„Ti itt Angliában olyan stílusban játszotok, amit mi a kontinensen már rég elfelejtettünk. Erővel, de rendszer és technika nélkül” – mennydörögte 1960-ban Helenio Herrera, miután a Barcelona edzőjeként 9-2-es összesítéssel ejtette ki a BEK negyeddöntőjéből a korszak messze legjobb angol csapatának számító Wolverhampton Wandererst.* A figyelmeztetésből a szigetországban azóta sem tanultak: úgy tűnik, mintha az angol futball évtizedek óta ugyanazokat a hibákat ismételgetné. De vajon tényleg?

A nyugdíjasok választók szavaztak, és nagyon úgy néz ki, hogy ennek értelmében az Egyesült Királyság két éven belül kilép az Európai Unió melengető öleléséből. Az egyenletben egyelőre több az ismeretlen, mint a konstans, de egy pillanatra érdemes megállni, és tisztázni néhány félreértést azzal kapcsolatosan, mit jelenthet szeretett ligánk számára a történelmi fordulópont.

Minden Világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

1990. október 24-én kezdődött minden. Akkor találkoztam először a kedves német orvosokkal és nővérkékkel egy gelsenkircheni kórházban. Bár erre még egyáltalán nem emlékszem, csak a szüleim emlegetik mindig, ha összejön a család. Anyám mindig úgy meséli, hogy sírtam, bömböltem, ahogy kell, de a pólyába csavarás közben úgy megrúgtam a közelről videózó apám kettes Golfjának labda alakú kulcstartóját, hogy mindenki tudta, futballista lesz belőlem.

Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os EB után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes „külső” igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az „újoncok” és hogyan sikerültek ezek az igazolások?Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.

Szezonösszegző sorozatunk következő részében összeállítjuk a ligaszüzek álomcsapatát. A szabályok egyszerűek: ha a 2015/16-os idényben szerepet kapó játékos eddig a szezonig nem szerepelt több mint 10 Premier League mérkőzésen, akkor nevezhető. Tehát nem kizárólag igazolások szerepelnek majd a listán.  Egyedüli kivételt az 55 millióért igazolt, vörhenyes ex-Chelsea játékosok képezik, mert az ilyet felesleges úgy külön kiemelgetni. Klikk után lássuk is a medvét.

Az idő megszépíti az emlékeket, de nem feltétlenül kell minden esetben éveket vagy akár évtizedeket visszamenni a múltba, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk. Szerencsénkre az idei – minden papírformát felborító és minden várakozást felülíró – szezon sem fukarkodott a szebbnél szebb gólokkal, volt tehát miből válogatni Nektek.A lista szigorúan szubjektív, hiszen mint az köztudott: „De gustibus non est disputandum”, vagy ahogy a művelt latin mondja, az ízlésről nem lehet vitatkozni. Nem is fogunk, de indokolni azért megpróbálunk minden listán végzett találatot. A történelem során először kiosztásra kerül a Britannia-blog saját Puskás-díja, a Le Tissier Trophy - tisztelettel adózva a genetikailag bombagólokra kódolt southamptoni legenda, Le God találatai előtt. [A videók minősége változó, a szabad felhasználásúak közül próbáltuk a hangsávokat is megtartani, mert az eredeti kommentár is sokat tesz hozzá az élményhez.]

Folytatódik szezonösszefoglaló sorozatunk, melyben ezúttal a mögöttünk hagyott évad öt legjobb meccsét listázzuk fel nektek, fordított sorrendben. Leicester-mágia a Manchester City ellen, norwich-i falunap és a Boleyn Ground méltó búcsúztatója a tovább után.

A nagysikerű, első podcast után - melyet egyébként ide kattintva hallgathattok meg - máris jövünk az újabb résszel, melyben Beyonder, Peet és Mark29 röviden kitárgyalják a mögöttünk hagyott szezont és előretekintenek az előttünk állóra. Mire megy majd José az Old Traffordon? Hogyan passzol Xhaka az Arsenal filozofijába? Visszajuthat-e egyből a Newcastle a világ második legjobb bajnokságából? Tovább után minden kiderül!

Megkezdjük a 2015-2016-os szezont összefoglaló posztsorozatunkat, melyben külön írásokkal foglalkozunk a legjobb meccsekkel, a legszebb gólokkal, az All Star- és köcsögválogatottakkal, valamint a legjobb igazolásokkal és a legnagyobb flopokkal. Ez utóbbival nyitjuk ma a sort, és aki rendszeresen követte velünk együtt az év történéseit, annak tovább után nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni.

Rendeznek ma egy meccset, amihez foghatót nehezen találunk a sportvilágban. Egy döntőt, amelynek győztese hosszú évekre megválthatja helyét a világ leggazdagabb klubjai között. Hajtás után rendhagyó beharangozó a világ egyik legértékesebb sporteseményéhez, amihez képest – financiális értelemben – a mai BL döntő is csak másodlagos.

„Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!” – ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.

A magyar futball szurkolók közül talán nem mindenkinek cseng ismerősen az AFC Wimbledon neve. Holott az angol kiscsapat igazán fanatikus szurkolókkal és szakmai stábbal rendelkezik – köztük a keszthelyi főpályamesterrel, Tánczos Gáborral. A magyar szakember hosszú évek óta Londonban él, maximalista, ha a gyepről van szó, kisfiának pedig nagy kedvence az izomkolosszus csatár Akinfenwa. Hogyan lesz egy keszthelyi fiúból wimbledoni gyepmester? Ahogy Gábor mondja: jó időben kell jó helyen lenni, a precízség pedig alapkövetelmény.

27 év, 96 emberi élet. Az elmúlt napokban-hetekben több száz hozzátartozó, barát és több ezer, szerte a világban szétszórt futballszerető lelke könnyebbülhetett meg. Megkönnyebbülhetett, de megbékélni talán a jövőben sem fog. Csak egy nap, egy mérkőzés, amely talán mára a tragikus események nélkül a feledés homályába veszett volna, mára a Liverpool-szurkolók összetartozásának legfontosabb emléke és motívuma lett…

Ipari famegmunkálók, akiknek véletlenül kijött a lépés, a nagyok csődjének köszönhetően képbe került újgazdag kiscsapat, a bírók által szemenszedett csalással megtolt tündérmese. Esetleg a jövő csapatépítésének példás útja, Disney-filmre kívánkozó csoda, klasszis edzővel és néhány finomra csiszolt gyémánthoz hasonlítható játékossal megspékelve. A Leicester City megítélésében nincsen középút: vagy szívből rühelli őket az ember - ez a ritkább -, vagy fenntartások nélkül megadja magát a könnycsatornáira nehezedő nyomásnak, és gyermekkori rajongásának minden szövetével a csapatra aggatja szerelmes érzéseit. Hajtás után nem igazságot tenni próbálunk, hanem megvilágítunk néhány olyan tényt, amely talán kevésbé vált ismertté a XXI. század eddigi legnagyobb sportcsodája kapcsán. II. rész, taktika.