orosz-ukrán háború
Orosz hadihajó, húzz a faszba!
2022 február 25., 06:36
18
Figyelem, felnőtt tartalom!
Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek.
A Kígyó-sziget egyik védője azt mondja, ma még inkább elküldené a faszba az orosz hadihajót
A Kígyó-sziget védői a háború kitörésének napján, amikor úgy tűnt, pár napon belül az egész ország elsüllyedhet Oroszország kegyetlen támadásában, reményt adtak Ukrajnának. Egyikük, a 26 éves Vlad Zadorin hétfőn Budapesten járt, és elmondta, hogy a történelembe egyelőre hibásan vonult be a tettük, és azt is elmesélte, milyen volt számára a hadifogság az azt követő csaknem két évben.
2022. február 24-én, az orosz invázió első napján a Fekete-tengeri Kígyó-szigetet két orosz hadihajó, a Vaszilij Bikov őrhajó és a Moszkva cirkáló érte el a délelőtti órákban. A szigeten határőrök és légvédelmi feladatokat ellátó ukrán katonák voltak, őket pedig több tucat civil látta el. Utóbbiaknak egy pár órás zöld folyosót nyitottak az orosz tengerészek, így épségben elhagyhatták hajóikkal a túlerővel szembenéző apró földnyelvet. Amikor viszont már csak a nyolcvan ukrán katona maradt ott, a tüzérségi ágyúval is felszerelt Moszkva cirkálóról felszólították őket, hogy tegyék le a fegyverüket és adják meg magukat. Az ukrán határőrök válasza az ukrán nemzeti ellenállás egyik szimbóluma lett, amely mitikus jelentőséget kapott a háború első napjaiban. Így hangzott: „Orosz hadihajó, húzz a faszba!” (oroszul: Русский военный корабль, иди нахуй!”)
link
Forrás
Az üzenet lényegi része, azaz, hogy „иди нахуй!” („Húzz a faszba!”) pár napra rá az ukrán hadsereg, de talán az egész ukrán nép mottója lett. Kiplakátolták vele Kijevet, de még az útjelző táblákat is átírták erre, hogy a főváros határait kóstolgató orosz katonák világosan értsék, mi a véleménye az ország lakosságának róluk.
Az ukrán történelembe egyelőre Roman Hribov határőr neve vonult be, hozzá kötik ezt a bátor tettet, de az ukrán nagykövetség hétfői eseményén Zadorin elmondta, hogy a háború után kiderülhet, mégsem ő volt. Sőt, nincs kizárva, hogy maga Vlad Zadorin mondta a rádióba ezt az üzenetet. Hribov ugyanis az első, 2022 márciusi fogolycserével haza jutott, a sziget védőinek többsége – így Zadorin is – hadifogságban maradt, és nem akarták azzal kockáztatni valakinek az életét, hogy elárulják, ki volt az, aki így megalázta az orosz túlerőt. Az oroszok ugyanis többször is tudtukra adták, hogy nem felejtik el a vakmerőségüket. Amikor például 2022 áprilisában az ukránok elsüllyesztették a Moszkva cirkálót, újra megtalálták Zadorint, és azzal vádolták, hogy a hang alapján azt gondolják, ő volt az a katona, aki elküldte őket a faszba.
Zadorin most a Break the Fake nevű ukrán szervezet nagyköveteként járja Európát, hogy elmondja a történetét. Ennek az egyesületnek az orosz dezinformáció ellensúlyozása a célja. Részt vesznek a netes fórumokon, a különböző közösségi oldalakon terjedő hamis információk bejelentésében, és olyan eseményeket szerveznek, mint amilyen a hétfői budapesti is volt, ahol ukrán katonák beszélhetnek a tapasztalataikról újságíróknak. Ezt nyilván az ukrán állam is kihasználja propaganda célokra, főleg a mostani helyzetben, amikor fontos nekik Európa támogatásának megtartása. Zadorin története ettől függetlenül megéri, hogy nyoma legyen a magyar sajtóban is.
Vlad Zadorin a bátyját követve 2019 májusában csatlakozott az ukrán haderőhöz. Az odesszai 35-ös alakulathoz került. 2022. január 3-án vezényelték a Kígyó-szigetre, ahol légvédelmi löveg kezelése volt a feladata. Ekkor Oroszország már elkezdte felvonultatni haderejét Ukrajna határain, de sokakhoz hasonlóan Zadorin sem tudta elképzelni, hogy valóban háború lesz. Február 24-én őt is és bajtársait is riasztották hajnalban, amikor az ország északi és keleti részén betörtek a tankok. A támadó cirkálót délelőtt 11 óra felé észlelték, a legendás rádióüzenethez vezető eseményeket pedig már leírtuk a cikk elején. Miután elküldték melegebb éghajlatra az oroszokat, fedezéket kerestek maguknak, és ott várták meg, amíg a Moszkva ágyúi megsorozzák az épületeket. Nem sokkal később egy vadászbombázó is érkezett, de azt sem tudták már a légvédelemmel visszaszorítani, pár perc alatt elporladt minden eszközük.
Azt meséli, amikor látták, hogy csónakokra szálltak az orosz katonák, táblákat raktak ki a partra azzal, hogy el van aknásítva a terület, hátha ettől megijednek, és elrettenti őket a partraszállástól. Így is lett, az első hullám inkább visszafordult a hajóra.Ám ez csak arra volt elegendő, hogy ukrán parancsnokuk mindannyiuknak elmondja, itt az idő letenni a fegyvert. Délutánra a szigeten már oroszok voltak, akik elvették Zadorin és társai iratait és a telefonjaikat, lekísérték őket a stégekre, ahol meg kellett várni, míg hajók jönnek értük.
