Magyar kurátorok a világ egyik legjelentősebb művészeti eseményén

Új fejezet kezdődik a 444 életében.

Öt évvel ezelőtt zajlott az első OFF-Biennále Budapesten. Ez volt az az alulról szerveződő képzőművészeti eseménysorozat, amely azzal a céllal indult, hogy az állami forrásoktól és intézményektől teljesen függetlenül adjanak teret a hazai kortárs művészeti színtér legizgalmasabb alkotóinak. 

Az eddigi két OFF szép sikereket hozott, több tízezren látogatták végig a helyszíneket, a szervezők még egy rangos nemzetközi díjat is elnyertek, de valószínűleg ők sem számítottak arra, hogy pár év alatt milyen sokra viheti a projekt: csütörtökön vált ugyanis nyilvánossá, hogy az OFF tagjait meghívták a 2022-es documenta programjának megalkotói közé. 

Az OFF 2020-as stábjaFotó: Neogrády-Kiss Barnabás

A documenta ma minden különösebb túlzás nélkül a művészeti világ globális csúcseseménye: ötévente rendezik meg a németországi Kasselben, és hogy mára mekkora súlya lett ennek az eseménynek, azt az OFF-Biennále egyik kurátora, Somogyi Hajnalka szerint jól mutatja, hogy a legutóbbi, 2017-es documenta 47 millió eurós költségvetésből valósult meg, és összesen 1,2 millió látogató fordult meg a kiállításokon. 

Elfajzott művekből csúcskiállítás 

Az első documentát 1955-ben rendezték meg Kasselben, egy egyetemi tanár, Arnold Bode szervezésében, és a náci rezsim által elfajzottnak ítélt műveket állították ki. A kiállítás akkor a németek részéről egyben az európai kapcsolatok újrafelvételéről is szólt. Ez a kezdeményezés nőtte ki magát a 20. század második felére az egyik legjelentősebb művészeti eseménnyé, ami nagy hatással volt arra is, ahogy a kortárs művészet fogalma formálódott az elmúlt pár évtizedben. Mint Somogyi fogalmazott, a documenta a kezdettől fogva egy tudatosan politikus kiállítás volt, az öt évente megrendezett események nemcsak az aktuális művészeti trendeket, hanem az éppen meglévő társadalmi feszültségeket is akarva-akaratlan megmutatták. 

Minden documentának van egy művészeti vezetője, aki gyakorlatilag szabad kezet kap abban, hogy milyen témákat emel a középpontba, és ehhez milyen művészeket hív meg. Egy évvel ezelőtt derült ki, hogy a 2022-es documentán egy indonéz művészcsoport, a ruangrupa tagjai tölthetik majd be ezt a pozíciót. Ők pedig úgy döntöttek, hogy nem hagyományos értelemben vett kurátorként fognak eljárni, azaz nem közvetlenül művészektől rendelnek be műveket, hanem inkább felkérnek olyan csoportokat, melyek hozzájuk hasonló elvek szerint működnek, hogy közösen állítsák össze a 15. documenta programját. 

Kilenc művészcsoportot kértek fel, a budapesti OFF mellett hívtak meg szervezeteket többek között Jakartából, Maliból, Berlinből, Rámalláhból, Spanyolországból, Bogotából és Koppenhágából is. 

Újfajta közös célok

A ruangrupa kiválasztása komoly hullámokat vetett a nyugati művészeti közegben, és Somogyi Hajnalka szerint a jakartai csoport felkérése megmutatta azt is, hogy milyen trendek zajlanak a világban: világosan érezni egy „Nyugat alkonya” hangulatot, a szemünk láttára változik meg az elfáradt Európa státusza, miközben más kontinenseken nagyívű, dinamikus víziók születnek. 

De mint mesélte, a ruangrupa felkérése azért is izgalmas, mert egy egészen újszerű működési modellt valósítottak meg az elmúlt 20 évben, ami világszerte érdekes lehet a művészcsoportok számára: Indonéziában a kortárs művészetet nem fogja körbe egy állami intézményrendszer, és nincs állami finanszírozás se, így a ruangrupa tagjai egy önfenntartó ökoszisztémát kellett kiépítsenek. Működésükben egyszerre van jelen egy erős edukációs oldal, de mellette profitalapon is kínálnak különféle szolgáltatásokat, és minden nyereséget a közösbe forgatnak vissza, amitől működni tud a projekt. 

És ahogy a nyugati világban megjelent egy legitimációs válság amiatt, hogy a művészet csúcsintézményei egyre többször, egyre látványosabban fonódnak össze a hatalmi szereplőkkel, ezek az alulról építkező struktúrák több helyen válhatnak példaértékűvé. Somogyi szerint az együttműködésre felkért szervezetek épp a hasonló attitűdjeik miatt merülhettek fel az ruangrupa tagjai számára: az összes csoportra jellemző az alulról szerveződés, a lokális beágyazottság, a civil aktivitás iránti nyitottság, a fenntartható, innovatív működés és a reagálás a társadalmi-politikai kontextusra. 

Az OFF beválasztása azonban még így sem lett volna magától értetődő, hiszen a kiválasztott szervezetek közül ők a legfiatalabbak. De a Ludwig Múzeum rezidenciaprogramjának egykori szervezője, Kálmán Rita tavaly úgy döntött, hogy üresen álló budapesti lakásában független rezidencia programot szervez Dot.To.Dot néven, az első vendégük pedig tavaly októberben épp a ruangrupa egyik tagja, Farid Rakun volt (vele akkor az Artportal készített is egy interjút), aki a budapesti kortárs művészeti színtereket végigjárva megismerkedett az OFF tagjaival is. 

