Szerdán rendkívüli ülésre hívta össze Tarlós István a fővárosi közgyűlést, ahol szabálytalanul, az utolsó utáni pillanatban osztották ki az aznapi határozati javaslatot, ami a római partról szóló népszavazás megakadályozásáról szólt.

A határozat lényege az volt, hogy új számot kapott a gátépítésről szóló határozat, és így a népszavazási kérdés már nem vonatkozhat rá. Éppen hogy elkezdték gyűjteni a civilek és az ellenzéki pártok az aláírásokat, amikor jött ez a trükk, ami  méltatlanul ellehetetlenítette az egész kezdeményezést.

Ez megy minden ellenzéki népszavazási kezdeményezéssel évek óta. Mindig talál módot a Fidesz keresztülhúzni az ellenzék szándékát. Végső esetben fizikai erőszakkal léptek fel (vasárnapi boltzárás és a kopaszok esete), de volt, amikor elegendőnek bizonyult ennél elegánsabb módszerek alkalmazása (olimpiai pályázat visszavonása, korrupció elévülésének meghosszabbítása).

A legjellemzőbb az, hogy a választási iroda, esetleg a bíróság azt mondja: erről nem lehet népszavazni. Hogy ezek mennyire rugalmas, szubjektív értelmezésen alapuló megállapítások, azt bizonyítja, hogy a kvótanépszavazás kérdését teljesen komoly alkotmányjogászok is alkotmányellenesek tartották, és bőven találni olyan jogtudósokat, akik levezették, hogy a miniszterelnöki tisztség időbeli korlátozásáról szóló felvetés viszont teljesen alkotmányos lett volna. Annyira tendenciózusan és kiszámíthatóan döntenek ezek a szervek az ellenzéki kérdések ellenében, hogy nagyon nehéz azt feltételezni, hogy nincs politikai motiváció a határozatok mögött.

Hogy miért éppen egy ilyen könnyen kijátszható kérdést tettek most fel a gát ellenzői? Hát azért, mert ez is csak nagy nehezen, a választási iroda eredeti határozata ellenében ment át a bíróságon. Csak az idén különböző magánszemélyek már 4 másik változattal is hiába próbálkoztak:

• Egyetért-e Ön azzal, hogy a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmére olyan megoldás szülessen, amely a Római-part természeti értékeit megőrzi?
  
• Egyértet-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés nyilvánítsa helyi jelentőségű védett természeti területté a Csillaghegyi öblözet – beleértve a Római-partnak nevezett parszakasz – Duna-partmenti szakaszát, és ennek céljából módosítsa a Budapest helyi jelentőségű védett természeti területeiről szóló 25/2013. (IV.18.) fővárosi közgyűlési rendeletét?
  
• Egyértet-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés döntsön úgy, hogy árvízvédelmet szolgáló árvízvédelmi létesítmény ne a Csillaghegyi öblözet – beleértve a Római-partnak nevezett partszakasz – Duna-partszakasza mentén létesüljön?
  
• Egyértet-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés helyezze hatályon kívül a 2017. április 05.-én a Csillaghegyi öblözet árvízvédelmi létesítmény nyomvonaláról hozott határozatait annak céljából, hogy árvízvédelmet szolgáló árvízvédelmi létesítmény ne a Csillaghegyi öblözet – beleértve a Római-partnak nevezett parszakasz – Duna-partszakasza mentén létesüljön?
  

Hiába, egyik se ment át, végül a közgyűlés által könnyedén kijátszott

• Egyértet-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés helyezze hatályon kívül a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi létesítményének nyomvonalával kapcsolatban hozott 229/2017. (IV. 5.) számú határozatát?
  

kérdés kapott hosszas procedúra után zöld utat.

Egyébként pedig szerdán délelőtt máris benyújtottak egy hatodikat is, ezt:

• Egyetért-e Ön azzal, hogy a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmét szolgáló árvízvédelmi létesítmény a Nánási út – Királyok útja nyomvonalon, továbbá a Barát-patak és az Aranyhegyi-patak mentén kerüljön megvalósításra?
  

Kezd egészen abszurd lenni, hogy mennyire nehéz egyáltalán egy kérdést áterőltetni a hatóságokon, miközben még szó sincs az aláírásgyűjtés megkezdéséről, pláne nem a népszavazás kiírásáról vagy megtartásáról.

