Velünk maradt a kvótahiszti

A csütörtökön és pénteken rendezett EU-s csúcson világossá vált, hogy senki sem enged kvóta-ügyben, hiába tűnt úgy, hogy a kérdés lassan elfelejtődik. "Józan és őszinte vita volt" - nyilatkozta egy brüsszeli diplomata, amiből a "józan" azt jelenti diplomáciai nyelven, hogy konkrét anyázásig azért nem jutott senki, az "őszinte" pedig azt, hogy ettől még keményen osztották egymást a miniszterelnökök.

Magyar szempontból mindez azt jelenti, hogy a betelepítéssel, az ország lakosságának felhígításával és a Soros-tervvel fenyegetőző magyar kormányzati propaganda simán kihúzhatja a választásig, mert akármennyi hazugságot is kentek rá a témára, a kvótakérdés napirenden maradt, és legalább júniusig a mostani állás szerint még marad is.

Orbán Viktor és Jean-Claude Juncker.Fotó: Wiktor Dabkowski/Picture-Alliance/AFP

Évek óta hiába gyűrik

A mostani vita megértéséhez érdemes nagyon röviden felidézni, hogyan jutottak a tagállamok idáig.

2015-ben legalább egymillió menekült érkezett az EU-ba. A menekültügyet szabályozó EU-s megállapodás, amit dublini rendszernek neveznek, betarthatatlannak bizonyult. A rendszer szerint minden menekült ügyét abban az országban kell elbírálni, ahol először lépett be az EU-ba. Aki menet közben elment abból az országból, azt vissza lehet toloncolni a belépési országba. Ez a rendszer azért nem működött, mert

  • Rengeteg menekültet nem ott regisztráltak először, ahol elsőként beléptek az EU-ba.
  • Emiatt az sem volt világos, hogy kit hova lehetne visszaküldeni.
  • Ha sikerült volna betartani a szabályokat, akkor az egész válság minden terhe Olaszországot és Görögországot érte volna, amit ők nagyon igazságtalannak éreztek,
  • így viszont a válság minden terhe azokat az országokat érte, ahova a menekültek többsége végül megérkezett, vagyis Ausztriát, Németországot és Svédországot elsősorban, amit viszont ők éreztek igazságtalannak.

Innen jött az igény, hogy az EU tagállamai igazságosan osszák el a terheket. Az Európai Bizottság kidolgozott egy képletet, az érkezők elosztására. A tagállamok erejükhöz mérten kaptak egy szorzót, ami alapján szét lehet osztani az embereket.

2015 szeptemberében mintegy százezer Görögországba és Olaszországba érkezett embert szét is osztottak a képlet szerint a tagállamok között. Ez egy kísérlet is volt, egy egyszeri alkalom, a rendszer tesztelésére is. Ez alapján közel 30 ezer menekültet szét is osztottak már, de több tagállam, élükön Magyarországgal bojkottot hirdetett, és maradéktalanul csak Finnország és Málta hajtotta végre a feladatot.

2016. májusában az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a kvótarendszerből legyen általános főszabály: amint a menekültek száma hirtelen nagyon megnő egy tagállamban, induljon meg a szétosztásuk kvóták alapján (a kvóta egyébként nem az automatikus befogadást, hanem a menekültügyi eljárás elvégzését írja elő). Erre a javaslatra a keleti tagállamok egy része teljesen kiakadt, a magyar kormány még népszavazást is rendezett ellene.

A kormányok a szőnyeg alá söpörték, de a parlament most lépett

Innen a történet kétfelé ágazik: a tagállamok kormányaiból álló európai tanácsban azóta sem jött elő a kvóta, mert túl nagy volt a vita körülötte. A 2015 szeptemberi kvótát is csak több ellenszavazattal, minősített többséggel fogadták el, és 2016 szeptemberében a tagállamok vezetői egy pozsonyi informális csúcson elvben megegyeztek, hogy nagyon megosztó kérdésekben ezentúl nem élnek a többségi szavazással, hanem teljes kompromisszumra törekszenek. Igaz, azt a csúcsot a Brexitről döntő brit népszavazás utáni sokk hatása alatt tartották, és mindenki jobban tartott a széteséstől, mint a menekültektől. Viszont azóta sem szavaztak sem eseti, sem állandó kvótákról. A menekültek száma is jelentősen is csökkent, hiszen az EU lefizette Törökországot és a líbiai banditákat is, hogy ne engedjék tovább az embereket Európa felé.

