Ha arra vársz, hogy a koronavírusból nátha legyen, sokáig fogsz várni

augusztus 4., szerda 4:10

Másfél éve küzdünk a koronavírus világjárvánnyal, és nagyjából amióta az első hónap eltelt, azon rágódunk, hogy mikor múlik már el végre a pandémia.

Elvileg kétféle út vezethet oda, hogy a járványveszély fejezetét végleg lezárhassuk az életünkben: az egyik az, hogy kipusztítjuk a vírust az egész bolygón, a másik pedig, hogy „megszokjuk egymást”, és egyszerűen megtanulunk együtt élni a koronavírussal.

A vírusok kizárólag a megfertőzött gazdájuk szervezetében képesek szaporodni, ezért ha sikerülne elérnünk, hogy az egész világon egyszerre senki, sőt, egyetlen állat se legyen fertőzött, akkor rögtön vége is lenne járványnak: a kórokozó kipusztulna. Ezt viszont sajnos könnyebb elképzelni, mint megvalósítani.

Amikor a világjárvány 2019 végén elkezdődött, a vírus annyira új és ismeretlen volt, és olyan mértékben felkészületlenül érte az emberiséget, hogy nem tudtuk feltartóztatni, ennek a következménye pedig az lett, hogy példátlan sebességgel és mértékben terjedt szét az egész világon. 2020 végére az egész bolygó minden kontinensén lettek fertőzöttek: egy ponton még az Antarktiszon is volt igazolt covidos eset. Létrejött egy potenciális állati rezervoár is: a nyércek, amikről beigazolódott, hogy képesek elkapni a vírust az embertől, sőt, adott esetben vissza is tudják adni azt egy fertőzésre fogékony másik embernek.

A védőoltásokkal elvehetjük a vírus lehetőségét arra, hogy bennünk szaporodjon, és visszaszoríthatjuk a terjedését, mert ha minden (vagy majdnem minden) ember védelmet élvez a Földön, azzal közel kerülhetünk ahhoz az ideális helyzethez, hogy a vírus „kihal”. A fekete himlővel például éppen ez történt: manapság azért nem találkozunk se vele, se az ellene való vakcinával, mert éppen a védőoltás segítségével sikerült végleg megszabadulni tőle. Mivel azonban egyetlen ország sincsen, ahol a lakosság a teljes mértékben be van oltva a koronavírus ellen,jelen esetben ez sajnos csak álom marad. Ismerve a fertőzés elterjedésének mértékét, az oltások megoszlásának egyenlőtlenségeit a világon, és a hazánkban is csökkenő oltakozási kedvet, szembe kell néznünk annak a csekély valószínűségével, hogy minden ember, és minden nyérc vakcinához jusson, és kérje is azt. A feladat egyelőre megoldhatatlannak tűnik.

Megszoksz vagy megszöksz

A lehetőség, ami nyitva marad előttünk, az az, hogy a koronavírus, és mi, az emberiség, megtanulunk együtt élni egymással. 2019 vége óta mi is sokat változtunk, és változik a vírus is. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy egyre több embernek van teljes, vagy legalább részleges védettsége, mert beoltották vagy átesett a fertőzésen, és emiatt jóval kisebb a valószínűsége annak, hogy a vírus miatt komolyabb bajunk lesz. Megszoktuk, hogy ha magasak az esetszámok, akkor jobban járunk, ha zárt térben maszkot hordunk: megváltoztattuk a viselkedésünket, hogy ezzel lassítsuk a koronavírus terjedését.

Eközben a vírus pedig mutációk révén változik, és a részéről azt jelenti az alkalmazkodás, hogy egyre ügyesebben szaporodik bennünk, és egyre könnyebben terjed egyik emberről a másikra. Ha nehezen terjedő és lomhán szaporodó koronavírus-változatok keletkeznek, ezeket kiszorítják a pályáról azok, amik „ügyesebbek”. Idővel pedig kizárólag olyan koronavírus variánsok fognak terjedni az emberek között, amik kiemelkedően jól teljesítenek ebben a versenyben - a mi kárunkra.

Mit jelent ez a jövőre nézve?

Nagyon valószínű, hogy a vírus egyre fertőzőbb lesz. A vírus alfa (vagy más néven brit) variánsa sokkal gyorsabban és könnyebben terjedt, mint a korábbi hullámokat okozó vírusváltozatok, nálunk is, és máshol is a világon. A delta (vagy indiai) variáns pedig rátermettebb még az alfánál is, és azt is kiszorítja a versenyből: ahol csak megjelenik, hirtelen megnő az új fertőzöttek száma, akik mind a delta variánst kapják el.

Lehetséges, de nem biztos, hogy a koronavírus által okozott megbetegedés idővel enyhébb lesz. Ezt két okból gondoljuk: az egyik, hogy a hosszabb ideje velünk élő, és hozzánk alkalmazkodott koronavírus törzsek jellemzően enyhe, náthaszerű tüneteket szoktak csak okozni. Ez persze nem garancia arra, hogy ezzel a koronavírussal is ez fog történni, de mutatja, hogy ez egy lehetőség. A másik ok, hogy a kórokozóknak jellemzően „nem áll érdekében” nagyon beteggé tenni minket. Ennek rendkívül prózai oka van: aki tüdőgyulladással nyomja az ágyat, az nem sok új emberhez tudja eljuttatni a vírust, aki viszont nincs nagyon rosszul, vagy egyenesen tünetmentes, az sok embernek átadhatja a fertőzést, ami a koronavírus számára sokkal előnyösebb.

