Mostanára egészen kevés úgynevezett politikamentes téma maradt Magyarországon. Még kevesebb olyan téma akad, amiben nagyjából mindenki egyetértene. 

Az egyik ilyen egész biztosan az, hogy ha egy politikus vagy állami cégvezető olyan döntést hoz, ami miatt később ártatlan állampolgárok testi épsége, sőt élete kerül veszélybe, akkor az illetőnek le kell mondania. Ezt jelenti a felelősségvállalás. 

A lemondás felajánlása nem olyan üres gesztus, mint mondjuk a magyar politkában olyan sokszor követelt elhatárolódás. A lemondás fontos, valós tartalommal bíró lépés: a lemondó ezzel jelzi, hogy tisztában van az átlagemberénél sokkal nagyobb felelősségével, hiszen rengeteg állampolgár vagyona, biztonsága, egészsége vagy élete van rábízva. Egészséges politikai kultúrával bíró országokban ezért szoktak miniszterek olyan esetek után lemondani, amikért nyilvánvalóan nem terheli őket direkt, köznapi értelemben vett felelősség. 

A felújított budapesti metrókocsik esete azonban még csak nem is ennyire absztrakt téma. 

Budapest főpolgármestere, illetve a kormány a nagy nyilvánosság előtt, az ellenérveket lesöpörve döntöttek úgy, hogy a hármas metróvonal lerongyolódott szerelvényei helyett nem új kocsikat szereznek be versenyben, hanem felújítottakat, amikben 69 milliárd forintért még légkondicionálás sincsen, ők döntöttek úgy, hogy ezt a munkát a régi szerelvényeket is gyártó orosz cégre bízzák, és az ő felelősségük is, hogy a felújított metrókocsik olyan állapotban állhattak forgalomba, amilyenben. És őket terheli a felelősség azért, hogy miután kiderült, hogy az oroszok a munkát életveszélyes minőségben végezték el, miután rutinhírré vált hogy egy metrószerelvénynek a másik oldalon nyílnak ki az ajtói vagy percekig nem nyílnak ki egyáltalán, vagyis miután világos lett, hogy a budapesti utasok élete nap mint nap veszélyben van, a "felújított" metrót hagyták és hagyják tovább közlekedni.

Ami a budapesti metróban folyik, nem sokban különbözik attól, mintha Tarlós István és Seszták Miklós rendeletére néha összefogdosnának párszáz járókelőt a nyílt utcán, és akaratuk ellenére elhurcolnák őket, hogy egy tesztpályán közlekedésbiztonsági kísérletekhez használják fel őket, a jól ismert, de nyilván nagyon drága, műszerekkel telepakolt tesztbábuk helyett.

Nem véletlenül olyan látványosan ideges mostanában Tarlós István főpolgármester. Tarlós megosztó, gyakran szélsőségesen fogalmazó, keményfejű, sprőd figura, de eddig ügyes városmenedzsernek bizonyult, azt pedig végképp sosem gondoltam volna róla, hogy a politikai pozíciójának megőrzése végett embereket lenne hajlandó feláldozni. Egyelőre persze nem áldozott embert, de ahogy haladnak a dolgok, ez sem kizárt idővel, a lehetőség pedig minden nap megvan rá a metróban. 

Tarlós azért is ideges, mert az még a legtájékozatlanabb választópolgár előtt is világos, hogy főpolgármesterként és a projekt egyik gazdájaként ő nyilvánvalóan vastagon felelős azért, ami a budapesti metróban történik, hiába szeret mostanábana  kormányra mutogatni. Ugyanez igaz a BKV vezetőjére is. Azt viszont már egyáltalán nem biztos, hogy ugyanannyian tudják, hogy Tarlós ide vagy oda, az ügyben a legfontosabb döntéseket a kormány hozta meg, ők pedig írásban is kijelölték, hogy ki felelős a felújított metrókocsikért.

Íme a kormány  1468/2014. (VIII. 19.) számú határozata a "fővárosi közösségi közlekedés biztonságos működtetése érdekében szükséges további feladatokról":

A kormány felelősséget érez a főváros tömegközlekedésének biztonságos működtetéséért, ezért

1. megvizsgálta a fővárosi M3 metróvonal felújításával kapcsolatos fővárosi javaslatokat, és úgy döntött, hogy a szerelvények felújítására vonatkozó terveket támogatja;

2. mérlegelte az infrastruktúra felújításához szükséges pénzügyi források biztosításának lehetőségeit, és támogatja a felújítás hitelből történő finanszírozását;

3. engedélyezi az infrastruktúra felújítását szolgáló hitelfelvételt;

4. a 3. pont szerinti hitelfelvétel részleteiről történő egyeztetésekre a nemzeti fejlesztési minisztert jelöli ki.

Felelős: nemzeti fejlesztési miniszter

Határidő: azonnal

Orbán Viktor s. k., miniszterelnök

Szóval ezért az egészért Seszták miniszter pont annyira felelős, mint Tarlós, papír van róla. 

Az ügy már túlnőtt a szimbolikus felelősség vállalásán. Ha normálisan működne a politikai életünk, az érintettek már a második-harmadik metróhibáról szóló hír után benyújtották volna a lemondásukat, amit a miniszterelnök nyilván nem fogadott volna el, illetve Tarlóst lebeszélte volna, hogy az illetékesek ezen a ponton leállítsák a potenciálisan életveszélyes orosz metrót és megpróbálják kijavíttatni a hibákat. Ez nyilván rettenetes közlekedési káosszal és a nagyközönség átkozódásával járt volna, de emberek testi épsége nem került volna veszélybe.

Így, hogy sunyítottak, lapítottak, miközben kézzel-lábbal kulcsolódtak rá a hivatali székük lábára, sikerült odáig jutni, hogy egy sima metróútban ma már bármi benne van Budapesten, beleértve hogy az embert eltapossák valami tömegpánikban. A jó hír az, hogy ezért senki sem felelős!