Csányi Sándor: Az MLSZ próbálja elfogadtatni az UEFA-val a Nagy-Magyarország jelképet és az árpádsávos zászlót
2023 február 01., 18:58
Ungváry: Oroszország lerakataként viselkedünk
Egy történelem - sok magyarázat. Interpretációk a magyar történelemről. Ezzel a címmel tart 12 részes ingyenes, regisztrációköteles előadás-sorozatot Ungváry Krisztián történész a Blinken OSA Archívum felkérésére február 7. és május 2. között.
Honnan jött az ötlet, miért van erre szükség? - kérdeztük Ungváry Krisztiántól.
Öt éven át tartottam az OSA-ban sikeres akkreditált tanártovábbképzést Mink András történésszel, élveztem ezt a munkát. A sorozatnak lejárt a licensze, ekkor jött az ötlet, hogy megváltozott tematikával nyilvánossá lehetne tenni az előadássorozatot. Van egy csomó ügy, amiről nem lehet egyszerűen, nyíltan beszélni. A történelemtudomány rákfenéje, hogy a benne dolgozók nagy részének a magyar állam a munkaadója, az egyetemi autonómia már megszűnt. Hogy milyen furcsaságok vannak az emlékezetpolitikában, hogy mi a baj a nemzeti narratívával, azt az állami egyetemeken már nem biztos, hogy szóvá tennék. Az első téma egy elméleti jellegű előadás lesz arról, hogy mi a történelemi tény, hogyan tud ítélkezni egy történész? Amikor egyetemre jártam, egyáltalán nem volt ilyen jellegű előadás, sanda gyanúm, hogy ma sincs másképp. Mindennapi példákat fogok hozni, hogy érthető legyek, de ezek politikai aknamezők lesznek.
És mi a baj a nemzeti narratívával?
A posztmodernben nem a tények, hanem a narratívák számítanak, ahogy látjuk ezt napjainkban a pozsonyi csata vagy az aranybulla megítélésében. Konzervatív ember vagyok, a posztmodernt is fontosnak tartom, de a narratívák a tényektől nem szakadhatnak el.
Ha már narratívákat és mindennapi példákat említ, akkor tessék, itt van egy: vita van arról, hogy lehet-e válogatott meccseken Nagy-Magyarország molinóval drukkolni. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke szerint lehet, mert a Nagy-Magyarország jelkép nem hordoz politikai üzenetet. Mi erről a véleménye?
Kíváncsi volnék az MLSZ részletes indoklására, hogyha nem hordoz politikai üzenetet egy Nagy-Magyarország térkép, akkor mit hordoz? Ha szerintük csak egy történelmi emlék, aminek semmilyen jelentése nincs, akkor vissza kell kérdeznem, hogy Nagy-Magyarország politikai termék volt-e vagy sem? A szomszédos országoknak ugyanis erről más élményeik vannak, és akkor máris a politika mocsarába süppedünk. Mert mit üzenünk? Egy szlovák-magyar meccsen mindkét csapat sikeréért drukkolunk és egy szlovák győzelemnek is örülünk? Akkor is kimegyünk egy szlovák válogatott meccsre nekik szurkolni, ha nem a magyarok, hanem egy harmadik ország ellen játszanak? A Nagy-Magyarország térkép politikai üzenete az, hogy ami akkor volt, az jó volt, ezért szívesen emlékezünk rá. A magyar nacionalisták ezt így gondolják, de ha fontosak a határon túli magyarok jogai, akkor be kell látni: ez kontraproduktív. A jogvédelem szempontjából egy mostani állapotot ábrázoló etnikai térkép lenne kívánatos. A Nagy-Magyarország azonban sérti a szomszédos országokat, provokáció is van benne. Che guevarás pólóban sem megyünk el a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjára.
Egy másik aktuális kérdés: miközben Csehországban és Lengyelországban mindent elsöprő a szolidaritás Ukrajna felé, állami intézmények homlokzatán ukrán zászló lobog, sok újság ukrán zászlós fejléccel jelenik meg február 24. óta, szinte minden viszonyt beszüntettek Oroszországgal, ez nálunk láthatóan nem így van. És nemcsak a politika, hanem a magánemberek szintjén sem, miközben legalább olyan lesújtóak az oroszokkal szembeni történelmi tapasztalataink, mint a lengyeleknek vagy a cseheknek, és Ukrajna elestével az agresszor a szomszédunkban lenne.
Itt látszik, milyen erős tud lenni egy politikai termék.
Az Ukrajnához való viszonyunk egy legújabbkori politikai termék, amit a Fidesz műhelyében gyártottak le orosz modell alapján. Oroszország lerakataként viselkedünk. A kormány faramuci módon minden szankciót megszavaz, majd úgy adja elő, mintha nem tette volna meg. Az angol nyelvű orosz propagandacsatornát, az RT-t ma már nehéz megkülönböztetni az M1-től. A propagandának sajnos nagyobb ereje van 150 év történelmi tapasztalatánál. A politikai agymosás képes a fehérből feketét varázsolni, nézzük meg a közelmúlt példáit, a brexitet vagy Donald Trump győzelmét. Emlékezzünk, milyen arcok rohamozták meg a Capitoliumot Joe Biden győzelme után. Trumpot azonban nem ők emelték hatalomba, hanem a hatalmas Egyesült Államoknak majdnem a fele.
