Amikor Orbán inkább elengedte a magyar foci Eb-t

könyv
2021 június 10., 11:23
  • 2021 nyarán az ország és kormánya Eb-lázban ég.
  • Arra talán kevesen emlékeznek, hogy már 2004-ben rendezhettünk volna Európa-bajnokságot, Ausztriával közösen.
  • Az első Fidesz-kormány és futballmániás miniszterelnöke azonban inkább elengedte a lehetőséget.
  • Ezt a döntését természetesen sosem vállalhatta nyíltan.
  • A kormány 1999-ben inkább az MLSZ nem eléggé Orbán-kompatibilis elnöke ellen harcolt, emiatt aztán el is bukott a pályázat.
  • Részlet Rényi Pál Dániel új könyvéből, a Győzelmi kényszerből.
  • A Győzelmi kényszer – Futball és hatalom Orbán világában című kötet itt megrendelhető.

2004 nappal a 2004-es Eb tervezett nyitómérkőzése előtt, 1998. december 17-én az osztrák labdarúgó-szövetség, az ÖFB nagyszabású gálarendezvényt tartott Bécsben, a Siemens-vezérképviselet Duna-parti székházának dísztermében.

Ausztria és Magyarország közösen nyújtott be pályázatot a kontinenstorna megrendezésére, és az osztrák lapok 1998 utolsó heteiben már napról napra arról cikkeztek, hogy az UEFA az osztrák–magyar pályázatot tekinti esélyesnek. Két konkurens pályázat volt versenyben, de a spanyol kormány szándékaiban látszott némi bizonytalanság, a portugálok lobbiereje pedig meg sem közelítette a másik két vetélytársét, így Bécsben egyre bizakodóbb lett a hangulat.

A házigazdák megadták a módját. Az osztrák labdarúgó-szövetséget vezető Beppo Mauhart oklevelet adott át a rendezést támogató ÖMV, az ORF és a Siemens képviselőinek. Viktor Klima osztrák kancellár személyesen köszöntötte az egybegyűlteket Herbert Prohaska szövetségi kapitánnyal együtt. A kancellár kijelentette, hogy 2004 nap múlva ezekben a pillanatokban nyitja majd meg a közös rendezésű osztrák–magyar Eb-t kollégája, Orbán Viktor.

Orbán Viktor azonban nem volt sehol.

Hiába hívták meg, a magyar kormányt senki nem képviselte. Még egy államtitkár sem. Magyar részről csak az MLSZ küldöttsége, Kovács Attila elnök, Berzi Sándor főtitkár és Szabó István projektigazgató volt jelen.

A Nemzeti Sport az esemény másnapján arról írt, hogy az eredeti tervek szerint Budapesten a bécsi rendezvénnyel egy időben tartottak volna ünnepséget a kormány részéről is, ám erre anyagi okokból nem került sor. A sportpolitika alakítói azonban mind tudták, hogy ebből egy szó sem igaz.

A távolmaradásnak két valódi oka volt. Orbán 1998 szeptemberében még találkozott az osztrák delegációval, ám decemberben már pontosan tudta, hogy gazdasági miniszterének, Chikán Attilának igaza van, és az ország pénzügyi lehetőségeit meghaladják a torna megrendezésének 60 milliárdosra becsült költségei. A miniszterelnök ezért csendben, feltűnés nélkül elkezdett kihátrálni a pályázat mögül.

És legalább ennyire fontos szempont volt, hogy Orbán 1998 őszén totális háborút hirdetett Kovács Attila ellen, és egyetlen pillanatra sem volt hajlandó együtt mutatkozni az MLSZ-elnökkel.

A miniszterelnök, nem sokkal azután, hogy átvette a kormányrudat, közvetítők útján Kovács tudtára adta, hogy nem vele képzeli el a szövetség jövőjét, és a sportvezető jobban tenné, ha nem akadályozná a sportpolitika előrehaladását. Kovácsnak még nem sok fogalma lehetett arról, mit jelent az, ha Orbánnak nem szimpatikus, és esze ágában sem volt lemondani.

Orbán számára az MLSZ elnöki székének egyaránt fontos szimbolikus és politikai jelentősége is volt. Már a kilencvenes években úgy tekintett erre a posztra, mint az egyik legbecsesebb köztisztségre, amit vezető viselhet. Létfontosságú volt számára, hogy olyasvalaki irányítsa a szövetséget, aki az ő embere, akiben megbízhat, és aki meghallgatja javaslatait akár az első osztályú bajnokság lebonyolításáról, akár a szövetségi kapitány személyéről. Miniszterelnökként Orbán dönthetett arról, hogy ki legyen az adóhatóság vezetője, a pénzügyminiszter vagy akár az országos rendőrfőkapitány. Az MLSZ elnökét viszont küldöttközgyűlés választja, így erről a tisztségről nem dönthetett.

