Bajnokság, ligakupa, bajnokság, FA kupa, bajnokság. A menetrend az egy dolog, máshol is van így, de a tempó az más kérdés. Az olyan angolos. A januári hajtás miatt csak kapkodjuk a fejünket, hogy már megint meccs van? Igen, már megint, úgyhogy lehet készülni, hogy szerdán, és csütörtökön reggel kicsit fáradtabban megyünk a melóba, vagy suliba.A mai megint rendhagyó beharangozó lesz, hiszen két napja a csapatok még az FA kupában léptek pályára. Emiatt ez amolyan review is lesz egyben, azaz (p)review. Vagy valami hasonló. Hétközi "hét meccse" külön nem lesz, de mind tudjuk, hogy a Liverpool - Arsenal lesz az. Hajtás után a párosítások.

Jó angol szokáshoz híven - ha még nem lett volna így is elég az eddigi rengeteg meccs - január nyolcadikán kezdetét veszi a világ legrégebbi versenysorozata, az FA-kupa is, amely 2015-től 2018-ig egyébként The Emirates FA Cup név alatt fut majd. Hajtás után rövid beharang, hogy az utóbbi pár hét regényei után legyen türelmetek valamit végigolvasni is.

Emlékeztek még a híres német játékvezetőre, Markus Merkre? Aki amúgy civilben fogorvos volt, és ezt valamiért minden létező riporter szükségesnek tartotta megemlíteni akkor, amikor egy általa vezetett mérkőzést közvetített. Nagyjából az ezredik hasonló benyögés után döntöttem úgy, hogy akitől még egyszer meghallom "a civilben fogorvos Merk" kezdetű fordulatot, azt kihúzom a komolyan vehető televíziós személyek listájáról. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a lista üres. Nincs rajta senki.

Nem kell félni, meg fogja kapni a magáét a csodálatosan kiszámíthatatlanul alakuló ünnepi meccscunami is, de előbb bizonyítványt osztunk. Igaz, csak féléveset, ami nem számít bele a továbbtanulásba, de jó közelit mutat arról, kinek merre tart a szezonja, mielőtt az igazán fontos kérdések eldöntésére kerülne a sor. Hajtás után jön az eltelt fél szezon szuperválogatottja, indoklással, cserékkel - belekötni ér, sőt, kötelező!

Az év utolsó napja általában a számadásé, a köszönetnyilvánításé és a jövőbe tekintésé. Nálunk sem lesz ez most másként: megnézzük hogyan telt az év, és hogy mit hoz 2016 neked és a Britanniának.

A labdarúgás gyönyörű játék. Tele van megmagyarázhatatlan sztorikkal, meg nem énekelt hősökkel és olyan meccsekkel, melyek lefújása után csak állsz, földig érő állal és libabőrrel a kezeden. A mai posztban ezen utóbbiak közül választottuk ki a tíz arra érdemeset. Meghatározó mérkőzések, megismételhetetlen utolsó perces fordítások, hihetetlen kupamenetelések és mérföldkövek következnek az angol futball históriáskönyvéből.

A világ legfaszipántosabb sportújságírója, Jonathan Wilson monumentális cikket rittyentett José Mourinho karrierjéről. Nem maradt ki semmi, benne vannak az indulás motivációi, a Barcánál töltött tanulóidőszak sajátosságai, a portós sikerek, egyre erősebb konfliktusai Abramoviccsal, és az egész személyiségét, edzői hitvallását alapvetően átformáló 2008-as történések is. Az első felvonásban visszatekintettünk a kezdetekre, a portói felemekedés okaira, és a Chelsea-nél eltöltött időszak buktatóira. Most kétrészes monstre posztunk második epizódja következik, nem szó szerinti fordításban, de a lényeget átadva. Vigyázat, tldr!

Ma ünnepli a 45. születésnapját Alan Shearer, a Premier League örökös gólkirálya, az angol válogatott történetének hatodik legeredményesebb játékosa. 18 évesen a Southamptonban mutatta meg magát először Angliának, de igazán a Blackburn bajnok és kétszeres gólkirály játékosaként robbant be a köztudatba, hogy aztán Newcastle-ben legyen belőle szülővárosa és egy egész bajnokság legendája. 

"Mi is egy futball klub tulajdonképpen? Nem az épületek vagy az igazgatóság, vagy azok az emberek, akiknek fizetnek, hogy képviseljék. Nem a TV-szerződések, záradékok, marketing részlegek vagy a vezetőség. A zaj az, a szenvedély, az érzés, hogy a városod büszkeségéhez tartozol. Egy kisfiú az, aki legelső alkalommal mászik fel a stadion lépcsőin, megragadja az apja kezét, és ahogy a megszentelt gyep elterül alatta, tátott szájjal, – anélkül, hogy bármit is csinálna – szerelembe esik."Sir Bobby Robson (1933-2009)