A bizottsági javaslat mégsem jegelődött teljesen, az Európai Parlament megvizsgálta, és idén november 16-án nagyjából elfogadta a kötelező kvóták bevezetését menekültügyi válságok esetén. Ezt fordította le a magyar kormány a saját szavazói számára úgy, hogy "végrehajtják a Soros-tervet". 

A javaslat támogatói az EP-ben nem azzal érveltek, hogy mindenképpen be kell engedni egy csomó embert, hanem azt magyarázták, hogy ha valamiért hirtelen megint itt lenne egy csomó ember, mint az történt 2015 nyarán, akkor legyen valami EU-s rendszer, ami alapján ezt kezelni lehet. Részben a szolidaritás jegyében, de legalább ennyire fontos lenne, hogy a tagállamoknak ne legyen érdekük egymás területére szorítani a menekülteket. Illetve ne vesszenek össze egymással az országok, hogy aztán az EU egysége forogjon kockán. A javaslat egy válsághelyzet racionális elhárításáról, és nem a menekültek iránti vonzalomról szólt, hiszen közben az EP és a többi EU-s intézmény is állandóan azon van, hogy mindenféle egyezményekkel és határvédelmi intézkedésekkel csökkenjen az érkezők száma.

Az EU-s törvényalkotás úgy megy, hogy a bizottság ír egy tervezetet, azt a parlament és a tanács megvizsgálja, saját módosításokról dönt, és alkudozni kezdenek egymással, ameddig nem sikerül egyetértésre jutniuk. Mivel az EP a kvóta-javaslat alapvető elvével egyetértett, ezért már csak a tanács álláspontjára kell várni. Arra a tanácséra, ami 2015 szeptembere óta kínosan kerüli a témát, nehogy nagy összeveszés legyen megint.

Tusk elengedte volna, de Berlin és Róma ragaszkodnak hozzá

A mostani csúcson azonban nem lehetett tovább halogatni a témát. A tanács elnöke, Donald Tusk azt javasolta, hogy mondják ki, hogy a kötelező kvóta terve megbukott, mert túl nagy a megosztottság, és amit eddig próbáltak megvalósulni belőle, azzal se mentek sokra. 

Csakhogy a miniszterelnököknek levélben szétküldött javaslata felháborította az Európai Bizottságot, a migrációért felelős görög biztos egyenesen Európa-ellenesnek bélyegezte. De legalább ennyire kiakasztotta a javaslat az olasz és a német kormányt is, akik a leghangosabban támogatják a kötelezők kvótákat. A keletiek, leginkább a V4-es szövetség szintén felpaprkiázva indultak a csúcsra, Orbán Viktor csütörtök reggel egyenesen úgy csinált, mint aki háborúba indul.

A csúcson megoldás az lett, hogy nem lett megoldás. A tanács semmilyen nyilatkozatot vagy iránymutatást sem adott ki a kvótákról, hanem úgy döntöttek, hogy márciusban még vitatkoznak róla, és júniusban pedig döntenek majd valahogy. Vagyis a három intézmény (bizottság, parlament, tanács) vitája a javaslatról egy bő fél évig el se fog kezdődni, lévén a tanácsnak nincs álláspontja róla.

Ebből valószínűleg semmi sem lesz

Ez a halasztás a gyakorlatban az egész terv csendes elbuktatását is hozhatja. Hiszen 2019 tavaszán lejár a mostani EP mandátuma, jönnek a választások, egy kimenő EP már nem biztos, hogy szavazni fog az újabb módosítási javaslatokról. Az EP-választás után új biztosokat is kell választani 2019 őszén. Vagyis egy ennyire éles vitát jó eséllyel már az új adminisztrációra bíznak majd, a 2020-as évekre tolva az érdemi döntéseket.

Pénzt lobogtattak a visegrádiak

A V4 csoport már a csúcs előtt bejelentette, hogy adnak 35 millió eurót arra, hogy Olaszország meg tudja védeni magát a Líbiából érkező menekültektől. Ezzel a cseh, lengyel, magyar és szlovák kormány kifejezte, hogy nem azzal van bajuk, hogy költeni kell a menekültkérdésre, csak éppen nem a befogadásra, hanem az érkezők távol tartására szeretnének adni. 

