
Herszonban a katonák azt mondják, itt minden irányból érkezhet a halál. Ez persze máshol is így van, de Herszonban főleg. Már nem csak az aknák, a tüzérségi eszközök, aknavetők, irányított légibombák, és a durván autó-méretű, iráni Shahed drónok, hanem a kisméretű FPV drónok támadása is mindennapivá vált a városban. Úgy tartják, az a zsigeri félelem, amit ezek a drónok okoznak, semmi máshoz nem hasonlítható.
Mi azért mentünk Herszon városába, hogy egy felújítás alatt és újranyitás előtt álló gyermekotthon igazgatójával interjúzzunk. Az otthonban nevelkedő kisgyerekeket az orosz megszálláskor az igazgató bátorságának köszönhetően sikerült elbújtatni, így a biztonsági kamerák már csak azt rögzítették, ahogy az orosz katonák átkutatják az épületet, de a gyerekeket – több tízezer társukkal ellentétben – nem tudták elvinni.Már készülnek az újranyitásra, és az új életre: a teljes otthont a föld alatt építik újra.Hálószoba a kisebbeknek, nagyobbaknak, fiúknak-lányoknak külön, ebédlő, tornaterem, tanulószoba, vizesblokk, közösségi terem a foglalkozásoknak. Minden a föld alatt. (Az otthonról külön riportanyagban fogunk beszámolni.)
Herszonban a város zaja már biztos nem nyomja el a drónok zümmögő hangját, a háború előtt 280 000-en éltek itt, ma körülbelül hatvanezren maradtak, ők is csak akkor mennek ki az utcára, ha nagyon muszáj. A tüzérségi, aknavető- és harckocsitámadásokhoz, rakéta- és bombatámadásokhoz, amennyire lehet, hozzászoktak. A légiriadók is ritkábbak, akár egész nap mehetne folyamatosan, de azt meg minek. Amióta azonban - néhány hónappal ezelőtt - az oroszok civilek elleni dróntámadásai mindennapossá váltak, az itt maradt herszoniak méginkább meggondolják, kimozduljanak-e otthonról. Gyalog, biciklin, buszon, autóban - sehol nincsenek biztonságban, sosem tudhatják, mikor hallják meg a föléjük szálló, őket követő drón hangját.A lakosság drónokkal való üldözése és támadása hátborzongatóan morbid nevet kapott a helyiektől: szafari. Életre-halálra ez is. Az egyetlen különbség, hogy itt nem állatokra, hanem emberekre vadásznak.
A dél-ukrajnai Herszon városa majdnem kilenc hónapig volt orosz megszállás alatt, mielőtt az ukrán erők 2022 novemberében felszabadították. A csapatokat azonban nem lövészárkok közti senkiföldje sártengere, hanem a Dnyeper folyó választja el. Az oroszok kiszorításuk óta a Dnyeper túloldaláról folyamatosan lövik Herszont, az egyetlen megyeszékhelyt, amit az elmúlt három évben – ideiglenesen – sikerült elfoglalniuk. Ide már minden elér: aknavetők, tüzérségi eszközök, irányított légibombák, az oroszok annyira közel vannak, hogy nem kellenek rakéták sem.
Itt a derült idő senkit nem vidít jobb kedvre, akkor ugyanis az orosz drónok még jobban látnak. Pár hónapja a ködös, esős idő még átmeneti nyugalmat jelentett az FPV-drónok támadásai elől, de a technológiai fejlesztésük gyorsan halad, már nem igazán számít, mekkora a köd, a hőkamerák miatt az is kevésbé számít, éjjel van-e vagy nappal.
Az Financial Times a helyi hatóságokat idézve azt írja, hogy Herszon régióban tavaly nyár óta több mint 9500 dróncsapás történt, amelyek során több mint 500 ember sérült meg és 36 ember vesztette életét. A Kyiv Independent szerint 2024 júliusában és augusztusában átlagban napi 100 dróncsapás érte Herszont, az ősz beköszöntével ezek a számok drámaian megugrottak, csak szeptember 9-én rekordszámú, 330 dróncsapás érkezett.Kis túlzással Herszon felett annyi orosz drón lebeg az égen, mint égen a csillag, és mindent tudnak a helyiekről. Tudják azt is, hogy ha új autó érkezik a városba, az nagy eséllyel vagy újságírókat, vagy katonákat hoz, ők örök célpontjai az oroszok támadásainak. A megfigyelődrónok által szerzett információkat kisebb támadó drónoknak (az úgynevezett FPV-knek, azaz first-person-view drónoknak) továbbítják, amik aztán elvégzik a piszkos munkát. Az FPV-k repülési ideje körülbelül 20 és 60 perc között van, szakértők szerint ezeket a drónokat viszonylag ritkán „reptetik haza" az oroszok. Ha a drónoperátor észleli, hogy vészesen merül az akkumulátor, keres egy tetszőleges célpontot, és belevágja, legyen az ember, jármű, vagy épület. Az, hogy épp civil, vagy katonai, nem számít.A buszmegállók, iskolák, otthonok és kórházak fölött drónok lebegnek, és ugyanúgy támadják a görögdinnyét vásárló nőket, ahogy a parkokban játszó gyerekeket vagy a munkába menő bicikliseket, házakat, temetőket vagy csak felgyújtanak, amit lehet. Mentőautókat, humanitárius segélyt szállító járműveket és buszokat céloznak, gyakorlatilag már nincs olyan szeglete a herszoniak életének, amit a drónos kínzás ne érintene.
A város folyóparthoz közeli részét, ahol a legtöbb dróntámadás történik, „vörös zónának" minősítette a hadsereg. Itt hiába élnek még helyiek, jellemzően nyugdíjasok, az élet szinte teljesen leállt. Nincs gáz, víz, villany vagy kommunális fűtés, ahogy tömegközlekedés sincs. Az itt lakók csak akkor mozdulnak ki, ha nagyon muszáj, ezekben az esetekben is a lehető legtovább próbálnak fedezékben maradni, ereszek, fák alá behúzódva, faltól falig közlekedve. Ha nem lenne rengeteg út lerombolva, akkor is hiába lenne gyorsabb autóval közlekedni, könnyebb célpontok. A motor zúgása mellett nehezebb meghallani a drónok jellegzetes zúgó-zizegő hangját, már amelyek egyáltalán leszállnak olyan alacsonyra, hogy hallani lehessen.
Az oroszok nem hagynak sok kétséget afelől, hogy szándékosan támadják a civileket drónokkal. Nem csak azért, mert ezek a kis FPV-drónok a precizitás új szintjét jelentik, és közvetlenül a támadás előtt közeli képet adnak a célpontról, így a kezelő pontosan tudja, kire mér csapást, hanem azért is, mert az oroszok különböző Telegram-csoportokban rendszeresen büszkélkednek a dróncsapásokról készült felvételeikkel, közöttük olyanokkal is, amin utcán sétáló civilekre dobnak le robbanóanyagot. A civilek szándékos támadása a nemzetközi humanitárius jog szabályai szerint háborús bűn.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.