A lényeg, hogy 2010 óta nem lehet ellenzékből népszavazást kezdeményezni Magyarországon és Budapesten. A korszakot megelőző mindkét ciklusban, 2004-ben és 2008-ban is lehetett.

Ahogy 2008-ban a „szociális népszavazás” fontos eszköze volt az akkori ellenzéknek (felrobbantotta az MSZP – SZDSZ koalíciót például), úgy a mostani ellenzék is szívesen használná politikai céljai eléréséhez referendumot. Azzal, hogy ezt sohasem tehetik meg, a hatalom súlyosan sérti a demokratikus normákat.

Nyilván a kormányoldal nem akarja, hogy az ellenzéki pártok egymással is versengve aláírásokat gyűjtsenek, ezzel felmérjék erejüket Budapesten, hiszen a 2018-as jelöltállításkor jól jöhetne nekik, ha látnák, hogy ki mennyit képes összeszedni. Ráadásul hetekig kampányolhatnának a témával az utcákon, és még talán sikeresek is lehettek volna, főleg ha a parlamenti választással egy időben tartották volna meg a referendumot. Ezek a lehetőségek zavarhatták leginkább a Fideszt és a főpolgármestert.

Az ellenzék politikai mozgástere folyamatosan szűkül. A kormánypártok nem engedik parlamenti vizsgálóbizottságok felállítását; miniszterek meg merik tenni, hogy nem mennek el a saját bizottsági meghallgatásukra; durván szűkítették a pártok plakátolási lehetőségeit; a kereskedelmi tévékből lényegében kitiltották a választási reklámokat; alig van már sajtótermék, ami helyt ad az ellenzéki véleményeknek.

Márpedig néha muszáj lenne lehetőséget adni az ellenzéknek, mert irdatlan feszültségeket gerjeszt, ha sokáig egy nagy tömeg érzi úgy, hogy esélyese sincs kifejezni az akaratát. A demokratikus rendszerekben azért is vannak a mindenkori hatalmat korlátozó szabályok, hogy a társadalmat ne feszítse túlságosan szét a tehetetlenségből fakadó frusztráció.

Különösen cinikus, hogy a kormányoldal egyik kedvenc szólama, hogy fontos megkérdezni az emberek véleményét, hiszen erre hivatkozva tartanak rendszeresen nemzeti konzultációnak nevezett elképesztően drága kampányokat. Sőt tavaly rendeztek egy népszavazást is, egy politikailag számukra fontos ügyben.

Budapest alapvetően kevésbé fideszes, mint az ország nagy része, a baloldal itt hagyományosan mindig jobban szerepel, mint a megyékben. Ehhez képest most nagyon erős a fideszes többség a fővárosi közgyűlésben, köszönhetően a 2014-től használt új választási szabálynak, ami a tisztán arányos képviseleti rendszert eltörölte, és többségében a kerületi polgármesterekkel töltötte fel a testületet. A mostani közgyűlésben így 51,5 százaléka van a Fidesz-KDNP-nek, miközben az önkormányzati választás előtt néhány hónappal a Fidesz-KDNP listája az EP-választáson Budapesten csak 43,75 százalékot kapott, és a közhangulat a két szavazás között érdemben nem változott. Ha maradt volna az arányos rendszer (ahogy a megyei közgyűléseknél megmaradt), akkor valószínűleg a kormánypártoknak eleve nem volna egyedül többségük a fővárosban, és nem tudnának legalább minimális konszenzus nélkül bármikor bármit megszavazni.  A közgyűlés eleve nem tükrözi a fővárosiak többségének politikai elkötelezettségét, így éppen itt különösen óvatosan kellene viselkednie a hatalomnak.

Az ellenzéki mozgástér ekkora szűkítése hosszú távon nagyon veszélyes. Mert ha az összes alkotmányos ellenállási lehetőséget berekesztik, akkor ezzel a demokratikus kereteken kívüli módszerek felé tolják a leginkább elégedetleneket. A "semmit sem hagynak" előbb-utóbb kitermeli a radikális, erőszakos, durva ellenállást. Ami tovább rombolja a jogállamot, és veszélyezteti a hétköznapok békességét.