A kormány politikai hasznot remélve teszi még nyomorúságosabbá a transznemű emberek életét

vélemény
február 03., 17:17

A napokban robbant a hír, miszerint őrizetbe vettek két orvost, akik „illegális nemátalakító műtéteket” végeztek. Az orvosok esete – amelyről sajnos a független sajtó is gyanakvás nélkül számolt be, átvéve a rendőrségi közlemény transzfób nyelvezetét –, aligha véletlenül előkerült ügy, inkább tűnik egy hosszú ideje tartó politikai kampány következményének és következő lépésének.

Teljes ellehetetlenítés salátatörvényben

Az Orbán-kormányok ellenséges attitűdje az LMBTQI+ és ezen belül kifejezetten a transz emberek ellen nem újdonság. A kormány már 2017-ben – különböző technikai, bürokratikus indokokra hivatkozva – befagyasztotta az akkor még létező hivatalos nem- és névváltási eljárásokat. (Persze jóval korábban is voltak már gondok.)

Ez a folyamat eljutott oda, hogy 2020. március 31-én, a Transznemű Láthatóság Napján Semjén Zsolt a COVID elleni védekezés jegyében benyújtott egy salátatörvényt, amiben egy mukk sem volt a COVID-ról. Ellenben a törvénycsomag 33. paragrafusa bevezette és megváltoztathatatlanná tette az ún. születési nemet, azaz azt, amit a szülész az első pillanatban, a külső nemi szervek szerint megállapít. A javaslatot a parlament május 29-én elfogadta, így törvényileg is elkaszálták a nem jogi elismertetésének korábbi folyamatát. Ezzel kapcsolatban zajlott és máig is zajlik több jogi eljárás, részleges sikerekkel, ahol az érintetteket a Háttér Társaság és a Transvanilla Egyesület jogi csapatai képviselik.

Transzneműek tiltakozása a Hősöt terén 2020. májusában.
photo_camera Transzneműek tüntetnek a 33-as paragrafus ellen 2020 május 29-én a Hősök terén
Fotó: Bankó Gábor/444

Keresztény, nemzeti értékrendű a letartóztatott orvos

Már ez a törvényi háttér elég volt ahhoz, hogy a legtöbb orvos, aki korábban kezelt
pácienseket a transzneműségükhöz kapcsolódó kérdésekben, óvatosságból visszalépjen a területről. De maradt néhány, aki még így is kitartott a páciensei mellett és ellátta a szükségleteiket, legyen az pszichés, hormonális vagy sebészeti. Köztük volt az egyik most letartóztatott orvos is, akit van szerencsém már több mint tíz éve ismerni. Aki a saját keresztény (!) és nemzeti (!) értékrendje alapján segít rászoruló transznemű honfitársainak.

Egy éve elkezdtek vizsgálódni Kiskunhalason, ahol a most letartóztatott orvosok dolgoztak. A kórház teljes csapata, igazgatóstul kiállt az orvosok mellett, akik a kórháztól egyébként legálisan bérelték a műtőket a nemi megerősítő műtétekre. A kórházigazgatót menesztették, egy pártkatonát ültettek a helyére. Az orvoscsapat azóta nem folytat műtéteket a kiskunhalasi Semmelweis kórházban.

Érdekesség, hogy a letartóztatásról szóló cikkben olvasható 600 000-1 000 000 forint, ismerve a magánegészségügy árait, meglehetősen alacsony, szinte baráti ár a nemi megerősítő műtétért. Ezek viszonylag bonyolult, 3-8 órás műtétek, az elmlített összeg leginkább csak arra elég, hogy a műtő bérlésének költségét, a felhasznált eszközöket, és talán a személyzet fizetését fedezze, de talán még arra sem teljesen.

Vegzálják az endokrinológusokat is

Szeptember elején előástak egy 2004-es miniszteri rendeletet a gyógyszerek indikáción – a gyógyszer hivatalos dokumentációjában leírt alkalmazásokon – túli, ún. off label használatáról, amit addig a pontig soha, senki nem ellenőrzött 20 éven keresztül. Az ellenőrzést pont a transznemű emberek ellátását biztosító orvosokon kezdték.

A helyzethez hozzátartozik, hogy az egyetlen nemi hormon vagy gonadotropin-felszabadító hormon analóg (amik az elmúlt években pubertásblokkolókként híresültek el, ám Magyarországon e célra nem is alkalmaztak soha) indikációjában sem szerepel a transznemű emberek kezelése. Ugyanis amikor forgalomba hozták őket (a nemi hormonokat először kb. 70 éve vagy még régebben, az első GnRH analóg esetében kb. 40 éve), a transzneműek kezelésével még egyáltalán nem foglalkoztak.

Jelenleg a kérdéses célcsoport az adott készítményeket használók maximum egy
százaléka. A gyógyszergyártóknak ez túl kis piac, nekik nem éri meg külön foglalkozni a transzneműekkel, külön biztonsági és használhatósági kísérletekbe millió dollárokat önteni. Tehát marad az indikáción túli alkalmazás. Ennek megvannak a megfelelő nemzetközi tapasztalatai, amit a Transznemű Egészségügyi Szakmai Világszövetség kezelési irányelveinek nyolcadik kiadása foglal össze.