Farid Rakun BudapestenFotó: Neogrády-Kiss Barnabás

A közös munka majd csak most fog elindulni, de annyi már kiderült, hogy a felkért magyar tagoktól nem azt várják, hogy kész műveket vigyenek a kiállításra, hanem a többi beválogatott művészcsoporttal együttműködve kell kidolgozzák a documenta programját. Az biztos, hogy ez újfajta kihívásokat hoz majd magával: a világ legkülönfélébb részein élő, eltérő kulturális és társadalmi közegben dolgozó művészek és kurátorok kell együttműködjenek, legtöbbször ráadásul majd különféle internetes csatornákon. 

Somogyi Hajnalka szerint már az egy izgalmas helyzetet teremt majd, hogy az OFF tagjaiként eddig főleg a nyugat-európai művészeti közeggel álltak párbeszédben, jellemzően nyugati konferenciákra hívták meg őket, hogy meséljenek a Budapesten végzett munkájukról. 

„Most viszont, anélkül, hogy egy tapodtat mozdultunk volna, az eddigi marginális, 'rossz tanulóból' mi is a fehér privilegizált élcsapat tagjai leszünk, és ebből a pozícióiból kell majd mesélnünk arról, hogy mit is csinálunk. Az ezzel járó perspektívaváltás nagyon egészséges lesz, hogy nem mindig Nyugat-Európához mérjük magunkat, hanem más nézőpontból tudjuk majd nézni ugyanazt” – mondta erről Somogyi, aki beszélt arról is, hogy a ruangrupa tagjai nemcsak a két év múlva esedékes német kiállítás idejére fognák össze a különféle szervezetek munkáját,  hanem egy hosszabb együttműködés kezdeteként tekintenek a documentára. 

Ezzel együtt nagy kérdés, hogy mit tudnak majd kihozni a documentából, az ugyanis az európai kortárs művészet csúcsa lett mára, nagyon erős elvárásokkal , sok diplomáciai töltettel, és komoly befolyással a műkereskedelem működésére is. 

„Itt most nem a semmiből kell létrehozni egy modellt, hanem egy meglévő, eddig nagyon más logikák szerint működő, nagyon erős brandből kell alkotni valamit” – teszi hozzá Somogyi, aki az OFF-os felkérésben annak a lehetőségét is látja, hogy a független magyar színteret sikerüljön megerősíteniük. De mint Somogyi fogalmazott, ezt csak akkor lesz elérhető, ha ezt a nemzetközi modellt lokálisan is működésbe hozzák, vagyis ha minél több és többféle szereplővel indul meg az együttműködés. 

„Ha az itthoni energiák nem kioltják egymást, hanem össze tudnak adódni. Bár az OFF máris nagyon sok ember és szervezet közös munkájának az eredménye, mégis marginálisnak tűnik; márpedig hosszútávú nemzetközi sikereket nem lehet bozótharccal elérni, itthon is szövetségesekre van szükségünk.”

Ez az, amit az OFF tagjai igazán ki szeretnének hozni ebből a lehetőségből. Akik amúgy Somogyi elmondása szerint gyakorlatilag mindannyian amolyan szerelemprojektként viszik a kiállítássorozattal kapcsolatos munkákat, mindenki kénytelen máshol is dolgozni mellette. Ráadásul, teszi hozzá, ez alapvetően egy női csapat: az OFF munkájának jelentős részét olyan harmincas-negyvenes nők látják el, akik közül többen közben kisebb-nagyobb gyerekeket is nevelnek. „Az, hogy így is sikerült eljutni idáig, szerintem egy nagyon jó sztori Magyarországon.” – mondja még erről Somogyi. 

Előtörnek a közösségek

Somogyi Hajnalka szerint a 2022-es documenta annak az éppen a szemünk előtt zajló változásnak lesz egy nagyobb megnyilvánulása, ahogy egyre inkább odalesz az a modern mítosz, hogy a művészet a magányos zsenik terméke. Helyette újra hangsúlyosabbá kezdett válni a közösségek szerepe. Nem mintha a művészet valaha függetlenné vált volna a közösségektől, csak volt pár évszázad, amikor ez jóval kevésbé volt az előtérben. 

„Az válik most láthatóvá, hogy a művészet mennyire be van ágyazva saját környezetébe társadalmilag, kulturálisan és politikailag is. És amikor a művészetet érintő változásokról beszélünk, akkor részben épp arról van szó, hogy szükség van olyan aktív, elkötelezett emberekből álló közösségekre, melyeknek világos elvárásaik vannak a politika felé, és közben képesek kezdeményezni is. Ha pedig azt szeretnénk, hogy a globális problémákkal szemben globálisan vehessük fel a harcot, akkor szükség lesz olyan közösségekre is, melyek nem csak a nemzetállamoktól várják a megoldást, és képesek akár transznacionális keretek között is közösségeket építeni” – mondta Somogyi Hajnalka azokról a dinamikákról, melyektől sokan várják jelenleg a művészeti világ megújulását, és melyhez várhatóan a jövő évi OFF és a két év múlva érkező 15. documenta is kapcsolódni fog. 

A harmadik OFF ugyanis idén tavasszal zajlott volna, de még a documentás felkérés előtt, a koronavírus-járvány miatt végül 2021-re halasztották. Ha valaki még többet olvasna az OFF koncepciójáról és történetéről, még 2015-ben hosszabban beszélgettünk a kurátorokkal, és külön cikkben foglalkoztunk a második OFF koncepciójával is