Steiner Kristóf: Egy mozgalomnak nem robotokra, hanem emberekre van szüksége

  • Néhány napja nagy visszhangot kiváltó posztot tett közzé Facebook-oldalán Steiner Kristóf, a hazai vegán mozgalom legismertebb alakja. 
  • A több mint 15 ezer tagot számláló vegán Facebook-csoport alapítója bejegyzésében azt írja, bár étrendje, világnézete semmiben nem változik, a jövőben nem kívánja vegánnak nevezni magát. 
  • A dolog előzménye, hogy egy magyar vegán aktivista szintén Facebook-oldalán közzétett egy bejegyzést, melyben azt írta, Steiner tevékenysége káros, mert trollokat enged a csoportjába, és ezzel sokat árt a vegán mozgalomnak. 
  • Válaszul Steiner közölte, inkább megszabadul a felesleges címkétől, mint hogy bizonygatnia kelljen másoknak, elég jó vegán-e. 
  • Az utóbbi időkben egyre mélyebb lett az árok vegán és vegán között, a radikálisabb szárny szerint a jó vegán egy asztalhoz sem ül azzal, aki húst eszik, a Steiner Kristóf által is képviselt csoport viszont a kommunikációban, az elfogadásban és a hídépítésben hisz mindenevők és vegánok között.

Miért írtad meg ezt a posztot?

Nem gondolom, hogy a veganizmus ügyét az segíti, ha ezerszázalékos vegánok egymás vállát veregetik. Több mint tíz éve vagyok növényi étrenden, folyamatosan publikálok és beszélek arról, hogy a nagyüzemi állattartást vissza kell szorítani, a növényi étrendet előtérbe kell helyezni, vagy 30 ezer vegán szakácskönyvet adtam el Magyarországon, úgyhogy azt gondolom, eléggé egyértelmű, számomra ez mekkora prioritás. De abban nem akarok részt venni, hogy azt mondják nekem, hogy ha nem vagy százezer százalék vegán, akkor nem is szereted az állatokat vagy neked nem fontos a környezetvédelem. És abban sem, hogy azt mondják, ha a körülötted lévő emberek nem mind vegánok, akkor az azt jelenti, hogy képmutató vagy. Én magam 10 évvel ezelőttig nem voltam vegán, fél kilós steakeket tüntettem el, tinédzserként mekifüggő voltam. Abszurd lenne, ha az alapján ítélnék meg embereket, hogy ők jók vagy rosszak, hogy éppen hol tartanak abban, hogy mennyit tesznek a környezetért.

Ha valaki nem terjeszti eléggé azokat az értékeket, amik bizonyos emberek szerint a veganizmus alapértékei, az őt rossz vegánná teszi?

Abban sem lehet általánosítani, hogy a vegánok így vagy úgy gondolják, mert rengeteg olyan vegán aktivista van, aki velem ért egyet. Volt aki - miután kijött ez a nyilvános keresztre feszítés - megkeresett azzal, hogy neki ég az arca a posztoló helyett. Elég sok reakció volt a sajtóban, és kicsit arra hegyezték ki a dolgot, hogy már a Steiner Kristóf sem azonosul a vegán mozgalommal. Fontos hozzátennem, hogy én a vegán mozgalomnak és a vegán szcénának az aktivitását 100 százalékosan támogatom, és a céljaink továbbra is közösek. Azért határolódom el bizonyos szinten ettől a címkétől, mert soha többé nem akarok támadási felületet adni ahhoz, hogy engem valaki rossz vegánnak vagy nem elég vegánnak vagy a vegán mozgalomra nézve kártékonynak nevezzen.

Ért olyan vád, hogy épp azzal teszel rosszat a vegán mozgalomnak, hogy leveted magadról ezt a címkét?

