Hatalmas pofon Európának Donald Trump és Vlagyimir Putyin megállapodása az orosz olaj és olajtermékek szállításáról az amerikai és a világpiacra, jelentette ki Andrej Babiš cseh kormányfő szombaton Prágában egy sajtótájékoztatón. Babiš szerint, a lépésre Európának feltétlenül reagálnia kellene.

A megállapodás azért is sokkoló, mert az amerikai elnök korábban folyamatosan azt vetette Európa szemére, hogy Oroszországból származó nyersanyagokat használ, emlékeztetett Babiš.

„Értem, hogy választások előtt áll (Trump), ám Európa számára ez hatalmas pofon. Meglátjuk, mit szólnak hozzá az európai kollégák” – mondta a cseh miniszterelnök, aki csütörtökön és pénteken az európai uniós csúcson találkozik majd vezető társaival.

Donald Trump pénteken jelentette be, hogy olajszállításokról állapodott meg Moszkvával. Az amerikai elnök az üzemanyagárak emelkedését az utóbbi időben Ukrajna orosz olajfinomítók elleni támadásainak a számlájára írja. Azt is állította, hogy az áremelkedéseket ezért nem az amerikaiak körében népszerűtlen közel-keleti háborúval kell magyarázni. Petr Fiala volt cseh miniszterelnök szerint azonban Trump lépése csak választások előtti kampányfogás.

Közben Babiš a szombati sajtótájékoztatón a választásokról is beszélt. Csehországban ugyanis pénteken és szombaton egyszerre tartottak szenátusi és önkormányzati választásokat, pontosan egy évvel azután, hogy Andrej Babiš pártja, az ANO megnyerte az alsóházi választásokat, majd ezt követően két radikális jobboldali párttal koalícióra lépve alakított kormányt. A választások tétjéről ebben a cikkben írtunk hosszabban.

Babiš szerint a mostani választások megerősítették, hogy az ANO a szenátus kivételével minden szinten a legerősebb párt Csehországban. A kormányfő emellett arról is beszélt, hogy a mozgalom az idén megközelítette a 2022. évi eredményét, amikor ellenzéki pozícióban több ideje volt kampányolni, mint most. Arra számít, hogy hasonló eredményt érnek el a szenátusi választásokon is, bár tudatában van annak, hogy mint a múltban, a többi párt a második fordulóban várhatóan ezúttal is összefog majd a mozgalma ellen.

A kormányfő elmondta, hogy az ANO és két kormánykoalíciós partnere, a Motorosok, illetve a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) szilárd, 108-as többséggel rendelkezik a 200 tagú képviselőházban, és kitölti a 2029-ig szóló mandátumát. Prágában azonban a részeredmények szerint az ANO csak a negyedik helyen végzett, gyengébb eredménnyel, mint 2022-ben. A voksolás hivatalos eredményeit vasárnapra ígérte a Cseh Statisztikai Hivatal.

Fegyveres támadás érte a rijádi Halid király nemzetközi repülőteret szombaton, 12 ember életét vesztette, 309 pedig megsérült – jelentette be a szaúdi polgári légiközlekedési hatóság. A halálos áldozatok között négy szaúdi és nyolc külföldi állampolgár, köztük egy amerikai van.

A repülőtér ellen a héten már három támadást is végrehajtottak, amikben négyen meghaltak, többen megsebesültek, egy repülőgép pedig súlyosan megrongálódott. Mint írták, a szombati támadás során egyesek súlyos sérüléseket szenvedtek, emellett pedig „anyagi károk” is keletkeztek. A hatóságok hozzátették, hogy a károk felmérése jelenleg is tart, a reptér működését pedig egy időre fel is függesztették.

A támadást Donald Trump amerikai elnök elfogadhatatlannak nevezte, Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere hangsúlyozta, hogy a halottak között amerikai állampolgár is volt.

A jemeni hútik ellen harcoló, szaúdi vezetésű nemzetközi koalíció katonai szóvivője nyílt háborús bűncselekménynek nevezte a repülőtér elleni támadást, és a hútikat tette felelőssé a halálos áldozatokkal járó műveletért.

Turki Al-Máliki az X-en közzétett bejegyzésében határozott választ ígért a támadásra, ami szerinte, „megsértette a humanitárius alapelveket és értékeket”. Hozzátette, hogy a rijádi incidens mellett lövedék csapódott a királyság keleti részén lévő Dammám nemzetközi repülőterébe is. Közben António Guterres ENSZ-főtitkár a civilek és a civil infrastruktúra elleni műveletek azonnali leállítására szólított fel, kiemelve, hogy az ilyen jellegű támadások ellentétesek a nemzetközi joggal.

Több mint egy évtizede a mostani volt a legsúlyosabb támadás a királyság területén. Bár az Irán-barát húti lázadók egyelőre nem vállalták magukra a támadást, az utóbbi hetekben több akciót is intéztek szaúdi célpontok ellen. Többek között rakétával és drónokkal támadták a déli térségben fekvő Abha és Dzsazán repülőterét is. Jemenben több év viszonylagos nyugalom után, júliusban kezdődtek újra a harcok a nemzetközileg elismert jemeni kormány erői és a húti lázadók között. A hútik azzal indokolják a Szaúd-Arábia elleni támadásokat, hogy Rijád támogatást nyújt a jemeni kormányerőknek.

• 1956. október 23-a és november 4-e között a magyar társadalom nagy tömegei azt élték meg: ők maguk formálják a jövőt, beleszólhatnak abba, hogyan alakulnak a dolgok az országban. A történelem nem az emberek feje fölött, hanem általuk és velük formálódott.
• A forradalom és szabadságharc sorsát végül nagyhatalmi érdekek döntötték el: a szovjet katonai beavatkozással szemben az ország nem rendelkezett elegendő erővel ahhoz, hogy megvédje a kivívott szabadságát. Legyőzték őket, de ez a tény nem teszi semmissé azt a tapasztalatot, hogy az emberek cselekvő szereplőivé váltak saját történelmüknek.
• Az ELTE történelemprofesszorának október 23-ig megjelenő háromrészes cikksorozata most nem a nagypolitika, hanem a társadalom mindennapi tapasztalatai felől közelít: mi vezetett a 70 évvel ezelőtti forradalom kirobbanásához.
• Mit tapasztaltak emberek milliói 1956. október 23-át megelőző években: mit ért a munkájuk, mennyi maradt a fizetésükből, mit ettek, rendelkezhettek-e a tulajdonukkal, továbbtanulhatott-e a gyerekük, hogyan kategorizálta őket a hatalom, mit mondhattak ki a munkahelyükön és otthon a négy fal között – és mi történt, ha nemet mondtak valamire, amit a tévedhetetlen, bölcs vezér, Rákosi Mátyás helyesnek tartott?
• Az első rész arról szól, hogy a kommunista párt miként tervezte meg az ország jövőjét.
• A társadalomtörténeti sorozatunk szerzője dr. Varga Zsuzsanna történész, az MTA doktora, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi tanára.

Akár 1990 előtt, akár azután tanultunk a Rákosi-rendszer történetéről, nem úszhattuk meg, hogy bemagoljunk néhány alapdátumot, köztük 1950. január 2-át, az első ötéves terv indulásának napját. Ez persze aligha maradt meg sokáig az emlékezetünkben. Ami viszont talán igen, az Sztálinváros, az acélkohók, a sztahanovisták és a nagy ígéret: Magyarország rövid időn belül a „vas és acél országává”, azaz modern ipari országgá válik. A hivatalos indoklás úgy szólt, hogy ez fogja dinamizálni az összes többi ágazat – a könnyűipar, a mezőgazdaság és a közlekedés – teljesítményét is.

A hatalom nemcsak gazdasági, hanem társadalmi modernizációt is ígért: közel félmillió új munkahelyet az iparban, 180 ezer új lakást, több kórházi ágyat, rendelőintézeteket és falusi orvosi rendelőket. Új iskolák és pedagógusállások létesítését, az egyetemi hallgatók számának növelését tervezték, és azt, hogy ne maradjon közlekedési kapcsolat nélkül egyetlen község sem. Az ígéretek a mindennapi élet apróbb dolgaira is kiterjedtek: több olcsó ruházati cikket, fizetett szabadságot és közel 200 ezerrel több gyermek és dolgozó üdültetését ígérték. Sőt, minden faluba el akarták juttatni a mozit is. Ezek az ígéretek jelmondatokba sűrítve, rímekbe szedve az államosított média révén árasztották el az egész országot.

Ezzel az ígéretcsomaggal olyan nagy létszámú társadalmi csoportokat sikerült megszólítani, amelyek tagjai 1945 előtt kiszolgáltatottságban, nélkülözéssel éltek.

A legkiszolgáltatottabbak

A munkanélküliség nagy megpróbáltatás volt a két világháború közötti korszakban, különösen azért, mert ekkor még nem épült ki állami, kötelező munkanélküliségi biztosítás. A cselédeket kínáló emberpiac viszont számos településen létezett Miskolctól Hódmezővásárhelyig. Sokat elárul az is, hogy a dunántúli uradalmakban azt a napot, amikor a munkaadó meghosszabbította vagy felmondta a cselédek éves szerződését, a gatyaremegtetés napjaként emlegették.

A ma élő legidősebb generációnak is inkább csak hallomásból lehetnek ismerősek ezek a jelenségek, arról viszont sokuknak lehet személyes tapasztalata, mit jelentett úgy felnőni, hogy a mindennapi étkezésük kenyér alapú volt. A reggelijük lehetett zsíros kenyér, szerencsésebb esetben tejfölös és/vagy cukros kenyér. Ebédnél a bablevesnek, krumplilevesnek is velejárója volt egy-egy szelet kenyér, és nem illett panaszkodni akkor sem, ha a vacsora is egy szelet kenyér volt. Így őszi időszakban, egy fürt szőlővel kiegészítve, komplett vacsorának számított. Akinek napról napra, hétről hétre a kenyér volt a fő eledele, az persze nem éhezett, de egy gyermek testi-szellemi fejlődéséhez sok egyébre, például rendszeres fehérje-bevitelre is szükség lett volna. Ez a generáció arra is emlékszik még, hogy sokuknak a szülei úgy végeztek nehéz fizikai munkát, hogy a kenyér mellé nem jutott más, mint szalonna.

Ezt a fajta mélyszegénységet az ipari munkásság nagy tömegei mellett megtapasztalták a mezőgazdasági napszámosok, summások, cselédek és törpebirtokosok is. Ezek a rétegek a két világháború közötti társadalomban a legnagyobb létszámú csoportok voltak. A Magyar Kommunista Párt, későbbi nevén a Magyar Dolgozók Pártja így fordult hozzájuk: mostantól ti vagytok a legfontosabbak. Rátok építjük az új Magyarországot.

Képzeljük magunkat egy olyan ember helyébe, akinek egész addigi életében mások parancsait kellett teljesítenie. Napról-napra élt, s a gyerekeit amint lehetett dolgozni küldte, továbbtanulás helyett. Azt tapasztalta, hogy a feje fölött dőlnek el a dolgok, a politika pedig továbbra is az urak huncutsága. Nemigen gondolhatta másképp az, akinek, ha volt is választójoga, de csak nyíltan szavazhatott: a csendőr ott állt az asztal mellett, miközben a választó kitöltötte a szavazólapját.