Egy 2007-ben, az MSZP-SZDSZ kormányzás kellős közepén adott interjúban azt mondta: nagyon sötéten látja a jövőt, mert a Fidesz „kondicionálja a magyar társadalmat a történelmi hülyeségre”. Ezt miből gondolta?
Azért lehetett ezt mondani, mert a ma már csak nyomokban létező MSZP-nek, az akkori vezető kormánypártnak semmilyen képe nem volt a történelemről, a teljes üresség jellemezte őket ezen a téren. Az ellenzékben lévő Fidesz ezzel szemben úgy tekintett a történelemre, mint a politika szolgálólányára, amivel szavazatokat lehet szerezni. Legjobb példa erre a lebutított Terror Háza, ami például leegyszerűsíti a tettes és áldozat kérdését. Erre gondoltam 2007-ben, de hogy ilyen mélyre süllyedünk, az eszembe se jutott.
Szintén ebben a közel 16 évvel ezelőtti interjúban őszinte felháborodásának adott hangot amiatt, hogy sokan a legnagyobb 20. századi politikusként tekintenek Kádár Jánosra. Orbán Viktor tizenkét éve tartó hatalma után ezt a kérdést hogy látja?
Tartok tőle, hogy ez borzasztóan sokat nem változott, illetve annyiban igen, hogy ez egy generációs kérdés. Nem vagyok benne biztos, hogy egy mai 18 éves gimnazista Kádárt a legnagyobbak közé emelné, de a Fidesz emlékezetpolitikája nem arról szól, hogy a kádárizmus elutasításáról szóló értékeket növeli. Félek, Horthy Miklós jobb helyezést kapna, pedig Bethlen István kínálta volna magát, hiszen a huszadik századi magyar történelem egyik legpozitívabb figurája volt. Egy darabig Nagy Imre volt konszenzuális figura, aki önként vállalt halálával megváltotta korábbi bűneit. A Fidesznek azonban nem ilyen, hanem megosztó figurák kellenek, velük lehet nyerni, az ellenfelet destabilizálni. Hosszútávon ez nemzetvesztő politika.
És Orbán nem érzett rá erre a kádári hangulatra, nem játszik rá tudatosan?
Bizonyos elemeiben rájátszik erre a kádári kaparj, kurta-mentalitásra. Ha megkötöd a magad politikai kompromisszumait, akkor valamilyen konchoz jutsz. A különbségek azonban ma már sokkal nagyobbak az ötven évvel ezelőttinél, a kádári koncok zsírcseppek ahhoz képest, ami ma leesik. Nem voltak olyan iszonyatos különbségek, mint most az ársapkás cukrot vásárló tömeg, a húsz ingatlant vásárló Schadl György vagy a turai kastélyt és a fél országot birtokló Tiborcz István között.
Hogyan hozható ki tudományos eredmény, ha ennyire sok, a napi politika szintjén is megjelenő narratíva van egy-egy tudományos kérdésről?
A történettudomány nem alkalmazott tudomány, izgalmas a sok interpretáció. Az más kérdés, hogy az én nézeteimmel nem tudok állami állást vállalni, mert senki sehol nem alkalmaz. Ilyen körülmények között nehéz dolgozni, sok kolléga ezért nem vállalja fel a nézeteit, mert ha meg akar élni, akkor nem mehet szembe a politikával.
Kicsit erről szólt a Mindszenty-vita is? Szabadabban el tudta mondani a véleményét a vitapartnereinél? [A vitát a NER és az ő bíborosa című Ungváry-cikk váltotta ki, ebben kifejtette, hogy a bíboros figurája alkalmatlan arra, hogy kultuszt építsenek köré.]
Nem vonom kétségbe, hogy a vitapartnereim valóban így gondolták. A probléma nem ez, hanem az, hogy a vita a közmédiából vagy a tudományos élet fórumaiból teljesen ki van szorítva.
Még a kétezres években is sokat publikált az ügynökügyekről. Ez a vonat már teljesen elment?
Ez a vonat soha nem fog elmenni, soha nem lesz felesleges nyilvánosságra hozni az ezzel kapcsolatos információkat. Teljesen más hatása lenne, ha 1995-ben vagy 2005-ben kerültek volna nyilvánosságra ügyek, de ez egy elvi kérdés, a hazugságot soha nem késő csökkenteni.
Az előadás-sorozat kakukktojása az utolsó, Tokajjal foglalkozó rész. Ez az egyetlen, ami nem egy nagy, ismert történelmi kérdést járt körül. Hogyan született meg ennek az előadásnak az ötlete?
Két okból, az egyik a személyes érintettség, mert én ott gazdálkodom. A másik meg az, hogy a tokaji bor termelése kapcsán kicsit ugyanazokat a problémákat tapasztaltam meg, amiket a magyar történelem teljesen más vonulataiban ismerhetőek fel. Egyfajta fatalizmus ez talán, amire a himnuszunkban is
megénekelt borvidék válságai érdekes példákkal szolgálnak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.