A pénz egy olyan alapba megy, amelynek összesen 3,3 milliárd eurós költségvetéséről már korábban döntött az EU (jórészt közös, kisebb részben tagállami pénzből), és Magyarország a rá eső 700 ezer eurót már be is fizette ide. A mostani felajánlás (tagállamonként kb. 9 millió euró) a keret tágításáról szól. A pénz felosztására jogosult olasz kormány örvendezett a pénznek, de közben az olasz miniszterelnök azt is mondta, hogy ez nem mentesítheti a befizetőket a kvótarendszer alól. Ugyanezt mondta Angela Merkel német kancellár is.

Mindenki keménynek akart mutatkozni

A mostani patthelyzet belpolitikai szempontból nem is rossz a vitában érintett tagállamoknak, főleg, hogy most nincs akut menekültválság, vagyis a vita elvi jellegű maradhat, és minden fontos szereplőnek van oka a saját választóinak a hajthatatlant játszania.

A kvóta nagy ellenzői közül a magyar kormány választások előtt áll, és szinte a teljes kampányát az EU-val (és a vele azonosított Soros Györggyel) vívott háborújára építette. Azzal, hogy a vita még legalább fél évig napirenden marad, a kampány megfelelő alapanyagot kaphat.

A lengyel kormány arra készül, hogy jövő szerdán az Európai Bizottság elindítja ellene a 7-es cikkelyen alapuló, "jogállamiság sérülése miatt" indított eljárást. Ennek a végén elvben az eljárás alatt lévő ország szavazati jogát is fel lehet függeszteni. Soha egyetlen tagállam ellen sem indított még a bizottság ilyen eljárást (Magyarország ellen az Európai Parlament készít elő egyet, de arról csak 2018 szeptemberében döntenek). A lengyelek ellen a bíróságok politikai felügyelete miatt indul az eljárás, és a lengyel kormánynak érdeke lehet, hogy az egész vitát a kvótaügyre terelje.

Kifejezetten élesen követelte a csúcson a kötelező kvóták elfelejtését az új cseh miniszterelnök, Andrej Babis, aki otthon attól szenved, hogy a kormányának nincs többsége a parlamentben, így elemi érdeke, hogy legalább a külkapcsolatokban erőt mutasson. Babis még a szlovákoknak is beszólt, akik 16 menekült befogadásával megúszták a kötelezettségszegési eljárást a 2015-ös kvóta ügyében, mondván neki elvi kérdés, hogy senkit se fogadjon be, nem fog néhány menekültekkel trükközni.

Az utóbbi hónapokban a szlovák kormány volt a leggyengébb láncszem a V4 csoportban, Robert Fico rendszeresen hűségesküt tett az EU-s együttműködések mellett, de mostanra talán átverve is érezheti magát, hiszen két fontos szlovák ambíció sem jött össze. Egyrészt a Brexit nyomán helyet kereső EU-s ügynökségek közül egyet sem sikerült Nagy-Britanniából Pozsonyba költöztetni, másrészt a szlovák pénzügyminisztert is hiába jelölték az Eurogroup elnökének, a tisztséget portugál kollégája kapta meg.

A lényeg azonban nem is a konkrét helyzet, mert ezekben az országokban általában is bevándorló-ellenes a közvélemény, és a kormányok erre évek óta komolyan építenek.

Azonban a másik oldalnak sincs oka engedni. A két leghangosabb ellenző Olaszország és Németország. Mindkét országban komoly gondot okoz a sok menekült, és szívesen érvelnek a kormányon lévők azzal, hogy a szívtelen keletiek miatt nincs megoldás. 

Olaszországban ráadásul tavasszal választások lesznek, míg Németországban tovább tart a küzdelem a kormányalakításért. A most hatalmon lévő olasz baloldalt is élesen támadta saját ellenzéke a túl sok menekült miatt, míg Angela Merkel kancellár is sokat kapott 2015-ös engedékenységéért. Rómában és Berlinben is szívesen érvelnek azzal, hogy az a fő baj, hogy cserben hagyták őket a többiek. Merkel pedig azon dolgozik, hogy újra koalíciót kössön a szociáldemokratákkal, akik nála is jobban akarják az összeurópai megoldásokat.

Egy kis győzelmet ráadásul mindannyian kommunikálhatnak most. Orbán Viktor például a Facebookon üzent, hogy a nemzeti konzultációval felvértezve vissza tudta verni a próbálkozást, hogy betelepítsenek migránsokat Magyarországra. Közben az olasz és a német kormány mondhatja, hogy nem hagyták levenni a napirendről a kérdést.

;