Világűr

2017. április 19.

Űrközpont, Magyarország

Sok vihart kavart és sok helyen ki is verte a biztosítékot a "három milliárd forintért gyulaházi Űrközpontot" terv, ami közelebbi ránézésre jól láthatóan nem hárommilliárdból és nem Houston-típusú űrközpont lenne. A hír viszont ráerősített arra a közhiedelemre, hogy Magyarországnak nem kell az űrtevékenységgel foglalkoznia, rossz helyre kerül az erre fordított pénz. A valóságban Magyarországnak sok hasznot hozhat az űrtevékenység, ami egyáltalán nem úri huncutság, hanem az egyik legjobb befektetés a jövőbe.

2016. január 27.

Irány a Hold! Irány a Hold?

Tényleg a Hold a legjobb választás a következő nagy dobásra? Olvasóinkat kérdezzük.

2016. január 20.

Megint megvan a kilencedik bolygó

A mostani szinte még hihető is, de persze fotókat róla, vagy meg sem történt.

2015. október 4.

Marslakók

A jó öreg szigszalag a Mentőexpedícióban is főszerepet játszik. Űrteknika! Gondolatok régi és új marslakókról.

2015. július 15.

New Horizons - első képek a Pluto világáról a közelből

A New Horizons Team magyar idő szerint ma este kilenckor (július 15.) tartott sajtótájékoztatót a Pluto melletti repülés első eredményeiről. Képriport a live stream-ből.

2015. július 14.

Szív, bálna, kutya: ami eddig a Plutoról és a Charonról kiderült

A kutya eddig még nem tűnt fel a képeken, de más furcsaságok már igen.

2015. február 11.

Repült egyet az európai miniűrsikló

A szárnyak annyira 20. századiak – az IXV kísérleti űrsikló nélkülük tért vissza az űrből.

2015. január 9.

Az utolsó körök

Eljött az idő: az első magyar mikroműhold, a Masat-1 utolsó "köreit" rója a Föld körül. Halálában is hasznot hajt.

2014. december 5.

Az űrben jár az Orion-űrhajó

Sikeresen startolt a NASA vadonatúj űrhajója, és lassan eléri az 5800 km-t. A visszaút rázós lesz.

2014. december 4.

Amerika az űrbe megy

Az Orion lesz a NASA újgenerációs űrhajója: már az első tesztrepülésen messzebb száll majd, mint bármi hasonló 1972 óra.

2014. november 12.

Bréking! Ember alkotta tárgy egy üstökösön!!!

A Philae leszállása, élőben. Go Philae Go!

Ambíció: érkezés Agilkiára

Leszállás egy üstökösön. Megtaláljuk a kulcsot a Naprendszer eredetéhez?

2014. október 5.

Elon Musk a Marsra menne meghalni

Magyarország várhatóan nemsokára teljes jogú ESA tag lesz. Ez nagy lökést adhat a magyar űrszektornak. Vannak más lehetőségek is.

2014. szeptember 15.

Már a finnek is

A finnek űrtevékenységéből szemezgetünk. De miért pont most és mi köze ehhez a Pulinak?

2014. február 2.

Oroszország ambíciózus tervei a Holdon és a Naprendszerben

Az orosz bolygókutatóknak nem sok babér termett a Szovjetunió felbomlása óta, két sikertelen próbálkozásuk volt; de nem adják fel.

2013. szeptember 29.

Anita és Arabella

Negyven éve, 1973. szeptember 25-én ért véget a Skylab-3 küldetése Alan Bean, az Apolló 12 holdkomp-pilótájának parancsnoksága alatt, amin részt vett a NASA első nyolclábú asztronautája is. Ráadásul, rögtön kettő is: Anitának és Arabellának hívták azt a két nőstény keresztespókot, akik még 1973-ban álltak földkörüli pályára. A legnagyobb ötletek sokszor diákagyból pattannak ki, ez esetben is egy tanuló, bizonyos Judith Miles szürkeállományában telepedett meg a kínzó gondolat. Judy a massachusettsi Lexingtonból mindössze arra volt kíváncsi, hogy vajon képesek-e a pókok súlytalanság-közeli állapotban hálót szőni.