Ez így mind szép és jó, ám a magyar rendelet azt is tartalmazza, hogy minden áldott
alkalommal új írásos engedélyt kell kérni az OGYÉI-től, amikor egy orvos egy adott
intézményben egy adott páciensnek egy adott gyógyszert egy adott dózissal fel akar írni. Ha ezek közül bármi is változik, új írásos engedély kell, írásos kérelemmel. Az OGYÉI-nek ezt elvileg 8 naptári napon belül el kell bírálnia. Ez a terápia kezdetén, amikor a laboreredmények alapján meg kell találni a páciensnek megfelelő gyógyszert és dózist, maga a pokol.

Ez a helyzet teljesen abszurd: nyugati tapasztalataim alapján a legtöbb ország az orvos szakértelmére és a nemzetközi tapasztalatokra bízza az off label kezeléseket, teljesen az orvos hatáskörében meghozandó döntésként kezelve. Nem kiskorúsítja az orvosokat, és folyamatos kérelmező lap kitöltésére pazaroltatja az idejüket.

photo_camera A 2. Transz Pride felvonulás Magyarországon 2024 május 11-én
Fotó: Bankó Gábor/444

Esély sincs gyógyszerhez jutni

Az a néhány orvos, aki még írt recepteket hormonkészítményekről a transznemű páciensei kezelésére, szépen elkezdte beadni a kérvényeket, ahogy megjelentek az emberek a rendelésen. Aminek az lett a vége, hogy az OGYÉI az első néhány eset jóváhagyása után stoppolta az elbírálást, mondván, hogy ezt az illetékes szakkollégiumoknak kell eldönteni.

2017-ben is hasonló indoklással fagyasztották be a nem jogi elismertetésének folyamatát. Majd nemrég egy nagyszerű megoldással rukkoltak elő: a kérelmezőknek több hétnyi hallgatás után azt írták, jóval túllépve a 8 naptári napos hivatalos határidőt, hogy akkor tudják jóváhagyni a kezelést, ha 15 napon belül eljuttatnak hozzájuk két olyan, hat hónapnál nem régebbi szakvéleményt, amely egyébként is szükséges a kezelés megkezdéséhez.

Ezzel csak az az aprócska probléma, hogy a szakvélemények egyszeri dolgok, tehát akinek hat hónapnál régebben kezdték meg a hormonkezelését, nincs friss. És ennek beszerzése – a szakemberek leterheltségét ismerve – minimum hetek, de inkább hónapok. Ördögi kör ez: így esély sincs a szükséges gyógyszerekhez hozzájutni.

A most letartóztatott orvosok, akikről a hírek szólnak, tették, amit tenniük kellett. Legfeljebb azt a bűnt követték el, hogy korábban nem kizárólag – a már rég elavult – BNO 10-ben (a betegségeket osztályozó nemzetközi kódrendszer, amelynek frissítését, a BNO 11-et már 2019-ben kiadta WHO, Magyarországon viszont azóta sem rendszeresítették) szereplő transzszexualizmus kódjára írták fel a gyógyszert, amire nem jár kiváltáskor támogatás, hanem a nemi hormonok termelésének alulműködésére vagy az ivarmirigyek hiányára, amire viszont jár támogatás. Ami, ha belegondolunk, szintén igaz egy transznemű páciens esetében is.

Tehát a TB nem is támogatja a transzneműeknek szóló kezeléseket, – illetve egyedi
kérvényre esetleg hajlandó egyes beavatkozások költségének tíz százalékát átvállalni –- és az ellátásukra közpénz jellegüket elveszítő adóforintok sem csurrannak-cseppennek. Pedig ezek nem hobbitevékenységek vagy szépészeti beavatkozások, hanem bizonyítottan életmentő kezelések. Én magam is már rég porladnék valahol, ha nem jutottam volna időben kezeléshez, mert az elmúlt 15 évet „férfiként” már biztosan nem bírtam volna ki. Vagy minimum beleőrültem volna.

Nem véletlen, hogy most csaptak le

Trump győzelmével új lendületet kapott a transz- és homofób, fasiszta retorika. A cél
egyértelmű: az állampolgárok egy csoportjától megvonni a jogaikat, elvenni tőlük az emberi élethez szükséges kezelések lehetőségét, - és mindezt úgy, hogy ne ez legyen az indok, mert így nyíltan kimondva a civilizált népek körében ez azért ciki volna. Nem véletlen, hogy a magyar rendőrség is most csapott le a két „közveszélyes bűnözőre”, miután Orbán Viktor a beiktatás utáni első péntekre eső közrádiós prédikációjában újabb kereszteshadjáratot hirdetett a transznemű emberek ellen.

Akkor mi a megoldás?

A válasz is pont annyira egyszerű, mint a kérdés. A civilizált EU-s országokat követve nem azt kell keresni, hogy hogyan lehet annak a néhány ezer transznemű embernek az életét még nyomorúságosabbá tenni. Pont ellenkezőleg, az aktuális szakmai irányelveknek megfelelő (pl. a fentebb említett WPATH SoC8) kezelések jogi és gazdasági kereteinek megteremtése, a nem jogi elismertetésének visszaállítása, korszerűsítése és az összes LMBTQI+ személyt negatívan diszkrimináló jogszabály eltörlése, mint pl. az említett 33-as paragrafus vagy a gyermekvédelminek csúfolt törvény. Ehhez persze a kormányzó erőknek le kellene mondaniuk mindarról a politikai haszonról, amelyet a transznemű és a többi LMBTQI+ ember (és az őket segítők) vegzálásával szereznek.

Dr. Szabó A. Zsófia
A szerző gyógyszerész, orvostudományokból szerzett PhD-fokozatot, a transznemű
emberek hormonterápiája a fő szakmai érdeklődési területe, maga is transznemű.