A kommunista párt a második világháború utáni években ezeket a rétegeket nemcsak megszólította, hanem sokakat közülük vezető pozícióba is emelt. Így kerültek kétkezi munkások az államosított gyárak igazgatói székébe. Amikor 1950-ben szovjet mintára átalakították a közigazgatást, szintén az alsóbb rétegekből választottak vezetőket. Az ilyen háttérből érkezők közül sokakat magával ragadott a hatalom varázsa, de azt is tudjuk, hogy voltak, akik jó szándékkal vállalták a megbízást, és aztán lelkileg belerokkantak, amikor szembesültek azzal, milyen feladatokat vár el tőlük a párt.

A kommunista párt a társadalom egész addigi struktúráját meg akarta változtatni a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásának jelszavával. Nem számított többé sem a vagyon, sem a korábban megszerzett iskolai végzettség, a születési előjogokról nem is beszélve. A szocialista embertípus fő ismérve az lett, hogy már nem köti őt a magántulajdon visszahúzó ereje, nem magának kapar, mert tudja, hogy róla gondoskodni fog a párt. Ezután életét már úgy éli, hogy munkájával a közösséget szolgálja, és kész egyéni érdekeit a párt által meghatározott, közös céloknak alárendelni.

Munka alapú társadalom épült

Munka alapú társadalmat akart tehát felépíteni a párt, ahol a legnagyobb értékkel a fizikai munka bírt. Ezt az Alkotmány is rögzítette. Az új társadalmi piramis csúcsára így az ipari munkásság – ahogy akkor nevezték: a munkásosztály – került. A magántulajdonhoz való ragaszkodás, az egyéni gyarapodás vágya a hivatalos ideológiával szöges ellentétben állt. Ahogy a vallásos világnézet is.

A kommunista párt számára mindazok, akik ipari műhellyel, üzlettel, vagy termőfölddel rendelkeztek egyre zavaróbbá váltak, hiszen magántulajdonosként nem voltak beilleszthetők ebbe az új társadalomba. Az ipar és kereskedelem szférájában az ötéves terv indulásakor már az állam volt a legfőbb munkadó, ami lehetővé tette, hogy a tőle függő munkavállalókat alattvalóként kezelhesse.

A mezőgazdaság azonban teljesen más képet mutatott. Itt élt a magyar társadalom legnagyobb létszámú magántulajdonos csoportja: a 9,2 milliós Magyarországon 1 millió 660 ezer egyéni gazda művelte földjét, többnyire a családtagjaival együtt. A parasztság megtöréséhez Rákosiék a Szovjetunióban bevált recept szerint fogtak hozzá. Akinek vannak paraszti felmenői, az tudja, hogy falun a társadalmi ranglétra mindig a birtokolt föld nagyságához kapcsolódott. Annak volt a legnagyobb presztízse, aki a legtöbb földdel rendelkezett.

Dolgozó parasztok vs kulákok

A párt éppen ezért a falusi társadalom másik pólusán találta meg a szövetségeseit, a nincstelen agrárproletárok és a törpebirtokosok között. Őket dolgozó parasztoknak nevezte, megkülönböztetve a kizsákmányolónak tekintett gazdag parasztságtól.

A legszegényebbek és leggazdagabbak közti igen nagylétszámú, köztes réteget, ahogy akkor nevezték, a középparasztságot, a magántulajdonhoz való ragaszkodása miatt, bizalmatlanul kezelte a párt, habár a megnyerésükre még látott esélyt. Egyértelmű ellenségként viszont a legmódosabb, legtöbb földet birtokló csoportra tekintett. A falusi osztályharc Szovjetunióban kidolgozott forgatókönyvét átvéve, a kulák szóval bélyegezte meg őket.

A szó ismeretlenségét jól példázza az egyik interjúalanyomtól hallott történet: ő az 1950-es évek elején járt általános iskolába. A barátjával együtt az osztály legjobb tanulói voltak és egyik nap a tanítójuk átültette őket arra a helyre, amelyet kulákpadnak nevezett. Ők ennek igen megörültek, azt hitték, a jó eredményeik miatt kerültek ide. Hazaérve örömmel újságolta a nap eseményét édesapjának. Tőle tudta meg, hogy amit dicsőségpadnak gondolt, az valójában szégyenpad.

Kategóriákba szorított társadalom

Az egykori kisfiú tapasztalata az általánosabb hatalmi technikára is rámutat. Az, hogy a hatalom kit milyen társadalmi kategóriába sorolt, nemcsak az adott ember helyét jelölte ki az új társadalomban, hanem a gyerekei jövőjét is befolyásolta. Az osztálynaplóba bekerülő speciális bejegyzések – a nagy K, ami azt jelentette, hogy kulák, vagy az X, ami pedig ami az osztályidegen származásra utalt – azt a célt szolgálták, hogy a származási kategóriákat figyelembe vegyék a továbbtanulásnál. Ez a rendszer az egyik gyerek előtt a származása miatt ajtókat zárt be, a másik előtt éppen a munkás- és szegényparaszti családi háttér miatt nyitotta meg őket. A hatalomnak ugyanis új, haladó gondolkodásúnak nevezett értelmiségre volt szüksége, amelyet a szövetségesének tekintett munkás és szegényparaszti rétegek soraiból akart kiemelni. E társadalmi rétegek gyermekeinek 1945 előtt alig nyílt esélye a továbbtanulásra. A Rákosi-rendszer viszont őket részesítette előnyben a továbbtanulásnál. Közülük sokan tehetségüknek és szorgalmuknak köszönhetően sikeresen végezték el tanulmányaikat, és később jelentős szakmai pályát futottak be. Csakhogy az ő felemelkedésükhöz nem lett volna szükség arra, hogy más fiatalok előtt ugyancsak a származásuk miatt bezárják nemcsak az egyetemek, hanem már a gimnáziumok kapuit is.

A kategóriák azonban nem maradtak meg az iskolai osztálynaplókban: bekerültek a hivatalok személyi nyilvántartásaiba is. Beköltöztek a hétköznapi nyelvbe is. Az emberekből egyszer csak „dolgozó parasztok”, „ingadozó középparasztok”, „kulákok”, „munkáskáderek”, „haladó értelmiségiek” vagy „osztályidegenek” lettek. Így beszélt róluk a párt, az újság, a rádió és a filmhíradó. Az emberek is kénytelenek voltak megtanulni, hol a helyük az új szocialista társadalomban, s a hivatalos ügyintézés során ezekkel a szavakkal kezdték meghatározni, kik is ők maguk.

A korabeli filmhíradók különösen jól visszaadják ennek a világnak a nyelvét. A Rákosi-rendszerben nagyon jellemző volt, hogy vagy a munka hőseiről, a sztahanovistákról szóltak ezek a tudósítások, vagy azokról, akik még mindig nem értették meg az idők szavát és akadályozták a szocializmus építésének kibontakozását.

Hallgassuk meg először azt, hogyan beszél a filmhíradó az ország legjobb esztergályosáról, majd egy olyan parasztról, akit kuláknak nevez. Néhány perc is elég ahhoz, hogy megelevenedjen előttünk a szocialista Magyarország új társadalmi térképe, az így-úgy felcímkézett csoportokkal. Ahogy keményedett a diktatúra, úgy lett egyre nagyobb jelentősége annak, hogy kit milyen kategóriába sorolt a hatalom.

Címlapkép: Fortepan/Sattler Katalin - A Dunai Vasmű igazgatósági épülete 1953.

„[S]zorgos a markod, a szád, friss a farod, kicsikém.
Ám, amikor kielégültél már, s únod a hajtást,
egyszeriben: »Ne tovább!« – így nyekeregsz – »Ne tovább!«
Mért ne csinálnánk hát? Mit iparkodsz úgy befejezni?
Lúcia, várj addig, míg nekem is sikerül” – Janus Pannonious

„Veszek egy táskát és szopja a faszom
Hogyha azt mondja, hogy jó, én berakom
Tele lóerősséggel a Maybach-om
Olyan jól basztam én meg ezt a gádzsit, hogy azt mondja, következő nap is dadog” – Mollywood

Magyarország elmúlt nyarát egészen nyugodtan illethetjük a suttyó jelzővel, már ami a popkulturális zeitgeistet illeti. A Suttyó Summer, azaz az SS lényege, hogy a toplistákat és a fesztiválszínpadokat egyaránt letarolta vagy féltucat olyan előadó, akik tonnaszámra öntik magukból a nőket tárgyiasító, explicit szövegeket, amiket jellemzően külföldi előadók számainak átmókolt alapjaira reppelnek rá reggaetonos (vagyis poszt-arahriás, vagyis poszt-poszt-L.L. Junioros) stílusban.

A proliskodás idén nyáron olyan méreteket öltött, hogy már naprakész kollégáim is ezekről faggatták szegény BME-napokra érkező ifjú értelmiségieket, akik csak szerettek volna jót mulatni, meg baszásnyalásról és torkon lefolyó geciről énekelni:

Nade mielőtt teljesen átszellemülnénk szigorú erkölcsű, bigott tanárnénikké és -bácsikká, felhívnám kedves Z generációs és egyéb származású háborgó polgártársaim figyelmét arra, hogy azt, amit ez a mocskosszájú Vini-Desh-KKevin-Spacc kupleráj művel a Magyar Kultúrával, már megcsinálták nemhogy 10, 20 vagy 30, de legalább 600 évvel ezelőtt. Mármint az ortó, szexuálisan túlfűtött káromkodós részét.

Egészen konkrétan a magyar kultúra képletes fogantatása idején már nők vaginájáról szövegeltek – még ha csak latinul – szájhŐseink.

Legelső, az irodalomtankönyvek által is a magyar csapatnak vindikált, nevén ismert költőnk, Csezmiczei János – előadói alteregója Janus Pannonius – ugyanis hatalmasat ment a 15. században a pajzán epigrammáival, amiknek egy-egy degradáló, szexuálisan túlfűtött és suttyó sorát a mai populáris repperek is megirigyelnék.

Például:

„Roppant szerszámát, jól megtermett heregömbjét

„Roppant szerszámát, jól megtermett heregömbjét
Ambrus amíg viszi csak, Tekla dühöng, acsarog.
Ám, ha előrukkol velük Ambrus, nincs vita többé:
érvük súlya alatt Tekla legott helyesel.”

KKevin örök érvényű sorai ötlenek eszünkbe:

„I got the magic stick, meg van a varázs
Válogatok slusszkulcsot, végtelen a garázs”

Világhíres éltanuló, latin freestyler

Janus* a 15. század első felében született, a reneszánsz humanizmus épp a csúcson járt Európában és Magyarországon egyaránt. A két csúcs között persze volt különbség, a magyar művelt urak igyekeztek minél több olasz meg görög könyvet beszerezni, és már akkoriban is szokás volt, hogy kis hazánkból a tehetősebbek nyugati egyetemekre jártak magukba szívni a korban elérhető tudás legjavát.

