A munkanélküliek és a rendetlenek búcsút mondhatnak az ivóvíznek

• El tudja képzelni, hogy egy egyszerű, otthoni teafőzéshez vagy fürdéshez be kelljen lépnie egy egyesületbe? Vagy hogy be sem léphet, ha megszegi a közösségi együttélési szabályokat? Esetleg, hogy nem is kap havonta vízszámlát, csak a szomszédból megy át valaki összeszedni a pénzt? 
• Ez a helyzet a miskolci Lyukóvölgyben, az ország egyik legnagyobb nyomortelepén. A vízvezetéket üzemeltető kertszövetkezetek képtelenek behajtani a tartozásokat, ezért sokakat lekötöttek a hálózatról. Közben olyan szabályokat hoztak, hogy minél kevesebben léphessenek be az egyesületbe, és a vízhez se férjenek hozzá. 
• Hiába él itt több ezer ember, az önkormányzat széttárta a karját: az odaköltöző szegények tudhatták, hogy ez a helyzet. 

„Jönnek haza a gyerekek az iskolából, és taligával, ballonokkal mennek le a vízért. Ennek nem így kéne működnie a 21. században!”Kótainé Nyárádi Mónika feldúltan magyarázott a háza előtt, miközben a háta mögött egész gyereksereg csimpaszkodott a kerítésen. Párjával és gyerekeivel együtt összesen tizenhárman laknak egy apró viskóban Miskolc Lyukóvölgy nevű, külterületi városrészén. Ez az ország egyik legnagyobb nyomortelepe, ahol ezrek élnek a szinte járhatatlan, kacskaringós utak mentén. 

A legtöbb házban nincs vezetékes víz, ezért az emberek nagy része a közkutakra jár, néha hóban-fagyban, máskor tikkasztó hőségben, vagy a sárban tapicskolva. Mónikáék 2014-ig nem Lyukóvölgyben, hanem a Szabadság utcában laktak egy önkormányzati lakásban, utána vették a mostani, düledező házukat 850 ezer forintért, részletre. 

Ahhoz, hogy valaki legalább az udvarra bevezetett öntözővizet használni tudja, be kell lépnie a területileg illetékes kertszövetkezetbe, és ki kell fizetnie az évi néhány ezer forintos tagdíjat. Itt ugyanis nem a városi vízszolgáltató, a MIVIZ Kft. üzemelteti a vezetékeket, mint általában, és nem is a cég intézi a vízbekötést, a vízóra-leolvasást, vagy a számlázást, hanem három egyesület:

• a Lyukóvölgyi Kertművelők Egyesülete,
• a Kékacél Egyesület és
• a Kohász Kertművelők és Vízhasználók Egyesülete. 

Amikor ez a rendszer évtizedekkel ezelőtt kialakult, Lyukóvölgy még egy víkendházas övezet volt, régen ugyanis bányászok és gyári munkások üdülői álltak itt. Az egyesületek tagjai akkoriban maguk hoztak létre saját vízhálózatot, hogy öntözni tudják a kertjeiket. 

Csakhogy időközben eltűntek a munkahelyek és a bányászok is, sokan hátrahagyták a telkeiket, ahová lassan szegény emberek áramlottak. Rengetegen jöttek a környező kistelepülésekről, az utóbbi években pedig a diósgyőri stadion melletti számozott utcákból, ahonnan az önkormányzati telepfelszámolás miatt kellett távozniuk. Így ma már nem elsősorban a veteményes locsolásához, hanem főzéshez és gyerekfürdetéshez kellene a víz. 

Bármikor elvehetik a vizet

Az elmúlt években sokat szigorodtak a vízhasználat feltételei. A lakóknak az egyesületi tagsághoz 

• bejelentett munkaviszonnyal kell rendelkezniük (a közmunka nem számít bele),.
• igazolniuk kell, hogy tényleg tulajdonosai a teleknek, ahol vizet akarnak használni, 
• be kell tartaniük a közösségi együttélés szabályait. 

Ezeket azóta vezették be, hogy az egyik régi telektulajdonos, Völgyesi Annamária 2016-ban és 2017-ben átvette a Lyukóvölgyi Kertművelők Egyesülete és a Kékacél Egyesület vezetését. Nekünk is ő sorolta fel ezeket a szabályokat. 

