Csorgatni kezdi Brüsszel a pénzt: egymilliárd eurót már jóváhagytak Magyarország részére
2023 november 23., 11:40
Krekó Péter: A kormány külpolitikája önsorsrontó, egyfajta paranoid logika mozgatja
- Az ukrajnai háború kitörése óta a magyar kormány külpolitikailag egyre jobban elszigetelődött, Orbán mégis kitart az oroszbarátság és a Nyugat-ellenes szólamok mellett.
- Most is európai jobboldali trendfordulóban reménykedik, amire van esély ugyan, de már többször csalódnia kellett.
- Orbán Viktor egyre inkább ideológiai vezérként próbál föltűnni az európai populista jobboldalon, bár eddig ebből nem sokat profitált.
- Az EU-ban és NATO-ban bizonyos területeken már perifériára szorult Magyarország, egyes szektorokban „megvalósult a szoft-Huxit”.
- A kormány hatalmas kommunikációs gépezete eddig sikerrel hárított minden felelősséget. Az információs autokrácia működik.
- Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója a kormány külpolitikai manővereiről.
A beszélgetés meghallgatható a 444 podcastcsatornáin, illetve elindítható a lejátszóban. Az alábbiakban az interjú legfontosabb állításait ismertetjük.
Egyfajta paranoid logika uralja a kormány gondolkodását, talán ez magyarázhatja a szuverenitásvédelmi törvényt beterjesztését a visszatartott EU-pénzekért folyó alkudozás közepén. A törvény nyugati példákra hivatkozik, nagyon álságos módon, de az igazi célja nyilvánvaló, Oroszország fogadott el hasonló jogszabályokat a kritikus média és a civil szervezetek elhallgattatására. Krekó Péter szerint ez valójában rezsimvédelmi törvény. A Political Capital készített egy ellenjavaslatot is, mert igenis lehetnek olyan külső befolyásszerzési kísérletek Magyarországon, amelyek ellen indokolt lenne föllépni a nemzeti szuverenitás védelmében: az orosz és a kínai befolyás elég látványosan jelen van nemzetbiztonsági, gazdasági, energetikai és információs területeken. A kormány maga is átvesz orosz propagandaszólamokat, a kormánymédiában rendszeresek az orosz dezinformációs üzenetek, és támogatnak olyan, nyilvánvalóan gazdasági függőséget okozó projekteket, mint a Budapest–Belgrád vasútvonal. Ennek ellenére, úgy tűnik, a kormány csak saját szövetségeseitől, a Nyugattól félti a szuverenitását.
Hosszúra nyúlt dackorszak
Az ukrajnai háború kezdete óta a magyar külpolitika mintha még inkább elfordult volna a nyugati szövetségesektől. A külső kényszerek, elvárások, kritikák rendre dacreakciót váltanak ki a magyar kormányból. Orbán maga is megfogalmazta ezt, amikor arról beszélt, hogy minél jobban támadják a kormányt, annál makacsabbul megy a másik irányba. Minél inkább kifogásolják például a túl szoros orosz–magyar viszonyt, annál erősebbé válik Orbánék Ukrajna-kritikája. Az aktuális nemzeti konzultáció tizenegy kérdéséből négy Ukrajnára vonatkozik, és nagyon erősen Ukrajna-ellenes pozícióból megfogalmazva. Magyarország mára teljesen elszigetelődött Európában és a NATO-ban is az oroszbarátsága miatt.
„Mintha lettek volna a hatalmi konglomerátum egyes részein olyan törekvések, hogy korrigálják ezt a helyzetet, és ezt a rossz imázst valahogy javítsák – amikor a köztársasági elnök elmegy Kijevbe, az ennek a része –, de utána mintha pont a miniszterelnök obstruálná ezt a korrekciós stratégiát” – mondja Krekó.
Vagy: Bóka János személyében olyan új főtárgyalót nevezünk ki Brüsszelbe, akit komoly, megbízható partnernek tartanak, ami javítja az esélyét a megegyezésnek, de rögtön utána már plakátkampány indult Ursula von der Leyen és Alex Soros arcképével, pedig Orbán Viktor még emlékezhet rá, mekkora szerepe volt a korábbi Juncker–Soros plakátkampánynak abban, hogy a Fidesz végül kiszorult az Európai Néppártból. (Papíron kilépett, de valójában kitették.) Eztán jött a pekingi Putyin–Orbán találkozó, amivel maga a kormányfő rontotta az esélyeket akkor, amikor az Európai Bizottságban éppen mutatkozott akarat bizonyos pénzösszegek felszabadítására. Ez elég önsorsrontó politikának tűnik. Az alapvetően nem változtat a helyzeten, hogy a legfrissebb hírek szerint a bizottság lehívhatóvá tesz egy kisebb tételt, körülbelül egymilliárd eurót.