Janus családja ugyan nem volt különösebben tehetős, nagybátyja, Vitéz János azonban igen, ráadásul nagy humanista, úgyhogy ki is küldte a fiút egy bizonyos Guarino Veronese nevű mesterember tanodájába, ahol meglepően rövid idő alatt akkora karriert futott be, hogy állítólag nemcsak Olaszországban, de Európa-szerte is ismertté vált a neve. Legismertebb és legsikeresebb szövegeit itt töltött közel tíz évében írta. Ha más miatt nem is, ezen részlet miatt eszünkbe juthat az EU legsikeresebb helyi előadójaként számon tartott Desh.

Bár KKevin, Desh, Vini és társaik nemzetközi szintű elismertsége, briliáns emlékezőtehetsége, latin- és görögtudása legalábbis megkérdőjelezhető, azért bőven találunk érdekes párhuzamokat.

Például hogy senki sem a saját nevén viszi a karrierjét. Desh neve lovári nyelven a tízes számot jelenti, a művésznév a focista múltból ered. Schüller Álmos, azaz Young Fly a rapperkultúrában a 10-es években elterjedt young előtaggal operál. Pető Brúnó megtartotta a nevet, Spacc eredeti neve viszont Tóth László. Csezmiczei János a humanisták körében menőnek számító antik (ógörög vagy latin) trendek szerint változtatott Janus Pannoniusra, ami egyébként a latin versben is jobban működik, mint a János.

Aztán hiába volt elitsuli Guarino iskolája, itt is gyakran csaptak nagy mulatságokat a fiatalok. Janus versei alapján a költő legnagyobb monográfiájának szerzője, Huszti János a következőket írja: „Az iskola ifjúsága nyüzsögni kezd; az ifjak pajzánkodnak, tréfálkoznak, egymást csipkedik, ugratják; egészséges kacagás, ami itt-ott kamaszos röhejjé fokozódik, hangzik még ma is, évszázadok távolságán keresztül a suhanc Janus ferrarai epigrammáiból.”

A kurvázás már itt megjelenik: „A Guarino éber felügyeletét kijátszó sihederek rossz házba cipelték magukkal az állítólag mit sem sejtő Janust, aki felháborodva fenyegetődzik, hogy feljelenti őket a mesternek... Guarino házában is baj van; egyik fia, - nem tudjuk, melyik a sok közül, - túlságosan bizalmas viszonyba került az egyik szolgálóval... Kabinett-figura a diákok közt a gyermeke apját kereső Silvia leányasszony, aki, miután sűrű tüskebozóton hatolt át, utólag meg akarná állapítani, melyik tüske szúrta meg…”

Eljött az ideje, hogy Ukrajnának új elnöke legyen

– jelentette ki Donald Trump amerikai elnök újságíróknak szombaton a Fehér Házban.

„Azt javaslom, szerezzenek egy új vezetőt, aki képes megállapodást kötni” – mármint Oroszországgal. Az amerikai elnök azt is hozzátette, szerinte Volodimir Zelenszkij „jobban tenné, ha felhagyna az orosz olajfinomítók elleni támadásokkal”.

Az emlékezetes fehér házi összefeszülés óta javuló pályán lévő viszony Zelenszkij és Trump között azután mérgesedett el ismét, hogy Trump váratlanul bejelentette: Oroszország több százezer – hosszabb távon több millió – tonna dízel üzemanyagot szállíthat a világpiacra, hogy így mérsékeljék az árakat az amerikai félidős választások előtt (november 3-án a Képviselőházba és a Szenátusba is új tagokat választanak az államok többségében, és a republikánusok vesztésre állnak). Az amerikai kormány ennek érdekében átmenetileg, 2027 áprilisáig felfüggesztette az orosz dízelre vonatkozó, évek óta életben lévő szankciókat.

Zelenszkij hevesen reagált Trump bejelentésére, „teljesen szörnyűnek” nevezte a megállapodást, amely szerinte „nem fair és nem őszinte”. Az ukrán elnök szerint az orosz vezetővel kötött „háttéralkuk” segítenek Putyinnak a harctéren.

Ukrajna azért lövi az orosz olajfinomítókat, hogy Oroszország ne tudjon dízelt exportálni, és így finanszírozni a háborút. Ez olyan jól sikerült az elmúlt hónapokban, hogy Oroszország egy időre importőr lett, pedig korábban a világ egyik legnagyobb ellátója volt.

Viszont az iráni háború miatt egyébként is visszaesett a világpiacon lévő dízel mennyisége, aminek így felment az ára, a dupla sokk (orosz piaci gondok, plusz hormuzi válság) miatt még jobban, mint az olajé.

Amerikában 2025 januárjához képest kétszer annyiba kerül a dízel, és erre az szavazók nagyon kényesek. (via Meduza)

Meghalt egy férfi aki bemászott a tigris ketrecébe egy állatkertben Angliában. A férfire az állat rátámadott, a helyszínen életét vesztette. A tigrisnek nem lett baja, és nem jött ki a ketrecéből, mások nem kerültek veszélybe. Az nem világos, hogyan jutott be a férfi a ketrecbe.

A Sky News felvételein látszik az állatpark és a mentőhelikopter, amit a férfiért küldtek:

Az incidens a Yorkshire Wildlife Park nevű állatkertben történt. Az incidens miatt kiürítették és a hétvégére bezárták a dél-yorkshire-i állatparkot. A hatóságok vizsgálják az eset körülményeit. (via BBC)

Kiengedték a kórházból Christa Pike-ot, tíz nappal azután, hogy két adag méreginjekcióval sem sikerült kivégezni egy amerikai börtönben.

Pike szíve két pentobarbitálos injekció után is vert, kivégzését így megszakították és kórházba szállították a halálra ítélt nőt. Pike lett volna az első nő, akit kivégeznek Tennessee államban 1820 óta. Még 1996-ban ítélték halálra, alig húszéves korában. Bűnösnek találták, miután társaival együtt egy erdőbe csalták osztálytársukat, az akkor 19 éves Colleen Slemmert, majd megkínozták és megölték őt. Pike kivégzését az utolsó előtti pillanatban elhalasztották, majd az utolsó pillanatban mégis jóváhagyták. A pentobarbital valószínűleg nem Pike véráramába jutott, hanem a bőre alatti szövetekben terjedt szét.

Az 50 éves Pike-ot visszaszállították a börtönbe, ahol továbbra is orvosi megfigyelés alatt áll. A hatóságok egyelőre nem közölték, hogy megpróbálják-e újra végrehajtani Pike kivégzését. (via BBC)

Újabb részleteket közölt a vagyonadóról Kármán András pénzügyminiszter a Facebook-oldalán.

„Miután a vagyonadót a társadalmi felelősségvállalás eszközének tekintjük, egy speciális megoldást is létrehozunk hozzá. Az adózók a vagyonadójuk 5 százalékát közcélokra felajánlhatják, hiszen a lényeg, hogy a forintok a magyar emberek javára hasznosuljanak”

– írta.

Első alkalommal 2027. augusztus 31-ig, az idei év végi állapotot figyelembe véve kell teljesíteni az adófizetést.

A vagyonok értékének kiszámításában a NAV segítséget fog nyújtani: online kalkulátort készít, és külön kalkulátort tesz elérhetővé azon ingatlanok árának megbecsüléséhez is, amelyeket nem adtak-vettek az elmúlt évtized során.

Azon ingatlanok esetében, ahol történt adásvétel, a tranzakciótól számított egy éven belül a tranzakciós érték felhasználásával, azt követően pedig annak az értéknek az indexálásával történhet meg az érték megállapítása. Különleges esetekben szakértő bevonására is sor kerülhet.

Az érintett belföldi adózóknak a magyar és a külföldi vagyonuk után egyaránt keletkezik adófizetési kötelezettségük, figyelemmel a nemzetközi egyezmények rendelkezéseire is. A külföldiek pedig a magyarországi ingatlan- és társasági részesedésük után fizetik be a vagyonadót.

Vagyonadót azok fizetnek majd, akik egymilliárd forint fölötti nettó vagyonnal rendelkeznek – bankszámlákon, ingatlanban, ingóságokban, céges vagyonban, pénzügyi alapokban vagy akár bizalmi vagyonkezelésben. Az adó kulcsa a tervek szerint az 1 és 100 milliárd forint közötti vagyonok esetében 1 százalék, a 100 milliárd forint fölötti vagyonoknál pedig a 100 milliárd forint feletti részre vonatkozóan 1,5 százalék lesz.

A tervezetről ebben a cikkben írtunk részletesen.

A Portugál Labdarúgó Szövetség fegyelmi eljárást indított Cristiano Ronaldo ellen, mert egy Nemzetek Ligája meccs előtt elhagyta a válogatott edzőtáborát, miután összekülönbözött Jorge Jesus szövetségi kapitánnyal. Az ötszörös aranylabdás, 234-szeres válogatott játékos a Dánia vendégeként megvívott Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt elutazott Koppenhágából.

Ronaldo szerint megegyeztek a szakvezetővel abban, hogy a fizikai állapotának megőrzése érdekében kihagyja a Norvégia és a Dánia elleni összecsapásokat, Jesus azonban a norvégok vendégeként végül 2-1-re megnyert találkozó napján közölte vele, hogy harminc perc erejéig mégis pályára fogja küldeni. Ronaldo aztán annak ellenére mégsem játszott, hogy a második félidőben végig melegített.

A Portugália színeiben 146 gólnál járó csapatkapitány hozzátette, később megbeszélést folytatott Jesusszal, akivel abban állapodtak meg, hogy a szövetségi kapitány a következő sajtótájékoztatón tisztázza a történteket. A támadó szerint megegyeztek abban, hogy bocsánatot nem kell kérnie a szakembernek, de végül a sajtótájékoztatón elhangzottak „köszönőviszonyban sem voltak” azzal, amiben a hatszemközti megbeszélésen maradtak.

„Ez volt a második eset, hogy megszegte a szavát. Ezután úgy döntöttem, elhagyom az edzőtábort, és nem várom meg, hogy újabb ígéreteket szegjen meg” – mondta Ronaldo.

A szaúdi al-Nasszr futballistája később közleményben kért bocsánatot azért, mert az első norvég meccs után nem köszöntötte a szurkolókat, és magukra hagyta csapattársait. Kiemelte, hogy csapatkapitányként ez a viselkedése súlyosabb megítélés alá esik.

„Tetteim következményeit a Portugál Labdarúgó Szövetségnek kell mérlegelnie és szankcionálnia. Ha fizikailag jó állapotban leszek, és a klubomban játszom – reményeim szerint gólokat szerezve –, a rám kiszabott esetleges eltiltás letöltése után ismét a válogatott rendelkezésére állok majd, hogy – ahogyan eddig mindig – küzdjek és győzelmeket arassak a nemzeti csapat színeiben” – írta Ronaldo.

A négy forduló után százszázalékos, így már biztosan negyeddöntős Portugália az NL utolsó két körében előbb Dániát fogadja november 14-én, három nappal később pedig Wales vendége lesz. (MTI)

Megküldték a Déli körvasút beruházásának felfüggesztéséről szóló döntést a kivitelező V-Hídnak – erről posztolt a Facebookon a közlekedési és beruházási miniszter. Vitézy Dávid azt írta, az ügyben büntetőfeljelentést tesznek, és versenyhivatali eljárást kezdeményeznek.

