„Nem azért kell olvasni, hogy tudjuk, ki a főhős” - magolásra késztet az új érettségi, a kreatív gondolkodást nem mérik

„Az idei középszintű magyar érettségi összességében szerintem könnyebb volt, mint a tavalyi, ezt erősítették meg az érettségiző diákjaim is” – mondta a 444-nek Diószegi Endre, az Ady Endre Gimnázium magyartanára, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke.

Diószegi egyelőre a középszintű feladatsort látta, az emelt szintűről csak a diákjaitól hallott. Az írásbelit az összehasonlító elemzésen kívül ők sem találták nehéznek, azt mondták, a tavaly májusihoz illetve őszihez hasonló feladatsort kaptak.

A diákok döntő többsége középszintű érettségit írt: az Oktatási Hivatal adatai szerint azt 77 972-en választották, míg az emeltet 2278-an.

Az Oktatási Hivatal csak kedden teszi közzé a feladatlapokat, az Eduline viszont már hétfőn lehozta, a nem hivatalos megoldásokkal együtt.

Középszinten az első feladat szövegértés volt, egy interjúhoz kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni, majd több táblázat alapján ki kellett választani a divatos keresztneveket. Diószegi szerint ez egyszerű feladat volt, „a táblázatok elemzésében jártas diákok megtalálhatták a helyes választ.”

Az irodalmi feladatlap is a tavalyi év hagyományait követte, bár szokatlan volt, hogy két feladatban is a hibákat kellett megtalálni. „Ez reflektív gondolkodást igényelt, figyelni kellett, voltak benne trükkök.”

Diószegi szerint az irodalmi dominó volt a legmeglepőbb feladat, de csupa olyan szerző, műfajfogalom, stíluskategória szerepelt benne, ami része a törzsanyagnak, az elvárt alapműveltség része, és egy kis logikával meg lehetett oldani.

A memoriter is egyszerű volt, és a 20 pontot érő műveltségi teszt sem okozhatott különösebb gondot a diákoknak a tanár szerint.

Mintha egy telefonkönyvet kéne bemagolni

A műveltségi teszt az érettségi legvitatottabb része: az új NAT-követelményekhez igazodva az érettségi tavaly megváltozott, akkor került bele új elemként a teszt, illetve a témakifejtős esszé is, amivel évtizedek óta nem találkoztak a diákok. Cserébe viszont már nem kell érvelni vagy gyakorlati szöveget írni.

Emiatt Diószegi szerint a feladatsor nem méri fel a kreatív gondolkodást, a műveltségi teszt „magolásra késztet”. Főleg azokat a diákokat készteti erre, akik kevesebbet olvasnak vagy nem annyira figyelnek órán, de azért mások is megküzdenek vele.

Ez nem csoda: az érettségire több kiadó is 250-300 oldalas adattárszerű lexikonokat jelentetett meg, fogalomtárral, poétikai problémákkal és életrajzokkal. Csupa olyan dologgal, ami szóba kerülhet a teszten.

Van, akinek a rengeteg adattól olyan érzése van, mintha egy telefonkönyvet kellene bemagolnia.

Diószegi azt mondja, hiába nem ért egyet a változással, a diákokat akkor is fel kell készíteni erre.

A memoriter fontos, de a feladatsor készítőinek megoldása inkább egy pontgyűjtő játékra hasonlít, a diákok pedig a művekben megfogalmazott gondolatok és érzések helyett az adatokkal birkóznak.

„Ez olyan, mint a csukamájolaj, le kell gyűrni. A pontot be kell gyűjteni, mert az a továbblépés szempontjából fontos.”

A felvételin egy pont is sokat számít, ezt sokszor átélte már a 38 éves pályafutása alatt.

Ahol nem kellett megfeszülni

Az érettségi második részében novellaelemzést vagy témakifejtős esszét választhattak a diákok. Diószegi szerint számítani lehetett arra, hogy az érettségin lesz egy novellaelemzés, amit a klasszikus szövegvizsgálati szempontok alapján nem volt nehéz megírni.

Örkény novellájában (a Meddig él egy fa? címűben) nem okozott nagy fejtörést, hogy a történetben mi a cselekmény és az üzenet. Az ő diákjai a felsorolt szempontokon kívül jellemezték a szereplőket, a tér és idő problémáját illetve a helyszínt is.

A témakifejtő esszénél is korrekt volt a feladat, azt kellett kifejteni, hogy a történelem miért visszatérő eleme az irodalomnak.

Diószegi szerint „nem kellett megfeszülni”, de érdemes volt átgondolni az ívet.

„Bármilyen műfajú művet meg lehetett idézni a történelmi események feldolgozásával kapcsolatban. A feladatban az volt a nehéz, hogy a diáknak el kellett döntenie, hogy a temérdek olvasott, vagy a témával érintkező szövegek közül milyen logikai sorrendben milyen műveket hozzon be. Ezen múlik a dolgozat igazi értéke.”

3-5 szabadon választott alkotást kellet felsorolni, de 15-20 is eszébe juthatott a diákoknak.

Csak ne kapjanak szívbajt

A hivatalos javítókulcs kedden jelenik meg, Diószegi arra számít, ennél a feladatnál az lesz odaírva, hogy sokféle megoldás elfogadható. „A diákok ne kapjanak ijedten a homlokukhoz, ha nem pont azokat a példákat sorolták fel, amelyek a javítókulcsban szerepelnek. A feladatsor összeállítói szélesre nyitották a kaput.”

A javítótanár minden olyan választ elfogadhat, ami a javítókulcsban szereplővel azonos értékű. Ebben persze van szubjektív mérlegelés is, de Diószegi bízik benne, hogy a tanárok nagyon nagy többsége nem bosszúálló, együtt érez a diákokkal, és jószándékúan áll a dolgozathoz. „Nagyon sekélyes, aki ilyenkor arra megy rá, hogy valamire nem emlékszik egy diák.”

Bár az idei érettségi könnyebb volt a tavalyinál, Diószegi még nem találta meg a logikát abban, hogy ez min múlik, és az első három vizsga alapján nem is lehet látni, hogy melyik irányba mozdulnak majd el.

Az biztos, egy feladatsor nem lehet túl könnyű, mert akkor az egészre legyintenek, viszont az sem fordulhat elő, hogy a műveltségi tesztet a diákok 20 százalékra írják meg.

„Egy ilyennek nem lenne jó üzenete, magyarázatra szorulna, hogy mi történik az iskolákban. Az adatolásnál nehéz jól meghúzni a vonalat, ezért is marhaság ilyen feladatot betenni az érettségibe.”

Diószegi azt mondja, attól, hogy a vizsga változott, reményei szerint a tanítás iránya nem: „az órai munka homlokterében továbbra is a szövegértelmezés és a reflexió áll. Az a fontos, hogy magunk és a világ megértéséhez megfelelő mélységű muníciót adjunk a diákoknak, hogy egy műveltségi csomagra tegyenek szert. Nem azért kell olvasni, hogy tudjuk, ki a főhős, az csak egy kvízben számít. Az irodalomoktatás szempontjából a világértelmezés az igazán fontos feladat, a tudást nem kalapáccsal beleütögetni a diákok fejébe. Az élményközpontú irodalomtanítás fontosabb küldetés.”