A klímatudósokat és Greta Thunberget találta meg új ellenfélnek a német szélsőjobb

Az EP-választási kampány hajrájában a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) eddig Európában nem nagyon tapasztalt szervezett támadást indított a klímatudományok ellen, és a kampány egyik eleme Greta Thunberg lejáratása lett. 

Az persze nem újdonság, hogy a jobboldalon/szélsőjobboldalon felbukkannak olyan hangok, melyek azt állítják, hogy a klímaváltozás kamu és csak át akarják vele verni az embereket. De arra eddig nem nagyon akadt példa Európában, hogy egy párt kifejezetten kampányelemévé tegye ezt az állítást. 

Egy berlini székhelyű elemzőközpont, a Adelphi egy nemrég készített kutatása során arra jutott, hogy az Európában vizsgált 21 jobboldali-populista párt közül messze az AfD képviseli a leginkább klímaszkeptikus álláspontot: míg más pártoknál is előfordul, hogy hamis információkat vagy tévedéseket terjesztenek a klímaváltozással kapcsolatban, de alapjaiban nem kérdőjelezik meg a tudományos konszenzust. 

Az AfD klímaszkeptikus hangja folyamatosan erősödött, amióta a párt 2017-ben bekerült a német parlamentbe. A Spiegel nemrég arról írt, az euró, illetve a menekültkérdés után ez lett a harmadik olyan konkrét téma, melyet felkarolt a párt, és melytől új szavazók megszólítását remélik. A lap szerint nem véletlen felismerésről van szó: az AfD egyszerűen látta a mérésekből, hogy a migránsokkal, illetve a muszlimokkal való riogatás már közel sem hozza azokat az eredményeket, mint két-három évvel ezelőtt, és ezért szükség volt a váltásra. 

A környezetvédelmi kérdések felkarolása pedig adta magát: a német autógyárakat érintő dízelbotrány, az áram ára körüli viták, a gazdaságilag is hatalmas jelentőséggel bíró energetikai átállás kérdése, a szénadó bevezetésének ötlete, illetve a Greta Thunberg nyomán elindult diáktüntetés-hullám egyszerre tematizálja a közbeszédet. Hogy a kérdés foglalkoztatja a németeket, az látszik a közvélemény-kutatásokból is, az AfD pedig egy olyan pozíciót foglalt el, melyet egyetlen másik német párt sem képvisel: szembeszálltak a tudományos konszenzussal. 

Új kultúrharc 

Nem véletlen, hogy a kialakult politikai helyzetet a szabadpiaci, liberális FDP vezetője, Christian Lindner úgy írta le, mint egy új, az autók körül kitört kultúrharcot: a legutóbbi választások után a migráció ugyan meghatározó és megosztó kérdés maradt a német politikában, de minden jel szerint éppen nem a legégetőbb. 

A klímaváltozás megfékezésének kísérleteként ugyanis tavaly országszerte kezdtek el korlátozó intézkedéseket bevezetni: városközpontokból tiltottak ki például régebbi dízeles autókat, ami sokakat felháborított. 

Hogy mennyire összetett a környezetvédelmi kérdések helyzete Németországban, azt nemrég elég pontosan összefoglalta a New York Times helyszíni tudósítója: egyrészt sokan elégedetlenül fogadják, hogy a kormány a hétköznapi emberektől vár el áldozatokat, miközben a dízelbotrányba keveredett német autógyáraknál alig látni személyi felelősségre vonást. 

Szélturbinák NémetországbanFotó: JULIAN STRATENSCHULTE/dpa Picture-Alliance/AFP

Másrészt pedig a migrációhoz hasonlóan a környezetvédelmi kérdésekre is igaz, hogy az ezek megoldására felvetetett kormányzati ötletek sokszor globális keretben érvényesülnek, morális indokokkal is érvelnek és csak hosszabb távon ígérnek megtérülést, míg a költségeik azonnal jelentkeznek sokak számára. Épp ezért fordulhatott elő, hogy az utóbbi időben érezhetően megosztottabb lett ebben a kérdésben az ország: a közlekedési miniszter, Andreas Scheuer például arról beszélt, hogy a berlini politikai közegben olyan párbeszédek zajlanak, melyeknek sokszor nem sok köze van a fővároson kívül élő emberek valóságához. 

Ebből a légkörből nőtt ki az AfD kampánya: Alexander Gauland frakcióvezető áprilisban egy offenburgi kampányrendezvényen a Spiegel riportja szerint amellett, hogy elmondta, egyáltalán nem világos, mekkora szerepe is van az embereknek a klímaváltozásban, összefoglalta azt is, milyen jövő vár a németekre, ha nem lesznek résen. Jön az Európai Egyesült Államok, amely egyetlen deindusztrializált gyarmat lesz majd, tele szélturbinákkal, és nemcsak a nemzeti identitások lesznek oda, hanem ráadásul már csak közösségi elektromos autók lesznek elérhetőek. 