Természetesen ilyen vélemények is voltak. Van olyan, aki 100 százalékosan megérti az én álláspontomat, és igazat ad abban, hogy nem hagyhatjuk, hogy a vegán aktivizmus fogalmát valaki magához ragadja, és mindenki mást lehúzzon. Viszont jó páran úgy gondolják, hogy azzal, hogy én úgy döntöttem, hogy meghúzok egy határt, még nehezebbé teszem a kommunikációt a két fél között. Szerintem ez nincs így, az én vacsoráim például nyitottak, és beilleszthetők a vegán, a vegetáriánus és a mindenevő étrendbe. Tovább támogatom minden energiámmal a vegán mozgalmat, nem fordultam ellene. De ha hidat akarok képezni a vegánok és a mindenevők között, akkor az a következő lépcsőfok, hogy nem azonosulok kizárólag azzal az oldallal, amelyik a másik oldalra azt mondja, hogy rossz. A Facebook-csoporton belül például nagyon érdekes a dinamika. A posztom publikálása után nagyjából kétszázan kiléptek, ami a 15 ezer taghoz képest nem olyan sok, de azért sok. Ha elképzelek magam előtt kétszáz embert, aki egyszer csak azt gondolja, hogy az én veganizmusom nem elég jó, az azért kicsit megdöbbentő és elgondolkodtató. De biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ez egy nagyon jó és fontos folyamat. A csoportban azok a vegánok, akik nagyon sokat panaszkodtak a trollokra, meg a vegánokat provokálókra - őszintén szólva ezek az emberek pont annyi problémát csináltak, mint akik trollkodni jártak oda.

Fotó: Czabán Máté

Kik piszkálták egymást többen, az egyik vegán a másikat vagy a nem vegánok a vegánokat? Téged kik támadnak többen? A máshogy gondolkodó vegánok vagy a mindenevők?

Nagyjából hasonló mennyiségű támadást kapok mindkét oldalról. Mostanában kicsit több támadás ér a full vegán oldalról, de ez mindig függ az aktuális hírektől is. Most az a téma, hogy nem vagyok eléggé vegán, de 

például amikor az egyik lap felkapta, hogy a kutyám növényi étrenden volt, halálos fenyegetéseket is kaptam. 

Én erre is csak azt tudom mondani, amit mindig tudok mindenre az ideológia kapcsán, hogy extrémizmus mindenhol van. Fura párhuzam, de amikor kiköltöztem Izraelbe, kizárólag a cionista narratívát hallottam magam körül, és folyamatosan osztottam meg az izraeli védelmi erők posztjait, hogy ivóvizet visznek Gázába, satöbbi. Csak az egyik oldalt értettem. De már ott élek 10 éve, és idővel elkezdtem meghallani a palesztin narratívát is, lettek palesztin barátaim, és akkor kicsit át is estem a ló túloldalára, a palesztinbarát ideológia erősebben hatott rám. Az igazság az, hogy egy idő után az ember eljut oda, hogy ha megismer oldalakat, ideológiákat, embereket, akkor rájön, hogy nincsen jó meg rossz, csak emberek, akik jól, meg emberek, akik rosszul csinálják a dolgokat. Ma már csak békét kívánok mindkét oldalnak.

Ha egy vegán egy asztalhoz ül mindenevőkkel, akkor a keményvonalas vegánok szerint hibát követ el?

Igen, olyannyira, hogy csak egy példát mondjak: egy húsos burgereket áruló hellyel van most egy együttműködésem, készítettem nekik egy növényi alapú hamburgert, és emiatt rengeteg támadást kaptam, hogy miért állok szóba velük. Számomra ez azért döbbenetes, mert ha csak olyan cégekkel dolgoznék együtt, amik csak vegán ételeket kínálnak, akkor mégis hogyan tudnánk ezt a mozgalmat erősíteni? Hogy tudnánk alternatívát kínálni azoknak, akik nem jutnak el vegán helyekre?

Most akkor lehet, hogy eljutott a világ arra a pontra, hogy a vegán jelzőt újra kell definiálni? Az már nem vegán, aki csak növényi alapú ételeket eszik, csak az, aki a mozgalom aktív tagja?