Ez persze nem jelenthetett akadályt. Kovács útban volt, és az elmozdítása lett a sportpolitika vezetésével megbízott Deutsch Tamás legfontosabb feladata. És mivel az Eb-pályázatra Orbánék egyre kevésbé voltak tekintettel, a Kovács elleni hadjáratot nem akadályozták sportdiplomáciai megfontolások. Nem számított a nemzetközi közvélemény reakciója. Meg is indult a roham.

Kovács Attilát 1998-ban, az MSZP–SZDSZ-kormány utolsó heteiben választották meg a labdarúgó-szövetség elnökének. Győzelme óriási meglepetésnek számított. Korábban a Soroksári TE elnöke volt; egy teljesen jelentéktelen, kis klub vezetője, és csak 1997-ben ismerte meg a nevét a futballélet, amikor ország-világ előtt kijelentette, hogy a magyar futballt tisztátalan kezek irányítják. Ilyesmiről akkoriban nem volt illendő nyilatkozgatni; pláne nem egy klubvezetőnek, aki rendszeres résztvevője volt a szövetség közgyűléseinek. Az MLSZ fegyelmi bizottsága száműzte is Kovácsot a futballéletből 1999 végéig. Nemsokára viszont, a jugoszlávok elleni megalázó 7–1-es és 5–0-s vereségek után, lemondott a Laczkó Mihály vezette elnökség, és új helyzet állt elő.

A status quo felrúgását ígérő Kovács, aki az amatőr egyesületek támogatásával lehetett MLSZ-elnök, roppant népszerűtlen volt a profi futball elitjében. Kinevezése után azonnal nekirontott a hivatásos labdarúgóliga gyanús pénzügyeinek, és személyesen a liga vezetőjének, a Szaknévsor tulajdonosaként ismert Bodnár Györgynek, akinek cége, a Futball Duo Kft. 1996 óta birtokolta az élvonalbeli meccsek közvetítési jogait. Kovács előbb szerződésbontással fenyegetett, végül brutálisabb megoldáshoz folyamodott, és mintha a Futball Duo és az MLSZ megállapodása nem is létezne, egyszerűen újraértékesítette a közvetítési jogokat. Nemcsak Bodnár perelte be az MLSZ-t, de a liga is, amelynek élére októberben a Fidesz által támogatott Mészöly Kálmán volt szövetségi kapitányt választották meg. Mészöly a profi klubokat képviselve azonnal javaslatot tett az MLSZ közgyűlésének, hogy hívják vissza Kovácsot és az egész elnökséget.

Orbán Viktor és Deutsch Tamás 2002 április 1-én, a Fidesz - Magyar Polgári Párt alapítói és a meghívottak a párt 14. születésnapi buliján.
photo_camera Orbán Viktor és Deutsch Tamás 2002 április 1-én, a Fidesz - Magyar Polgári Párt alapítói és a meghívottak a párt 14. születésnapi buliján. Fotó: Tóth Gyula/MTI Rt. Fotószerkesztőség

Orbán Deutsch Tamás leendő sportminisztert és Mészölyt maga előtt tolva harcolt Kovács ellen. A miniszterelnök soha ki nem ejtette a száján Kovács nevét, de minden eszközt megadott Deutschnak az MLSZ-elnök eltakarításához. „Tamásnak ez volt a fő feladata” – fogalmazott a korábbi MLSZ-es forrásunk.

Kovács kapott is rendesen. Az egész ciklusban kevés embert hurcoltak meg annyira, mint őt. Az ellene folytatott politikai hadjárat után hét éven keresztül zajlott a bírósági eljárás, mielőtt minden vádpontban felmentették.

Persze ő sem volt szent. Alig volt néhány hónapja elnök, amikor a HVG megírta, hogy hárommilliárdos vagyonát meglehetősen laza adófizetési hajlandóság mellett gereblyézte össze. Miután cége, a Kovács Acél- és Fémszerkezet-építő Rt. nem tudta teljesíteni a tb-vel és az APEH-hel szemben fennálló, több mint egymilliárdosra becsült elmaradásait, egy borsodnádasdi cég szárnyai alatt folytatta tevékenységét. Rásütötték azt is, hogy azért volt vele elnéző az adóhatóság, mert jó MSZP-s kapcsolatai voltak, így például Bakonyi Tibor sportügyekben egyébként is aktív szocialista képviselő ott ült mellette a soroksári klub elnökségében. (Bakonyi tagadta, hogy neki vagy pártjának bármi köze lett volna Kovács elnökké választásához.)

