Biden Európában: Nem hagyhatunk teret az önkénynek

Joe Biden amerikai elnök januári beiktatása óta először látogatott Európába. Szerdán érkezik, és egy hetet marad:

• csütörtökön a brit miniszterelnökkel tárgyal,
• péntektől vasárnapig a G7 csoport vezetőivel tart megbeszéléseket,
• hétfőn Brüsszelben a NATO,
• kedden ugyanott az EU vezetőivel tárgyal,
• szerdán pedig Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, Genfben.

Tegnap egy amerikai bázison szállt le Angliában, ahol a saját katonái előtt tartotta meg első nyilvános európai szereplését. Ebben lényegében összefoglalta az európai programját: újra meg akarja erősíteni a szövetséget Amerika és az európai demokráciák között, mert a világ útelágazódáshoz ért, hiszen diktátorok és önkényuralmi rendszerek erősödnek, úgyhogy világosan meg kell mutatni, hogy a 21. századi kihívásokra is csak a demokráciák adhatnak hatékony válaszokat. Aki ezt nem hiszi, az ellen fel kell lépni - emelte ki első európai beszédében.

Biden veterán diplomata, nagyon sokáig volt az amerikai szenátus külpolitikai bizottságának elnöke, majd Obama alelnökeként is főként külügyekben volt aktív, 2014-16-tól például hozzá tartozott az orosz-ukrán konfliktus kezelése is. Mint érkezésekor mondta, eddig már legalább száz országban járt vezető politikusként, de most először jött Európába elnökként. Azzal, hogy katonáinak tartott itt elsőként előadást, jelezte, hogy Amerika nem kívánja feladni a második világháborúban szerzett pozícióit az Atlanti-Óceán innenső oldalán.

Újra szövetségben

Biden európai útja elsősorban jelzés, hogy az USA ismét törődni akar Európával négy év kihagyás, azaz Donald Trump időszaka után. Trump sokat vitatkozott az európaiakkal: követelte, hogy költsenek sokkal többet a hadseregeikre, igyekezett volna csökkenteni az amerikai csapatok létszámát, és vámháborúval is fenyegetett, mert az EU bizonyos termékeket magasabbal vámmal véd, mint amennyit az európai cégek az amerikai exportért fizetnek.

Ezeknél is nagyobb fordulat volt, hogy Trump sokszor támadta a NATO-t és az EU-t is mint elavult szervezeteket, és szívesen tekintett szövetségesként az ezeket bomlasztó politikusokra. Biden ebből a szempontból visszatért a 2017 előtti, NATO és EU-párti amerikai külpolitikához, és ennek a megerősítéséről szól leginkább a mostani európai útja.

Boris Johnsonnal a tervek szerint aláír egy új Atlanti Chartát, az 1941-es Roosevelt - Churchill megállapodás felújítását. A gesztus arra utal, hogy a két angolszász hatalom ismét együtt küzd - ám hogy pontosan ki most az ellenség, azt nem határozták meg egyértelműen, inkább csak utalnak rá: az önkényuralomra törők, a demokrácia ellenségei. Vagyis Kína, Oroszország és a feléjük húzók.

A G7 országok (Franciaország, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, USA és plusz tagként az EU) vezetőivel sem jött ki Trump túl jól, volt olyan tanácskozás, ahonnan váratlanul el is ment egy közös nyilatkozat aláírása nélkül. A Biden-kormánynak azonban komoly tervei vannak e szövetség megerősítésére. Diplomatái az elmúlt hetekben két irányt jelöltek ki:

• hozzanak intézkedéseket a nyílt társadalmak megerősítésére, a politikai korrupció visszaszorítására,
• vezessenek be egy mindenkire érvényes minimális társasági adót, hogy a globális cégek ne menekülhessenek adóparadicsomokba.

Érdekes körülmény, hogy a magyar kormány mindkét célkitűzést ellenzi.

Felosztás Putyinnal

Biden és Putyin genfi találkozója az első személyes megbeszélés lesz köztük. Biden Angliában azt mondta a találkozóról, hogy "meg akarom mondani neki a magamét", azaz kommunikációs szinten nem tárgyalásra készül, hanem ultimátumok átadására. Ezzel így van az orosz elnök is, aki a találkozó előtt vörös vonalat határozott meg, amelyet a Nyugat szerinte nem léphet át.

Mindkét fél arra készül tehát, hogy felvázolják, hogy a másik meddig mehet el a saját külpolitikai érdekei érvényesítésében, szövetséges politikájában, messziről nézve mintha egy új jaltai egyezmény készülne, csak nem országhatárokról, hanem a lehetséges aktivitás mértékéről. Nagy kérdés persze, hogy sikerül-e világos és mindkét félnek hosszú távon elfogadható szabályokban megállapodniuk, főleg hogy olyan vitatott ügyek vannak napirenden, mint Ukrajna jövője és a kibertámadások.

Biden a hétfői NATO- és a keddi EU-csúcson is egy asztalhoz ül majd a magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral, de kétoldalú megbeszélések nincsenek napirenden.

Az biztos, hogy Biden világos elköteleződést vár az európai szövetségeseitől Kínával és Oroszországgal szemben. A magyar külön utasság addig lesz könnyen tartható, amíg Magyarországnál fontosabb, erősebb országok is érdekeltek maradnak abban, hogy Európa és a két keleti autokrata rezsim között ne romoljék meg drámaian a viszony. Sokáig úgy tűnt, hogy Németország például így van ezzel, de az elmúlt néhány hónapban Kína ügyében a berlini diplomácia az eddigieknél jóval keményebbé vált, és közeledett a washingtoni elvárásokhoz. Fontos lesz, hogy a Zöldek az őszi német választás után kormányra kerülnek-e, mert ők sokkal elutasítóbbak Kínával és Oroszországgal szemben mint a most kormányzó német pártok. Egy esetleges ottani élesebb váltás után a Kelet felé igen nyitott magyar pozíciót nehezebb lenne tartani az amerikai nyomással szemben.

De már most, legalább kommunikációs szinten fontos lesz látni, hogy az Orbán-kormány kötekedő kételkedéssel vagy belenyugvással fogadja Biden új ajánlatát Európának. Az ajánlat a lényege, hogy a katonai védelemért Trumppal szemben nem pénzt, hanem politikai-diplomáciai szövetséget akar.