Tulajdonképpen igen, kezd így kinézni a dolog. De hozzá kell tennem, hogy én most nagyon sok vegántól kaptam támogatást, és ők azt mondták, ne hagyjuk, hogy a veganizmust egy szektával azonosítsák, és ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk ezt a szót. És én ezt is meg tudom érteni, de én egyszerűen nem vagyok egy ilyen harcos típus. Meg egyébként is szeretek levetkőzni minden címkét. 

Én támogatom a feminizmust, a veganizmust, az LMBTQ-jogokat, mindent, ami jó irányba viszi a társadalmat. 

Ugyanakkor nem szeretem, amikor azt írják, hogy a homoszexualitását nyíltan vállaló Steiner Kristóf, mert igen, az is vagyok, de még egy csomó minden más is vagyok. Én használni fogom a vegán szót azokra a dolgokra, amiket készítek, a kurzusaim bevezethetnek a veganizmus rejtelmeibe, de én saját magamra nem feltétlenül fogom ezt használni. Tudatosan nem vegán vegán akarok lenni, hogy a kommunikációt a két oldal között erősíthessem. Amikor kiírtam ezt a posztot, azonnal felhívott a Magyar Vegán Egyesület igazgatója, hogy mi a helyzet, hogy kezeljék ezt, mivel én tiszteletbeli tag vagyok. Arra is gondoltak, hogy ki kéne adniuk ez ügyben valami hivatalos álláspontot. Pedig szóról szóra leírtam a posztban, hogy semmi nem változik, ugyanazt eszem, ugyanazt promotálom. Neki azt mondtam, fontos lenne, hogy olyan aktivisták kezébe adjunk lehetőséget, hogy terjesszék a veganizmus gondolatát, akik tudnak mit kezdeni ezzel a felelősséggel. Ha elképzelem, hogy kizárólag az a kétszáz ember megy ki az utcára mindenevőkkel beszélni a veganizmusról, akik a posztom miatt elhagyták a csoportot, az nem tudom, hogyan fog segíteni az ügyön.

Meg ők már szóba sem állnak a mindenevőkkel.

Hát igen.

Fotó: Czabán Máté

De ez az hozzáállás nem áll szöges ellentétben azzal, amiért a veganizmus született? A mozgalom célja, hogy ne ártsunk, hogy legyünk kedvesebbek egymáshoz, ne okozzunk kárt, védjük az állatok jogait, nem? A kiscsirkét megmentem, de a szomszédommal nem állok szóba, mert húst eszik?

Erre néha azt a választ szoktam kapni, hogy a veganizmus nem más, mint egy állatjogi mozgalom, ha valaki húst eszik, függetlenül attól, hogy bánik embertársaival, vagy milyen életet él, egyszerűen nem támogatható. Ezért is nehezemre esik kicsit magamra erőltetni ezt a címkét.

Akkor létezik többféle veganizmus? Te milyen vegán vagy?

Én mindig azt mondom, hogy az ártó szándéktól mentes életben hiszek. Csökkentsük a kárt, amit a létezésünk okoz a környezetünknek, az embereknek, az állatoknak, saját maguknak. Én ebben hiszek, mint veganizmus, de erre nagyon sokan azt mondják, hogy ez bullshit, ez nem veganizmus, ez az én naiv ideológiám.

Tényleg nagyon úgy néz ki, hogy újra kéne definiálni, pontosan mi a vegán.

Én most már ha angolul írok posztot, azt a szót használom, hogy harmless living (kb. ártó szándéktól mentes élet - a szerk). Az ember nem tud teljesen ártalmatlan lenni a Föld számára, de az a fontos, hogy tegyünk érte. Lehet, hogy valakinek nem teljesen növényi alapú az étrendje, de befogadott mondjuk harminc kutyát - én az ilyen dolgokat külön értékelem. 

Azt gondolom, hogy amellett, hogy a saját ideológiánkat kirakjuk a világ elé, igenis értékelni kell mások világjobbító munkáját akkor is, ha nem olyan, mint a miénk.

Ha valaki úgy dönt, többé nem eszik húst, de nem nevezi magát vegánnak, azzal megkíméli magát a támadásoktól?

