Az idei nyár megmutatta Indiában, hogy milyen közeli a klímakatasztrófa

környezetvédelem
2019 július 15., 18:01
comments 359
Az aprócska tócsát egy kiszáradt víztározó alján tudták kiásni. A felvétel idén jánius 20-án, vagyis már a monszunidőszakban készült Chennaiban, ahol idén kifogyott a csapból a víz.
photo_camera Az aprócska tócsát egy kiszáradt víztározó alján tudták kiásni. A felvétel idén jánius 20-án, vagyis már a monszunidőszakban készült Csennaiban, ahol idén kifogyott a csapból a víz. Fotó: ARUN SANKAR/AFP

780 ezer ember hal meg évente megfelelő vízellátás és csatornázás hiányában, írja 2019 márciusában megjelent Vízfejlesztési Világjelentésében az ENSZ vízügyi szervezete, a UN Water. A vízhiány globális jelenség, de olyasfajta, amit csak helyben éreznek igazán. Például az indiai Csennaiban (Madras), ahol tavaly szokatlanul korán, már decemberben véget ért a monszunszezon, amely a szokásos vízmennyiség felét hozta csak. Mivel Csennai javarészt a monszunra kell hagyatkozzon vízellátásában, ez hamar katasztrofális helyzetet idézett elő, pláne azután, hogy a monszun elvonultával 200 napon át egy csepp eső se esett a környéken.

A várost elárasztották a színes műanyag kannák, amikkel a lajtoskocsikból és a kutakról vitték maguknak a vizet a lakosok.
photo_camera A várost elárasztották a színes műanyag kannák, amikkel a lajtoskocsikból és a kutakról vitték maguknak a vizet a lakosok. Fotó: ARUN SANKAR/AFP

Így amikor a május 42 fokos hőséggel köszöntött be, a város négy nagy víztározója hamar szikkadt, cserepes felszínű sivataggá változott. A nyolcmilliós városban nem folyik víz a csapokból, az emberek lajtos kocsikból, fúrt kutakból kénytelenek gondoskodni magukról.

Áprilisra már csak ez a kis tócsa maradt a Madipakkam tóból Csennaiban.
photo_camera Áprilisra már csak ez a kis tócsa maradt a Madipakkam tóból Csennaiban. Fotó: L R Shankar/The Times of India

Meera Subramainian, a témával foglalkozó indiai író a New York Timesban megjelent vendégcikkében azt írja, hogy az idei monszunszezon se hozott áttörést. "Június 20-án a késve kezdődő esős évszak csalódáskeltően könnyed záporral érkezett" - írja.

Beszámolója szerint idén Csennai mellett még 21 indiai várost fenyegetett, hogy elfogy a víz a csapokból. Ez erős figyelmeztetés rá, hogyan alakul át a szemünk láttára a klímaváltozás klímavészhelyzetté, írja, aminek a megoldásához a stratégia újragondolására van szükség. Csennai gondjait ugyanis nagyban a város terjeszkedése okozza. Mint írja, a környéken egykor volt hatezer vízfelület mintegy fele tűnt el az elmúlt évtizedekben, mert egyszerűen feltöltötték, beépítették ezeket a természetes vízgyűjtőket, melyek egykor tárolták a monszunokkal lezúduló csapadékot.

Ez a sivatag is víztározó volna. A háttérben Csennai.
photo_camera Ez a sivatag is víztározó volna. A háttérben Csennai. Fotó: ARUN SANKAR/AFP

A megoldás szerinte így nem a gigatározók építése volna - Modi miniszterelnök ambiciózus ígérete szerint 2024-re minden indiai háztartásban lesz vezetékes víz -, hanem természetközelibb, lokálisabb megoldások kellenek. Két példát is hoz ezekre: az északi Radzsasztán állam egyik hegyi körzetében, Alvarban a helyiek szorgos munkával aprócska földgátak sorozatát építették fel a völgyben, hogy lassítsák a monszunokból lezúduló víz elfolyását. Ezekkel a helyben, kevés forrásból, bár nagy munkaigénnyel végrehajtott fejlesztésekkel sikerült visszatölteniük a talajvizet, így évek óta kiszáradt kutak is újra használhatóvá váltak. A nyugatindiai Maharastrában pedig fatelepítési programot indítottak, aminek szintén a lezúduló csapadék helyben megkötése a célja és értelme. "A föld termékenysége is javult, a mezőgazdaság jövedelmezősége tízszeresére nőtt, és a helyiek négy éven belül megszabadulhattak azoktól a tartályoktól, melyekben évekig tartalékolták a száraz időszakra az esős évszakban begyűjtött csapadékot" - írja.

Több méternyi víznek kéne hullámoznia ott, ahol most tehenek isznak egy tócsából.
photo_camera Több méternyi víznek kéne hullámoznia ott, ahol most tehenek isznak egy tócsából. Fotó: L R Shankar/The Times of India

A nagyipari alternatíva Subramanian szerint valójában nem alternatíva. Csennaiban ugyan már a harmadik olyan üzemet építik, amely tengervízből állít elő ivóvizet, de a tengervíz sótalanítása rendkívül energiaigényes folyamat, amit az amúgy is energiaszűkében szenvedő India aligha engedhet meg magának.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.