A kísérletet nem bonyolították túl: a pókokat az egyik asztronauta (Owen Garriot) egy ablakkeretre hajazó dobozba engedte szabadon, ahol akár hazai pályán is érezhették volna magukat. Igaz, ezzel a hasonlóságok véget is értek a jószágok számára. Az asztronauták egy kamerát is felszereltek a pókok dobozával szemben, ez fényképekkel és videókkal dokumentálta a két pók munkásságát.

Anita_spider.jpgA pókhölgyekkel még a start előtt megetettek egy-egy házi legyet. Emellett még egy vízzel átitatott szivaccsal is felszerelték tárolóedényeiket. A startra aztán 1973 július 28-án került sor. Mindkét póknak időre volt szüksége ahhoz, hogy megszokják a földitől elég eltérő körülményeket. Mindketten maguktól költöztek át a kísérleti dobozukba, mégpedig a leírás szerint "szabálytalan úszó mozgással". Egy nap múltán Arabella a keret egyik sarkában megpróbálkozott a hálószövéssel. Egy nappal később már egy teljes hálót produkált.

Ezek az eredmények arra ösztönözték a legénységet, hogy eltérjenek a kezdeti kísérleti tervtől. A pókokat marhahússal etették, és még több vizet adtak nekik. (Egy keresztespók három hétig is kihúzza táplálék nélkül, feltéve, hogy vizet azért kap.) Augusztus 13-án Arabella hálójának felét leszedték, hogy rávegyék egy újabb szövésére. A pók megette a háló megmaradt részét, és nem épített újat. Ezután adtak neki egy kis vizet, erre belekezdett az új hálóba. Ez a második, kész háló viszont már sokkal szimmetrikusabb volt az elsőnél.

A történetnek nem happy end a vége: Anita és Arabella még a küldetés során elpusztult, a jelek szerint kiszáradtak. Amikor az űrhajósok által a Földre visszahozott hálómintákat megvizsgálták, kiderült, hogy a földkörüli pályán szőtt fonal vékonyabb volt a földi verziónál. Bár a háló mintája a szokásostól nem tért el sokban (eltekintve a sugarak fura eloszlásától), a fonalban azért már voltak különbségek. Amellett, hogy összességében vékonyabbak voltak, a földkörüli pályán készült háló fonalvastagsága változó volt, egyes helyeken vékony volt, más helyeken viszont vastag (a Földön mindenhol egységes a vastagság). Ez arra utalt, hogy a pók alkalmazkodott az új helyzethez, és ezzel módszerrel szabályozta a fonal és az egész háló rugalmasságát.

Anita a mellékelt formalinos üvegben piheni örök álmát a virginiai Chantilly-ben található Udvar-Hazy Központban, az alábbi képen pedig a súlytalanságban elkövetett pókháló látható:

Spaceweb.jpgA marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

2013-08-22_Tweets_Hawaii_585.jpg

2013. június 4.

Albert Einstein űrutazása

Einstein nevét viseli az Európai Űrügynökség ATV-4 teherűrhajója, ami a tervek szerint június 5-én startol Francia-Guyanáról egy Ariane-5 hordozórakéta tetején [ATV: Automated Transfer Vehicle, automata szállítójármű]. A túlnyomásos modult szivárgásügyileg ellenőrizték, és bepakolták az "utolsó pillanatos"-árukat is a fedélzetére. Most már a rakéta tetejére felkerült az orrkúp, a modult kívülről takaró védőborítás, ami a start során hivatott megvédeni az űrhajót és rakományát. Az úticél a Nemzetközi Űrállomás (ISS) lesz, ugyanakkor az ATV sok szempontból felér egy-egy rekordkísérlettel.
Az ATV-4 viszi magával a legtöbb árut, amit a típus története során egy űrhajóba belezsúfoltak – de ez a küldetés viszi el a pálmát azzal is, hogy mindössze két héttel a start előtt – súlyra és méretre is – rekordmennyiségű cuccal tömték meg.
Ennek ellenére még mindig az ATV-2 szállította a legnehezebb rakományt, és ez a csúcs most sem fog megdőlni. Az ATV-2-esen nyolc helyett sikerült hat rekeszbe bezsúfolni az árut, az így megspórolt tömeg pedig lehetővé tette, hogy több üzemanyaggal tölthessék meg a tartályokat. ESA.jpg
De vissza az ATV-4-eshez. Egy speciális eljárással, amit Late Cargo Access Means-nek (LCAM) becéznek megoldható, hogy nem kell egyszerre mindent bepakolni a raktérbe, hanem később is be lehet „csempészni” pár dolgot. Ez az Űrállomás asztronautái által is használt ajtón keresztül történik, és az sem akadály, ha az űrhajót már indítási, függőleges helyzetébe került. Ez az ajtó mindössze 80 centi átmérőjű, és egy speciális eljárással "koppanásig" kinyitható, így a három tengely mentén mozgatható teleszkópos állványzaton álló kezelőknek könnyebb besakkozni a méretesebb rakományokat is.
Az LCAM-rendszer teleszkópos karral is büszkélkedhet, ami szó szerint megkönnyíti a nehéz zsákok raktérbe helyezését. A kar elődje korábban csak 25 kilót bírt el, a mostani viszont már 75 kilós zsákokkal is megbirkózik. Így néz ki megpakolva az ATV-4:ATV-4_6M-01_bags.jpg

