Ezek a rendőrök tényleg szívből utálják az ellenzékieket

Feliratkozás a Járvány hírlevélre

Minden hétköznap elküldjük, amit a járványról tudni érdemes. Iratkozz fel, és vigyázzunk egymásra!

Szerdán hagyta el Fehéroroszországot Oleg Kozlovsky, az Amnesty International Oroszország-kutatója, aki az Amnesty International és a Human Rights Watch közös misszióján járt az országban, ahol napok óta kormányellenes tüntetések zajlanak. 

Mivel a tüntetések hatására az országban lekapcsolták az internetet, Kozlovsky csak elutazása után írta meg tapasztalatait Twitteren. Posztjából kiderül, hogy számos alkalommal járt már az országban: ott volt megfigyelőként a 2006-os és a 2010-es választásokon is, illetve 2010-ben a választások utáni tüntetéseket is követte, ekkor 15 napra börtönbe is zárták, és eddig összesen háromszor toloncolták ki az országból.  De hiába a sok korábbi tapasztalat, elmondása szerint a mostani tüntetéseken sok szokatlan és meglepő dolgot látott. 

Egyrészt a fővárosban mindenki a választásokkal és a tüntetésekkel foglalkozik, ez az egyetlen téma, amiről szó van az emberek között, és egyértelmű, hogy mindenkinek elege van Lukasenkából, egyetlen emberrel nem találkozott, aki támogatta volna őt, kivéve a rendőröket. 

A rendőrök ugyanakkor Kozlovsky benyomásai alapján tényleg elkötelezettek az államfő és a rezsim mellett, és szívből utálják az ellenzéket, az általuk mutatott brutalitás ezért nem pusztán a parancsok végrehajtásából fakad. 

Kozlovsky írt arról is, hogy a tüntetők jelentős része fiatal. A választás éjszakáján még kifejezetten ünnepi hangulatban tartottak a belváros felé, de egy óra múlva a rendőrség brutálisan verte szét őket. Sem ő, sem kollégái sem láttak egyetlen esetet sem, amikor a tüntetők akár csak kicsit is erőszakosak lettek volna a rendőrökkel szemben. Sőt, inkább az a jellemző, hogy ha feltűnnek a belarusz különleges alakulatok, akkor a tüntetők szétszélednek. „Nagy köztük a félelem, de az a vágy erősebb, hogy ne adják fel, szóval újra és újra visszatérnek” – írja erről Kozlovsky. 

Őrizetbe vett tüntető MinszkbenFotó: Viktor Tolochko/Sputnik via AFP

A békés tüntetőkkel szembeni rendőri erőszak szerinte szörnyű és felfoghatatlan: a rendőrök simán gumilövedékeket és villanógránátokat lőnek a békésen tapsoló és ujjaikkal V-jelet mutató tömegbe is, és vannak fiatalok, akiket sétálás közben kapnak el és vernek össze gumibottal a különleges alakulat tagjai. A jogvédők a belvárosban sok gumilövedéket, töltényhüvelyeket, kilőtt gránátok maradványait találták meg: olyan mint egy háborús zóna, de egy nagyon egyoldalú háborúból, tette ehhez hozzá.

Kozlovsky beszámolt arról is, hogy esténként rendőrségi kisbuszok, jelöletlen furgonok, sőt még mentőautók is járják a várost nyitott ajtókkal, és ezekből időnként maszkos emberek ugranak ki, akik az utcán lévő fiatalokat vagy összeverik, vagy rosszabb esetben megragadják és magukkal is viszik. A belvárosi lakásból, ahol laktak, számos alkalommal voltak hasonló jelenetek szemtanúi. 

Ami Kozlovsky szerint a legsokkolóbb, az az őrizetbe vett tüntetőkkel szemben tanúsított rendszerszintű erőszak a rendőrségi buszokban és a börtönökben. A férfiakat levetkőztetik, letérdeltetik, majd rettentően összeverik. A nőket is megverik, közben sértegetik és nemi erőszakkal fenyegetik őket. Az őrizetbe vetteknek nem jár víz, élelmiszer, orvosok sem láthatják őket. 

„A rezsim arra törekszik, hogy bármi áron elnyomja és megfélemlítse az embereket. Ez részben sikeres: a legutóbbi tüntetések már kisebbek voltak, mint a korábbiak, egyre nő a félelem” – írja Kozlovsky, aki szerint mivel az (ellenzéki) elitben törések vannak, hiányoznak a vezetők, és nincs kész stratégiájuk sem, nehéz most bármilyen optimista forgatókönyveket elképzelni. 

Bejegyzését azzal zárja: nem tudja, hogy meddig uralkodhat valaki egy nép fölött, ami ennyire megveti őt. Es hogy mi értelme ennek az egésznek.  

Csütörtökön egy másik helyszíni beszámoló is megjelent a Minszkben történtekről, amit egy belarusz diák, Piotr Markielau tett közzé a közösségi oldalán, és amit Sárosi Péter fordított le magyarra, aki még 2018-ban ismerkedett meg Markielau-val. 

A beszámoló szerzője Markielau egy barátja, akit jelenleg kórházban ápolnak, miután a rendőrök összeverték. Elbeszélése szerint tüntetők egy csoportjára négy irányból csaptak le a rohamrendőrök, nem volt hova menekülniük.

Miután hátrakötözték a kezét, egy gránátot raktak az alsónadrágjába, és azzal fenyegették, hogy fel fogják robbantani, és majd azt mesélik, hogy ő volt az, aki robbanószerrel támadt a rendőrökre, csak ez rosszul sült el. Majd idővel kivették a gránátot a ruhájából, és megverték, többször is, brutálisan. Egy tüntetőkkel telezsúfolt autóba pakolták be őt, és időnként minden ok nélkül verték őket. 

A beszámoló szerint a járműben akinél telefon volt, attól fenyegetéssel és veréssel szerezték meg a feloldó kódot, hogy átnézhessék az üzeneteit. A bevitt tüntetők között voltak lányok is, őket kevésbé verték meg, de lekurvázták őket és nemi erőszakkal fenyegették. A férfiak elleni erőszak viszont nem akart szűnni, folyamatosan vertek mindenkit, akit bevittek. 

Egy ponton megállt velük az autó, kihajtották őket egy udvarra, ahol rendőrök sorfala között kellett elfutniuk, akik végig verték őket gumibotokkal. Aki elesett, azt a földön verték tovább, addig, amíg újra el nem indult. A megállónak ezen kívül semmi más értelme nem volt, a végén a férfit ismét bedobták egy buszba. 

Ekkor már többször elveszítette az eszméletét, és amikor megérkeztek a fogházba, egyszerűen csak kizuhant az úttestre. Ekkor félrehúzták és ott hagyták fekve, majd idővel megjelent egy orvos, és az ő hatására kórházba szállították. „Nagyon sok sebesült fekszik kórházban. Gumilövedék, vágások, törések. Nincs elég orvos. Szerencsém volt, hogy a mentő elvitt a gyűjtőfogházból és kórházba kerültem. Az egy koncentrációs tábor, ahol az embereket kínozzák." – zárul a bejegyzés. 

444 MAKRO a Kör tagjainak

A 2018‑as választások titkos tárgyalásainak története.

Megnézem