Sokakat foglalkoztat, hogy valójában mennyi magyar fiatal tanul külföldön, és tényleg nagyon megugrott-e a számuk. Nem könnyű azonban egyszerű választ adni, mert a kevés nemzetközi statisztika jó pár éves elmaradással érhető csak el. Megpróbáltuk azért a lehető legtöbb adatot összegyűjteni, hogy tisztábban lássunk a kérdésben.

Ami biztosan látszik, hogy 2012-ben az OECD adatai szerint 6 ezer magyar diák tanult külföldön. Csakhogy ezekben a számokban csak a szervezet tagjai vannak benne, és nincsenek például a kisebb uniós országok.

A legfrissebb, 2015/2016-os félévre vonatkozó számokból az derül ki, hogy

2012 és 2015 között az öt legfontosabb célországban 40%-kal nőtt a magyar diákok száma.

Angliában 3 év alatt 66, Németországba 38, Ausztriában 17 százalékkal nőtt a magyar diákok száma a 2012-es szinthez képest. A legnagyobb megugrás Hollandiában volt, 89 százalék. De a kifejezetten drágának számító, és messze lévő Egyesült Államokban is 38 százalékkal nőtt a magyar diákok száma.

A magyar kivándorlók körében legnépszerűbb országban, az Egyesült Királyságban éves adatokat is kaptunk, ami immár a második legnépszerűbb tanulási célország. Itt az utolsó három évben ugrott meg igazán a magyar diákok száma. A 2012-es egyetemi keretszámszűkítés óta minden évben 200-zal nőtt a kint tanuló diákok száma.

Ha csak az uniós országok közti mozgást látjuk, akkor az Eurostat adatai alapján már 2012-ben is 9,7 ezer magyar diák tanult más országban. Azóta pedig dinamikus volt a bővülés, ezért nagyon konzervatív becsléssel is inkább 12 ezer magyar tanulhat más országban – és ebbe még az Egyesült Államokban és Svájcban tanuló legalább ezer diákot nem is vettük bele.

Ha azt nézzük, hogy 100 ezer lakosra mennyi külföldön tanuló diák jut, a 2012-es Eurostat adatok alapján 99 magyar diák. Ez egy kicsit elmarad az európai 130-as átlagtól, de az elmúlt évek növekedése alapján ezt a szintet már be is hoztuk jó eséllyel.

De mi az oka, hogy hiába tervezi a magyar fiatalok harmada, hogy külföldre megy, mégis csak keveseknek jön össze? Orbán Ráhel iskolájában például a képzés 15 millió forintba kerül (59.500 CHF) egy évre, amit nagyon kevesen tudnak megfizetni. A nemzetközi egyetemi képzés nagyon drága műfaj, talán ezért is jár nemzetközi összehasonlításban kevesebb magyar külföldi felsőoktatási intézménybe.

Nem véletlen, hogy a magyar diákok leginkább azokba az országokba mennek, ahol ingyenes a felsőoktatás: Németországba, Ausztriába, Hollandiába és Dániába. Az utóbbi hiába egy kifejezetten drága ország, nagyon sok kedvezményhez és ösztöndíjhoz lehet jutni, és nyugaton sokkal több munkalehetőség is van, általában adómentesen dolgozhatnak a diákok részmunkaidőben, jellemzően heti 20 órában.

Nemzetközi trend, hogy egyre többen mennek külföldre tanulni, de ha a 2001 és 2012 közötti éves átlagos növekedést nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a keleti tagországokban a leggyorsabb a növekedés.

Magyarország ez alól kivétel volt, az évezred első évtizedében relatív alacsony, csak 5 százalékos volt a növekedés. Mivel viszonylag jó színvonalú volt a magyar felsőoktatás, és ingyenes, nem igazán érte meg a magas a költségeket és a nagy kockázatot vállalni.