Deutsch néhány héttel később hajlandó volt asztalhoz ülni Kováccsal egy sportolói gálán, de a négyszemközti egyeztetés elég rosszul sült el, miután a Mai Nap megírta, hogy Kovács magnóra vette a beszélgetést, természetesen Deutsch tudta nélkül. Kovács, saját elmondása szerint, ekkortájt gyakran hordott a zsebében magnót, hogy a tárgyalásokról készült felvételeket az autóban vagy otthon visszahallgassa. Ezúttal „figyelmetlen volt”, „bekapcsolva felejtette” a készüléket, és sajnálta a dolgot. Deutsch orvosi esetnek minősítette Kovácsot, az MLSZ decemberi közgyűlése viszont ezután sem hívta vissza. A kormány így durvább eszközök bevetésére kényszerült.

1999. február 4-én, alig egy hónappal azután, hogy Deutsch átvette miniszteri kinevezését, az Ifjúsági és Sportminisztérium biztonsági emberei megjelentek az MLSZ székházában, és lecserélték a zárakat. Kovácsot és az MLSZ elnökségét felfüggesztették pozíciójából a szövetség gazdálkodásában történt súlyos szabálytalanságok és visszaélések gyanúja miatt, és felügyelőbiztosként Bodor András helyettes államtitkárt tették ideiglenesen az MLSZ élére.

Két nappal később ismeretlen tettesek betörtek Kovács dunaharaszti házába, és onnan hatszázezer forint és némi arany ékszer mellett két magnókazettát is elvittek. A felfüggesztett MLSZ-elnök az incidens után adott nyilatkozatában jelezte, hogy nincsenek véletlenek: „Ha netán az elhíresült, november 19-én készült Deutsch-felvételt keresték, hiába tették, azt a kazettát megbízható helyen tartom.”

A FIFA nem nézte tétlenül, hogy egyik tagszervezetét megtámadták: Sepp Blatter, a FIFA elnöke felszólította Deutschot, hogy vonja vissza a döntését, hat napra rá a FIFA és az UEFA pedig bejelentette, hogy küldöttség utazik Magyarországra a helyzet kivizsgálására. A kormányt, amely épp az UEFA legfontosabb nemzetközi tornájának megrendezésére pályázott, mindez egyáltalán nem hatotta meg. Deutsch sportminiszter felkérte Járai Zsigmond pénzügyminisztert, hogy indítson APEH-vizsgálatot az MLSZ-nél. Tankként ment előre a kormány.

Orbán március elején összehívta a profi futball képviselőit a Népstadion Iharos Termébe, és jelezte, hogy lesz pénz, de ehhez szüksége van a klubvezetők támogatására. Mindenkit meghívott Bicskei Bertalan szövetségi kapitánytól kezdve Puhl Sándoron és Mezey Györgyön át Knézy Jenőig, épp csak az MLSZ elnökét nem. Egyértelmű volt az üzenet: Kovácsnak nincs helye a magyar futballban, elmozdításához azonban közös erőfeszítésekre van szükség. Orbán ehhez kérte a profi klubvezetők segítségét: „Adott a lehetőség a labdarúgás talpra állítására, de az állam csak akkor vállal szerepet az újjáépítésben, ha a szakma támogatja a kormányzati törekvéseket.”

Egy héttel később a FIFA és az UEFA vizsgálóbizottsága megérkezett Budapestre, és Kovács Attilával, Deutsch Tamással és Berzi Sándorral, az MLSZ főtitkárával kezdtek egyeztetéseket.

A találkozó roppant kínosan alakult a magyar fél számára, pontosan ekkorra volt beütemezve ugyanis az UEFA szemlebizottságának magyarországi látogatása is. Deutschnak egyszerre kellett volna magyarázkodnia az elnökség felfüggesztése miatt, és meggyőznie a delegációt arról, hogy Magyarország jó gazdája lesz az Eb-nek.

A helyzet kezeléséből is látszott, hogy Orbánék már nem gondolták komolyan az Eb-pályázatot. Miközben a Deutsch által vezetett sportminisztérium a vizsgálóbizottsággal egyeztetett, a kormány részéről nem volt, aki körbevezesse az UEFA szemlézőit a stadionokban. A pályázatról mit sem tudó polgármesterek fogadták a helikopterrel túrázó küldöttség tagjait. A vendéglátók a félig lezárt Népstadionban, az egyaránt romos állapotban lévő székesfehérvári és győri stadionban is maketteket mutogattak a bizottságnak, de egyetlen sportlétesítményben sem kezdődött el a munka.