Vitézy azt írja, a V-Híd köteles biztosítani, hogy a munkák biztonságos felfüggesztéséhez elengedhetetlen állagmegóvó, balesetveszély-elhárító és a későbbi munkavégzés kockázatmentes folytatásához minden feltétel a lehető legkisebb költség- és időráfordítással adott legyen.

A miniszter szerint sok múlik azon, hogy a V-Híd miként viszonyul a döntéshez, együttműködik-e a rendezett lezárásban és az eddig elvégzett munkák felmérésében – ezen múlik, hogy mikor indulhat meg az új kivitelezői tender.

A tárcavezető úgy folytatta, mivel a Déli körvasutat hasznos, nélkülözhetetlen vasúti beruházásnak tartják, azon lesznek, hogy a lehető leghamarabb új tendert írjanak ki. „Az azonban biztos, hogy a teljes felmérés, műszaki és jogi lezárás, az újbóli közbeszerzés nem néhány hét, és nem is néhány hónap lesz, hanem ennél több” – írta.

Ahogyan azt Vitézy október 9-én, kormányzati sajtótájékoztatón bejelentette, az Európai Számvevőszék vizsgálata olyan bizonyítékokat tárt fel, amelyek súlyos kérdéseket vetnek fel a kivitelező V-Híd és a tender előkészítésében részt vevő mérnökcég közötti összejátszásról. A dokumentumok szerint pédául a 403 munkatétel 59 százalékánál ugyanaz a szorzó jelenik meg a titkos megrendelői mérnökárhoz viszonyítva – ebben a cikkben részletesen összefoglaltuk a bejelentést.

Az alapos gyanú szerint a kivitelezési közbeszerzés során jogsértő összejátszás történt. Az erre vonatkozó megállapítások alapján az Európai Bizottság két hete arról tájékoztatta Magyarországot, hogy minden uniós támogatást megvon ettől a beruházástól, ezért a kormánynak lépnie kellett.

Vitézy szerint most az a felelős döntés a magyar adófizetők felé, ha nem folytatják vitatott közbeszerzésben megkötött szerződést.

„Ha az eddigi kivitelezői szerződést visszük tovább, azzal gyakorlatilag falaztunk volna Mészároséknak, csak azért, hogy a beruházás folytatódjon. Elhallgattuk volna a súlyos törvénytelenséget, mentegethettük volna a szabálytalanságot, a magyar adófizetők pénzéből 360 milliárd forinttal kipótoltuk volna az emiatt elbukott uniós pénzt” – írta .

Az ügyben büntetőfeljelentést tesznek, versenyhivatali eljárást kezdeményeznek.

A V-Híd pénteken nem kommentálta a döntést.

Újabb támadás érte szombaton a rijádi nemzetközi repülőteret, az utasokat az épület egyes részeiből ki kellett menekíteni. A Flightradar24 járatkövető oldal adatai szerint a Rijádba tartó valamennyi repülőjáratot törölték vagy más repülőtérre irányították. Az Etihad Airways és a Qatar Airways is több járatot törölt, egyes járatok hétfőig nem közlekednek.

A Halid király nemzetközi repülőtér ellen a héten már két támadást is végrehajtottak, amelyekben négyen meghaltak, többen megsebesültek, egy repülőgép súlyosan megrongálódott.

A korábbi támadásokért az Irán által támogatott jemeni húti lázadók vállalták a felelősséget.

A hútik a hónap elején ellenük indított jemeni kormányzati offenzíva után bejelentették, hogy a szaúdi légteret katonai műveleti területnek tekintik, és felszólították a légitársaságokat, hogy kerüljék el azt.

Rijádban a következő napokban energetikai és befektetési konferenciákat rendeznek. A szervezők közölték, hogy az eseményeket a támadások ellenére megtartják, és biztosították a résztvevőket arról, hogy gondoskodnak a biztonságukról.

Újabb támadás történt szombaton egy lengyelországi iskolában, kevesebb mint egy hét leforgása alatt ez a harmadik eset. A rendőrség közleménye szerint egy varsói felsőoktatási intézmény hivatali helyiségében egy 21 éves diáklány sebesített meg három másik lányt egy „veszélyes tárggyal”, mielőtt az iskola alkalmazottja lefegyverezte őt.

Az áldozatok iratokat adtak le az irodában, amikor a nő rájuk támadt. Egy 17 éves diáklányt vágott sebekkel a karján kórházba szállítottak, egy másik 17 éves és egy 24 éves diáklányt a helyszínen láttak el. Úgy tudni, a támadó nem ismerte áldozatait.

A hatóságok nem közölték, pontosan melyik iskoláról van szó, csak annyit tudni, hogy a lengyel főváros Praga nevű negyedében egy felsőoktatási intézmény volt, ahol szombaton is volt oktatás.

A rendőrség nem sokkal korábban azt is bejelentette, hogy szerte az országban 76 embert vettek őrizetbe, és összesen már csaknem 50 ezer oktatási intézményben tartottak ellenőrzést a héten történt két iskolai késelés nyomán.

A rendőrségi műveletek folyamatban vannak annak érdekében, hogy a gyerekek minden iskolában biztonságban legyenek.

Pénteki közlés szerint számos kiskorú internetes fenyegetés gyanúja miatt került őrizetbe. Az esetek többségében 13-17 év közötti fiatalok olyan felvételeket tettek közzé a közösségi médiában, amelyeken gyilkosság elkövetésével fenyegetőztek. Egyes esetekben a diákoknál kést is találtak.

Az utóbbi napokban történt késelések miatt pénteken több általános, illetve középiskola vezetése tanítási szünetet rendelt el. Emellett számos szülő maga is úgy döntött, hogy egyelőre nem engedi gyermekét iskolába.

• Csütörtökön a Mazóviai vajdaságban fekvő Wyszków egyik általános iskolájában egy 15 éves tanuló három embert késelt meg, akik közül az egyik, az iskola 37 éves gondnoka meghalt.
• Szerdán szintén egy mazóviai város, Ostroleka szakközépiskolájában történt késelés, akkor tízen megsebesültek, köztük az elkövető, az iskola egyik 19 éves diákja is, aki azután sebesítette meg magát, hogy ámokfutása után elmenekült.
• Aznap őrizetbe vettek egy 17 éves fiatalembert is, aki a szintén mazóviai Sierpc város egyik iskolájában fenyegetőzött támadás elkövetésével.

A támadások sokkolták Lengyelországot, ahol az iskolai erőszak új jelenségnek számít. Csütörtök estére olyan szóbeszéd kezdett terjedni, amely szerint összehangolt esetekről van szó, és további támadások várhatók. A hatóságok szerint ezekre semmi bizonyíték nem utal. (MTI)

Svájc kerek 1,6 millió euró megtérítését követeli Olaszországtól, ennyibe került ugyanis a Crans-Montanában történt szilveszteri tűzeset után az olasz sérültek sürgősségi kórházi ellátása.

A 2026. január elsején a svájci Wallis kantonban, Crans-Montana nevű népszerű síparadicsom egyik bárjában keletkezett tűz negyven ember halálát okozta, és 116 embert sebesített meg. Az áldozatok közül sokan húsz év alattiak voltak. Az eset után nem sokkal derült ki, hogy a bárt öt éve nem vetették alá biztonsági ellenőrzésnek, és hogy a tűzeset idején zárva volt az egyetlen vészkijárat.

A tulajdonosok letartóztatásban vannak, az ügyben jelenleg is zajlik a nyomozás. Szemtanúk szerint az egyik tulajdonos a kasszával a kezében menekült ki az égő bárból.

A kórházi kezelés költségeinek viseléséről hosszú ideje nem tud megállapodni az olasz és a svájci kormány. A tűzvészben hat olasz kiskorú vesztette életét, 16 olasz állampolgár pedig megsérült.

Tovább nehezíti az ügyet, hogy a svájci elnök, aki személyesen megígérte Giorgia Meloni olasz miniszterelnöknek, hogy bilaterális úton rendezik a konfliktust, nemrég váratlanul lemondott. (ORF)

„Így harcolunk Oroszországért. Nincs itt egy orosz sem” – mondja a középkorú katona egy rossz állapotban lévő, kaotikusan rendetlen helyiségben. Kameráját bajtársai felé fordítja, akik nem a nevüket mondják, hanem a népüket. Csukcs, jakut, nanaj, kazah, tádzsik, jukagir, nyivh és burját is van köztük, és mindegyikük arca, bőrszíne nagyon távol van attól, amit tipikusan orosznak vagy szlávnak szokás tartani.

A műveltebb olvasó a felsorolt népek egy részét ismeri, de a valahol az ukrán fronton szolgálatot teljesítő katonák többsége olyan oroszországi kisebbségből származik, amit kevesen tudnának elhelyezni egy Oroszország-térképen. Mégis ezek az egyes esetekben ezernél is alig több lelket számláló népek tűnnek a több mint négy és fél éve tartó orosz-ukrán háború legnagyobb veszteseinek. Ők nem csak el-, hanem talán ki is pusztulnak Vlagyimir Putyin háborújában.

Nehéz számok

Hogy pontosan milyen hatással van a 2022 februárjában kezdődött háború Oroszország lakosságára, vita tárgya. Ahogy az egy háborúzó, egyébként is titkolózni szerető diktatúrától természetes, Moszkva nem közli, hogy hány katonát veszítettek. Azt pedig végképp nem, hogy az áldozatok Oroszországon belülről honnan származtak. A háború áldozatait összesítő független szervezetek, sajtótermékek így csak közvetve, máshonnan, például gyászjelentésekből dolgozva számolnak,

Még a konzervatívabb, csak a megnevezett halottakat számoló összegzések szerint is már több mint 250 000 orosz katona vesztette életét a háború kezdete óta.

A 146 millió lakosú Oroszországnak nagyjából negyede nem orosznak vallja magát, hanem az országban elismert közel 200 kisebbség valamelyikéhez tartozónak. Ezek a népek közt is hatalmas különbségek vannak, a közel hatmilliós tatároktól az alig néhány tucat embert számláló szibériai kisebbségekig. Bár az utóbbiak szó szerint a világ végén élnek, mégis relatíve pontos adataink vannak arról, hogy hányan haltak meg közülük a háborúban. Ez annak köszönhető, hogy ezek a nagyon kis népek teljes populációja néhány egymáshoz közeli falucskában lakik, ahol könnyebb egymást számon tartani.

A hivatalos adatok hiánya ellenére széles körben elfogadott adataink vannak arról, hogy az orosz hadsereg áldozatai a hatalmas ország melyik részéről érkeztek az ukrán frontra. Az egyes orosz régiók egy főre jutó veszteségeit bemutató térképeken egészen látványosan látszik például az, hogy Ororszország mely részeinek fiatal férfiai bukkannak fel a legritkábban az ukrán fronton.

Egyrészt a két relatíve jómódú európai nagyváros, Moszkva és Szentpétervár lakói, ahol az orosz elit él, másrészt a kis kaukázusi köztársaságok, ahol van kellő erő ellenállni a központi hatalomnak. Amikor 2022 szeptemberében az oroszok elrendelték a részleges mozgósítást, többek közt Dagesztánban és Csecsenföldön olyan zavargások törtek ki, hogy az elegendőnek bizonyult a régiói fiainak megmentéséhez. A másik végletet, a legnagyobb emberveszteséget a Moszkvától és az ukrán fronttól nagyon távoli, északkelet-ázsiai régiókban kell keresni.