A fentiek miatt a zsákok múltbéli társaiknál 25 centivel hosszabbak is lehetnek, és a fejlesztések következtében 218 kilóval több árut lehet begyömöszölni az ATV-4-be, ami korábban elképzelhetetlen lett volna .

De mi az, amit utolsó pillanatban kell bepakolni egy űrhajóba?
Az egyik ilyen kései érkező ez a képen is látható dobozka, ami 44 különböző folyadékmintát tartalmaz.FASES1.jpg A dobozka egyébként nem hatalmas – 40x28x27 centi – ez azonban épp elég, hogy Luca Parmitanot, az Európai Űrügynökség asztronautáját egy időre elegendő munkával lássa el. Az ISS-en ugyanis ő elemzi majd mikroszkóp segítségével az alapvetően elképesztően lágy vizet, paraffint és hexánt tartalmazó fiolákat. A kísérlet legfeljebb két hónapig tarthat, ennél hosszabb idő után ugyanis az emulzió lebomlik - ez is magyarázza a kései bepakolást.

A fiolák mellett az ATV-4 ételt is visz magával, amivel alaposan megvizsgálják, hogy egy űrhajósnak milyen ételszükségletei is vannak a világűrben - ez a kísérlet is Luca kiváltsága lesz. A kísérlet nem túl bizalomgerjesztően néz ki. Jó hír, hogy a petri-csészékre emlékeztető energiabombák mellett még az asztronauták által a startot megelőzően kiválasztott „ínyenségeket” is visz magával az ATV-4.

Albert Einstein egy új mikroszkóppal is megajándékozza az ISS-t, ami az űrállomás Columbus-modulját gazdagítja majd. A rakomány érdekes része egy 3D-nyomtatóval készített, több szintes szerszámosláda, ami annyira törékeny, hogy nem bírná ki a start során fellépő erőhatásokat, így a szerszámok külön csomagban érkeznek – a kettő egyesítése vélhetően szerez pár felhőtlen percet az asztronauták számára.

toolbox.jpgtools.jpg
A teherűrhajó egyik legnagyobb súlyú rakománya egy tartalék vízpumpa, ami szintén a Columbus-modul felszerelését egészíti ki. Az egység 80 kilós, és zsákok helyett közvetlenül a raktér rekeszeire erősítették. A jelenlegi vízpumpát 2008-ban vitte fel az Űrállomásra az Atlantis űrsikló.
P1140663_KOUROU1.jpgA rakomány részét képezik az új gázálarcok, amiket az ISS legkülönbözőbb pontjain helyeznek el egy esetleges tűz esetére (ld. balra). A rakomány több mint 1400 tételből áll: ezeket akkurátusan kellett rögzíteni, és a fogkeféktől a szerszámosládákon át a pólókig mind-mind tanúsítvánnyal rendelkezik, ami igazolja, hogy az áru nem ereget magából mérgező gázokat a Nemzetközi Űrállomás légterébe. A fejleményeket ezen a linken lehet figyelemmel kísérni.

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

matrica_nyomd-meg_sm.jpg

2013. május 26.

