Orbán Európa nagy embere lenne

  • Orbán Viktor teljesen felpörgött,
  • rég érezte ennyire elemében magát,
  • lelkes, hogy végre harcolhat,
  • nemzetközi tekintélyt akar szerezni magának.

Ezeket a megjegyezéseket hallottuk a politikához közel lévő emberektől az elmúlt napokban. A Magyarországra nehezedő nyomástól egyszerre remél Orbán Viktor belpolitikai hasznot, nemzetközi elismerést, és közben önmagáért is élvezi a küzdelmet, a világ figyelmét.

Orbán abban bízik, hogy ő lesz az az európai vezető, aki megoldja a menekültválságot. Vagy ha nem is teljesen oldja meg, ő lesz az, aki tesz valami látványosat, amire egész Európában felfigyelnek.

Azt akarja, hogy ő legyen az első politikus, aki légmentesen lezárja az EU egyik határát a menekültek elől. (A „légmentesen” kifejezést éppen ő használta az ORF-nek adott hétfői interjújában.) Szeptember 15-től ehhez a jogi eszközei már jórészt meglesznek.

Csak a kerítés is kellene hozzá. Sőt, az lenne a lényeg. De a kerítés még egyáltalán nincsen kész. Ezért vette a fejét Hende Csaba honvédelmi miniszternek hétfőn. Világpolitikai karrierjével szórakozik az, aki nem építi elég gyorsan most a kerítést. Ennél fontosabb most nincs a számára.

Orbán megoldása a menekültválságra a következő:

  • Menekült csak hivatalos határátkelőnél jelentkezhet, aki máshol jönne, azt börtönbe zárják.
  • A határon lévő táborba zárják a jelentkezőt, amíg a magyar hatóságok eldöntik, hogy menekültnek ismerik-e el.
  • Csak azt fogják a magyar hatóságok elismerni menekültnek, akinek az élete egy szomszédos országban veszélyben van.
  • A parlament külön törvényt hozott arról, hogy Szerbia nem veszélyes.
  • A Szerbia felől érkező menekülteket így mind vissza fogják fordítani, arra hivatkozva, hogy amióta eljöttek otthonról, azóta átmentek több olyan országon is, ahol nincsenek közvetlen életveszélyben. Ezért gazdasági bevándorlóknak tekintik őket.
  • Nem jut be senki ettől kezdve.

Orbán Viktor arra számít, hogy ezért a könyörtelen határozottságáért sokan Európa megmentőjeként tekintenek majd rá. Felkészült, hogy nagyon sok támadás is éri, de meggyőződése, hogy az EU polgárainak nagyobbik része nem kér a menekültekből, és előbb-utóbb a nyugati választók is őt igazolják. Miközben a többiek vitatkoznak, aggodalmaskodnak, addig ő cselekszik. Amíg a görögök, macedónok és szerbek átengednek mindenkit észak felé, addig ő megállítja a tömeget. Amíg a nyugatiak a befogadandók létszámáról és elosztásáról vitatkoznak, addig ő megszünteti a problémát.

Arra is számít, hogy a magyar közvélemény nagyra értékeli majd ha erőt mutat, és sokaknak szimpatikus látvány lesz, amikor a hadsereget is bevetik majd a menekültek megfékezésére. A militarista hangulatot már kipróbálta 2013 őszén is. Indokolhatja ezt a vonalat az is, hogy a Jobbik tavasszal szavazókat vett el a Fidesztől.

Magyarország nemzetközi tekintélye 2010 óta erősen megtépázódott. Az utóbbi hetekben először fordult elő, hogy egy komolyabb nemzetközi kezdeményezés élére tudott állni Orbán Viktor: a németek által erőltetett kvótarendszer elleni visegrádi koalíciónak egyértelműen ő a vezéralakja. Ő az, aki közülük elment Brüsszelbe személyesen is tiltakozni.

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy Orbán terve bejön. Az eddigi nyugati reakciók ellenségesek, és gyakorlati kockázatai is vannak határvédő tervének. Nagyon sok dolognak kell az ő szempontjából jól alakulnia ahhoz, hogy egy új Hunyadi Jánosként tekintsenek majd rá.

Kockázat 1 – Szerbia

Egyáltalán nem biztos, hogy a határ légmentes lezárását a gyakorlatban úgy lehet majd alkalmazni, ahogy ezt a magyar kormány elképzeli. Ha sikerülne is a kerítés felépítése és őrzése, és tényleg szinte minden érkezőt a határra telepített táborokban tudnak elhelyezni (ezeknek az intézményeknek nyomuk sincs még), akkor sem világos, hogy mi lesz az ott összegyűlő emberekkel.

Szerbia ugyanis nem akarja visszafogadni őket.

