Legalább tíz polgári lakos vesztette életét hétfőn Harkivban, nagyjából egyidőben azzal, hogy Litvánia bejelentette, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordul az Ukrajna területén az orosz csapatok által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.

Ez egy másik incidensre, egy óvóhelyként használt ahtirkai óvoda elleni pénteki támadásra adott reakció volt még, ezt több megfigyelő, például az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint is kazettás bombával támadták. Harkivban a támadásról közölt videók alapján nem kazettás bombát vetettek be, de a pusztítás jellege hasonló, a mértéke pedig még nagyobb is volt. A várost BM-21 Grad rakétasorozatlövővel támadták. Ezenkívül még arról is érkeztek hírek, hogy az orosz hadsereg úgynevezett termobárikus bombák kilövésére alkalmas eszközöket is felvonultatott az invázióban, bár ezek bevetéséről megbízható információink még nincsenek.

A három fegyver közös jellemzője, hogy tökéletesen alkalmasak a katonai zsargonban csak élőerőnek nevezett emberek elpusztítására, akik olyan városi harcok esetén, amik Ukrajnában zajlanak, jellemzően polgári lakosok. Tekintsük át, hogy mik ezek a leginkább háborús és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésére alkalmas fegyverek.

Kazettás bomba

A kazettás bomba angol elnevezése találóbb, cluster bomb, vagyis fürtös bomba. Ez jobban leírja, miről is beszélünk: a kazettás bomba valójában nem egy, hanem több - akár több ezer - összefűzött bombácska, amit egy hordozóeszközbe (kazetta) tuszkolva juttatnak célba. A hordozóeszköz a cél fölött széthullva szórja szét az apró bombácskákat, melyek így egy hagyományos töltetnél sokkal nagyobb területen pusztítanak.

A kazettás bombáknak több típusul is van, léteznek kifejezetten tankoszlopok ellen bevethető páncélelhárító töltetek, gyújtótöltetek, vegyi töltetek, de a leggyakoribb az élőerő elleni repeszgránátokkal – esetleg kombinált élőerő- és tankelhárító töltetekkel – töltött kazettás bomba. Ez lényegében úgy működik, mintha egy nagy doboz kézigránátot szórna szét valaki egy terület felett, melyek szétrobbanva apró repeszek tízezreivel terítik be a célterületet, súlyos veszteségeket okozva a szerencsétlenségükre a robbanás körzetében tartózkodóknak. Épületek, erődítmények ellen lényegében értelmetlen a bevetésük.

Az orosz hadsereg előszeretettel vetett be kazettás bombákat a szíriai háborúban, az alábbi felvételen egy Aleppóra mért kazettabombás csapás látható. Ezen megfigyelhető, hogy az apró bombák szinte egy időben robbannak a célterület fölött:

link Forrás

Egy kedd este Harkiv városában készült felvételen hasonló robbanássorozatot figyelhetünk meg, ez alapján valószínű, hogy valóban kazettás bombákkal is lövik a várost:

link Forrás

Az, hogy milyen ütemben robbanjanak a bombácskák, módosítható, léteznek olyan kazettás bombák, amiben a töltetek ejtőernyővel vannak szerelve, hogy lassítsák a földre hullásukat - így a felszín felett nagyobb magasságban robbanva még nagyobb területen szórják szét repeszeiket.

A kazettás bombák apró töltetei közül átlag 2-4 százaléknyi sül be, vagyis ezek a fegyverek akár évekig komoly veszélyt jelentenek a polgári lakosságra, mert a besült bombácskák idővel annyira erodálhatnak, hogy berobbanhatnak. A kazettás bombák betiltásáért mindezek miatt évtizedek óta küzdenek civil szervezetek, ez idáig felemás sikerrel. Bár 2010-ben hatályba lépett a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény, 108 aláírója közül csak 38 ratifikálta, az USA, Oroszország és Kína pedig még csak alá se írta.

BM-21 Grad

A hétfő délutáni harkivi rakétacsapás után többen is kazettás bombával elkövetett támadásról beszéltek, ám a felvételen megfigyelhető, hogy mennyire más volt a robbanás:

link Forrás

Ezek a szabályos időközönként bekövetkező, egyenként is viszonylag nagyobb robbanások inkább tűnnek rakétasorozatnak. Ami logikus is, mert az többszörösen bizonyított, hogy az orosz – és nem mellesleg az ukrán – hadsereg is nagy kedvvel és gyakorta veti be a szovjet időkből hátramaradt BM-21 Grad rakétasorozatvetőket.