A magyar Chris Hadfield

Farkas_Bertalan.jpg1980-ban ezen a napon, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult útjára Farkas Bertalan Valerij Kubaszov társaságában a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a világűrbe. Rajtuk kívül még volt egy utas a fedélzeten. Ez pedig nem más volt, mint a Tévémaci bábfigurája. Az első és mindezidáig utolsó magyar űrhajós bő egy hetet töltött a világűrben, de korának igazi Chris Hadfieldje-vé vált: twittelés és videóklip-készítés helyett - szintén ezen a napon - inkább esti mesét mondott a magyar gyerekeknek. A maci mellett vele utazott kislánya nemzetszín-ruhás babája, valamint egy kupac magyar föld is. Ha videóklip nem is készült, dal igen. Az alábbi műremek Farkas Bertalan űrutazására készült, 1980 májusában. Az LGT és a Neoton Família alkalmi együttműködéseként létrejött Asztronauta együttes játssza. Íme:

Magyar a világűrben
(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)

,,Jelentem: a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szujuz-36 kutató űrhajósa."

Hányszor elképzeltem magamban, hogy milyen is lehet,
ha egy pillantásban elférnek a földek s tengerek,
és te eljuthatsz már oda, hol ezt megpillanthatod,
hogyha bejárod az utat, amit be nem járhatok.

Hogyha évezredek vágyait mind összegyűjtötted,
hogyha szemtől szembe legyőzted a félelmeidet,
s neked világosak már a nekem idegen szavak,
akkor az lehetsz a sorban, akit kiválasztanak.

Hogyha az vagy, ki a távolságot úgy képzelte el,
ha majd azt mondják, ott ember jár, az ember te leszel,
hogyha elég volt a hideg, s minden próbát kiálltál,
te a legmagasabb küszöböt is átlépheted már.

Ha a hosszú napok próbái már nem fájnak neked,
hogyha erre a lapra tetted fel az egész életed,
ha már álmodban is tudod, amit fel nem foghatok,
te már vállalhatod mindazt, amit nem vállalhatok.

Neked tudnod kell, a sorban nekem első te leszel,
kinek szavát értem, s fordítani senkinek se kell,
amit látsz, azt kérlek, nézd meg majd az én szememmel is,
amit érzel, kérlek, érezd át az én szívemmel is.

S amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is,
amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is.

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

matrica_nyomd-meg_sm.jpg

2013. május 13.

Az első videóklip az űrből...

Köszönjük, Chris Hadfield ezredes!

2013. május 3.

Robotforradalom

A Robonaut-2 lehetséges felhasználási területei közül csak az első a Nemzetközi Űrállomás (ISS). Itt ideális feltételek mellett ki lehet próbálni, hogy a mikrogravitációban milyen hatásfokkal képes ember és robot egymás keze alá dolgozni. Amint ezt megtudtuk, pár szoftverfrissítés és a robot altestének hozzáadásával a R2 már mozoghat az űrállomáson, és karrierjének újabb állomásaként végül a világűrben is kipróbálhatja magát. Eközben a NASA is jobban átlátja, mire használhatja a robotokat a jövőbeli, mélyűrbe induló küldetések alkalmával. [Előző posztunkért kattints ide!]

Ahogy egyre jobban kiforrja magát az R2 technológiája, úgy válik lehetővé, hogy hasonló robotokat teszteljenek a világűr jóval szélsőségesebb hő- és sugárzásviszonyai mellett. A NASA szerint egy nap az R2 a kommunikációs, meteorológiai és kémműholdak dolgát is megkönnyítené – igaz, ezeket a cikkben nem részletezik.
A következő lépés az R2-höz hasonló robotok számára a Földközeli objektumok – mint például aszteroidák és üstökösök – felfedezése lehet, de lehetséges úti célként szóba jöhetnek a Mars és holdjai is. A terv szerint a robot afféle előőrsként funkcionál majd, részletes térképeket készít, talajmintákat gyűjt, és az asztronauták számára szükséges infrastruktúrát elkezdi kiépíteni. Az ezután érkező legénység így már jóval felkészültebben vághat bele az előttük álló felfedezésbe.

A robot és ember kombójával kerülhet sor majd a Mars felfedezésére is. Ez az ember-robot együttműködés biztosítja, hogy a Mars felszínére küldött missziókat kisebb létszámú legénységgel lehessen kivitelezni – anélkül, hogy bármit is fel kellene adni a küldetés céljai közül.
Az űrkutatás a jövőben a NASA szerint valahogy így fest majd: egy új célt azonosítunk a távcsövünkkel, aztán az R2-höz hasonló úttörőkkel a robot szemén át megvizslatjuk a terepet, végül színre lép az ember is. Az emberek és robotok együtt fedezik majd fel a Naprendszert, ami hatékonyabb, mintha csak robotos, vagy csak emberes küldetésekre kerülne sor.

