Úgy tűnik, megfejtették, valójában miről szólt a Twin Peaks

Rendkívüli hírlevél
Amit azonnal tudni kell

2017 egyik legnagyobb tévés szenzációja volt, hogy visszatért David Lynch 1990-ben kezdett, kultikus sorozata, a Twin Peaks. A 3. évad – leszámítva, hogy tele volt Lynch tipikus motívumaival – minden szempontból különbözött az eredeti sorozattól, más volt a hangulata, a látványvilága, a történetvezetése, de még a szereplők jó része is új volt. Bár a Showtime tévétársaság messze nem döntött nézettségi rekordokat a sorozattal, az 1992-es mozifilm óta magyarázatra vagy konklúzióra vágyó rajongók túlnyomó többsége imádta a visszatérést.

Az új részek kitágították a Twin Peaks-univerzumot, rengeteg szereplővel és utalással felidézve Lynch teljes életművét. Úgy tűnt, több dologra is válaszfélét kaptunk, de rengeteg új kérdés is felmerült, azonnal videók tömkelegeiben kezdték megfejteni, mi is történhetett. Azóta David Lynch kiadott egy (ön)életrajzi könyvet is, de ebben sem kerültünk közelebb a megfejtésekhez, a legtöbben már beletörődtek, hogy valójában nincs is helyes válasz, a sorozatot mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja.

Csakhogy október végén kikerült a Twin Perfect Youtube-csatornára egy 4,5 órás, Twin Peaks ACTUALLY EXPLAINED (No, Really) című videó, – amit az Azonnali is bemutatott, és – ami ezzel a figyelmeztetéssel indul:

THE SPOILER ALERT OF A LIFETIME

És nem viccelnek, mert ezután egy szemüveges férfi szisztematikusan végigmegy az eredeti sorozaton, a mozifilmen meg a legutolsó évadon, és minden eddiginél alaposabban feltárja, miről is szólt a Twin Peaks. Több, korábban már felbukkanó elmélet is visszaköszön a videóban, de ilyen részletesen még senki sem magyarázta a sorozatot. Akit régóta foglalkoztat a rejtély, és mindenáron válaszokat szeretne kapni, az nézze végig, de vigyázzon, mert tényleg egy életre elronthatja az élményt. (Amit Lynch valószínűleg sosem akart.)

A videó készítői elismerik, hogy nagyon nehéz megfejteni a sorozat értelmét, viszont onnantól, hogy megtaláljuk hozzá a kulcsot, az alapötletet, azon keresztül már minden szimbólumot meg lehet magyarázni. Ugyan a mű tele van mindenféle utalással, a többségük csak zavarkeltés, azt, ami igazán fontos, Lynch igyekszik mindig kiemelni, nem feltétlenül kell elveszni a részletekben, ahogy azt az előzményfilmben (Fire Walk with Me) az átlagos nézőt jelképező Kiefer Sutherland (Sam Stanley különleges ügynök) teszi. Megpróbálom röviden elmagyarázni a lényeget. Aki nem látta a sorozatot, sőt valószínűleg még az is, aki látta, elképesztően nevetséges dolgokat fog olvasni.

A tévézés megrontotta az embereket

Lynch abból indult ki, hogy a tévé az erőszakot az 1950-es évektől kezdve teljesen fogyasztóbaráttá tette, az 1980-as években a gyilkost már mindig egy rész alatt elkapták. A tévés krimisorozatokban a gyilkosság egyáltalán nem volt megrázó, csak a megoldandó technikai részletek foglalkoztatták a nézőket, ezzel pedig felborult a fény és a sötétség egyensúlya, az utóbbi javára. (Lynchet már korábbi filmjeiben is foglalkoztatta ez a probléma, például a Kék bársony is az idilli világba beszűrődő erőszakról szólt.)

A sorozat a tévében játszódik

A Twin Peaksben több célzás is van arra, hogy az áram és a hangok a tévéadásra utalnak, amikor David Lynch a soha meg nem valósuló Ronnie Rocket című filmjéről beszélt, kiderült, hogy mennyire átgondoltan használja az áramot a filmjeiben. A szél a rádióhullámokkal egyenlő, a tűz az árammal. (Minden rész elektromossággal és szélzúgással kezdődik, beindítva a műsort.) Erről szól az egész garmonboziás jelenet a villanyoszloppal és a favágókkal, és innen nézve kiderül, mit jelképez Mike és az Arm, a favágók, a gyűrű, a baglyok, stb.

A tévéműsor tudja, hogy egy tévéműsorokról szóló tévéműsor

A Twin Peaks tévéműsor; egyszerre szappanopera, krimi és sitcom, minden egyben, amit az emberek akkoriban néztek. A sorozat ráadásul tudja magáról, hogy egy tévéműsor, de ráadásul egy televíziózásról szóló metaműsor. Vannak arra utalások, hogy az egész egy álom, több szereplő is mondja, hogy érzi, néhány rá is jön, a harmadik évadban pedig Monica Bellucci felfedi, hogy az álmot az 1990-es évek eleji David Lynch álmodja, mi pedig beléptünk az álmába.