A választók egyre inkább érzik a gazdasági nehézségeket, illetve a rossz gazdaságpolitikai döntések következményeit, a magas inflációt, a recessziót, és ebben a helyzetben még a külpolitikai döntések is rontják Magyarország esélyét a kilábalásra. „Ez azt jelenti, hogy egyes döntések elszakadnak a racionalitás világától, és tényleg ez a fajta kurucos mentalitás, ez a makacsság, ez az ostrommentalitás, amibe bezárta magát a kormányfő, mintha önálló életre kelne.”
Európa erős ideológusa, a fősámán
Orbán Viktor nagyon sokszor beszélt arról, hogy szeretne az Európai Unió valamiféle vezetője lenni. Olyat is mondott már, hogy az EU valódi központja nem Brüsszel, hanem Budapest. Őszintén hisz abban, hogy valamiféle szélsőjobboldali vagy jobboldali szövetséget tud kovácsolni Európában. Ezek a vágyai eddig nem nagyon igazolódtak, sőt, mintha távolabb lennének, mint valaha, de most megint arra számít, hogy a következő EP-választáson a szélsőjobboldali pártok hatalmasat tarolnak, illetve az előrejelzések alapján Donald Trump lehet ismét az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és akkor ő közelebb kerülhet az euroatlanti mainstreamhez.
A miniszterelnök külpolitikai számításai viszont gyakran nem jöttek be. Elég látványosan mellényúlt – bár ezzel nem volt egyedül – az orosz–ukrán konfliktusban, nem számított arra, hogy Oroszország lerohanja Ukrajnát, amikor mégis megtörtént, akkor gyors orosz győzelemre számított, és ez sem jött be. Ahogy az euroatlanti szövetségi rendszer sem esett szét. És még ha most be is jön Orbán számítása, és jobbra tolódik Európa súlypontja, attól még nem biztos, hogy ez teljesen átalakítja az európai politika logikáját. Ezeknek az intézményeknek elég nagy tehetetlenségük van, nem fognak 180 fokos fordulatot végrehajtani egyik pillanatról a másikra. Látjuk az olasz kormány példáját: ideológiailag nagyon közel van Orbánhoz, de külpolitikai kérdésekben Georgia Meloni mégis az európai mainstreamet próbálja képviselni.
Orbán Viktort úgy tekintik nagyon sokan a populista jobboldalon, mint egyfajta ideológiai iránytűt, gurut, sámánt. Vannak olyan dolgok, amelyeket ő mond ki először, vagy ő mondja ki a leghangosabban, aztán felkapják akár Washingtonban, Párizsban, Londonban. Spirituális vezetőként működik, szeretnek rá hivatkozni, mondjuk az Osztrák Néppárt képviselői, Marine Le Pen, Donald Trump és sokan mások, de azt látjuk, hogy a tényleges politikai döntések nélküle, sőt sokszor Magyarország ellenében születnek meg. Úgy tűnik, hogy ideológiai befolyását egyre kevésbé tudja politikai aprópénzre váltani. Jó példa a lengyel választások esete, ahol sajtóhírek szerint magyar kampánytanácsadók segítették a Jog és Igazságosság kampányát, tőlük jött például az az ötlet, ami Magyarországon is megvalósult, hogy legyen a választás napján egy referendum is, genderkérdésekben. Lengyelországban nem jötte be. Ahogy Szlovéniában vagy Észak-Macedóniában sem tudtak nyerni azok az erők, amelyeket Orbánék nagyon erősen, sokféle módon támogattak.
Nyugatos fordulat? Szinte kizárt!
Az utóbbi időkben megjelentek olyan spekulációk is – például Török Gábor nyilatkozott erről a Magyar Hangnak –, hogy a polarizálódó világban mégis valamiféle nyugatos reorientáció felé indulhat a magyar külpolitika. Krekó Péter erre kevés esélyt lát. Lett volna több kínálkozó alkalom is irányváltásra, például az orosz támadás pillanata, amikor több, nyugati, korábban Putyinnal szimpatizáló politikus is váltott. Válságidőszakban könnyebb módosítani a politikai irányt, jobban indokolható, könnyebben elfogadtatható a táborral. A választások után, a magabiztos győzelem tudatában, rekordtámogatottsággal a háta mögött megint lett volna alkalma erre a kormánynak, és még ez EU-s tárgyalásokhoz is jól jött volna – mégsem lépte meg.