A Grad rendszer a második világháborús, legendás Katyusa egyenesági leszármazottja, egy Ural-375D teherautóra szerelt negyven állású rakétasorozatvető, amellyel 122 mm-es tüzérségi – föld-föld – rakétákat lehet indítani. A negyven rakétát akár húsz másodperc alatt, de akár egyesével vagy kisebb csoportokban, akár több másodperces időközökkel is képes kilőni. Hatótávolsága húsz kilométer, de az újabb típusú, élőerő elleni vagy tankelhárító aknákkal szerelt rakétáknál a harminc kilométert is meghaladhatja. Robbanótöltete típustól függően eltérő, húsz kilogramm körüli. Gyújtó- és vegyi töltettel is szerelhető.

A Grad a hagyományos tüzérségnél pontatlanabb fegyver, taktikai jelentőségét a nagy tűzereje jelenti – egy 18 járműből álló zászlóalj osztály egy sortűzzel akár 720 rakétát is képes kilőni. Ezért, illetve mert három percen belül képes tüzelni, igen hatékony fegyvernek számít.

A Gradok használata hagyományos háború esetén nem is számít különösnek vagy durvának. Városi harcok esetén, mint amik most Ukrajnában zajlanak, viszont igenis megkérdőjelezhető a bevetésük. Ez persze a legtöbb tüzérségi eszközről elmondható: ha valaki hagyományos tüzérséggel rendel el pergőtüzet egy város ellen, az ugyanúgy nem veszi számba a civil áldozatok várhatóan nagy számát. De míg a hagyományos ágyukkal precízen is ki lehet lőni konkrét célpontokat, a Grad csak ún. szaturációs tűzre, nagyobb célterület megszórására alkalmas, ahogy azt az alábbi, Harkivban készült videó is jól szemlélteti:

link Forrás

Termobárikus (aeroszol) bomba

Ukrajna ENSZ-nagykövete hétfőn azzal vádolta Oroszországot, hogy termobárikus bombát is bevetett a háborúban.

link Forrás

Hivatalosan ezt más források nem erősítették meg, de tény, hogy a CNN tudósítói már szombaton megfigyeltek egy TOS-1-est az ukrán határ közelében gyülekező orosz alakulatoknál. Ezt „nehéz lángszóró rendszernek” hívják, bár valójában nem egy nagyon vastag csövű lángszórót kell elképzelni, hanem egy T-72-es tank alapjára szerelt rakétasorozatvető rendszert, ami ún. FAE, vagyis üzemanyag-levegő-robbanószer töltetű rakétákat lő ki, ez a gyakorlatban így néz ki:

link Forrás

A termobárikus fegyverek működési elve, hogy a két robbanótöltettel és üzemanyaggal feltöltött lövedéket az első robbanótöltet adott magasságban robbanva szétfröcsköli, aeroszolizálja a gyúlékony folyadékot, a második töltet pedig belobbantja.

Egy ilyen robbanáskor elképesztő nyomás keletkezik, ami már önmagában is képes megölni az embert, a keletkező lökéshullám pedig egész épületeket dönthet romba. A folyadék belobbanásakor olyan tempóban ég el az oxigén, hogy a keletkező vákuum széttépi az esetleges túlélők tüdejét. Ez pont annyira fájdalmas halál, mint amilyennek hangzik. A termobárikus szóösszetételből eddig csak az utótag, a nyomást jelentő bárikus hatásait említettük. Ha valaki azokat túlélné, még mindig szembesülnie kell azzal, amit az előtag, a „hő” jelez: a rá záporozó tűzzel, amit nagy valószínűséggel még be is fog lélegezni. Ha megmarad a tüdeje.

Egy ilyen bomba még akkor is rendkívül veszélyes, ha nem robban fel. Jellemzően etilén-oxiddal vagy propilén-oxiddal töltik fel, mindkét oldat rendkívül mérgező, elpárolgó felhőjük halálos is lehet.

Bár elméletben épített infrastruktúra rombolására is lehet használni, a termobárikus fegyverek „élőerők”, azaz emberek elpusztítására valók.