Egyetlen gyilkossággal a rendszer összes igazságtalansága miatt érzett düh tört felszínre

külföld
2020 június 02., 12:51

Készen álltunk rá vagy sem, de az élet egy bizonyos értelemben visszatért a normális kerékvágásba az Egyesült Államokban, és ez a normális elkerülhetetlenül azt is jelenti, hogy rendőrök meggyilkolnak egy őrizetbe vett, fegyvertelen fekete embert, amit aztán tüntetések követnek. – ezzel a felütéssel indította cikkét a napokban Keeanga-Yamahtta Taylor, a Princeton oktatója.

photo_camera Fotó: Yasin Ozturk/Anadolu Agency via AFP

George Floyd halála épp azért háborított fel annyira sokakat, mert nem volt benne semmi nagyon meglepő. Az elmúlt hét tüntetésein kiderült, hogy sok városban a tiltakozóknak volt egy saját, helyi története is valakiről, akit az indokolatlanul erőszakosan fellépő rendőrök öltek meg. Csak a közelmúltban ez történt Louisville városában Breonna Taylorral, Georgiában Ahmaud Arbery-vel és Tallahassee-ben Tony McDade-vel.

De Taylor szerint nem lehet a tüntetéseket csak a rendőri erőszakra adott válaszként megérteni, a most tapasztalt dühöz ugyanis egész biztosan hozzátett a koronavírus-járvány tapasztalata is. A vírus ugyanis nagyon komoly pusztítást végzett az amerikai fekete közösségekben, legalább 23 ezer afroamerikai halt meg, és a járvány még világosabban megmutatta, hogy hogyan szakadt több részre az ország, és hogy vannak sok millióan, akik nem számíthatnak érdemi segítséget jelentő egészségügyi vagy szociális ellátásokra egy világjárvány idején sem.

A legfrissebb számítások szerint a koronavírus háromszor halálosabb volt az amerikai fekete közösségekben, mint a fehérekben, de volt állam (Kansas), ahol hétszeres volt a különbség. Minneapolisban, ahonnan a tüntetések elindultak, a koronavírusos halálesetek 35 százaléka történt a fekete közösségen belül, miközben a város lakosságának kevesebb mint 20 százalékát teszik ki.

És úgy haltak meg ennyien sokan az Egyesült Államokban, hogy közben szigorú járványvédelmi korlátozások voltak érvényben, melyek enyhítése éppen most kezdődött meg, miután elsősorban fehér politikusok és üzletemberek országszerte sürgették az újranyitást. A visszatérés a normálishoz így Taylor értelmezésében annyit jelent, hogy sokan meg fognak halni, hogy a gazdaság működhessen: „Ha valaha kérdés volt, hogy a szegény, dolgozó afroamerikaiak feláldozhatóak-e, többé nem az: most már világos, hogy az állam által elkövetett erőszak nem kizárólag a rendőrség reszortja.”

Ezzel együtt a rendőrség szerepe elvitathatatlan a tüntetések okai között: komoly mennyiségű bizonyíték szól arról, hogy az amerikai igazságszolgáltatás hogyan diszkriminálja az amerikai feketéket. Pár éve a Rutgers Egyetem, az University of Michigan és a Washington University kutatói azt mérték fel, hogy a különféle bőrszínű emberek esetében mekkora esély van rá, hogy rendőr végez velük. És a kutatásban magasan a fekete férfiak esetében jött ki a legmagasabb érték, 1 az 1000-hez.

Ez a statisztika illeszkedik ahhoz a számtalan adathoz, melyek szintén hasonló irányban mutatnak. Mint a Vox írja a közelmúlt kutatásai alapján,

  • a fekete sofőröket kétszer akkora eséllyel állítják meg a rendőrök, és a fekete és latino autósokat jóval nagyobb eséllyel kutatják is át utána
  • a fehérek ellen elkövetett gyilkosságokat jóval valószínűbb, hogy megoldja a rendőrség, mint a feketék ellen elkövetetteket
  • a fehér áldozatok az amerikai gyilkossági áldozatok kevesebb mint felét teszik ki, mégis a halálra ítélt gyilkosok 80 százaléka egy fehér embert ölt meg
  • a fekete amerikaiakat sokkal nagyobb eséllyel tartóztatják le kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért, pedig nincs lényegi különbség abban, hogy a különféle bőrszínű közösségek hány százaléka fogyaszt drogot
  • azokat a feketéket, akiket beidéznek esküdtnek, jóval nagyobb eséllyel szórja ki az ügyészség, mint a potenciális fehér esküdteket
  • a fehér vádlottak esetében sokkal valószínűbb, hogy vádalku keretében ejtik ellenük a legsúlyosabb vádpontokat, mint a fekete gyanúsítottaknál
  • ha pedig egy fehér, illetve egy fekete embert ugyanazért a bűncselekményért ítélnek el, a fekete elítélt átlagosan 20 százalékkal hosszabb börtönbüntetést kap

A listát lehetne még folytatni sokáig, de épp az ilyen példák alapján beszélnek arról nagyon sokan, hogy a rasszizmus teljesen áthatja az amerikai igazságszolgáltatást, a rendőrségi fellépéstől kezdve a tárgyalásokon át a bebörtönzésig. És ez lett volna az a rendőrség, melynek a George Floyd halála miatt elkezdődő tüntetéseket kellett volna kezelnie.