Mi is beszámoltunk róla, hogy hivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali visszaélés miatt nyomoz a BRFK Rákay Philip egyik cége, a Rácalmás Greendustry Projekt Zrt. gyanús rácalmási földvásárlásának ügyében. A sztori lényege, hogy Rákay Philip megsejthette, hogy a Hankook kibővíti a gumigyárát, a földügyleten másfél milliárdot keresett, ezért nyomozás indult.

Rákay erre fel kiadott egy hosszú, de olvasmányos közleményt. Ennek az érdemi része úgy szól, hogy

„a fenti ügyletek kapcsán semmilyen állami, kormányzati forrásból semmilyen belső információ nem jutott hozzám, és nem is befolyásolt semmilyen üzleti döntés meghozatalában”.

Tehát Rákay tagadja, hogy bűncselekményt követett volna el, sőt, a leghatározottabban visszautasítja „a személyemet, vagy tevékenységemet bűncselekmények elkövetésével alaptalanul összefüggésbe hozó állítást, sugallatot”. Még azt is belengeti, hogy „ha a nyomozó hatóság valóban eljárást indít a feljelentés nyomán, úgy hamis vád miatt büntetőfeljelentést fogok tenni”.

Az egész földvásárlási ügyet részletesen magyarázza, de mindenekelőtt fel van háborodva.

„Gyomorforgató az a vádaskodással vegyes rágalmazáshullám, amely hetek óta a személyemet övezi, és amelynek eredője nem más, mint Magyar Péter kormányának egyetlen célja és tudománya: a politikai boszorkányüldözés és bosszúállás. A magyar sajtó jelentős része pedig bokacsattogtatva asszisztál ehhez a cirkuszhoz, s (sic!) bármiféle kritika nélkül, sőt kéjes örömmel vesz részt minden olyan embernek a legaljasabb karaktergyilkolásában, aki a jobboldali, keresztény, patrióta kormányzat elmúlt 16 évében vállalta értékrendjét és meggyőződését, kiállva Orbán Viktor politikája mellett”

– egy levegővétellel.

Majd így folytatja:

„Hetek óta az én homlokomra is napi szinten célkeresztet rajzolnak.

Elég egy minden alapot nélkülöző »civil feljelentő«, aki a legképtelenebb vádakat is megfogalmazhatja, az egyensajtó máris címlapon fröcsköli tova a rágalmazó hazugságokat, nem is mérlegelve azt, vajon van-e bármiféle valóságalapja a feljelentésnek, az úgynevezett nyomozásnak, amelyek tényéről a sajtó rendre előbb értesül, mint maga az érintett. Valóságalapja természetesen egyik ilyen »ügynek« sincs, ami előbb-utóbb be is bizonyosodik majd, de addig is lehet bűnözőnek bélyegezni egy ártatlan embert, jelesül engem”.

Az eljárásról a Telex alapján számoltunk be, a lapnak ugyanis megerősítette a BRFK, hogy valóban nyomoznak az ügyben.

Csodás rekordot sikerült megdöntenie vénségére Manuel Neuernek, a Bayern München világbajnok kapusának. A 40 éves, 127-szeres válogatott játékos a kapujától negyven méterre kapta meg a labdát Luis Diaz kezdőrúgása után, majd azonmód beleemelte az ellenfél játékosába, Fellhauerbe.

Aki meglepetésében megiramodott, lerázta Neuert és nemes egyszerűséggel a kapuba lőtt. Eddig a pillanatig összesen 8 másodperc telt el a kezdő sípszó óta, ami abszolút Bundesliga-rekord.

Mint a Goal.com írja, eddig Karim Bellarabi (Bayer Leverkusen) és Kevin Volland (Hoffenheim) tartották a csúcsot közösen, 9 másodperces idővel.

Manuel Neuer pályafutása utolsó szezonjánál tart, az elmúlt hetekben-hónapokban többször is utalt arra, hogy vissza fog vonulni. Az Augsburg–Bayern meccs szombat délután 4 órakor még tart, félidőben 1-0-ra vezetnek a hazaiak.

Frissítés: a végeredmény 2-2 lett.

Az emlékezetes fehér házi összefeszülés óta javuló pályán lévő viszony Volodimir Zelenszkij ukrán és Donald Trump amerikai elnök között a jelek szerint újra durván elmérgesedhet.

Donald Trump pénteken jelentette be, hogy Oroszország több százezer – hosszabb távon több millió – tonna dízel üzemanyagot szállíthat a világpiacra, hogy így mérsékeljék az árakat az amerikai félidős választások előtt (november 3-án a Képviselőházba és a Szenátusba is új tagokat választanak az államok többségében, és a republikánusok vesztésre állnak). Az amerikai kormány ennek érdekében átmenetileg, 2027 áprilisáig felfüggesztette az orosz dízelre vonatkozó, évek óta életben lévő szankciókat. A Kreml megerősítette: valóban létrejött a megállapodás.

A szállításokat Oroszország saját exporttilalma és az ukrán támadások miatt megrongálódott olajfinomítók körüli problémák ugyan nehezíthetik, de a legfrissebb hírek szerint Putyinnak vannak piacra dobható tartalékai. Ide tartozik, hogy Trump korábban többször felszólította Zelenszkijt, állítsa le az orosz olajipari létesítmények elleni csapásokat, ez azonban nem történt meg.

Zelenszkij hevesen reagált Trump bejelentésére, „teljesen szörnyűnek” nevezte a megállapodást, amely szerinte „nem fair és nem őszinte”.

Az ukrán elnök szerint az orosz vezetővel kötött „háttéralkuk” segítenek Putyinnak a harctéren. Szombat reggel sok civil, köztük gyerekek is életüket vesztették a Zaporizzsja városát ért orosz légitámadásban.

„Oroszország további terrort és gazságot fog finanszírozni a gázolaj árából. Megengedni Oroszországnak, hogy kőolajipari termékeket adjon el, nem más, mint befektetés a háborúba, aminek véget kell vetni, nem pedig folytatni. Amire szükség van, az az Oroszországgal folyó konfliktus kölcsönös alapon történő enyhítése”

– írta az ukrán elnök a Telegramon. Zelenszkij nyilvánvaló gyengeségnek minősítette az Oroszország elleni szankciók könnyítését, és figyelmeztetett, hogy Moszkva ezután még kevésbé fogja komolyan venni Washingtont.

Ráadásul egy ukrán tárgyalódelegáció épp Miamiban találkozott Trump képviselőivel, amikor az orosz–amerikai megállapodást bejelentette az elnök.

Az ukránokat teljesen váratlanul érte a hír, nem is maradtak a városban a tárgyalások második körére, inkább hazautaztak.

A Financial Times forrásai szerint a találkozó során Trump küldöttei, Steve Witkoff és Jared Kushner felvetették annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok megvonhat Ukrajnától létfontosságú hírszerzési információkat, ha tovább lövik az orosz finomítókat. Ilyen egyszer történt már Trump második elnöksége alatt, és a háborús esélyeket alapjaiban megváltoztató húzás lenne.

Miért történik ez az egész, és miért lett drága a dízel?

Ukrajna azért lövi az orosz olajfinomítókat, hogy Oroszország ne tudjon dízelt exportálni, és így finanszírozni a háborút. Ez olyan jól sikerült az elmúlt hónapokban, hogy Oroszország egy időre importőr lett, pedig korábban a világ egyik legnagyobb ellátója volt.

Viszont az iráni háború miatt egyébként is visszaesett a világpiacon lévő dízel mennyisége, aminek így felment az ára, a dupla sokk (orosz piaci gondok, plusz hormuzi válság) miatt még jobban, mint az olajé.

Amerikában 2025 januárjához képest kétszer annyiba kerül a dízel, és erre az szavazók nagyon kényesek. A dízelár változása ráadásul kihat az élelmiszerek árára is, mert a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek jellemzően olajjal mennek.

Feszkó a NATO-n belül

A NATO-n belül is lehet feszültség a megállapodás miatt. A német kormány például már megerősítette, hogy továbbra is teljes mértékben elkötelezettek az Oroszország elleni szankciók mellett, és változatlanul támogatják Ukrajnát a védekezésben.

Németország 2023 óta nem importál orosz olajat és olajtermékeket. Az ország energiaellátása több forrásra támaszkodik, így független az orosz olajtól, és az ellátásbiztonság azóta is garantált.

Friedrich Merz német kancellár legutóbb október elején vállalatvezetők kíséretében járt Kijevben.

Németország most Ukrajna legnagyobb európai pénzügyi és katonai támogatója.

(via FT, Axios, Guardian, MTI)

Civilek, köztük gyerekek vesztették életüket az ukrajnai Zaporizzsja városát szombat hajnalban ért orosz légitámadásban – közölték a helyi hatóságok.

Mihajlo Szemikin, a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja megye katonai kormányzója a Telegramon eredetileg arról számolt be, hogy a támadásban legkevesebb tizenegy ember, köztük három gyerek halt meg, legalább tizenhatan pedig megsebesültek. Későbbi információk szerint a halálos áldozatok száma 15-re nőtt, míg 14 embert eltűntként tartanak nyilván.

Az ukrán hatóságok közlése szerint az oroszok öt irányított légibombát dobtak a város lakónegyedeire, két kerületben összesen 26 lakóépületet, köztük 23 társasházat és három családi házat ért találat. Több épület súlyosan megrongálódott vagy összedőlt.

Egy 69 éves helyi lakos az AFP-nek elmondta, a légiriadó után még sikerült a mellékhelyiségbe menekülnie. Két szomszédja, egy 75 éves házaspár azonban meghalt a támadásban. A robbanás az utcára repítette őket, és még a kórházba szállításuk előtt életüket vesztették.

Az Ukrinform ukrán hírügynökség az ukrán légierő szombat reggeli közlésére hivatkozva arról számolt be, hogy az orosz hadsereg péntek estétől összesen 160 drónt indított Ukrajna ellen, köztük 110 sugárhajtású eszközt. Az ukrán légvédelem reggel kilenc óráig 117 drónt lőtt le vagy hatástalanított. Az orosz drónok 14 helyszínen értek célba, további tíz helyen a lelőtt drónok roncsai hullottak le. (MTI, Meduza)

Az indiai fővárosban szombaton még a repülőtéren letartóztatták a Csótány Néppárt nevű ironikus ifjúsági tiltakozó mozgalom tüntetni érkező három vezetőjét, miután a hatóságok kivételes módszerekkel próbálják megakadályozni, hogy az öt hónapja alakított szervezet megtarthassa tüntetését a metropolisz szívében, azon a téren, amit egyébként kifejezetten demonstrációk céljára szoktak használni, mint nálunk a Kossuth teret vagy a Hősök terét. A rendőrök biztosra mentek: landolás után még a kifutópályán felszálltak a gépre és elhurcolták a három aktivistát, akik azt kiabálták , hogy „ez diktatúra".

