorfba.

1441467855156

Pedig itt a kormány szavai szerint is egy több ezer fős népvándorlás zajlik. Ehhez képest meghökkentő a magyar oldalon a hatósági jelenlét teljes hiánya.

„Nem tudom, ki a magyar miniszterelnök, de nem is érdekel.”

- ezt már egy szíriai családfő mondta szombat este, ahogy a koromsötét bicikliúton terelte a családját Hegyeshalomból Nickelsdorf felé.

„De miért is kéne tudnom, hogy ki az, amikor ő sem tudja, hogy én ki vagyok.”