Magyari Péter pontosan fogalmazott a 2001. szeptember 11-i merényletek huszadik évfordulóján: "A világ ismét a nagyhatalmi játszmák korszakába lépett, éppen úgy, ahogy az előző évszázadokban". A Szovjetunió széthullása, majd a húsz évvel ezelőtti terrortámadások után indult terror elleni háború csak kizökkenteni tudta, kisiklatni nem a történelem szokásos menetét. És hogy mennyire nincs új a nap alatt? Az egykori brit gyarmatbirodalom utódállamainak speciális szövetsége, a nyugati világ legerősebb szövetségesi rendszerének legerősebb államai, az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália hármasban most ugyanazzal a stratégiával igyekeznek megfékezni az elmúlt három évtizedben világhatalommá erősödő Kínát, mint egykor a szabadpiaci-demokratikus világ ellenpólusát képző Szovjetuniót.

A földrajz fogságában

A Szovjetunió - ahogy előtte az orosz birodalom, utána pedig Putyin Oroszországának - nagy átka a földrajzi bezártság volt. Világhatalmi ambícióik korlátja az orosz geopolitikai gondolkodás szent grálja, a melegtengeri kijárat hiánya. Az Egyesült Államok a huszadik században két nagy háborút, a koreait és a vietnamit is azért vívta meg, hogy Oroszországot elvágják a világtengerektől - és részben ugyanez indokolta az amerikaiak első afganisztáni kalandját, a szovjetellenes iszlamista lázadócsoportok felfegyverzését is.

Bár Kína papíron - térképpapíron - jobban áll a Pohaj-tengertől a vietnami casus bellit adó Tonkin-öbölig terjedő, 14500 kilométeres partszakaszával, az elmúlt néhány száz évben nem vált tengeri hatalommá. Ún. kékvízi, vagyis a világ óceánjain szolgálni képes haditengerészetét is csak az elmúlt másfél-két évtizedben kezdte kiépíteni, de az óceánoktól így is elzárja a Japántól Dél-Köreán, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken át Ausztráliáig húzódó gyűrű, illetve az Indiai-óceánra vezető szűk Malaka-szoros, a földkerekség egyik legnagyobb forgalmú hajózási útvonala. Az se véletlen, hogy az elmúlt két évtized legjelentősebb katonai-stratégiai fejleményei a térségben mind a dél-kínai és a kelet-kínai tengerből kiálló kősziklákon zajlottak, melyek némelyikét a kínaiak mesterséges szigetekké, katonai bázisokká fejlesztették, kiterjesztve fennhatóságukat a vitatott területeken.