A rendőrség már előző nap leállíttatta a Delhibe induló összes vasúti járatot, a város belső területein kikapcsolták az internetet és koncentrikus körökben ellenőrzőpontokat állítottak fel a helyszín környékén. Pedig mindössze egy békés tüntetésről lett volna szó.

Az még nem is világos, hogy hányan tudtak egyáltalán eljutni a helyszínig, a várost megszálló rendőrcsapatok ugyanis mindenütt összeszedik a tüntetőkorú, abba az irányba igyekvő embereket. A New York Times szerint ezres nagyságrendű a letartóztatottak száma. A Legfelsőbb Bíróság épülete előtt szakmabeliek gyűltek össze tiltakozni szombaton, a Csótány Néppárt meghirdetett demonstrációjáról függetlenül, onnan állítólag egy lendülettel 400 ügyvédet vittek el a hatóságok.

A három, a reptéren elkapott ifjúsági vezetőn felül bent a városban több ellenzéki pártvezetőt is elvittek.

Előzmények:

Indiában egy hete tartanak az ellenzéki tüntetések a választói névjegyzék felülvizsgálata miatt. A tüntetők első körben Gyanesh Kumar, a választási bizottság elnökének lemondását követelik. Ez az a testület, amelyik tavaly nyáron megkezdte a névjegyzék átfésülését, hivatalosan azért, hogy azon csak a tényleg jogosultak maradhassanak rajta. 130 millió embert húztak le a listáról, az összes nem kormánypárti erő szerint azért, hogy ezzel is az autokrata hajlamú Modi miniszterelnök Indiai Néppártját támogassák. További közel egymilliárd választónak pedig be kell mutatnia a papírjait, ha később szavazni szeretne.

Mi ez a Csótány Néppárt?

A vicces nevű, de komolyan dühös szervezetet a most letartóztatottak egyike, a 32 éves Abhijeet Dipke politikai tanácsadó alapította tavaly májusban, bár az "alapítás" kifejezés ebben az esetben kissé félrevezető, mert az egész poénnak indult. Az indiai legfelsőbb bírüóság elnöke, Surya Kant tavaly május 15-én adott nyilatkozatában lecsótányozta az indiai fiatalokat, akiket lusta parazitáknak nevezett. Bár a bíró utólag azt magyarázta, hogy ő nem minden fiatalra, csak azokra a munkanélküli semmirekellőkre gondolt, akiknek van képük aktivistáskodni és közérdekű adatigénylésekkel idegesíteni a hatóságokat, a golyó addigra már elgurult. Tömegek háborodtak fel, Abhijeet Dipke pedig a nyilatkozatot hallva reflexből összerakott egy weboldalt a nem létező Csótány Néppártnak, azt írva, hogy várja minden munkanélküli és lusta jelentkezését. És a jelentkezők - Z-gererációs fiatalok - áradni kezdtek. (A párt neve, a Cocroach Janta Party a Modi-féle kormánypárt, a magyarul általában Indiai Néppártnak nevezett Bharatiya Janata Party nevének kiforgatása.)

A viccből tényleges mozgalom lett, kezdetben iskolaügyi témákban, mivel a közoktatási intézmények Indiában is borzalmas állapotban vannak. Az autokrata Modi-rezsim akkor kezdte komolyan venni őket, amikor a hét héten keresztül tartó tüntetéseik hatására Abhijeet Dipke oktatási miniszter július 25-én kénytelen volt lemondani, állítólag nem teljesen önszántából.

A csótányok azután kezdtek el a választói névjegyzék témájával foglalkozni. A kormánypárt most már fél tőlük, mint a tűztől, mivel a laza ifjúsági mozgalom rövid idő alatt a leghatékonyabb tiltakozó mozgalommá vált és fiatal tagjai miatt zavaróan népszerű.

Idegesítenek a Z-generációsok? Akkor ne menj Indiába, ahol 367 millió 15 és 29 év közötti életkorú lakos él, a Föld legnagyobb Z-korú közösségét alkotva.

Hat ügyben tett feljelentést a Tudományos és Technológiai Minisztérium az elmúlt időszakban feltárt gazdálkodási és szerződéses visszásságok miatt. Az ügyekben többek között a hűtlen kezelés gyanúja, indokolatlanul magas díjak, vitatható teljesítések, feltehetően párhuzamosan elszámolt informatikai fejlesztések, jelentős áremelkedések és az állami vagyon nem megfelelő felhasználásának lehetősége merült fel. A vizsgált szerződések és kifizetések együttes nagyságrendje megközelíti a 20 milliárd forintot - írja közleményében a minisztérium.

Az ügyek közül a DATRAK Kft. és a Sagemcom Magyarország Kft. közötti informatikai szerződéseket emelik ki, mert ezek vetik fel a legsúlyosabb kérdéseket. A 2020 és 2026 között létrejött megállapodások értéke 12 milliárd forint. Miről is van szó? „Több projektben ismétlődő fejlesztési, integrációs és módosítási feladatok, magas szakértői díjak és jelentős minimumlehívási kötelezettségek szerepelnek. Vizsgálni kell, hogy nem fizettek-e ki többször olyan munkákat, amelyek korábban már elkészültek, illetve amelyek garanciális vagy hibajavítási kötelezettség alá tartozhattak. A dokumentáció egyes kifizetések esetében nem tartalmaz teljes körű alátámasztó iratokat sem”.

Egy másik DATRAK-ügyben a YAZOO-Systems felé teljesített átutalások kerültek a vizsgálat középpontjába. A két társaság között 53 átutalás történt, összesen közel 2,9 milliárd forint értékben. A minisztérium szerint a hatóság feladata tisztázni, hogy minden kifizetés mögött valós, igazolt és piaci értékű teljesítés állt-e, mert erről az átvilágítás során pk nem tudtak kellőképpen meggyőződni.

A Pro-M-nél is találtak gyanús szerződéseket, amelyekben több milliárd forint értékű informatikai beszerzés, jelentős áremelkedések, pénzmozgások és kiugró eszközárak indokolnak hatósági vizsgálatot. A dokumentumokban két, egymásra épülő hálózatfejlesztési szerződés együttes értéke nettó 2,54 milliárd forint. Ennek kapcsán vizsgálni kell, hogy az árak megfeleltek-e a piaci viszonyoknak, és a kifizetések arányban álltak-e a beszerzett eszközök értékével.

A Digitális Kormányzati Ügynökséget érintő ügyben egy külső megbízott díjazása vetett fel kérdéseket. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján 40 hónapon át havi bruttó 3,9 millió forintot kaphatott, ami a teljes időszakra akár 156 millió forintot jelenthetett. A teljesítésigazolások több esetben nem teszik egyértelműen megállapíthatóvá, pontosan milyen munkát végzett el ezért a jelentős összegért.

A Nemzeti Adatvagyon Ügynökség elszámolásaiban olyan tételek is megjelentek, amelyek állami társaságnál különösen indokolttá teszik a felhasználás céljának tisztázását. Szállodai lakosztály, éttermi fogyasztások, bor, gin, ajándékutalványok, ékszer, prémium élelmiszerek és egy felnőtteknek szánt társasjáték is szerepelt a kiadások között. A vizsgálatnak kell megállapítania, hogy ezek a tételek az állami feladatellátást szolgálták-e, és elszámolásuk jogszerű volt-e.

A NISZ és az Areus közötti, több mint kétmilliárd forintos informatikai szerződésnél a
módosítások és a költségek alakulása indokol vizsgálatot. A szerződés többszöri módosítása, az új támogatási, licenc- és üzemeltetési díjak, valamint a projekt határidejének ismételt csúszása miatt tisztázni kell a többletköltségek indokoltságát és a tényleges teljesítést.

A DATRAK és a Sagemcom mellett a NISZ és a YAZOO-Systems szerződéses konstrukcióihoz kapcsolódó ügyektől függetlenül, a közpénzek felhasználásának egy másik kockázata is megjelenik: a nemzeti adatvagyon kezeléséhez szükséges kulcsszolgáltató rendszer beszerzési és szerződésmódosítási gyakorlata. A magas fejlesztési és havi konfigurálási díjak, a hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás, valamint a fizetési ütemezés miatt tisztázni kell a döntések indokoltságát, a piaci árakat és a tényleges teljesítést.

A feljelentések célja, hogy a független hatóságok tisztázzák, hogy a közpénzek felhasználása minden esetben indokolt, gazdaságos és szabályos volt-e, a kifizetések mögött valódi, megfelelő értékű teljesítés állt-e, és érte-e vagyoni hátrány az érintett állami társaságokat - írja a minisztérium.

Levélben értesítette a Budai Központi Kerületi Bíróság Jeszenszky Gézát és feleségét, hogy a rájuk támadó, ezért gyilkossági kísérlettel gyanúsított G. Ferenc letartóztatását - védője indítványának helyt adva - megszünteti, és vele szemben „bűnügyi felügyeletet, valamint távoltartást rendel el az elsőfokú bírósági tárgyalás előkészítése során hozott határozatig".

Erről Jeszenszky küldött levelet lapunknak.

A korábbi külügyminisztert és nejét 2025. június elsején támadták meg házuk kapuja előtt, amikor a feleségével hazafelé tartott. Jeszenszky szerint a támadó biztosra akarta menni, mert a táskájában hozott benzinnel is le akarta önteni és meggyújtani. A fejére mért ütés ellenére Jeszenszky talpon maradt, majd a segítségére siető pincérnek köszönhetően megfutamították a támadót. A történész-politikus a fejére kapott ütéstől életveszélyes koponyasérülést szenvedett, megsérült a felesége is. A merénylőt a rendőrség a Vámház-téren elfogta. A kihallgatásán a férfi azt állította, hogy ő ártatlan, és valójában őt támadták meg.

Jeszenszky azt írja, hogy G. Ferenc már 2023-ban is megtámadta őt. Az a feltételezése pedig, hogy a merénylet politikai indíttatású volt, a volt külügyminiszter szerint a nyomozás során is beigazolódott. „A lakásán reám vonatkozó, külügyminiszteri működésemmel kapcsolatos adatokat, fényképeket gyűjtött, az Ukrajnával 1991. december 6-án aláírt nemzetközi szerződés miatt engem hazaárulónak tartott, és ezt több magyar és külföldi médiumnak is megküldte”.

A volt külügyminiszter utal arra is, hogy a Magyar Hang és a Gulyáságyú Média kiderítette, hogy a gyanúsított szélsőséges politikai nézeteket vall, a nyilvánosságban nem egyszer hangot adott ukránellenes érzelmeinek is. „Valószínűnek tartom, hogy az első merénylet után két évvel a társadalmat elárasztó oroszbarát és ukránellenes propagandakampány ösztönözte az újabb gyilkossági kísérlet elkövetésére” - írja Jeszenszky.

A bíróság előírja, hogy a letartóztatásból kiengedett férfi nem léphet kapcsolatba Jeszenszkyékkel, távol kell tartani magát a lakhelyüktől és tartózkodási helyüntől. Ennek betartását a bíróság „a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel rendeli ellenőrizni.”

Jeszenszky ugyanakkor arra is utal, hogy hogy a férfit megvizsgáló igazságügyi elmeorvos és pszichológus szakértő véleménye szerint „megalapozottan feltehető, hogy kényszerintézkedés [azaz letartóztatás] alkalmazása nélkül újabb, szabadságvesztéssel járó bűncselekményt követne el, a megkísérlet bűncselekményt véghezvinné.”