Alekszandar Vulin szerb munkaügyi miniszter (hozzá tartoznak a menekültügyek) a múlt héten azt jelentette be, hogy Szerbia nem akarja, hogy Magyarország visszafordítsa feléjük a menekülteket. Alekszandar Vucic szerb miniszterelnököt vasárnap meghívta Angela Merkel, hétfőn találkoztak Berlinben, egész biztos, hogy a magyar ügyről is tárgyaltak, bár erről semmi sem szivárgott ki. Kedden mindenesetre Vulin miniszter magabiztosan azt mondta, hogy Szerbiából nem lesz gyűjtőtábor, az nem lehet, hogy tömegével náluk ragadjanak a menekültek.

Ha a szerbek nem fogadják vissza a menekülteket, akkor tél közepére tízezrek ragadnak a két ország között a senki földjén. A magyar hadseregnek elkeseredett emberek tömegét kellene bezárva tartaniuk, akiknek sorsa teljesen bizonytalan maradna. Valamiből pedig ellátásukat is fizetni kell majd.

A magyar kormány abban bízik, ha majd látják a menekültek, hogy nem lehet erre jönni, akkor majd nem jönnek erre. Csakhogy egy ilyen belátásnak kicsi az esélye. Naponta több százan, talán több ezren ülnek életveszélyes csónakokra, hogy átjussanak a tengeren Európába. A menekültek nagy része elkeseredett és eltökélt, a halálos kockázat sem tartja vissza őket.

Orbán esetleg abban bízhat, hogy beindul egy dominóhatás, és kerítés épül a szerb - macedón, aztán a macedón - görög határra is, majd az összes kerülőúton is, és végül Görögország aláaknázza a tengert.

Kockázat 2 – Willkommenskultur

"Előbb-utóbb vissza fogják szerezni az európai emberek a politika befolyásolására való képességüket, hiszen ez alkotmányos joguk. Ez csak idő kérdése. Én biztos vagyok abban, hogy előbb vagy utóbb lesz Európában a mostanitól eltérő bevándorláspolitika, más alapokon nyugvó, ennek meg kell születnie" - mondta hétfőn Orbán Viktor.

A miniszterelnök arra számít, hogy a nyugati közvélemény előbb-utóbb az általa képviselt zéró tolerancia (senkit se engedünk be) elv érvényesítését kényszeríti ki a saját kormányainál, ám egyelőre ennek éppen az ellenkezője látszik.

Az elmúlt néhány napban a brit, a francia és a német kormány is újabb tízezrek befogadását jelentette be, míg a német alkancellár hétfő este egy interjúban már azt mondta, hogy évente akár félmillió menekült érkezését is kezelni tudnák.

A német kormány nagyon határozottan azt erőlteti, hogy az EU fogadja be a háború elől menekülőket. Lehet emögött humanista megfontolás vagy az európai demográfiai válság kezelésének szándéka is, mindenesetre a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták sem akarják a határok fizikai lezárását a menekültek előtt.

Orbán Viktor egyértelműen megmondta, hogy ez szerinte rossz irány: „Le kell zárni Európa határait, egyúttal Németországnak és Ausztriának világosan ki kellene jelentenie, hogy több menekültet nem fogad be” - mondta az ORF-nek.

Nyilvánvalóan van is erre fogadókészség mindkét ország választói között, de a mérsékelt pártok éppen az ellenkezőjét mondják. A menekültszállásokkal szembeni gyújtogatós merényletek után a német sajtó egyre nagyobb eufóriával számol be a wilkommenskultur-nak elnevezett hangulat erősödéséről. Ez arról szól, hogy a német nép örömmel fogadja az érkezőket, Németország lesz az új USA, a lehetőségek és álmok országa, ahol mindenki megtalálhatja a számítását. Lehet, ez a lelkesültség csak szalmaláng lesz, de a nagy pártok egyelőre ezt a hangulatot igyekeznek meglovagolni. Ezt az irányt becsmérli a magyar miniszterelnök, és erőfeszítéseit nem látszik, hogy díjazni akarnák.

Kockázat 3 – A németek nagyon akarják a kvótát

A német kormány elképesztő keménységgel erőlteti a kvótarendszert. Az osztrák, a francia, a svéd, az olasz és a spanyol kormányok illetve az EU intézményei már velük vannak. Orbán a cseh, a szlovák és a lengyel kormányt tudja maga mögött ebben a küzdelemben.

Egyáltalán nem biztos, hogy a közép-európai államokat Berlin ellen hergelő magyar kormányfőn nem verik majd ezt le. Utoljára Alekszisz Ciprász görög miniszterelnök igyekezett vehemensen a német álláspont ellen menni Európában, és ő totális vereséget szenvedett.