Völgyesi Annamária neve szinte szitokszóvá vált a környéken, mivel az utóbbi időben sorra kötött le telkeket a vízhálózatról, vagy eleve be sem engedte az embereket a tagok közé, amiért nem feleltek meg valamelyik elvárásnak. 

Mónikáékat például tartozás miatt kötötték le, ami szerinte részben az előző tulaj miatt halmozódott fel. Amikor viszont beköltöztek, hiába szóltak az egyesületnek, senki sem olvasta le a vízórát. Hasonlóról beszélt Szabina is, aki sokáig a hegy tetején lakott a családjával, tavaly vásároltak egy lenti telket. Ekkor megkérték Völgyesit, hogy olvassa le az órát, van-e tartozás, de nem jött, csak néhány hónappal később lekötötte őket a vízről. „Be se kellett jönnie a kerítésen, csak elvágta a csövet.”

Arankáéknál a lakásban is van víz, igaz, csak korlátozva, naponta néhány óráig. 

„A párom cukorbeteg, szívbeteg, ha rosszul van, éjszakára nem maradunk itt, inkább leköltözünk anyukámékhoz, ahol van víz.”A vízdíjat havonta fizetik az egyik szomszédnak, az egyesület megbízottjának, de tagokká nem váltak: „szerettük volna, de Annamária nem akarta.” Ezért attól tart, tőle is bármikor elvehetik a vizet. 

„Ilyen erkölcsű emberek nem alkalmasak a tagságra”

Az egyesületi alapszabály szernt kizárás jár azért is, ha valaki vizet ad olyasvalakinek, aki nem tagja az egyesületnek.

Ezek alapján sokan úgy érzik, csak Völgyesi kénye-kedvén múlik, kit enged be az egyesületbe, és kinek szolgáltat vizet.A lyukóvölgyiek egymás után mutatták nekünk a szerintük felháborító, fenyegető hangú leveleket, amiket Völgyesitől kaptak. Aki a szolgáltatók bikkfanyelven írt, nyakatatekert mondataihoz szokott, annak tényleg meglepő lehet, hogy egy fizetési felszólításban Völgyesi azt írja, „semmit sem utálok jobban, mint amikor Önök mindannyian, akik a területen vannak, megpróbálnak hülyének nézni. Közlöm, sem hülye, sem naiv nem vagyok”. Ebben a levélben 500 ezer forintot követelt egy családtól, amiért engedély nélkül rákötöttek az egyesület vízhálózatára, de egyértelművé tette, hogy

„A TERÜLETEN EGYIKÜK SEM FOG ÖNTÖZŐVÍZ SZOLGÁLTATÁST KAPNI. AKKOR SEM, HA MINDENT KIFIZETNEK. REMÉLEM SIKERÜLT VÉGÉRVÉNYESEN FELFOGNI, AMIKET LEÍRTAM!” - közölte csupa nagybetűvel, majd azt írta: „Ilyen erkölcsű emberek nem alkalmasak a tagságra!”

Mónikáékkal is annyira elfajult a vitája, hogy tavaly júniusban levélben szólította fel őket a költözésre: „A bíróságon elindításra került a lakáskiürítési eljárás! Tehát ha abban reménykednek, hogy a lakcímkártya meg fogja akadályozni a kilakoltatást, TÉVEDNEK!” 

Beköltöztek a „mélyigénytelenek” 

„Azok panaszkodnak, akik fizetni sem tudnak” - mondta Völgyesi, akit érezhetően felzaklatott, hogy az elmúlt években odalett a kellemes, víkendházas környék, amit telektulajdonosként megszokott. „Már nem ér semmit az ingatlanom, pedig frekventált helyen van.”

Elmondása szerint a két egyesület mostanra több mint 30 millió forinttal tartozik a MIVIZ Kft.-nek, jórészt azért, mert sokan illegálisan rácsatlakoztak a hálózatra, rengeteg vizet elfolyattak, komplett telkeket is elárasztva. Azt mondta, 40-50 vízórát is elloptak, sokszor az elzárókkal együtt. 

