Az ókori rómaiak nagyon jók voltak betonban. Sokkal jobbak, mint napjaink embere, azaz mi vagyunk. Betonból domborodik például a Pantheon kupolája több mint 2000 éve rendületlenül, de olyan betonfalak is stabilan állnak még, amelyek lábát a tenger nyaldossa, több száz emberöltő óta.

Ehhez képest ha most vesz valaki betont, akkor arra számíthat, hogy az legkésőbb 120 év múlva szétrohad.

Amerikai tudósok évek óta vizsgálják a Róma közelében lévő ókori kikötők betonját, és most közölték a részletes eredményeiket. Megfejtették a titkot, hogy mitől ennyire tartós az antik beton.

A kulcs az alumínium tobermorit. 

Ez egy vulkáni eredetű ásvány, ami mészkővel keverve, hevítve és tengervízzel kezelve olyan kristályosodásba kezd, hogy máig a csodájára jár az emberiség a vele készült betonnak. Ráadásul ha a tengervíz folyamatosan éri a belőle készült építményt, akkor ez a kristályosodási folyamat csak fokozódik, és ettől ahogy telik az idő, csak erősödik a szilárdsága.

Marie Jackson, az University of Utah kutatója konkrétan arról ír, hogy sziklaszilárd betont tudtak így csinálni. Ehhez az is kellett, hogy a rómaiak jókor legyenek jó helyen: Nápoly környékén ugyanis bőven rendelkezésükre állt az alumínium tobermorit, amit gond nélkül (sine cura) keverhettek nagyszerű építményeik alapanyagába.

Napjaink építtetői is örülnének, ha úgy tudnának betonozni mint Romulus és Remus utódai. Csakhogy ez nem ilyen magától értetődő, még a mostani felfedezés nyomán sem. Azt ugyanis továbbra sem tudjuk, hogy milyen arányban kellett ezt az anyagot hozzákeverni a beton többi összetevőjéhez, és olyan sok helyen nem is hozzáférhető az alumínium tobermorit, hogy hirtelen a világ összes építőipari cége kavarni kezdje.

Máris van aki használná, áram termelésére

Ugyanakkor azon azért gondolkoznak a BBC szerint, hogy érdemes-e római technológiával felépíteni a Swansea-be tervezett árapály erőművet (már ha egyáltalán felépítik valaha). 

A Wales-i település mellé telepítendő erőmű lenne a világ legnagyobb olyan áramtermelője, ami a tenger mozgását használná a turbinái forgatására. Vannak még szkeptikusak, akik szerint nem éri meg ilyennel kísérletezni, de a terv pártolói most örülnek, hogy épülhetne olyan betonból is, ami sosem rohad szét, hiába mossa örökké a tenger. A hosszabb élettartam ugyanis vonzóbbá teheti az egyébként rendkívül költséges, 2015-ben 1,3 milliárd fontosra tippelt beruházást.