„Feleségem és én mindezek alapján aggodalommal fogadjuk szabadon bocsátását, joggal tartunk attól, hogy a nyomkövetőt leszedve – vele lakó és gondozását vállaló testvére és rokonsága, valamint elvbarátai megfigyelésére támaszkodva – megles bennünket, és most már a több mint 15 hónapos fogvatartását is megbosszulandó, újabb merényletet kísérel meg” – írja Jeszenszky. Arra is kitért, hogy az ügyész a letartóztatás meghosszabbítását kérte, ám a védő a gyanúsított idős korára, rossz egészségügyi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezését indítványozta.

„Számomra egyrészt megdöbbentő, hogy a védő indítványának a bíróság helyt adott, ezzel kitéve bennünket, vagy legalább engem, aki sokat járok az utcán, egy újabb támadásnak, akár a merénylő cinkosai révén. Másrészt nehéz tudomásul venni, hogy egy ilyen súlyos, már két évvel korábban is elkövetett merénylet tetten ért elkövetőjét még nem állították bíróság elé, hogy tettért feleljen és méltó, másokat is elrettentő ítélet sújtsa. Ha egy ilyen viszonylag egyszerű esetben is „az igazságszolgáltatás malmai” ilyen lassan őrölnek, mit várjunk a jelenleg letartóztatásban lévő politikusok és az általuk elkövetett tettekben közreműködők és haszonélvezők esetében? – tette fel a kérdést Jeszenszky.

A kivételesen kicsi vízállást kihasználva két hónapon át gyűjtötték a szárazra került vagy láthatóvá vált hulladékot a Duna medréből a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság munkatársai a szobi Ipoly-torkolat és a dunaföldvári híd közötti folyószakaszon. A 147,8 folyamkilométeren összesen 75 tonna szemetet találtak és ebbe a nagyobb roncsok nem számítanak bele, mert azon eltávolításához a vízügynek titokzatos okból nincsenek eszközei. Volt, hogy egy helyen 110 vashordót találka, de a sztárszemét a gumiabroncs volt: összesen 899 darabot szedtek ki a mederből, vagyis kilométerenként átlagosan hatot. Vagyis a Duna középső szakaszán átlagosan 167 méterenként hevert egy autógumi.

A két hónap alatt összesen közel 75 tonna hulladékot szedtünk ki a mederből, melyek között 899 db gumiabroncs (személygépjármű, tehergépjármű és traktor gumi vegyesen) volt. Szelektíven szétválogatva gyűjtöttük a hulladékot, melyet szeptember végén el is szállítottak.

• A hajléktalanellátásban szívesen foglalkoznának a hajléktalanokkal, de az évtizedek során leépült szociális ellátórendszer, a lakhatási válság és az egészségügyi rendszer túlterheltsége miatt rengeteg más feladatuk is van.
• A jogszabályok és a finanszírozás még mindig egy olyan rendszerre épül, ami elvileg önellátásra képes embereknek ad átmeneti segítséget – a valóságban átlagban 8-10 évet töltenek az hajléktalanok a rendszerben, ahonnan nagyon kevés a kiút.
• A problémahalmaz egy különösen súlyos területe a pszichiátriai beteg hajléktalanok ellátása: arányuk mostanra harminc százalék körülire nőtt a budapesti hajléktalanok között.
• Az ellátás átalakulásának nehézségeiről a BMSZKI egyik pszichiátriai beteg hajléktalanokkal foglalkozó szállásán beszélgettünk az intézmény vezetőjével, Lengyel Krisztinával és Ország Dóra szociális munkással.
• A háttérről és a lehetséges megoldásokról pedig a BMSZKI igazgatójával, Zakar Gergellyel és szakmai igazgatóhelyettesével, Breitner Péterrel beszélgetünk.

„A többi hajléktalanszállóhoz képest mennyire kell máshogy dolgozniuk a szociális munkásoknak a Kálvária szállón?” – tettem fel a kérdést Lengyel Krisztinának, az intézmény vezetőjének.

„Nálunk mindenféle pszichiátriai kórképpel megfordulnak, legyen szó skizofréniáról, depresszióról, pánikbetegségről. Más a valósághoz való viszonyunk. Vagyis ahhoz a valósághoz, ami a lakó szavaiból megjelenik. Helyén kell tudnunk kezelni.

A mai beköltözőnk például úgy mutatkozott be, hogy ő egy nőgyógyász főorvos, és akkor én gratuláltam neki ehhez az eredményhez.”

Lengyellel a közel ötven férőhelyes Kálvária Átmeneti Szállás egyik szobájában beszélgettünk, az ablakból látni lehetett a kétemeletes kis nyolcadik kerületi ház udvarát, ahol öt-hat bentlakó cigarettázott, sétálgatott fel-alá. Ők egytől egyig valamilyen szintű pszichiátriai ellátásra szorulnak, és ezen a szállón leltek ideiglenes otthonra, hiszen a Kálvária Átmeneti Szállás 2021-2022 óta mentális beteg hajléktalanok ellátására szakosodott – olyan nagyra nőtt ugyanis az arányuk a hajléktalan társadalmon belül. Ám ez nem mindig volt így.

Az EU megállapodott Kínával abban, hogy az ázsiai ország a következő négy év során nagyjából felére csökkenti az Európába irányuló hibridszemélyautó-exportját - írja a Guardian. A jelentős állami támogatások miatt dömpingáron kínált kínai e-autó és hibridexport óriási károkat okoz az európai autóiparnak, így a magyar gazdaságnak is.

Maroš Šefčovič, az Unió kereskedelemért felelős biztosa a megállapodást elsőnek nevezte a maga nemében, mivel azt nem előzte meg kölcsönös kereskedelmi háború. Az autóiparban érdekelt tagállamok erős nyomást helyeztek az unióra, mivel minden érintett országban többezer fős leépítések történtek vagy vannak kilátásban. Sefcovic szerint a kínai fél elismerte, hogy az ügy miatt óriási politika feszültség keletkezett az uniós tagországokban és hajlandó volt önkorlátozást tanúsítani.

De a kínaiak persze messze nemcsak a hibridautók piacán élnek az államilag támogatott piacfoglalás taktikájával, így a tárgyalások tovább folynak a teljesen eletromos autókról, vegyipari termékekről és textilfélékről is.

Identitásformáló közösségi műsorunktól semmi sem áll távolabb.

• 00:00 Tartalomjegyzék. Vakáció a gárdonyi mocsárban. Kínai robogó paradigmaváltóval.
• 02:43 Anonim vízóra-károsultak szenvedései. Youtube-válogatás Uj Péter káromkodásaiból.
• 08:00 Izrael Észak-Írországban. Raknak tojást a lecsóba a katolikusok? Isznak Guinnesst a protestánsok?
• 11:58 Geológia kvíz: Brit szigetek. Ír kígyók és brit macskák.
• 17:19 Pizzarendelés a Parlamentbe. A Fehér Ház kantinja az 1990-es évkekben. Sajnos a Karmelitában már nem tudunk olcsón étkezni.
• 20:36 Tudományos kvíz: Kínai Nobel. Tu Ju-ju. Francia innvováció és gazdasági összeomlás. Mo Jen.
• 27:58 A hatnapos dezodor. Minden idők legfideszesebb neve: Horogszegi Szilágyi-Landeck Dániel.
• 32:49 Egy hét letartóztatások nélkül. Tombor András, a diktatúra áldozata.
• 36:26 Magyar Péter-zokni. A török Ratko Mladic-zokni. Djordje Martinovic, egy törött üveg és az ébredező szerb nacionalizmus.
• 43:04 Kim Lane Scheppele és Orbán visszatérése. Mikor nő fel az Orbánra már nem emlékező generáció?
• 49:17 A Tisza potenciális szakadása. Az ötkamarás parlament. Bonyolult politikai rendszerek sikeres eltérítése Amerikától Brazíliáig.
• 55:36 Terveet Kädet a Gólyában. Läjä Äijälä, a sokoldalú művész.
• 58:31 A Google hirdetési stratégiája és egyéb idegesító reklámok.

A 444, így a Borízű hang is előfizetési díjakból, az olvasók/hallgatók/nézők befizetéseiből él. Most még csak a Belső Kör és Közösség előfizetői csomagok tulajdonosai hallgathatják/nézhetik a legfrissebb epizódot. A rövidebb, ingyenes változatot egy nap múlva közöljük. Fizessen elő a 444-re, mert előbb és hosszabban hallgathat, mi pedig működhetünk szépen tovább! (Használati útmutatónk az előfizetős verziók kezeléséhez mindenféle podcastalkalmazásokban.)

Magyar Péter miniszterelnök szeptember eleji ígéretének megfelelően megemelték a cégekre kivethető környezetvédelmi bírságok alsó és felső határát is. A miniszterelnök korábban azt moidnta, hogy az aránytalanul kis bírságoknak nincs nagy visszatartó erejük. A változások a péntek este megjelent Magyar Közlönyben olvashatók. Ennek megfelelően ezentúl a büntetésnek minimum el kell érnie a vállalkozás előző évi nettó árbevételének 0,5 százalékát, de legalább 5 millió forintot. Ez azonban csak a visszaesőkre érvényes. A magasabb büntetés előfeltétele, hogy a céget előtte ugyanazon okból már kétszer megbírságolják vagy hogy bármilyen környezetkárosítást kövessen el korábban. A lehetséges maximumértéket is megemelték, ez a 100 millió forint feletti éves forgalmú vállalkozások esetében 2-ről 5 milliárd forintra nő.

Hivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali visszaélés. Ezen a címen nyomoz a BRFK Rákay Philip egyik cége, a Rácalmás Greendustry Projekt Zrt. gyanús rácalmási földvásárlásának ügyében.

A cég 2022. novemberében 42 hektáros területet vásárolt a rácalmási ipari parkban, a koreai Hankook gumigyár régóta ott működő üzeme mellett. Mit tesz isten, a magyar kormány és a cég egy évvel később, 2023. novemberében bejelentették, hogy jelentősen kibővítik a gyárkomplexumot. A koreaiak emiatt megvették a fideszes influenszer földjének egy részét, a másik felére pedig elővásárlási jogot szereztek. A cégnyilvántartás adatai szerint az egykori tévés műsorvezető cége ezen az egy tranzakción 1 milliárd 433 milliós adózott nyereséget könyvelhetett el.

A rendőrség azt gyanítja, hogy Rákay fülest kaphatott a Hankook bővtési terveiről.

Rájár a rúd Rákayra, szeptemberben a Petőfi-filmjének ügyében indult NAV-nyomozás költségvetési csalás gyanújával ismeretlen tettes ellen.

Rákay Philip 2024-ben bemutatott történelmi kalandfilmje a magyar filmgyártás történetének addigi legköltségesebb alkotása volt: a Nemzeti Filmintézet (NFI) 4,7 milliárd forintos állami támogatást ítélt oda a filmre, mely a gyártáshoz kapcsolódó 30 százalékos adókedvezménnyel együtt összesen 6,1 milliárd forintba került, de a hvg.hu szerint a költségek összesítésével már 7,022 milliárdos gyártási költséget kapott eredményként.