Pedig azt látjuk, hogy Orbánénál autokratikusabb illiberális rendszereknél is megfigyelhetők néha nyugatos külpolitikai fordulatok. Láttunk ilyet még Lukasenkánál is, rendszeres Erdogannál is. Orbán Viktort az különbözteti meg sok vezetőtől, hogy sokkal hangosabban ideologikus, és így saját ideológiájának a rabjává válik. Vannak, akik azt gondolják, hogy a magyar kormányfő mégis inkább pragmatikus, de ennek ellentmond, hogy folyton ideológiákról beszél, ezen a téren a legaktívabb. Az orosz invázió idején is a korábbi nyugat-ellenes retorikájának a tehetetlenségi ereje vihette tovább oroszbarát irányba, pedig egyértelműen látszott, hogy ennek nincs gyakorlati politikai haszna.
Pszichológiailag távolodunk a Nyugattól és az EU-tól
A kérdés az, hogy a nyugati szövetségesek meddig bíznak még az egyre inkább kifelé kacsingató Orbánban. Eljöhet-e az a pont, amikor nekik lesz elegük a megbízhatatlan szövetségesből?
Krekó szerint annyira talán nem lehet kisodródni, hogy ez az ország szövetségi rendszerében változást hozzon. De kicsiben egyébként megindult Magyarország perifériára szorulása. Amikor egyes területeken azt látjuk, hogy a Huxit megvalósul, például amikor a modellváltó egyetemeknek a diákjait kizárják európai oktatási pályázatokból. Amikor nem kapjuk meg az uniós pénzek jó részét, megint csak azt látjuk, hogy van olyan terület, ahol az integrációs kötelékek gyengülnek. Közben pszichológiailag is távolodunk az Európai Uniótól. „Áltathatjuk magunkat azokkal az elemzésekkel meg kutatásokkal, amik továbbra is azt mutatják, hogy 70-80 százaléka támogatja az uniós tagságot a magyaroknak, és ez valóban így van. A kemény Huxit, a direkt kilépés támogatottsága még nem magas, de például a fiatalok körében elég drasztikusan visszaesett most az utóbbi időben az unió megítélése, lehet, hogy éppen az oktatási viták miatt is. A Fidesz szavazótáborában már sikerült Brüsszelből főellenséget gyártani. Sőt, ironikus módon az orosz invázió kezdete óta a NATO-val szemben is egyre gyakoribban az ellenséges megnyilvánulások.
Egyre nyíltabban mondogatják NATO-vezetők és NATO-tagországok vezetői, hogy Magyarországot nem tekintik kellően lojális tagnak, és sokszor bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy milyen információkat oszthatnak meg. Tehát pszichológiai szempontból a távolodás, a perifériára szorulás elkezdődött,
Az információs autokrácia működik
Viszont belpolitikai területen nagyon is eredményes ez az EU- és Nyugat-ellenes manőverezés, mert a gazdasági nehézségekért láthatóan nem a kormányt teszik felelőssé a választók, hanem sikerült gyakorlatilag mindent Brüsszelre hárítani.
Krekó azonban úgy látja, az utóbbi hetekben azért van némi elbizonytalanodás a Fidesz-szavazók körében, körülbelül félmillióan mintha leváltak volna a táborról a választások óta. Igaz, az ellenzékhez sem csatlakoztak.
Ettől függetlenül Orbánék felelősséghárító mechanizmusa nagyon hatékonyan működik. Nemcsak a mostani gazdasági bajokért viselendő felelősséget hárították sikerrel, a nagyon gyenge járványkezelést (Magyarországon voltak legrosszabb halandósági mutatók Bulgária után az az egész Európai Unióban) sem a Fideszen kérték számon a választók, pedig Trumptól Bolsonaróig elég sok példát lehet látni arra, hogy kormányok buktak bele a rossz Covid-kezelésbe. Magyarországon viszont „olyan hatékonyan működik a központilag irányított kommunikációs gépezet, hogy nincs szüksége kormánynak arra, hogy az elnyomás erősebb eszközeihez folyamodjon”, ezt már nyugodtan nevezhetjük, Treisman és Gurijev kifejezésével „információs autokráciának”. Bár a szuverenitási hivatal felállítása jelezhet új szintet.
link
Forrás