Erről beszélt egy másik helyszínen a párt stuttgarti politikusa, Dirk Spaniel is, aki a közlekedési ügyekért felelős parlamenti szóvivői posztot is ellátja. Spaniel úgy véli, hogy régóta létezik egy terv a társadalom átalakítására, amelyet a klímaváltozás elleni fellépés ürügyén terveznek bevezetni. Ennek egyik eleme pedig az autók magántulajdonlásának felszámolása lenne.

A saját autók megvédése, illetve a dízel megmentése kiemelt üzenete lett a pártnak a vidéki választókörzetekben, ahol az autó birtoklásának kérdése fontos eleme a mindennapoknak. Emellett a párt az EU-s környezetvédelmi irányelveket előszeretettel keretezi úgy, mint melyekkel az autóiparnak, és így a német gazdaság legfontosabb szektorának tenne keresztbe Brüsszel. 

Egy 16 éves lány lett a tökéletes ellenség

A Greenpeace Unearthed és a német Institute for Strategic Dialogue (ISD) közelmúltban ismertetett adataiból is látni, mennyire látványosan lepték el az AfD internetes felületeit a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek, és az utóbbi időben egyre többet került szóba Greta Thunberg ezekben. 

Fotó: FREDERICK FLORIN/AFP

A 16 éves svéd Greta Thunberg magányos iskolai sztrájkjából nemzetközi mozgalom lett, ő pedig az elmúlt hónapokban felszólalhatott Davosban, az Európai Parlamentben és fogadta Ferenc pápa is. Thunberg ismertségét tette az AfD számára támadási felületté: a párt felületein vádolták már pánikkeltéssel, agymosással és CO2-kultuszalapítással, míg a párt egyik EP-jelöltje, Maximillian Krah a fiatal lány Asperger-szindrómájára utalva arról beszélt, hogy inkább kezeltesse a pszichózisát. 

Az ISD kutatója, Jakob Guhl ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy azzal, ahogy a mainstream német politikai pártok képviselői támogatni kezdtek egy 16 éves aktivistalányt, akit pár hónapja még senki sem ismert, lehetőséget adódott az AfD számára, hogy a klímaváltozásban való hitet irracionális, hisztérikus, szektás dolognak állítsák be. 

És Európában, talán a Ukip-et leszámítva, nem nagyon akadnak pártok, melyek az AfD-hez hasonló meggyőződéssel képviselnék ezt a véleményt, a német párt talált magának szövetségeseket, jelentős amerikai konzervatív csoportok környékén. 

A Guardian cikke szerint az AfD egy parlamenti rendezvényeként az European Institute of Climate and Energy-t (EIKE) jelölte meg honlapján támogatóként, egy olyan nemzetközi szervezet, amely tagadja azt a tudósok döntő többsége által osztott meggyőződést, hogy az emberi tevékenységnek köze lenne a klímaváltozáshoz; és melynek éves klímakonferenciáját többek között az amerikai Heartland Institute támogatja. A Heartland korábban is előszeretettel finanszírozott olyan projekteket, melyek a klímatudományok állításaival szembeni elbizonytalanítást szolgálták. Az EIKE vezetője, Holger Thuss pedig korábban a CFACT nevű amerikai lobbiszervezet európai részlegét vezette. Ez az a szervezet, amely komoly támogatást kapott az ExxonMobil-tól is. 

A német Greenpeace tagja, Karsten Smid arról beszélt a lapnak, hogy az AfD a Bundestagba szervezett rendezvényét arra használja, hogy kamu szakértőket meghívva hazugságokat közöljön a klímaváltozásról, melyek aztán a közösségi oldalakon elterjedve gyűlöletet és dühöt tudnak szítani az emberek között. Smid szerint az újjobboldal most építi ki klímaügyben az ellennyilvánosságot, és a trollhadseregekkel, agitáló újságokkal és a klímaszkeptikus szervezetek támogatásával egy olyan szférát hoz létre, melynek jelentőségét jelenleg mindenki nagyon lebecsüli. 

Az EIKE szerepéről a Spiegel is írt. A német lap szerint bár a szervezet tudományos intézetként hivatkozik magára, de valójában inkább csak klímaszkeptikus hangokat fognak össze: posztjaik egy jelentős része mostanában például a diáktüntetőkön való gúnyolódásból áll. A német lap újságírója szerette volna meglátogatni a szervezet jénai központját, de nem járt sikerrel: a szóvivő többször lerázta, az elnök a rákövetkező hétre ígért időpontot, majd nem vette fel többet a telefonját, a helyettese pedig végül annyit közölt telefonon, hogy egyetlen párttal sem állnak kapcsolatban. Ez a helyettes, Michael Limburg korábban az AfD képviselőjelöltje volt, és társszerzője annak a tanulmánynak, melyre a párt energetikai politikája épül. 

Hogy mire lesz elég az AfD-nek ez az új irány, az majd a választások után lesz világosabb. A közvélemény-kutatások alapján egyelőre úgy fest, hogy a legutóbbi parlamenti választásokhoz képest a nagy nyertes a jóval radikálisabb klímapolitikát hirdető Zöldek lehet, és a párt akár a második helyre is befuthatnak a CDU-CSU szövetség előtt, míg az AfD-t kicsivel 10 százalék fölé mérik.