Hát, én mindenképpen azt javasolnám annak, aki efelé kacsintgat, hogy menjen el jó pár ilyen rendezvényre, vegán piacokra, akár aktivista megmozdulásokra, és érezze azt, hogy ő melyik csoportban érzi a legjobban magát. Mindenkihez más beszél. Van, akihez az, hogy végignéz egy vágóhídon készült videót, és azt mondja, hogy oké, én kiszálltam abból, hogy az állatokat használom. Én ezt nem ítélem el. Csak én, személyesen nem ebben hiszek, mert nekem sem ez volt az utam. Nekem az, hogy feltálalnak elém harminc féle növényi alapú kaját, és mindegyik olyan finom, hogy elájulok, nekem az jelentette azt, hogy ó, hát akkor nem is kell állatokat ennem. Szerintem nem kell teljesen elzárkózni a vegán szó használatától, már csak azért sem, hogy ők maguk tapasztalják meg egy kicsit, mi történik, ha vegánok lesznek. Hogy hogy reagál a környezetük, a mindenevők, a családjuk, hogy reagálnak akár a vegánok. Mivel ez hála égnek nem a szcientológiai egyház, innen nem nehéz kiszállni. Jó meglátni, megtapasztalni, milyen benne lenni ebben a közösségben, aztán meg meglátja, merre indul tovább.

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy azért a vegánok többsége nem azzal van elfoglalva, hogy ítélkezzen más vegánok fölött.

Persze, hogy nem. Most volt ez a konfliktus, és bármennyire is megremegett mindannyiunk lába alatt a talaj az elmúlt napokban, és tényleg kicsit megosztotta a vegán közösséget, de ez azért mégiscsak erősebb, stabilabb lábakon áll annál, hogy egy aktivista szavai miatt összeomoljon minden. A Magyar Vegán Egyesület elnökével, Bergovecz Lászlóval azt találtuk ki, hogy csinálunk egy aktivista tréninget a nyáron, mert tudni kell, hogyan beszélgessünk olyan emberekkel, akik más állásponton vannak, tudnunk kell, hogy hogyan őrizzük meg a hidegvérünket olyan helyzetekben, amikor kimondottan nehéz a kommunikáció. Én - a saját álláspontomat képviselve - szívesen leülök beszélgetni ezekkel az aktivistákkal, és ha velem nem tudják magukat megértetni, akkor nem tudom, mit várnak egy mindenevőtől, olyasvalakitől, aki minden nap eszik húst, aki nem tudja, honnan jön a tej. Azt tervezzük, hogy csinálunk egy brossúrát is, ami segítheti a kommunikációban az aktivistákat. Azon is pörgetem az agyam, hogy csinálok egy rövid videót, amiben elmondom, hogy igazad van, 

tényleg nagyon rossz, hogy ha az állatokat használják és ölik, de ez önmagában nem igazolja az agresszív kommunikációt, nem igazolja azt, hogy bűntudatot ébresszünk embertársainkban, és azt éreztessük velük, hogy rossz emberek. 

Beszéltem egy aktivista lánnyal, és mesélte, hogy azok között az aktivisták között, akik az aluljáróban maszkban, vágóhídon készült videókkal próbálják rávenni az embereket, hogy hagyjanak fel a húsfogyasztással, sokan súlyosan traumatizálódtak. Az tölti ki az életüket, hogy ilyen videókat néznek, fordítanak, feliratoznak és mutogatnak másoknak, és a végén már hasonló állapotba kerülnek, mint a katonák, akik poszttraumás stressztől szenvednek. Én értem, hogy mi a céljuk, mi több, támogatom is azt, de azért ne felejtsük el, hogy ha a saját lelki fejlődésünket, és saját magunkat, mint embert kizárólag egy csatornaként használjuk arra, hogy egy ideológiát közvetítsünk, akkor egy ponton túl propagandarobotok leszünk. És semmilyen mozgalomnak, pláne nem egy olyan mozgalomnak, ami a világ jobbítására törekszik, nincs szüksége robotokra. Emberekre van szükség.