Ennek azonban vége, 2012 után egye több problémával néz szembe a magyar felsőoktatás. A tanulók száma drasztikusan csökkenni kezdett a magyar felsőoktatásban, sokkal jobban, mint a fiatalok száma. A 2010/2011-es tanévben még 361 ezer főiskolás és egyetemista volt, 2016/2017-re már csak 287 ezer, egyre súlyosabb a visszaesés. Az Oktatási Hivatal adataiból az látszik, hogy évi 4 százalékkal csökken a hallgatók száma.

Az elmúlt hét évben 78 ezerrel csökkent a felsőoktatásban tanulók száma.

Mivel egyszerre nő a külföldön tanuló magyar diákok száma, és csökken az itthon a felsőoktatásban tanulók száma, a diákok egyre nagyobb aránya választja a külföldet. Az UNESCO adatai alapján a 2005-ös 1,7%-ról 2015-re 3,2%-ra emelkedett a külföldön tanuló magyar diákok száma. Az igen csak gyors növekedés 2012 után indult be, amikor beindult a felsőoktatási gőzhenger, és ezt követően lett egyre több szak gyakorlatilag fizetős.

Bár hivatalosan nincsen Magyarországon tandíj, az államilag finanszírozott helyek száma drasztikusan csökkent. Érdekes lenne megnézni, hogyan alakult az ingyenes és fizetős képzésben tanulók száma, de 2012 után ezeket az adatokat már nem teszi közzé az Oktatási Hivatal. A KSH éves jelentésében sem került be ilyen adat, illetve a hallgatók számát is csak egy évre visszamenőleg tüntetették fel.

Az UNESCO is közöl adatokat a külföldön tanuló diákokról, az 2014-es állapotok szerint 9.947 magyar diák tanult külföldi egyetemeken. Ebben szerepel Románia is, ahol már 435 magyar diák volt ekkor. Bizonyos szakokon olyan magas itthon a tandíj, hogy jobban megéri az erdélyi magyar egyetemeken tanulni. Eddig csak becslések jelentek meg a magyarországi diákok számáról, de úgy látszik megfordul a trend: már valóban jelentős magyarországi magyar tanul Romániában, és egyre kevesebben jönnek onnan.

Ma már Románia a 8. legnépszerűbb ország a magyar diákok körében.

Az UNESCO térképesen jeleníti meg hol mennyi magyar diák tanul:

A tandíjak mellett azonban más okuk is lehet a magyar diákoknak külföldre menni: a színvonal csökkenése. Ezt elég nehéz megfogni, és tudományos cikkek sokaságát lehetne erről írni. Bevett szokás azonban a Shanghai 500 toplistát figyelembe venni, ami a világ legjobb 500 egyetemét rangsorolja. 2016-ra sikerült oda eljutni, hogy már egyetlen magyar egyetem sem szerepel ezen. A Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem évtizedes lecsúszását jól nyomon lehet követni.

Persze lehet ebben világ-összeesküvést keresni, vagy éppen azt mondani, hogy a kis országoknak nincsen ma már lehetőségük ide bekerülni. Elég azonban a kicsi, közepesen fejlett országok között körbe nézni, hogy lássuk, ez közel sem igaz. A csupán 2 milliós Szlovéniának is sikerül a világ elitjébe felkerülni, vagy éppen a nem éppen tudományos múltjáról híres Malajziának.

Még az 1,4 milliós Észtország is fel tudott kerülni a listára idén, mondjuk ők nagyon komolyan veszik az oktatást és innovációt, ezért sokat is fektetnek be a területre. A térség államai közül egyedül Szlovákia nem fér fel a listára, de ennek alapvető oka, hogy rengeteg szlovák Csehországban tanul – és aztán haza is térnek.

Az adatok alapján az látszik, hogy egyre kevesebb magyar fiatal tanul indul, és ha eddig nem is tanultak nemzetközi mércével mérten kifejezetten sokan, a folyamat egyre erősödik. A hazai színvonal leépülésével párhuzamosan még többen mehetnek külföldre. Így pedig Magyarországnak nem csak a csökkenő lakossággal, hanem a megfelelően képzett munkaerő hiányával is meg kell küzdeni, ami nem túl rózsás jövőkép.

Szerző: Bucsky Péter