Orbán a küldöttségekkel nem találkozott. Az MLSZ-ügyről és az Eb-ről sem beszélt, és teljes egészében Deutschra tolta az ügyeket. Bár minden az utasításai szerint történt, azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha távolról kísérné figyelemmel a sportminisztérium tevékenységét. Alighanem azt sem bánta, hogy a kormányalakítás idején még kiugróan népszerűnek számító Deutsch megizzad a küzdelemben. (Deutsch izzadt is rendesen: a Szonda szerint bő fél év alatt rekordnak számító 21 százalékkal csökkent a népszerűsége, végleg kizuhant az élvonalból.)

A helyzet odáig súlyosbodott, hogy a FIFA nemzetközi könyvvizsgálót jelölt ki az MLSZ könyvelésének ellenőrzésére, sőt a FIFA és az UEFA bejelentette: csak ez a két szervezet hívhatja össze az MLSZ legközelebbi közgyűlését. A nemzetközi szövetségek ismételten felszólították a sportminisztériumot, hogy helyezze vissza pozíciójába a szövetség szabályszerűen megválasztott vezetőit. Válaszul Deutsch kijelentette: márpedig ő Kovács Attila felfüggesztését maximum gyógyszer hatása alatt hajlandó visszavonni.

Ekkorra végképp elfogyott a nemzetközi szövetség türelme: Michel Zen-Ruffinen, a FIFA főtitkára levelet juttatott el Deutschhoz, és közölte, ha nem helyezi azonnal vissza Kovácsot, felfüggesztik a magyar futballszövetség tagságát. Május 6-án Deutsch végül visszavonta Kovács felfüggesztését, de nyomban kijelentette, hogy ezt kizárólag azért teszi meg, hogy a szövetség működését ne függesszék fel.

Alig néhány hét telt el, és a BRFK gazdaságvédelmi osztálya nyomozást kezdett az MLSZ-nél állítólag eltűnt szponzori pénzek és tévéjogdíjak, összesen tizenöt-húszmillió forint miatt. A feljelentést azok a klubvezetők tették, akiknek előző évben a miniszterelnök a Népstadion Iharos Termében értésére adta, hogy ha Kovács megy, akkor lesz pénz is.

Ugyanezek a klubvezetők döntöttek úgy, hogy augusztusra rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezik, ahol aztán a megjelent 107 küldött 63–47 arányban az azonnali tisztújítás mellett döntött.

Orbán jó barátját, Mészöly Kálmánt szerette volna MLSZ-elnökként látni. Ekkoriban rendszeresen lábtengóztak és ultiztak együtt nagyobb társaságban. Orbán felnézett az egykori szövetségi kapitányra, jól megértették egymást, a korábban befolyásos és elismert Mészöly népszerűsége viszont sokat kopott, az egyesületek környékén sem volt népszerű, a küldöttek többsége nem támogatta a jelölését, így el sem indult az elnöki posztért. Végül sikerült helyette olyan jelöltet találni, aki elfogadható volt mind a klubok, mind a nagypolitika számára.

1999. szeptember 26-án a küldöttek dr. Bozóky Imrét, egykori partjelzőt, a Bács-Kiskun megyei szövetség a profi klubok (és kimondatlanul, de a Fidesz) által is támogatott elnökét választották meg az MLSZ elnökének. Beppo Mauhart is ott volt ezen a budapesti küldöttgyűlésen. Az osztrák sportvezető megjelenése is jelezte, hogy Ausztria az utolsó pillanatig bízott a közös Eb-rendezés sikerében.

De Mauhart gesztusa sem segíthetett: október 13-án Zürichben az UEFA úgy döntött, hogy 2004-ben Portugáliában lesz az Európa-bajnokság.

Világosi Gábor, a Horn-kormány egykori belügyi államtitkára és sportügyekben illetékes vezetője szerint Mauhart a döntés után többször beszélt neki arról:

„ha nincs az MLSZ-botrány, az osztrák–magyar pályázat befutott volna.” Az UEFA viszont nem adhatta egy olyan országnak az Eb-t, ahol a szövetség és a kormány háborúskodik. Ezt alighanem pontosan tudta Orbán is, de a Fidesz-kormány azon túl, hogy megadta a szükséges pénzügyi garanciákat (papírokat), nem tett semmit az esélyei növelése érdekében.

Orbán számára a szövetség széke fontosabb volt. 1999 őszére a kormány elérte eredeti politikai célját: befolyást szerzett az MLSZ felett. Bozóky személyében végre olyan ember vezette a szövetséget, aki nemcsak hallotta a politika szavát, de kifejezetten kereste a kormány szimpátiáját.

Nagy ára volt, de a miniszterelnök előtt végre megnyílt a pálya, és elkezdhette megvalósítani futballpolitikáját.

A Győzelmi kényszer már megrendelhető a 444 webshopjában.