Pénteken hoztuk a hírt az MTI-ből, hogy Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter felháborodott. A cikk nem keltett nagy feltűnést, minthogy Szijjártó Péter az elmúlt két hétben mást sem csinált, mint felháborodott. Másnap ott folytatta, ahol pénteken abbahagyta – már egy hétvége sem telhet el felháborodás nélkül.

A magyar diplomácia vezetője hosszú nyáron van túl, és úgy fest, az ősz sem lesz könnyebb.

Az egész azzal indult, hogy Orbán Viktor a menekültválság beálltával megérezte a lehetőségét annak, hogy végre európai volumenű államférfi legyen. Megindult szemben az európai mainstreammel, dühös sajtókritkák és nem kevésbé indulatos politikusnyilatkozatok özönét zúdítva magára és kormányára. A pofonokat a külügyminiszternek kell állnia.

Június közepén az első nagy mondás az volt, hogy Magyarország nem tartja majd a dublini rendeletet, és egy deka menekültet nem hajlandó visszafogadni Nyugat-Európából. Kovács Zoltán kormányszóvivő, Perényi János bécsi magyar nagykövet és a belügy is ezt közölte. Az viszont már

Szijjártó feladata volt, hogy kiálljon a nyilvánosság elé és beismerje, egy szó nem igaz abból, amiről a kormány fél nappal korábban beszélt.

A kerítés miatt sűrű kritikák érték a magyar kormányt, a teher alatt Szijjártó pedig egyre nehezebben talált magára, és ezt a diplomáciai partnerek bánták. Júliusban egy gyors találkozón közölte a horvát ellenzék vezetőjével, Tomislav Karamarkóval, tudja meg, hogy Hernádi Zsolt üldöztetése és a két ország közti gázvezeték-fejlesztés elmaradása után

még sose volt ilyen rossz a horvát-magyar viszony!

Augusztus elején Szijjártó a Passauer Neue Pressnek adott interjújában teljes komolysággal arról beszélt, hogy a magyar kormány azért folytat belföldi kampányt a menekültek ellen, mert

ha befogadónak mutatkoznánk, az „veszélyeztetné a fogadókészséget”.

Néhány nappal később Victor Ponta román miniszterelnök egy tévéinterjújában lenacionalistázta Orbánt, amire a külügy annyira begurult, hogy azonnal bekérette a román nagykövetet.

Augusztus végén Szijjártó aztán olyan rohamba kezdett, hogy követni is nehéz, mikor épp kivel balhézik össze.

Kezdődött Laurent Fabius francia külügyminiszterrel, aki beszólt a magyar kormánynak a kerítés miatt, ami szerintük még állatoknak sem való, és az európai értékek tagadását jelenti. Ez olyannyira felbosszantotta Szijjártót, hogy másnap azonnal bekérette magához a francia ügyvivőt.

Tovább borzolta kedélyét, hogy az osztrák belügyminiszter felvetette, kapjon kevesebb uniós támogatást az, aki nem szolidáris a menekültekkel. Szijjártó már másnap visszaüzent Szlovéniából, hogy

„egyes európai vezetők az európai értékekkel és érdekekkel ellentétesen viselkednek bevándorlás ügyében”,

és újfent visszautasította a kvótarendszert.

Szeptember első szombatján Szijjártó világossá tette: abban, hogy menekültek százai gyalog nekivágtak Ausztriának, és hogy a Keleti pályaudvarnál hetekig embertelen állapotok uralkodtak, sokaknak van nagy felelőssége, de a magyar kormány nincs köztük. Két nap se telt bele, és a Standard osztrák napilapban Szijjártó

gyakorlatilag lehazugozta Werner Faymann kancellárt,

amiért előző nap lehazugozta Orbán Viktor. Elhangzott az is, hogy 25 éve nem voltak ilyen mélységben a magyar-osztrák kapcsolatot, pedig még csak hétfő volt.

Aznapra is jutott még egy beszólás: Szijjártó szerint, amikor népvándorlásról esik szó,

több nyugati politikus is a „képmutatás világbajnokságán” vesz részt.

Ezt következőn nap is megismételte, tisztességtelennek és álszentnek nevezve azokat az európai politikusokat, akik a támogatások megvonásával fenyegetik az uniós menekültpolitika kritikusait. Másnap konkrétan a svéd miniszterelnököt képmutatózta le, miután Stefan Löfven arról beszélt, hogy miközben a legtöbb támogatást kapja az unióban, a magyar kormány nem szolidáris a válságkezelésben.

Szijjártó szerint ez elfogadhatatlan!

Így jutottunk el szeptember 11-ig, péntekig. A következő áldozat a német alkancellár volt, aki szerint a magyar kormány nem tartja be a nemzetközi egyezmények szabályait a menekülttáborokban. Szijjártó szerint Sigmar Gabriel állítása

felháborító

és visszautasította azt. Szombatra aztán kiderült, elhamarkodott volt hétfőn az osztrák-magyar kapcsolatok történeti mélységéről beszélni. Faymann egy Spiegel interjúban a holokauszthoz hasonlította a magyar menekültpolitikát. Szijjártó szerint

ez már minden tűréshatáron túlmegy,

és a kancellár hetek óta hazugságkampányt folytat Magyarországgal szemben.

Lehet, hogy a java még csak most jön. Keddtől, a határ lezárásával az eddigieknél is drámaibb jelenetekre, és nyomukban még keményebb nyugati bírálatokra számíthat a magyar kormány. Nagy kérdés, bírja-e erővel és persze pejoratív jelzőkkkel a dunakeszi futsallegenda? Jövő heti közvetítésünkből ez is kiderül. Maradjanak velünk!