Káromkodásból katedrális és a megpróbáltatások korbácsütései: Bayer Zsolt és Komócsin elvtárs pártlap-ikertornyaival kívánunk boldog karácsonyt

Az idő egy törékeny illúzió csupán. Ami van, ami volt, ami lesz – mind ugyanott vannak, feltorlódnak valahol az univerzumunkra merőlegesen rátornyosuló örökkévalóságban, ahol minden egy és minden ugyanaz, ahol értelmét veszti a múlt és a jelen megkülönböztetése, ahol a jövő is lejátszódott már minden lehetséges kimenetelében.

Aki ezt nem hinné, túl filozofikusnak és elvontnak tartaná, annak itt a kézzelfogható magyarázat: két pártlap nyújt egymásnak kezet ötven év távolságából, még a tördelésük is szinte egyforma. Az 1973-as mondanivaló, hogy béke és biztonság, a mostani kormánykommunikációnak is főszereplője, a mostani pártlap címlapján is ott viríthatna – azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy akkor Európában nem volt államok közötti háború, míg most van (sajnálatos módon a magyar kormány időről időre a háborús agresszor híveként tűnik fel a békepártinak mondott lózungjaival).

A szerzők? Most egy kormánypárti párttagkönyves (egy számjegyű sorszámmal), állami kitüntetett trágárságbajnok, aki a „semmikor nem volt undorítóbb szabadság” gondolatát csempészi meghitt karácsonyi soraiba, valamint Nagy László sorait a káromkodásból épült katedrálisról (ritkán látni ennyire lírai önfelmentést). Akkor egy párttagkönyves moszkovita, balos, dogmás elvtárs, aki megyei pártbizottsági első titkár volt, majd a pártlap főszerkesztője, amikor ezeket a sorokat írja, az MSZMP Központi Bizottságának külügyi titkára, aki szerint az „olajmonopolisták a megpróbáltatások korbácsütéseivel” fegyelmezik a munkásosztályt.

Persze ne hazudjuk, hogy a két lap ugyanolyan lenne. A 2023-as pártlap például interjút közöl (ünnepi beszélgetést!) a párt és az ország első számú vezetőjével. Az 1973-as, legalább karácsonykor, nem untatta ilyesmivel az olvasóit.