Az innováció olyan, mint amikor az egyház újra meg újra értelmezi és a mai ember nyelvére fordítja a Bibliát, véli Csák János. A kulturális és innovációs miniszter Both Miklóssal, a Hagyományok Háza főigazgatójával és Gergely Balázzsal, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnökével beszélgetett Tusványoson a magyar kultúráról. Csák János inspiratív megszólalásait általában lelkes taps fogadta.

A miniszter a magyar kultúrát az amerikaival szembehelyzve megállapította, hogy míg a magyaroknak van egy ezeréves közös kultúrája és történelme, melyből egységes identitást tud építeni, addig az amerikaiak identitásproblémája az olvasztótégelyen alapuló kultúrából fakad, mely nem volt képes egységes identitást nyújtani a polgárainak, mivel valaki mindig kimaradt. Amerika globális cselekvőképessége és belső bizonytalansága között feszülő ellentétet egy kedves kis hasonlattal érzékeltette:„Kicsit olyan, mint a halott, akinek nő a körme. Történik a dolog, fizikailag történik, cselekvőképes vagyok, de már nincs ott mögötte a lélek. Ez a mi ajándékunk, hogy nekünk magyaroknak meg van ez a kultúránk.”Csák János nem meglepő módon a magyar kultúráról beszélve szóba hozta Bartók Bélát, Liszt Ferencet és Kodály Zoltánt, ahogy tette azt az utóbbi években több beszédében is, így a horthysta Vitézi Rend bálján elhangzott köszöntőjében, a nemzeti színeket tematizáló trikolór naptárt ünneplő Trikolór Gálára küldött videóüzenetében, illetve a tavalyelőtti kolozsvári Szent Mihály-templom megáldására írt beszédében.

A ChatGPT nem tud Kassáról

„A gép nem iszik bort” - mondta Csák, aki szerint az a nép, amely elveszíti a közvetlen érintkezés képességét, elveszett. Ez szerinte elsősorban a családon belül tud megvalósulni, ezért támogatja őket a kormány.

A ChatGPT-vel kapcsolatban elmondta, hogy fontos, hogy összegyűjtsük és elmeséljük a történeteinket, különben ezek a történetek elvesznek. Ezzel kapcsolódott a korábbi megszólalókhoz, akiket a fesztiválokkal szemben jobban érdekelnek a lokális, kisebb közösségek. Ezeken a helyeken nagyon fontos szimbólumok alakultak ki, melyeket meg kell őrizni, mert egy közös élményt fejeznek ki. Ilyenek például a népdalok, melyekhez akkor nyúlnak az emberek, mikor szóban nem tudják megfogalmazni az érzéseiket.

A beszélgetés végén az Operáról és a Zeneakadémiáról kérdezték a minisztert, aki lényegében elismételte eddigi érvelését. A zeneakadémiáról elmesélte Liszt Ferenc történetét, aki „állandóan úton volt. (...) Volt egy kocsija, amiben húrok nélküli zongora volt, és amerre volt, mindenütt megállt. (...) Belobogott a lobogó hajával, és tudták, hogy itt egy magyar művész, egy magyar előadó.”

Szerinte zeneakadémiának fel kell támadnia, amihez egy iránymutató személyiségre lenne szükség, aki tapasztalt előadó. Szerinte ha elméleti embert raknának az intézmény élére, az olyan lenne, mintha egy hadtörténész vezetné a hadsereget.