Fertőzőbb, de halálosabb?

Az alfa variáns nem csupán jobban terjed, de az esetében a halálozás kockázata is kimutathatóan magasabb, mint a korábbi vírusváltozatok esetében: 1000 azonosított esetből nem 2,5 hanem 4,1 ember halt bele átlagosan.

A delta variánssal megfertőződő emberek szervezetében a becslések szerint durván ezerszer több vírus termelődik, mint a korábbi koronavírus-változatok esetében, ezért nagyobb annak a kockázata is, hogy a keletkező vírusok valamelyike új gazdára talál. Az ezerszer több vírus vélhetően a megfertőzött ember szervezetére is nagyobb terhet ró. Egy skót cikk és egy kanadai preprint tanulmány alapján úgy látszik, hogy a delta nem csupán jobban terjed, hanem nagyobb eséllyel okoz súlyosabb, akár halálos betegséget, mint a koronavírus korábban terjedő változatai.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) óvatosabban fogalmaz: a júniusi jelentése a gyorsabb és hatékonyabb terjedést egyértelmű tényként kezeli, és a delta variáns által okozott fertőzés súlyosabb voltát sem tartja kizártnak. Enyhülésnek, szelídülésnek egyelőre nem látni nyomát. Hogy lehet ez, ha a vírusnak „nem áll érdekében” minket egyre betegebbé tenni? Ez egy látszólagos ellentmondás, ahol az elmélet csúnyán beleütközik a gyakorlatba.

Logikai alapon valóban nem éri meg a vírusnak betegebbé tenni a hordozóit, mert ezzel rontja a saját terjedési képességét. Gyakorlatilag azonban aki elkapja a vírust, az az első néhány napban adja tovább azt a legtöbb embernek: akkor, amikor ő maga még tünetmentes, vagy nincsen nagyon rosszul, csak azt érzi, hogy talán kezd lebetegedni. Ha valaki súlyos állapotba kerül, vagy belehal a fertőzésbe, az viszont jellemzően később történik meg, átlagosan 2 héttel azután, hogy elkapta a vírust. Ilyenkorra az az időszak, amikor nagyon hatékonyan terjeszti a fertőzést, már régen lezárult: vagyis a vírus szemszögéből nézve az, hogy mi történik a fertőzöttel egy vagy két héttel azután, hogy elkapta, tulajdonképpen mindegy. A vírus további terjedésére, sikerességére ilyenkor már nincsen hatással az, hogy a beteg túléli-e, vagy belehal, ezért ez nem ösztönzi, nem szelektálja a koronavírust arra, hogy idővel kevésbé súlyos formái terjedjenek el.

Nem érdemes tehát arra várni, hogy a koronavírus „megszelídüljön”, és többé ne betegítsen meg bennünket, amikor megfertőz, hiszen semmi garancia nincsen arra, hogy ez tényleg meg fog történni

Akkor most mi a teendő?

Ha be vagyunk oltva, akkor tulajdonképpen semmi. A delta variáns által hordozott valóságos mutációarzenál ellenére a védőoltások továbbra is hatásosak: ha a beoltottak el is kapják a fertőzést, a kórházba kerüléstől, halálozástól nem kell tartaniuk, mert ezek ellen az oltás továbbra is nagyon jó védelmet ad. Száz százalékban hatékony védőoltás sajnos nem létezik, de a szabályosan beadott oltási sorok a lehető legjobb védelmet nyújtják, amit kaphatunk: ha egyszer nekigyűrkőztünk és túlestünk az oltásunkon, akkor megtettük azt, amit az egészségünk védelme érdekében a vírus ellen tenni lehet. Aki továbbra is szorong a járványveszély miatt, augusztustól ingyenes harmadik oltással tréningezheti az immunrendszerét a delta variánssal való összecsapásra. Nyilvánvalóan nem lehet örökre a járványtól való rettegés fogságában élni, és aki be van oltva, annak nem is kell, mert ha szembe is kell néznie egy fertőzéssel, az esélyei a lehető legjobbak.

Semmiképpen sem szerencsés azonban a magyarországi alacsony átoltottság mellett arról ábrándozni, vagy olyan üzenetet közvetíteni, hogy a vírus megszelídülése reális és közeli lehetőség, mert nem az. Az oltás az egyetlen védelmünk, aki nem kér belőle, az az életével játszik, és a kockázat, amit ezzel vállal, biztosan nem csökken. Sőt: az sem kizárt, hogy valójában fokozódik.


A cikk szerzője Kozák Eszter, a Koronavírus kisokos szerkesztője, valamint a Typotex gondozásában megjelent Covid: olyan, mint az influenza, csak halálosabb c. könyv társszerzője.