A magyar politikára rálátó emberektől hallottunk olyan véleményt, hogy a visegrádiak és maga Orbán is előbb-utóbb engedni fog kvóta-ügyben, csak előtte felsrófolják az árat: minél több pénzt akarnak szerezni az EU-s kasszából a felmerülő költségekre. Ebben is van azonban kockázat, mert közben a német alkancellár, az osztrák kancellár és a svéd miniszterelnök is azzal fenyegeti a keletieket, hogy ha nem működnek együtt, akkor elveszthetik az EU-s támogatásokat, és a polgáraik újra határellenőrzésre számíthatnak.

Kockázat 4 – A nyugati ellenzék kedvére tesz

Orbán szóhasználata és érvei menekültügyben nagyon hasonlítanak arra, amit a nyugati szélsőjobb pártjai mondanak. A holland, osztrák, francia, belga, dán, svéd és brit muzulmán-ellenes és EU-szkeptikus pártok pont így kampányolnak: tesze-tosza az EU, a muzulmán bevándorlók aláássák az európai kultúrát, senkit se kell beengednünk, magunkon segítsünk és ne másokon.

Ezek a pártok jellemzően ellenzékben vannak a nyugati országokban. Amikor Orbán lényegében nekik kampányol, akkor a kormányon lévő mérsékeltebb pártok politikusai idegesek lesznek. Válaszul igyekeznek minél jobban megalázzák Orbánt, hogy ezzel is igazolják a saját választóik előtt, hogy az ilyen hangok elfogadhatatlanok, így csak keleti diktátorok beszélnek. Nyáron a megszorítás-ellenes Sziriza bukása elemi érdeke volt az olasz és spanyol EU-konfrom pártoknak, nehogy a szélsőbalos ellenzékük megerősödjön. Most ősszel az Orbán-féle idegenellenes politika sikertelensége az érdeke az északi EU-konform pártoknak, nehogy a szélsőjobbos ellenzékük megerősödjön.

Kocázat 5 - Undor

Orbán elutasítása nem csak pártpolitikai vonalon fontos sokaknak Nyugaton. A nemzeti konzultáció demagóg kérdései, a bevándorlók ellen uszító plakátkampány és Orbánnak a kereszténységgel visszaélő szavai elvi alapon is kiakasztottak sok nyugati politikust. Mindezek összeadódnak a korábbi, a magyar demokrácia leépítéséről szóló vitákkal. Egyes – szubjektív, de a brüsszeli hangulatot jól ismerő – vélemények szerint 2010 óta még nem volt ilyen rossz a magyar kormány megítélése a nyugati véleményformálók körében, pedig volt már néhány erős felháborodás. A nyugati sajtó nagyobbik része is lelkesen gyalázza Magyarországot.

Egészen látványos volt, ahogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke kioktatta jó kereszténységből Orbán Viktort múlt csütörtökön. Ez különösen annak fényében volt erős, hogy Tusk nem egy önálló intézményt vezet, aminek saját politikai álláspontja van, hanem szerepe szerint a miniszterelnökök közötti kompromisszum összekovácsolására hivatott. A kormányokat Juncker bizottsági elnök vagy Schulz parlamenti elnök inkább alázhatná szerepe alapján.

Orbán idegenellenes kampányai és nyilatkozatai miatt különösen nagy a figyelem övezi Magyarországot. A fél világ élőben közvetít a Keletitől, Bicskéről, Röszkéről. Magyarországot egy kegyetlen helynek mutatják ezek a képek és cikkek. Van, amikor teljesen jogosan. De dráma van máshol is. Valenciában hétfőn például gumilövedékekkel mentek neki a spanyol rendőrök a kitörni akaró menekülteknek egy menekülttáborban, ám arról sokkal kevesebb beszámoló készült. Ahogy a görög parti őrség kegyetlenkedései vagy a leszboszi könnygázas összecsapások is kevésbé kerültek a hírekbe.

Magyarország nem csupán az itt lévő tömeg és helyzetük miatt lett ennyire érdekes, hanem a kormány politikája miatt is. Orbán durva kampányai miatt a magyar helyszínek izgalmasabbak lettek, sötét kontúrt kaptak.

 

(Lehet, hogy az állandó műsorra a magyar hatóságok is tudatosan rájátszanak: hetek óta egy - egy hazai helyszínen színpadszerűen van valami balhé, mintha a feszültség folyamatos és jól fókuszált fenntartása a kormánynak is  érdeke lenne. Az Orbán-kormányok visszatérő kampányszövege, hogy ostromlott vár vagyunk, lásd a "nem leszünk gyarmat", "nem engedünk az IMF-nek" szlogeneket. Most pedig egy gyenge, könnyen megalázható ellenfél fizikailag is jelen van az országban a menekültek képében.)

Sok a kockázat

Orbán akkor jöhet ki jól a mostani helyzetből, ha a kerítéssel és a szigorral nem okoz még drámaibb helyzetet, mint amit most is lát a világ Röszkénél. És ha Nyugat-Európában tényleg a bezárkózás politikája kerekedik felül. Az elsőre csak a bátrak, az utóbbira a pesszimisták fogadjanak.