A gonosz termeli és fogyasztja a kaját, amit a néző eszik

Bob (a sötétség) füst- vagy olajszagot áraszt, az ő tüze attól ég, míg Cooper (akinek a nyomozása elhozza a fényt) kávéval és fánkkal (keserű és édes) működik. A néző – elterjedt amerikai szokás szerint mikrózott kajával ül a tévé előtt, amiben valószínűleg van kukoricasaláta, vagyis – garmonboziával működik, ami a figyelem, élvezet szimbóluma, és a tévésorozatban megjelenő gonoszság termeli, hogy azt szüretelje. Az állandóan erőszakos tévéműsorokat néző, sötét fénnyel teli Sarah Palmer és a harmadik évad legvégén felbukkanó Laura Palmer-szerű nő is csak tévévacsorát eszik. Ezt a kaját a boltban tárolják, ebben van a negativitás, ami a tévézés közben elfogyasztva szabadul fel. (Az utolsó évadban a gyilkosok már simán csak gyorskaját és chipset esznek, semmi sem maradt belőlük, csak az erőszak és a zabálás.)

Laura Palmer a lényeg, Cooper pedig a néző

Laura Palmerről a Tuskó Lady többször is elmondja, hogy ő a kiválasztott (The One), benne a sötét és a fény egyensúlyban van. A harmadik évadban megjelenik az egységes mező, az óceán, amiben a transzcendentális meditáció nagy szószólója, Lynch valóban hisz, és Laura Palmer ebből született.

Cooper pedig a néző tudata, akinek az FBI-igazgató Gordon Cole, vagyis David Lynch dirigál. Cooper az előzményfilmben megérzi azt, ami történni fog, de csak azt, amit mi már tudunk a sorozatból, vagy ami közvetlenül a következő jelenetben történik. Mondja is, hogy amit akar és amire szüksége van, az két különböző dolog. (Előbbi a történet lezárása, az utóbbi a jó és a rossz egyensúlya.)

Még az is kiderül, miért olyan furcsa a jelenet, amiben David Bowie felbukkan és eltűnik: ő is ugyanúgy nem érti a garmonboziás jelenetet, amennyire mi, és amint a dolgát elvégezte, már nincs rá szükség a történetben.

Megtudjuk azt is, mit jelképez az ugráló maszkos kisfiú, akit Lynch fia alakít: a vágót, vagyis Lynchet, a varázslót, aki vágással (éles orra van, és ugrással közlekedik!) bűvészkedve irányítja a figyelmünket, ez adja meg a Twin Peaks-vers értelmét is.

Az új Twin Peaks már nem is a Twin Peaks

Az új Twin Peaksben minden szereplő érzi, hogy valami nem stimmel, a régi Twin Peaks hangulata teljesen eltűnt, mert ez már nem is az a sorozat, csak a rajongók és a csatorna követelésére született, és a mai televíziózásra reflektálva még erőszakosabb. Audrey Horne példáján különösen látszik: szerepe ezúttal már csak mellékszerep, egy visszataszító, régimódi figurával él, aki az idő múlását jelképezi. Audrey egy pillanatra újra a régi, amikor táncol, és mindenki őt nézi, de aztán kitör a bunyó a Roadhouse-ban, ő pedig felébred, egyedül, smink nélkül, megöregedett arccal néz tükörbe. Az epizódok végi dalok is mind arról szólnak, hogy ez már nem a múlt, csak az árnyéka; véget ért, ami volt.

Egyre rohadtabb minden

A karakterek új generációját pedig még jobban sújtja az erőszak és a drog, mint a szülőkét. Az új figurák mind nyomorult mellékszereplők, a történetük nem vezet sehova, simán csak sötét, semmi értelme nincs a rejtélyüknek. Az új sorozat nyomozása már nem hoz fényt a sötétségbe, a mai, agresszív, nyomasztó televíziózás egyszerűen ott van mindenhol, még Norma kedves kis boltjába is belőnek. A legfurcsább, 8. részben látható aranytojásból Laura Palmer lesz, a sok szürke rohadt tojást pedig a korszellem hívja életre, és csupa szörnyűség. Egy csomó szereplő feje is tojásként törik szét.

Az egyszerű üzenet: a tévé elrohasztja az agyadat.

