Itt az új világ: a menekültek kívül maradnak
2015 szeptember 15., 21:11
Akik beléptek az Európába vezető fehér ajtón, de a magyar rendőrök visszaküldték őket
Szeptember 15. legnagyobb újdonsága Röszkén a teljes határzár mellett a magyar tranzitzóna volt: egy nagyjából 150 méter hosszú konténersor a kerítés mentén. Reggel nyitott, ekkor léptek be először migránsok az egyetlen ajtón, ami a konténerek belsejébe vezetett.
Ezután viszont órákra eltűntek a szemlélők elől, nem jöttek ki a konténerekből, és a rendőrség sem adott érdemi tájékoztatást a benti eljárásról sem a várakozó bevándorlóknak, sem a sajtónak.
Délután fél egy táján aztán megjelentek az első kiutasítottak a konténersor végén lévő fémkapunál. Először két bangladesi fiatal jött, akik azt hitték, hogy tévedésből kerültek vissza Szerbiába,
„Hungary, Hungary!” – lobogtatták a kezükben szorított papírokat.
Nem tudták, hogy magyar nyelven írt kiutasító végzés van a kezükben, ami a következő egy évre nemcsak Magyarországról, de a schengeni zónából is kitette őket.
A papír szerint ugyan hét napig fellebbezhetnek a szegedi bíróságon, de a magyar szöveget nem tudják elolvasni, személyesen pedig semmiképp nem jelenhetnek meg Szegeden, hiszen visszaküldték őket Szerbiába.
Később több kiutasított jött, a nap végére pár tucatnyian gyűlhettek össze. A lezárt röszkei határátkelőn nyilatkozó szerb munkaügyi és szociális miniszter azonban azt mondta a sajtónak, hogy Magyarország kedden senkit nem küldött vissza Szerbiába. Eszerint Belgrád elfogadta azt, ahogy Orbánék értelmezik a határmenti tranzitzónákat, és a szerbek nem visszaküldöttekként kezelik a kiutasított embereket, hanem egyszerűen úgy, mintha azok megpróbáltak volna átjutni a magyar határon, de lepattantak róla.
Hogy mi történik pontosan a tranzitzónákban, azt azonban estig homály fedte, a magyar hatóságok ugyanis a segélyszervezeteket sem engedték be a lezárt területre.
Este találkoztunk a 29 éves szíriai Habbal Zaherrel, aki részletesen elmondta, mi történt vele, miután átlépett az Európába vezető fehér ajtón a tranzitzónába. Abból, hogy a férfival a szerb oldalon találkoztunk, és hogy a vele lévő tolmács és jogász szerint órákig sírt, miután visszaérkezett a konténerekből, már sejthető, hogy nem örömteli a történet.
Zaher egy barátjával és annak fiával lépett be kedden a fehér ajtón. Azért mentek együtt, mert hallották, hogy a családok kedvezőbb elbírálásban részesülnek.
Benn rendőrök várták őket, akiknek odaadták a papírjaikat, szíriai útlevelük és személyi igazolványuk is volt. Elmondták a szokásos szöveget: hogy nem terveznek Magyarországon maradni, hanem mennének tovább, ezért nem akarnak adni ujjlenyomatot sem. Féltek ugyanis, hogy ha Magyarországon regisztrálnak, akkor a dublini eljárás szabályai szerint a többi EU-tagállamból visszaküldhetik őket ide.
Ezt a rendőrök el is magyarázták nekik, azt mondták, hogy ha nem adnak ujjlenyomatot, sehová nem utazhatnak tovább Európában.
Ezért végül regisztráltak, és a rendőrök mondták is, hogy ezután valamelyik táborba szállítják őket, ahonnan pár napon belül tovább mehetnek Nyugat-Európa felé.
Ezután Zahernek egy másik szobában kellett várakoznia, ahol két rendőr felügyelt rá. Közülük az egyik nem sokkal ezután kiment a helyiségből. Az ott maradó rendőr pedig Zaher szerint angolul azt mondta:
„Európa bezár. Te szíriai vagy, menjél Szíriába! Nem szeretünk titeket itt. Terrorista vagy. A te otthonod Szíria, az enyém Magyarország. Menj el!”
Habbal Zaher saját elmondása szerint ezután annyit mondott, hogy akkor szeretne visszamenni Szerbiába, és kéri vissza az igazolványait, de a rendőr leültette és rászólt, hogy várjon még 5 percet. Nem várt, hanem kiment a szobából. A rá felügyelő rendőr utána ment, erővel a falhoz lökte és odaszorította.
„Kifelé!” – parancsolt rá angolul. Zaher rászólt a rendőrre, hogy ne taszigálja, majd kivitték a tranzitzónából.
Zaher barátja és annak fia is kiutasító végzést kapott, elmondásuk szerint nagyjából 3-4 órán keresztül voltak a zónában, de nem nézték az időt, ezért nem tudták pontosan megmondani. Végzéseikre – mint kedden mindenki máséra – azt írták, hogy azért nem elfogadható a menedékkérelmük, mert egy biztonságos harmadik ország, Szerbia felől érkeztek.
Habbal Zaher egyébként két éve hagyta el damaszkuszi otthonát. Politikai okokból menekül, azt mondja, ellenezte Aszad elnök intézkedéseit, de a politikai okok mellett az is közrejátszott a döntésében, hogy a polgárháború miatt nem voltak megfelelőek az életkörülmények a közel-keleti országban.
Két éve először Törökországba ment, onnan Oroszországba, mert innen akart átjutni Norvégiába. Mikor ez nem sikerült, visszatért Törökországba, és a megszokott útvonalon, Görögországon és Macedónián át jutott el Szerbiába. Tudta, hogy a magyar hatóságok le fogják zárni a határt, de bízott benne, hogy ő még átérhet kedden. Hétfőn érkezett Szerbiába, egy nap alatt végigsietett az országon, hátha nyitva találja még a magyar határt. Németországba vagy Nagy-Britanniába vágyik.
„Szabadságot és jó életet szeretnék magamnak.”
B-terve nincsen. Barátja, akivel együtt ment be a tranzitzónába, kedden éjjel már arról kérdezgette az önkénteseket, hogy hogyan juthatna vissza Görögországba.
(Habbal Zaheren már kedden este próbált segíteni Köves Nóra, az Eötvös Károly Intézet emberi jogi szakértője. A Magyar Helsinki Bizottsággal panaszt adnak be a magyar hatóságokhoz a szíriai férfival való nem megfelelő bánásmód miatt. A jogász szerint nem könnyű az ügy, mert Zahernek nincsenek tanúi a rendőrökön kívül. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai a fellebbezésekben segítenek a kiutasítottaknak.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.