Az R2-t eredendően földi használatra szánt prototípusnak tervezték, aminek révén jobban megérthetik, hogy mi kell ahhoz, ha esetleg egy robotot az űrbe akarnának küldeni. Amikor azonban az R2-t bemutatták, a rendszer annyira meggyőző volt, hogy a küldetésirányítók úgy döntöttek: a munkát folytatni kell, a robotembert pedig ki kell küldeni az űrállomásra. Ehhez azonban előbb még pár módosítást kellett eszközölni rajta. A robot külső borítását – vagyis bőrét – az űrállomás szigorú tűzvédelmi követelményeivel kellett összhangba hozni. Árnyékolták, így csökkentve az elektromágneses interferenciát, ezen kívül processzorait is feltuningolták, hogy növeljék a robot sugárzással szembeni tűréshatárát. Eredeti hűtőventillátorait csöndesebbre cserélték, az áramköreit pedig újrahuzalozták, hogy a földön használatos váltóáram helyett képes legyen az űrállomás egyenáramáról működni.

Az R2 az űrállomáson afféle laboratóriumi fehér egér, legalábbis eleinte. A robot űrbéli pályafutását az ISS Destiny laboratóriumában kezdte, ahol a földihez hasonló feladatokat hajt végre, eközben pedig a mérnökök kidolgozhatják, milyen feladatokat lásson is el a jó kézügyességgel megáldott emberszerű robot az űrben. Amikor az R2 átmegy a megmérettetésen, a robot az űrállomás karbantartási feladataiban bontakozhat ki. További fejlesztésekkel már a világűr vákuumában is dolgozhat, így javításokat végezhet az állomás külsején, vagy egyszerűen csak segítheti az odakint dolgozó asztronautákat.

Az R2 sokféle módon irányítható. A legénység és a földi irányítás is képes lesz parancsokat adni a robotembernek. Ugyanakkor az egyik lényeges változás a korábbi Robonaut-generációhoz képest az, hogy az R2-t nem kell állandóan szemmel tartani. A jövőbeli küldetésekre tekintettel, amik során – például a Marson – már jelentős késéssel jönnek-mennek a rádiójelek, a robot folyamatos pesztrálása a távolból minimum problematikus. Az R2-t azonban úgy tervezték, hogy önállóan tegye a dolgát, és csak időnként kelljen „ránézni”, hogy mégis mi van vele.

Talán fura, hogy a súlytalanságban miért van egy robotnak lábakra szüksége. Pont azért, amiért az embernek is jól jönnek az alsó végtagok: ezek igazából ahhoz kellenek, hogy kitámasszuk magunkat, és egyhelyben maradjunk az űrben. Ugyanezért kap a Robonaut is lábakat, amit séta helyett arra használhat, hogy lábtartókban megkapaszkodjon velük, segítségükkel egyik munkaállomásról a másikra úszhat, illetve kitámaszthatja magát, amíg a kezeivel dolgozik. A lábait egyébként épp mostanában fejlesztik.

Lábak helyett azonban jobb hasznát veszi a kerekeknek, ha egy idegen égitest felszínén kellene közlekedni. Emiatt aztán a lábak mellett egy négykerekű alváz tesztelése is folyamatban van. Amikor a Robonaut-2 felsőteste erre az alvázra kerül, onnantól a neve is megváltozik: stílusosan Centaur-2 lesz belőle, a mitikus félig ember, félig ló mintájára. A Centaur alvázának talajtól való magassága – bizonyos határokon belül – tetszés szerint állítható, a kerekei pedig akár külön-külön is képesek bármilyen irányba elfordulni, így akár egyhelyben is képes megfordulni, ahogy átlósan, vagy oldalirányba is mozoghat majd. Ezzel felszerelve a Centaur-2 alaposan feltérképezheti a terepet az asztronauták érkezéséig, illetve segítheti őket űrsétájukban a megérkezésüket követően.

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

matrica_nyomd-meg_sm.jpg

Tovább a múltba
;