Jürgen Klopp szerint, ha lovakként kezeljük az angol fiatalokat, akkor azokká is fognak válni. A Liverpool német szakvezetője annak kapcsán fakadt ki a napokban, hogy szerinte az utánpótláskorú angol játékosok túlzott meccsterhelése negatívan befolyásolja a fejlődésüket. Nem is állnék meg ott, hogy azt mondjam, igaza van. Inkább egyből ráhúznám az elméletét az egész angol labdarúgásra. Nézzük az idei szezont. Augusztus óta nem volt megállás. Bajnoki meccsek (10), ligakupa meccsek (3), nemzetközi  kupameccsek (3 +2), válogatott meccsek (4). Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi porondon is érdekelt csapatok játékosainak nagy része, – BL vagy EL selejtezőktől függően – az augusztus közepe óta eltelt 10 hét alatt 20-22 meccset játszott. Persze jelen pillanatban hasonlóan állnak más országok bajnokságaiban is a csapatok, csak amíg máshol a kupa küzdelem el van nyújtva, és a meccsek később ritkábbak lesznek, addig Angliában ősszel és télen meghajtják a Ligakupát, majd év elején átfedésben elkezdik az FA kupát is.Természetesen nézőként én magam is imádom ezt a dömpinget. Hogy Karácsonykor, Újévkor is vannak meccsek, és hogy az egész szezonra kiterjesztett két kupasorozatban igazi Dávid és Góliát küzdelmekben néha a bátran harcoló kiscsapatok legyőzik a sokkal nevesebb ellenfeleiket. Viszont egyre erősebbek azok a hangok, amik szerint ennek az az ára, hogy nemzetközi szinten túl korán elvéreznek az angol csapatok, és a válogatott sem képes emlékezeteset nyújtani a világversenyeken. Nyilván nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a meccsterhelés miatt nem megy a BL-ben és az EL-ben, vagy hogy ezért gyenge a válogatott, de azért több ez mint egy vad felvetés. Az biztos, hogy ha valamivel rövidíteni lehetne az éves programot, akkor az a Ligakupa kiiktatása lenne. Egyelőre viszont az angol szövetség, és a sorozatot közvetítő Sky Sports is a kiírás 8 körében rejlő bevételi forrásokat látja elsődlegesen, így hát szó nincs a meccsterhelés csökkentéséről. Úgyhogy nyerget fel, aztán "Gyí, te!" Előre a legfeleslegesebb kupáért! Hajtás után a legjobb 16 programja.  

A fenti már-már talán legendás mondat 1992 környékén hangzott el először, a közvetítési jogokat frissen elnyerő BSkyB ma már kissé homoerotikusnak ható promóvideójában, amely a frissen megalakított új bajnokságot volt hivatott népszerűsíteni.De miért volt szükség egyáltalán új bajnokságra? Mi volt előtte? Tényleg csak egy szimpla névváltoztatásról van szó? Mik lettek a következmények? Hajtás után érkezik gazdasági rovatunk, a Moneyball első darabja, és minden kiderül.

A kis José nagyon szerette a focit. Még nem is értette pontosan, hogy miről szól, hogy mi az utánozhatatlanul gyönyörű benne - de már rajongott érte. Valósággal a megszállottjává vált, ott lüktetett a fülében, ott folyt az ereiben, ott dobogott a torkában. Nem véletlenül: a nagyapja egy kis csapat, a Vitória Setubal elnöke volt, így a család minden nap testközelből érintkezett a futballal. A meccs része volt a családi ünnepeknek, előkerült a vacsoránál, az iskolában, a hétvégi programokon. Valósággal beette magát a felcseperedő José szívébe, aki hamar el is határozta, hogy játékos lesz belőle. Ha törik, ha szakad.

A Boxing Day egy elég ősi időkig visszamenő tradíció alapvetően Nagy-Britanniában, amelynek bizonyos elemeiről még ma is sokat vitatkoznak a történészek. Számunkra azonban a Boxing Day pusztán egy dolgot jelenthet, tele hassal és alkoholmámorral megspékelt futballmeccsnézést. Az alábbiakban a Premier League történetének legjobb karácsonyi találkozóira tekintünk vissza. Tíz mérkőzés december 26. napjáról.

Már csak pár nap van karácsonyig, aranyvasárnap meg is gyújtjuk a negyedik adventi gyertyát. A hétvégén elmegyünk fenyőfát venni és egyeztetjük a családdal az ünnepi látogatási sorrendet. Tanakodunk, hogy mi legyen a szilveszteri program, vagy esetleg egy utolsót tolakodunk a még hiányzó ajándékokért egy bevásárló központban. A Premier League-ben ezalatt egy nagyon fontos fordulóval rákészülnek a csapatok az év végi pörgésre, amikor majd december 26. és január 3. között három fordulót darálnak le. Persze, utána lesz 9-10 nap pihenő, mármint a bajnokságban, mert szokás szerint egy FA kupa kört azért beiktattak erre az időszakra a naptárba. Az előttünk álló 17. forduló lesz tehát az utolsó, ami után még lehet egy kicsit pihenni. Most minden csapat megpróbál pontokat gyűjteni, mert az elkövetkezendő hetek forgatagában minden előfordulhat, és annak az ellenkezője is.

A londoni Chelsea-szurkolók nehezen emésztik a tényt, hogy végleg kitelt legnagyobb kedvencük becsülete a Stamford Bridge-en, de nem csak a zátonyon keltett nagy felhördülést José Mourinho kirúgásának híre. Itthon mondjuk - ahogy elnézem - inkább örömködnek a drukkerek, de nem árt megjegyezni, bármennyire felemásan is alakult Mourinho legutóbbi eljövetele a Premier League-ben, nagy valószínűség szerint a Chelsea-történet legmeghatározóbb, legsikeresebb és legjobb edzőjéről kell ítéletet mondanunk a portugál személyében. Hajtás után ilyen messzire azért nem merészkedünk, de a statisztikát segítségül hívva megvizsgáljuk, ki volt az Abramovics-éra legfaszipántosabb edzője a Chelsea-nél.