A választások környékén hagyományosan heves indulatokat kavarnak a levélszavazatok, de ezúttal – a Vajdaságban pártaktivisták által kézbesített, Erdélyben pedig elégetett borítékok miatt – különösen.

Most viszont nem látványos botrány, hanem két hétköznapi történet következik. Azt nem tudjuk, hogy a 456 ezer regisztrált levélszavazóból hány embert tántorítottak el az itt részletezett bürokratikus bénázások és kellemetlen meglepetések, és hogy hány szavazat veszik el emiatt.

Nézzék meg a postán!

Szandra – nevezzük így – csütörtökön írt nekünk, az ő esete a lehető legegyszerűbb: nem kapott szavazólapot.

„Külföldön élő magyarként a férjemmel időben regisztráltunk, hogy levélben szeretnénk szavazni. A mai napig nem érkezett semmi” – írta. Felhívta telefonon a Nemzeti Választási Iroda egy munkatársát, akivel a beszélgetését így foglalta össze:

• „Ha nem jött meg, kérdezzünk utána a postán.”
• „Ha a postán van (egyébként nincs), akkor fáradjunk el Bécsbe leadni a szavazatukat vasárnap.”
• „Ha nincs a postán? Akkor nem tudok élni a szavazati jogommal. Ők nem tudnak ebben tovább segíteni.”

A beszélgetést fel is vette, így jön ki igazán, mennyire tehetetlen ilyenkor az ember.

link Forrás

Másik olvasónk esetét érdemes lélekben összevetni azzal, ahogy itthon szavazunk (elsétálunk a közelben lévő szavazókörbe, iksz, haza).

Amikor fizetned kell, hogy szavazhass

Dóra a férjével együtt Kanadában él, mindketten jogosultak levélszavazásra. Odafigyeltek a március 9-ei regisztrációs határidőre, és amikor március 22-én sem érkezett meg a szavazólap a címükre, emailt írtak a vancouveri konzulátusnak.

A konzulátus elkérte az adataikat, hogy konkrét választ tudjanak adni.

Dóráék elküldték az adatokat.

A konzulátus visszaírt, hogy a regisztrációjukkal minden rendben, és ha nem jön meg a levél, kezdjenek ők intézkedni a postánál. „A szavazási levélcsomagok postázása 2022. március 8-án vette kezdetét. Az amerikai kontinensre külön futárszolgálattal küldtük ki a szavazólapokat. Onnan Magyarország követségei továbbítják azokat a megadott címre a választópolgárok részére. Javasoljuk, hogy a helyi postaszolgáltatóval vegyék fel a kapcsolatot, ha a napokban nem kapnak Magyarországról egy nagyalakú A/4 borítékot, NVI feladóval” – írták.

Dóra aggódott, hogy kifut az időből, ezért másnap újra jelezte, hogy nem jött meg a levél. A konzulátus megnyugtatta, egyben új javaslattal állt elő: „A levélszavazatok már úton vannak, várhatóan a héten kézbesítésre kerülnek. Javasoljuk, hogy a kitöltött és lezárt borítékokat ne Magyarországra, hanem április 1-ig a Kanadában működő külképviseleteink egyikére küldjék el.”

„Miért önökhöz és nem a válaszborítékon megadott címre?” – kérdezett vissza Dóra.

A konzulátus szerint pont azért kell nekik küldeni, hogy ne fussanak ki az időből: „A levélszavazatoknak április 2-ig kell megérkezniük a Nemzeti Választási Irodába, nem a feladás dátuma számít. A külképviselet által összegyűjtött levélszavazatokat személyesen szállítják Magyarországra, így biztosan megérkeznek határidőre.”

Dóra megköszönte az információt, és megkérdezte: „A postaköltség az én terhem, ha a követségre küldöm a szavazatot, míg nem az enyém, ha a választási irodába, jól értem?”

Erre nem kapott választ két napig, de inkább annyiban hagyta, mert eszébe jutott egy fontosabb kérdés: „a borítékot tegyem újabb borítékba, címezzem meg a vancouveri konzulátus címére, és arra vegyek bélyegét? Még mindig nem jött meg a szavazólap, félek, kifutunk az időből.” (Ekkor kereste meg a 444-et, és osztotta meg velünk a levelezést.)

Másnap (március 26-án) megkapta az instrukciókat: „A kitöltött szavazási lapot a Nemzeti Választási Iroda által biztosított lezárt borítékba helyezze, erre kérjük, hogy ne írjon személyes adatot, hogy szavazata ne legyen beazonosítható. A lezárt borítékot (szavazata csak akkor érvényes, ha a borítékot lezárja) egy újabb borítékba helyezve tudja elküldeni a címünkre.” Hozzátették: „Bízunk benne, hogy hamarosan megérkezik az Ön szavazási csomagja is, hozzánk már érkeznek be a kitöltött levélszavazatok.”

Két nappal később megjött a levél a szavazólappal – de csak Dórának, a férjének nem. „Ha holnap megjön a férjemé is, a két lezárt borítékot egy önöknek címzett borítékban postázhatom, vagy 2 borítékot kell erre a célra használnom?” – tette fel a logikus kérdést.

„Természetesen igen. Egy nekünk címzettben borítékban lehet több választási borítékot küldeni, csak jól lezártak legyenek, s érjenek ide időben” – figyelmeztetett a konzulátus.

29-én, vagyis három nappal az április 1-i határidő előtt Dóra nem várt tovább a férje szavazólapjára, hanem elküldte külön a sajátját. Az eddig pusztán praktikus levelezésbe ezután már keserűbb hangok is keverednek: „Van egy-két részlet, amit nem értek. A bélyegzőkön március 22. szerepelt. Nem értem, miért tartott 6 napot, hogy ideérjen a szavazólap, és szintén nem értem, miért csak az enyém ért ide, míg a férjemé még nem. Azt sem értem, hogy miért csak március 22-én postázták a szavazólapom” – írta Dóra.

Az is felmerült benne, hogy ha 6 napig tartott a kézbesítés, akkor hiába küldi vissza majdhogynem postafordultával a sajátját, kicsúszhat az időből. „Most indulok a postára, tudva azt, hogy valószínűleg elvesztem a postaköltséget, nem beszélve az elvesztegetett időről és energiáról. Ugyanez igaz a magyar adófizetők arra áldozott adóforintjaira, hogy a külföldön élő, otthoni lakcímmel nem rendelkező állampolgárok szavazhassanak. A legszomorúbb pedig egy létező jog gyakorlásának ellehetetlenítése” – írta a konzulátusnak.

Dóra végül kifizette a 20 dollárt, hogy biztos odaérjen három napon belül a szavazata.

A férje erre nem volt hajlandó, a borítékon lévő címre, vagyis Magyarországra, az NVI-nek küldte vissza a levelet, amint megkapta végre. Nem hibázott semmit, a szavazata ennek ellenére szinte biztosan elveszik.