photo_camera Őrizetbe vett tüntető New Yorkban Fotó: Mostafa Bassim/Anadolu Agency via AFP

Hogy az elmúlt egy hét mennyire viharos volt számos amerikai városban, arról sokat lehetett olvasni a napokban, mindennapossá váltak az összecsapások a rendőrök és a tüntetők között. És napról napra egyre több a beszámoló arról, hogy a rendőrség sokszor teljesen indokolatlanul lépett fel erőszakosan, olajat öntve ezzel a tűzre. Hasonlóról számoltak be a minneapolis-i tüntetés résztvevői is, közben pedig országszerte sok tucatnyi esetet jelentettek már, amikor újságírókat támadtak meg rendőrök.

Közben a sajtóban sokat lehet olvasni arról, hogy hogyan zajlanak a fosztogatások és a gyújtogatások, és bár senki sem tagadja, hogy valóban történtek ilyen esetek, a minneapolis-i városi tanács tagja, Jeremiah Ellison arról beszélt a New York Timesnak, hogy a rendőrség fellépése miatt történt mindez: első este még semmiféle fosztogatás nem volt, semmit nem gyújtottak fel a tüntetők, a rendőrség ennek ellenére rendkívül brutálisan lépett fel velük szemben. „Az eredeti provokáció az utcai erőszakra a rendőreinktől jött” – mondta erről Ellison.

photo_camera Fotó: TIMOTHY A. CLARY/AFP

Sokan vetették fel azt is, hogy a rendőrség országszerte sokkal kevésbé volt most türelmes a tüntetőkkel, mint pár héttel ezelőtt, amikor szélsőjobboldali csoportok tüntettek a kijárási korlátozások miatt. A New York Timesnak nyilatkozó szakértők szerint ebben lehet igazság: kutatásokból látni, hogy az amerikai rendőrség sokkal hajlamosabb türelmetlenebbül reagálni, amikor ők maguk képzik a tüntetések tárgyát, és eleve agresszívabban lépnek fel, ha fiatalabb, illetve színesebb tömeg áll velük szemben.

Az erőszakosabb rendőrségi fellépést erősítheti az a tény is, hogy az elmúlt évtizedben nagyon durva tempóban zajlott az amerikai rendőrségek militarizációja: már a 2014-es, Fergusonban kitört tüntetések idején lehetett látni, hogy a rendőrség sokszor inkább egy hadseregre emlékeztet. Páncélos járművek, a legmodernebb fegyverek, nyakig high-tech páncélba öltöztetett rendőrök, szinte borítékolható, hogy az így felvonuló rendőrség kevésbé alkalmas a feszültségek enyhítésére.

Emögött a váltás mögött amúgy egy egyszerű gazdasági magyarázat lapul: mint 2014-ben írtunk róla, az iraki és az afganisztáni háborúk lecsengésével hatalmas túlkínálat alakult ki az amerikai hadiiparban, és erre válaszul lettek az amerikai rendőrségek a Pengaton egyre jelentősebb felvevőpiacai.

És a mostani válságot egészen biztosan súlyosbítja az is, hogy egy olyan ember áll az Egyesült Államok élén, aki se nem akarja, se nem tudja csillapítani a helyzetet: Donald Trump az elnöksége során többször volt már elnéző szélsőjobboldali tüntetőkkel szemben, de a George Floyd halála miatt kitört tüntetések ügyében egész más stratégiát követ. Floyd halálát ugyan szörnyűnek nevezte és elítélte, de a tüntetések mögött az antifasiszta mozgalom szervezett akcióját sejti, miközben Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, Robert O'Brien arról beszél a tévében, hogy nem gondolja, hogy rendszerszintű rasszizmus lenne jelen az amerikai rendőrségnél.

A Nemzeti Gárda tagjai érkeznek Kaliforniába
photo_camera A Nemzeti Gárda tagjai érkeznek Kaliforniába Fotó: ROBYN BECK/AFP

Egy héttel George Floyd halála után Donald Trump már azzal fenyegeti a tüntetőket, hogy a katonaságot fogja bevetni ellenük, közben pedig országszerte nagyok sok minden történik egyszerre. Bár a sajtóban elsősorban az erőszakos tüntetések kapnak nagyobb teret, és tényleg egyre több erőszakos összetűzésről lehet hallani, de sok városban zajlanak közben komoly tömeget megmozgató, békés tiltakozások is.

Az persze megjósolhatatlan, hogy hova vezetnek majd a tiltakozások, de azt látni, hogy ezek az indulatok egy rendkívül érzékeny pillanatban törtek felszínre: a koronavírus-járvány következtében a rendkívül rugalmas amerikai munkaerőpiacon emberek tízmilliói veszítették el az állásukat, rég nem tapasztalt számban vannak azok, akiknek az elegendő élelmiszer beszerzése is gondokat okoz, és a gazdasági és járványügyi válság közepén egyszerűen túl sok volt még egy felvétel arról, hogy egy rendőr hogyan gyilkol meg közel kilenc percen keresztül egy fekete férfit az utca közepén, amiatt sem zavartatva magát, hogy a járókelők filmezik közben.