Innen indult a fiatal igazi kálváriája. Attól a naptól fogva 679 napon át orosz hadifogságban volt. Hat különböző börtönt járt meg. Először a Krímre vitték őket. Orosz őreik közül volt, aki itt megmutatta nekik, micsoda sztárok lettek, még közös fotót is akart készíteni a Kígyó-sziget hőseivel. Onnan repülővel vitték őket az oroszországi Kurszkba, majd egy Sebekino nevű határmenti településre, ahol a többi ukrán hadifogollyal együtt vártak a sorsukra. Szülei az első napokban azt hitték, fiuk meghalt, hisz Zelenszkij be is jelentette, hogy a Kígyó-sziget hősei elestek. Még ki is értesítették a családot arról, hogy Vlad posztumusz kitüntetést kap majd tettéért. Ám az oroszoknak hirtelen érdekük lett tompítani az ukrán hősiességet, és megmutatták, hogy valójában foglyul ejtették a katonákat. Ám nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a család halottnak hitte Zadorint.
Sebekinoban ismerte meg a „tapik” nevű eszközt Vlad. Ez egy kínzóeszköz, amit egy régi hordozható telefonból alakítottak át úgy, hogy annak kábeleit a rabok nemi szervéhez vagy a mellbimbójához rögzítik, és áramot vezetnek bele. „Így azt is beismertük, amit el sem követtünk” – mondja Zadorin.
Egy hónap után Sztari Oszkolba vitték társaival együtt, ahol egy átlagos orosz börtönbe kerültek hónapokra. A hadifoglyok itt bűncselekményekért elítélt bűnözőkkel voltak összezárva. Ételt alig kaptak, krumplihéjat adtak enni nekik. Ütötték-verték őket, a bántalmazások mindennaposak voltak. És itt kezdődött igazán az is, ami meghatározta a hadifoglyok életét: komoly próbálkozásokat tettek az őreik arra, hogy „oroszosítsák” az ukrán katonákat. „Orosz történelemkönyveket adtak nekünk, olyanokat, amelyek szerint Ukrajna nem is egy ország, csupán Oroszország határterülete” – mondja Zadorin. Az év végéig még két másik orosz börtönbe szállították át őket. A kínzások során a szájukba, a veséjükhöz, vagy épp az ánuszukhoz tettek elektromos sokkolót. Volt amikor arra kényszerítették őket, hogy csókolózzanak egymással, hisz az oroszok szerint ukránként amúgy is a homoszexuális nyugati propagandát követik.
2022. december 31-én azt hitte, hazajuthat. Ekkor egy nagyobb fogolycsere történt, és Vlad Zadorint is átszállították Kurszkba, ahol látta is a buszokat, amelyek a bajtársait vitték haza. Ám vele kapcsolatban az utolsó pillanatban mégis úgy döntöttek, hogy nem mehet. Szülei ekkor már másodszor hihették azt, hogy meghalt, hisz a hazatérő bajtársai nem tudták pontosan, mi történt vele, így azt hitték, valamelyik kihallgatáson belehalt a kínzásba. Még több mint egy évig Oroszországban rekedt.
Kurszkban tartották fogva ezután, azt mondja, itt volt a legtöbb hadifogoly. „Itt még erősebb volt az orosz propaganda, mi pedig csak azt tudtuk, amit mondtak nekünk. Azt hazudták, hogy elfoglalták már Kijevet, Odesszát. Volt, akire ez hatott, nekik azt ígérték, hogy kiszabadulhatnak hamarabb. Cserébe jelenteniük kellett rólunk és sokan jelentettek is.” Zadorin azt mondja, valós információk csak akkor jutottak el hozzájuk, amikor újabb hadifoglyok érkeztek. 2023 végére tartós koponyasérülése, gerincsérülése lett, és két lábujját amputálni kellett, mert négy számmal kisebb cipőt adtak neki, és abban elüszkösödtek. Végül 2024 januárjában mehetett haza legalább 40 kilóval soványabban, mint ahogy fogságba esett a Kígyó-szigeten. Instagram-oldalán megmutatta, milyen volt, amikor újra látta a családját.
link
Forrás
Azt mondja, az utolsó két hónapban egyáltalán nem voltak már érzelmei. Eközben a bátyja járta a különböző ukrán hivatalokat, hogy kilobbizza, hogy testvérét is végre cseréljék ki oroszokra. „Amikor átültem az ukrán buszba, a katonák mondták, hogy a bátyám az idegeikre ment” – meséli. Tavaly egy hónapig volt Litvániában rehabilitáción, de az egészségkárosodása tartós marad, Ukrajnában pedig nincs lehetősége hosszabbtávú kezelésekre. Amikor azt kérdezem, mentális segítséget kapott-e, azt mondja, nem, de nem is hiszi, hogy van olyan pszichológus, aki volt már hadifogoly, más meg úgysem értené, min mentek keresztül. Hazatért bajtársaival tartja a kapcsolatot, most igazából csak ez a program köti le, ahol úgy érzi, harcolhat az orosz dezinformáció ellen. És bár közeli békében nem bízik, azt ígéri, ha vége a háborúnak, azonnal elmondja, valójában ki küldte el a faszba az orosz hadihajót. „Azok után, amin keresztül mentem, ma még inkább elküldeném őket” – mondja.