Nem akarok Magyarországról beszélni, mert nem értek hozzá - oszlatta el egyből a kételyeket péntek esti előadásán Robert D. Putnam, miután átvette a Rajk Szakkollégium először odaítélt Andorka Rudolf társadalomtörténeti medálját. A 81 éves társadalom- és politikatudós igazi nagyágyú, a Harvard egyetem professzora, évtizedek óta a társadalmi különbségek növekedését, az esélyegyenlőség és a társadalmi tőke csökkenését kutatja. Az előadása legutóbbi, a The Upswing (Fellendülés) című 2020-as könyvén alapult.

A Corvinus 150 fős előadóterme zsúfolásig megtelt, és akkor se kezdtek tömegesen elszivárogni az emberek, amikor Putnam bejelentette, hogy először számokról fog beszélni és az azokat megjelenítő grafikonokról.

Valójában aztán mindvégig egy grafikont mutatott: ha azt vizsgáljuk, hogy az 1880-90-es évek óta eltelt 130-140 évben hogyan alakult a társadalmi együttműködés és szolidaritás az USA-ban, bármilyen kérdést teszünk fel, mindig egy harangforma trendet kapunk. Az első időszakban rossz volt a helyzet, nagyjából az 1945-65-as időszak volt az aranykor, mára pedig minden a földbe állt.

Putnam azzal kezdte, hogy Amerika óriási bajban van, mert

• talán csak az 1860-as években, a polgárháború idején volt a mainál nagyobb a társadalmi megosztottság;
• óriási a társadalmi egyenlőtlenség, valószínűleg még sosem volt ekkora;
• az emberek elszigeteltek, a társadalmi tőke alacsony;
• az amerikai társadalom még sosem volt ennyire egocentrikus és nárcisztikus;

és valójában pedig nem is egy, hanem négy különböző válságról van szó. Azonnal kiderült, hogy Putnamnek esze ágában sincs a riasztó jelenségeket aktuálpolitikai szempontból vizsgálni és például Donald Trump nyakába varrni: sokkal régebb óta tartó és mélyebb folyamatokról van szó, Trump a totális megosztottságnak Putnam szerint csak a jelképe, nem az oka.

1895-ben iszonyú mélyek voltak az árkok, a politikában törzsi viszály uralkodott.