Hogy túléljük a hőséget, a városoknak át kell alakulniuk

Budapesten az elmúlt pár nap maga volt a pokol. A 35 fokos hőségben az ember agya is kifolyik a fülén, éjszaka alig lehet aludni, nappal az utcára kilépni büntetés, az utcán pedig mintha az emberek nem tudnák eldönteni, hogy együttérzően álljanak hozzá az ugyanattól az olvasztó hőségtől szenvedő felebarátaikhoz, vagy inkább rajtuk vezessék le a lassan egyhetes alváshiány és konstans izzadás gerjesztette feszültséget. Bár a mostani hőhullámnak hamarosan vége, és már mindenki vágja a centit, hogy mikor lesz végre csak 28 fok napközben, minden egyes hőségriadót annak az elkeserítő felismerésnek kell kísérnie, hogy a 30-35 fok fölötti napok nem kivételesek. Ez az új normális, egyre inkább így néznek majd ki a napjaink, valahogy ehhez kell hozzászoknunk. Ami azért is nagyon elkeserítő, mert teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg a világ nagyvárosaiban ehhez nem lehet hozzászokni.

Mindez azt jelenti, hogy a városoknak kell változniuk, alkalmazkodniuk, átalakulniuk, hogy elviselhetőbbek legyenek az elmúlt napokhoz hasonló időszakok. Ez pedig sokkal többet jelent annál, hogy az önkormányzatok párakapukat tesznek ki, vizet osztanak vagy beengedik a lakosságot légkondicionált középületekbe. Tudatos tervezéssel és fejlesztéssel sokkal elviselhetőbbé, túlélhetőbbé lehetne tenni a világ nagyvárosait, így Budapestet is.