Az óriási tartozás miatt két éve a MIVIZ korlátozta a vízszolgáltatást, ami oda vezetett, hogy a fenti telkeken egyáltalán nem volt víz, függetlenül attól, hogy ki fizetett, és ki nem. 2013-ban hasonló volt a helyzet a harmadik szervezet, a Kohász Kertművelők és Vízhasználók Egyesülete területén is. Akkor Gerőcs Imre, az egyesület elnöke a helyi Jobbik segítségével kötötte le a telkeket a hálózatról. 

Mivel Völgyesi képtelen behajtani a tartozásokat, esély sincs, hogy ezt kifizesse a szolgáltatónak. De nemcsak ezek miatt haragszik a Lyukóvölgyben élőkre. 

„Mire egyesületi elnök lettem, már bemutatták a viselkedésüket. Minden tele van szeméttel, elbontják a házakat, nincs szigetelt szennyvíztározójuk, betörésekben vesznek részt. Mindegy, hogy cigány vagy magyar, akik nem tartják be a szabályokat, azoknak nem vagyunk kötelesek vizet szolgáltatni.”

Azt nem árulta el, hány tagja van az általa vezetett egyesületeknek, és hányan léptek be az új lakók közül, de szerinte nem fordult elő, hogy valaki betartotta volna a szabályokat, mégsem vették fel. Ennek megfelelően vannak cigány és nem cigány tagjaik is, de a szigorúbb előírásokat szükségesnek látja, mióta „ezek a mélyigénytelenek beköltöztek”.

„Ha majd ezek az egyének megtanulnak normálisan élni, és nem az utcára viszik a szemetet, nem fosztanak ki mindent, akkor elgondolkozunk.”

Rendet teszünk

A lyukóvölgyi vízhelyzet jól mutatja, milyen kibogozhatatlan helyzetek alakulnak ki egy magára hagyott nyomortelepen. Adná magát, hogy az önkormányzat foglalkozzon a helyzettel, de nem teszi. 

Völgyesi próbált segítséget kérni a Miskolc Holding Zrt.-től és a MIVIZ Kft.-től is. Előbbihez be sem jutott, utóbbinál pedig hiába talált egy készséges munkatársat, semmire sem jutottak. „Megkérdeztem, miért nem zárták el a vizet már 800 ezer forint tartozásnál. Azt mondták, örüljek, hogy volt víz.” 

Ettől még nem tartja kilátástalannak a helyzetet, és azt mondta, hamarosan „rendet teszünk”. Pakusza Zoltánnal, a terület önkormányzati képviselőjével (aki korábban jobbikos volt, most a Mi Hazánk színeiben indul polgármesternek) közösen azt akarják elérni, hogy ne adjanak ki lakcímkártyát azoknak, akik a lyukóvölgyi viskókba költöznek, vagy akik már megkapták, azoktól vonják vissza. 

A jogszabályok szerint ugyanis, ahol nincs ivóvíz, ott az önkormányzatok kötelesek közkutakat fenntartani 300 méteren belül. Völgyesiék arra hivatkoznának, hogy mivel ez Lyukóvölgyben nem megoldott, lakcímkártyákat sem szabadna kiadni.  

Önkormányzat: tudták, hogy ez lesz, ha odaköltöznek

Kerestük az önkormányzatot, ahonnan azt írták, nem ők üzemeltetik a lyukóvölgyi vezetékeket, azok nem is részei a városi ivóvíz-törzshálózatnak, „így sem az Önkormányzatnak, sem a MIVIZ Kft.-nek nincs ott üzemeltetési feladata”.  

Ráadásul a MIVIZ csak egy főmérőn keresztül szolgáltatja a vizet, a hálózatot át sem vehetné, mivel nem felel meg „az ivóvíz-szolgáltatás szabályainak”. 

„A külterületi ingatlanokban élők ezzel a ténnyel kiköltözésük idején is tisztában voltak, hiszen a szolgáltató nem velük, hanem a kertszövetkezettel áll szerződéses viszonyban.”Ezen kívül elküldték azt a rendeletet, ami azt szabályozza, hogyan lehet lakossági kezdeményezésre közművet építeni, és felhívták a figyelmet, hogy az ivóvízvezeték kialakításához vízjogi létesítési engedély is kell.  

Vagyis az önkormányzat széttárta a karját: hiába lakik több ezer ember a lyukóvölgyi szegregátumban, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.