Orbán Viktor szerdán elmehetett volna az Európai Parlamentbe, ahol arról lesz szó, hogy a kormány gyerekek védelmére hivatkozó homofób törvénye hogyan homofób, és ahol megpróbálhatta volna megvédeni az intézkedést. De a miniszterelnök egy egészen más utat választott, hogy a nemzetközi kritikusainak fityiszt mutasson:

Strasbourg helyett elment egy magyar újságoshoz, hogy bizonyítsa, nincs semmi gond a magyar sajtószabadsággal. Erről pedig egy bizarr videót is föltett a Facebookra.

A történet előzménye az, hogy a Riporterek Határok Nélkül nevű nemzetközi civil szervezet hétfőn közzétette a sajtószabadság ellenségeinek 37 fős listáját, amelyre egyedüli európai kormányfőként Orbán is fölkerült. A szervezet indoklása szerint azért, mert „az illiberális demokrácia önjelölt bajnoka fokozatosan és hatékonyan építette le a média sokszínűségét és függetlenségét, mióta 2010-ben visszatért a hatalomba”.

Orbán ezért fölkerekedett, és fölkeresett egy újságost, akinek elmondta, hogy azért jár arra, mert "fölpakoltak bennünket, mármint Magyarországot valami sajtószabadság ellenségeinek listájára, Soros Gyuri bácsinak valami szervezete." Itt persze szegény újságos félre van vezetve, a miniszterelnök úr szava járása szerint fake newsnak van kitéve, mert nem az ország, hanem Orbán személyesen szerepel a listán. Spontán beszélgetőpartnerének félretájékoztatása után a miniszterelnök azt kéri, hogy mint "klasszikus újságos", adjon neki egyet minden, a bódéban kapható, a "kormányt kritizáló vagy gyalázó" újságból. Majd pedig megelégedéssel nyugtázza, hogy nemcsak talál ilyet, de nem is egyet, hanem vagy hatot is.

Orbán kikezdhetetlen logikája szerint pedig ha kormánykritikus lapok száma > 0, akkor sajtószabaság van, ha > 2, vagyis többes számban vannak, akkor még sajtóbb szabadság van! Az újságárus a miniszterelnök úrnak tudott prezentálni HVG-t, Élet és Irodalmat, Hócipőt, Népszavát, 168 órát és Magyar Narancsot. "Nyomorúságos állapotban van a sajtószabadság, hogy csak ennyi helyen gyaláznak" - jegyzi meg könnyedén, úgymond viccelődve a kormányfő, aki a lapok mellé még egy kávét is kér, tej és cukor nélkül, "csak mezítláb". Amikor pedig elfelé indul a standtól, hogy örömét lelje a sajtó szabadságában, egy arra járó bácsi megjegyzi, mennyire örül, hogy más is veszi a Népszavát, nem csak ő.

Hogy mennyi kormánypárti lap kapható ugyanannál az újságosnál, az sajnos nem derül ki,mindenesetre a kormánypárti médiaholding, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány tulajdonában összesen 46 nyomtatott lap és 48 internetes lap van. Ezeknek persze nem mindegyike foglalkozik politikai hírekkel, de azért van abból is bőven. Ez a médiabirodalom anélkül jöhetett létre, hogy a GVH kivizsgálhatta volna, hogy nincs-e médiapiacot torzító hatása a lapok ilyen koncentrációjának, a tulajdonosok pedig önként és dalolva adták egy alapítványba a lapjaikat. És ne feledjük, hogy szűntek meg olyan lapok, mint a Népszabadság vagy az előbb fideszesített, majd kiürített Napi Gazdaság, vagy hogy hogyan vált kormányzati szócsővé a TV2, az Origó, és hogyan lett valami nagyon furcsa, de a kormánynak kedves képződmény az Index. Mindezek csak példák arra, hogyan verte szét az Orbán-kormány teljesen a magyar médiapiacot.