Tévé < mozi

Az óriás egy régimódi moziteremben él – és Lynch mindig is sokkal többre tartotta a mozit a megvetendő tévénél –, itt hívja életre Laura Palmert, hogy ellensúlyozza a gonoszt. Mivel az eredeti sorozatban a nézők és a stúdió nyomására felfedték a központi rejtélyt, vagyis hogy Laura Palmert a saját apja ölte meg, Lynch 1990-es kísérlete a televíziózás megreformálására elbukott: győzött a rossz, hiszen ez is csak egy újabb gyilkosság lett, ami megoldódott, az emberi drámák időközben elsikkadtak. Amikor pedig Lynch az előzményfilmmel rejtvényekbe csomagolva mindenre választ adott, azaz megadta a rég vágyott lezárást, mivel a nézők nem értettek belőle semmit, utálták, amit láttak, és csak később békéltek meg vele annyira, hogy ha nem is megértik, legalább elfogadják.

Mindenki a lezárást akarja (sajnos)

A Judy – talán egy kínai kifejezés után – a lezárást, magyarázatot jelenti. A közönség eddig észre se vette, de már kétszer megkapta: amikor a Laura Palmer-gyilkosságot megoldják (ami kikészítette Lynchet, mert a stúdió nyomására kellett leforgatnia, és a sorozat üzenetét, célját semmisítette meg végleg), illetve az előzményfilmmel, aminek a végén egy kíváncsi majom a kamerába is mondja, hogy Judy, lezárva mindent.

A Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! végén, miután Laura Palmert megölik, a majom Philip Jeffries ügynök hangján azt mondja, hogy Judy.

A Twin Peaks: The Return (a harmadik évad) pedig azzal kezdődik, hogy – mint kiderül, a Bob által megszállt, gonosz Cooper ügynök, vagyis a nézők – életre hívták a sorozatot, és az első jelenetben egy fickó kávét iszogatva néz egy kísérletet: kamerák vesznek egy üres üvegdobozt, ami egy csővel a falon túli sima levegőre van csatlakoztatva, és előjön belőle valami szörny. Egy rejtély születik, és a figyelmünk újragenerálja magát.

Kicsoda Mr. C. és kicsoda Dougie?

Mr. C., aki a visszatérő gonosz Cooper, az új évadban nem csinál mást, csak erőszakoskodik, és folyton újabb rejtélyeket generál, hogy figyeljük, de semmit sem magyaráz meg, ezáltal tovább marad életben. Dougie, Cooper teljesen hülye, katatón alteregója pedig az, ami Cooperből marad, ha mindent kiveszünk: az unalmas együgyűség, amit körbevesz a szerencse és a szeretet, de a nézőt ez nem érdekli, fárasztja. Csak akkor cselekszik, ha történik valami izgalmas – ahogy mi is. Amikor pedig minden megoldódik körülötte, nem bírja tovább, és visszatér Cooperként, hogy befejezze az egészet.

A Twin Peaks legvégének a vége

Laura Palmer rejtélyének teljes feloldása után megsemmisül a Twin Peaks, és már nem Lynch, sőt nem is a nézők álmában vagyunk, hanem a „valóságban”.

A végén egy motelban szexel Cooper (a néző) és az ő szerelme, a Twin Peaks-sorozatot szimbolizáló Diane, aki Lynch által megálmodott régi sorozatban nem volt látható, de a nézők által létrehívott újabban már igen. Az aktus („intercourse”) a két világ között történik, és bár a néző visszatér a régi szerelméhez, ez így már nem jó; kellemetlen, fájdalmas.

Ugyan vannak arra utaló jelek, hogy ez még mindig Twin Peaks, attól még nem az. Amikor a házhoz visszamennek, és minden kiderül, ahogy az is, hogy nincs ott helye Laura Palmernek, a karakter ugyanúgy sikít, ahogy az évad elején, és eltűnik.

Ezzel Twin Peaks végleg megszűnik létezni, ezután csak egy képet látunk arról, ahogy Laura Palmer Cooper fülébe suttog, belénk égetve, milyen jó volt a rejtély, amíg nem tudtuk, mi a vége. A legeslegvégén a Lynch/Frost-logó most először hangtalanul jelenik meg, nincs többé adás.

Akár igaz, akár nem, ez óriási volt

Lehet, hogy a monumentális alkotásról szóló, önmagában is nagyon hosszú videóban több dolog belemagyarázás a szimbólumokat illetően, de nehéz lenne tagadni, hogy eddig ez a legalaposabb megfejtés, és akár helyes is lehet. Lynch várhatóan nem is fog reagálni rá. Az mindenesetre önmagában bámulatos, hogy valaki képes volt a Youtube-on egy 4,5 órás, animációkkal, videorészletekkel és egyebekkel teli, részletes, követhető és szórakoztató anyagot készíteni minden idők egyik legfontosabb tévésorozatáról (ami nélkül nem lett volna Sopranos vagy Lost). Az pedig elképesztő, hogy a Twin Peaks úgy tudott óriási sikerré válni, hogy a jelentéséről a közönségnek gőze sem volt. Vagyis, mint kiderült, pont ezért volt rá képes. Nyugodjon békében!

Már nyomdában a MAKRO

Lépj be a Körbe október 20-ig, hogy október végén neked is küldjünk egy tiszteletpéldányt.

Belépek
Kapcsolódó
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.