(via Telex)

Kiválóan szórakozhat, aki szombaton (ma!) vagy vasárnap kimegy a Klauzál téri piacra, ahol már dübörög Budapest legfrissebb kulteseménye, a kis, független galériák által összehozott BIAF, azaz Budapest Independent Art Fair. Az alapkoncepció a szinte bárkinek elérhető áru művészet, belépő nincs, potenciális élmény annál több. Láthatók itt bizonyítottan menő kortársak és éhes fiatalok, nem is beszélve az izgalmas autodidaktákról és az élőben megtapogatható művészekről.

De hogy mi ez pontosan és miért annyira szórakoztató, arról beszéljek inkább én magam, ha már én nyitottam meg a vásárt, íme a megnyitószöveg, amiből majdnem minden kiderül:

Kedves Vásározók, drága Szakma,

A vásárokban néha egészen fantasztikus műalkotásokba lehet belefutni. A múlt hétvégén, a Bálnában, a Budapest Contemporary nevű művészeti vásárban például minden túlzás nélkül életem legnagyobb hatású performanszát láttam. L. Simon László előadásában. Pedig amikor két éve Amszterdamban megnéztük Marina Abramomic utazó életműkiállítását, ott élőben rekonstruálták Abramovic és Ulay híres, Imponderabilia című, hetvenes évekbeli performanszát. Azt, amikor a művész és alkotótársa meztelenül, egymás felé fordulva beálltak a bolognai kortárs művészeti galéria egyik szűk ajtajába. De annyira közel egymáshoz, hogy a nézőknek szabályosan át kellett furakodniuk köztük, ha át akartak jutni a másik szobába és azt is el kellett dönteniük, hogy ezt melyikük felé fordulva teszik meg, mert lapjával el sem fért az ember, csak élével. Amszterdamban egymást váltó művészdiákok játszották újra a darabot. Nekünk egy átlagos termetű lány és a kontinentális Európa legnagyobb farkát viselő, alacsony fiú jutott. És én voltam az egyetlen, aki, miután kiállta a sorát, a csávó felé fordulva mert bearaszolni..

És ez semmi sem volt L. Simon performanszához képest. Hősünk ugyanis fogta magát és úgy sétálgatott fel-alá a Bálna termeiben, mintha semmi sem történt volna.

Érdekes eltérés, hogy amikor az Imponderabiliát 1977-ben a páros először és utoljára előadta Bolognában, három óra elteltével megjelent a rendőrség, a Bálnában viszont valamiért nem.

Mind a két eset pompásan illusztrálja azt a tézist, hogy a kortárs művészet szakirányú képzettség nélkül, a legegyszerűbb hétköznapi szinten is élvezhető dolog. Ha jól értem, a Budapest Independent Art Fair kitalálói is részben valami ilyesmire gondoltak, amikor megszervezték a város legújabb művészeti vásárát.

Kortárs művészettel együtt élni klassz, tegyenek így minél többen - pitchelik a szervezők. Két festő gyerekeként első kézből mondhatom, hogy ez tényleg így van. A szüleim mindig otthon festettek és amikor kijöttem a kisszobámból, sose tudhattam, hogy mit találok a műteremként szolgáló nappaliban: egy újabb képet, a homlokán szöge kapáccsal kilyukasztott lókoponyát, ami sok csendéletük főszereplője volt, esetleg Katit, az aktmodellt.

Gyerek voltam, nekem az volt a természetes, hogy nálunk festmények borítanak el minden falfelületet, míg az osztálytársaimnál fekete drótból hajlított Frédi-Béni és Foxi-Maxi figurák, házi áldások, illetve a Vég Gyuriéknál, akinek az apukája orvos volt, elképesztően érdekes, bár első látásra is igen ronda, bőrből domborított 3D-s faliképek, amik megfelelő szögből nézve kiadtak egy nagycsöcsű nőt.

Kisebb koromban ugyanolyan lelkesen bambultam el végtelen, boldog negyedórákra Katit, a szobám plafonján, az ajtó fölött terjeszkedő, sörényes hangyász alakú beázásfoltot vagy a szüleim valamelyik festményét bámulva. Aztán kicsit idősebb lettem és megtanultam, hogy az aktmodell csak kéthetente jön, a beázásfoltok nehezen mozgathatók, festményt, grafikát, fotót vagy szobrot viszont bárki vehet magának, hogy bármikor el tudjon bamubulni rajta egy boldog negyedórára. Aztán még idősebb lettem és megtudtam, hogy igazából egyáltalán nem mindenki vehet magának képet, csak a pénzes alakok, mert a képek drágák például az én szüleimnek sem tellett volna ilyesmire, ha nem festenek maguknak. Így már megértettem, miért lett belőlük festő annak ellenére, hogy minden másnap elmondták, hogy a jövő hónapban éhen fogunk halni.

Ennek a vásárnak az a koncepciója, hogy mi lenne, ha a képek annyira azért nem lennének drágák, így mindenki vehetne magának, így a kortárs képzőművészet fogyasztása átlagos urbánus szokássá válna és a művészektől nemcsak beérkezett befektetési bankárok, hanem hozzájuk egészen hasonló kortársak is vásárolnának.

Ha egy filmben valaki belép egy szobába, kinyitja a bőröndjét, kivesz belőle egy képet és kiakasztja a falra, majd leül egy székre, a világ összes, tetszés szerinti kultúrából érkező nézője azonnal érti a jelenet értelmét: az illető éppen beköltözött. A szobát egyetlen gesztussal varázsolta át ingatlanból személyes életérré.

A kekeckedők ezen a ponton vethetik közbe, hogy tök jól hangzik ez az elérhető áru művészet, ha az ember vevő vagy galériás, de mi van szegény művészekkel? Nálam aztán senki sem empatikusabb velük, de ez a műfaj, ha jól csinálják, nekik is baromi hasznos tud lenni. Két, Hollandiában tanuló művésziskolás apjaként a mindennapokban látom, hogy bármilyen képző- vagy iparművész indulásakor mennyire fontos a közegbe való bekerülés és a visszajelzés. A közeg, amiben el lehet kezdeni művészként létezni, vagyis megmutatni magukat és visszaigazolást kapni arra, hogy amit csinálunk, az másoknak is tud jelenteni valamit. Ez a visszaigazolás nem is feltétlenül külső, formális kritikát jelent. Már maga a tény elképesztően fontos tud lenni, ha az ember be tud mutatkozni egy galériában és órákig, hetekig vagy hónapokig kint van egy munkája. Ha pedig azzal szembesül, hogy egy másik emberi lény a saját pénzéből áldozott arra, hogy megszerezze valamelyik alkotását, a hatás egyszerűen lehengerlő. Szélsőséges esetben pedig egyenesen életreszóló. És ilyenkor maga a vásárlás gesztusa a döntő, nem is annyira annak összege.

Egészséges képzőművészeti színtér emiatt igazából nem is létezhet olyanok nélkül, mint akik most összeálltak, hogy megcsinálják Budapest első független művészeti vásárát.

Nem véletlenül, hogy a vásárban bemutatkozó független galériák művészei között annyi a fiatal, az autodidakta vagy a más területen híres, de képzőművészettel is kísérletező alkotó. Ez a folyton változó, igen vegyes társaság alapjaiban más, mint a nagyobb, zsírosabb galériáké, annak ellenére, hogy bőven vannak személyi átfedések. És annak ellenére, hogy itt is jelen van egy rakás már rég menő kortárs. A független galeristák a képzőművészet kinyitásának jegyében sokkal merészebbek a nagykutyáknál és imádnak autididakta alkotókat felfedezni. De azért találni itt mondjuk Gross Arnold-grafikákat is.

Én egy ilyennel együtt nőttem fel, ez volt a kevés külsős munka egyike a lakásunkban, így nyugodtan állíthatom, hogy kisgyereknek nem létezik jobb ábrándozófelület néhány négyzetcentiméternyi Gross Arnoldnál. Ahogy felnőtteknek bármelyik Medve Zsuzsi-grafikánál.

Én külön szeretem az itteni kínálat felszabadító egyenetlenségét. Ez nem a jólfésült tutisták világa, hanem a kockázatot vállalóké, a félelem nélküli kísérletezőkről nem is beszélve. Ez nekem azt üzeni, hogy legyél bármilyen, érkezz bármilyen várakozásokkal, a konceptuális vonaltól a viccesen át az illusztráció jellegűig, itt szinte tuti, hogy találni fogsz olyan dolgot, amire berezonáslz.

Ez az univerzum nemcsak alkotóként, de közönségként is igen szórakoztató közeg. Kis, független galérákba járva az ember eleve könnyen összefuthat magukkal a művészekkel és mindenféle vicces figurákkal és nemcsak a megnyitók alkalmával, hanem véletlenszerűen bármikor. A megnyitók pedig ebben a világban még annál is jobbak, mint máshol. Az itt összeállt csapatból legutóbb a Start Galériában nyitottam meg kiállítást, a vicces és világhírű mémfestő Pulpbrotherét, akinek itt is van most munkája.

Az egykori, trafik méretű virágbolt helyén nyitott, otthonosan lepattant helyet fullra megtöltötte a tömeg, így a zenét szolgáltató Vályi-Puskár DJ-duóval együtt végül én is felmásztam az aprócska galériára és onnan mondtam el a megnyitó szövegét, miután is Javierrel és a neki tolmácsoló Miriammal felmásztunk a magasba a szupermeredek falépcsőn. Addigi életemben sosem próbáltam, hogy milyen érzés szószékről beszélő papnak, fasiszta diktátornak vagy a kettő tetszés szerinti arányú keverékének lenni. Most már tudom, hogy baromi jó, nem véletlenül választják annyian ezt az irányt. Ezt is ennek a szubkultúrának köszönhetem.

A földszinten olyan vendégek zsizsegtek egyre vidámabban a Blitz galériás Szűcs Júlia borainak hatására, mint Szombat “I Want Orgasms, Not Roses” Éva, Szurcsik “Unknown Child” Erika, a mindig vigyorgó Ben Soir képzőművész, egy talán David nevű, androidhatású svéd költő-performer-képzőművész a csivavájával, vagy a búbánatos tekintetű, csodás Beethoven-fejű Rodics Márkó, aki a vécében található irtó vicces Kádár János-os műveket alkotta, amik közül a kedvencem Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel című Kádár-könyvének borítója volt, úgy meghekkelve, hogy Kádár szemeinek a helyére egy-egy aprócska, tökéletesen funkcionáló papírforgó került. Amikor hugyozás közben rájuk fújtam, úgy bepörögtek, hogy Kádár egyből beekizett.

Ezzel pusztán azt próbáltam illusztrálni, hogy az itt bemutatkozó helyszínek nem pusztán kép- vagy fotóboltok, hanem, ha jól csinálják, közegteremtő izék. Ezek a típusú galériák egyszerre keltetnek új vásárlókat és új művészeket, de azoknak is kiváló szórakozást nyújtanak, aki még nem vásárolt. És ez már akkor is igaz, ha külön-külön nézzük őket. Most viszont kitalálták, vagyis a startos Analóg Angelika, Tarnai Edina a DINDIN-ből és Polgár László a Ladóból kitalálta, hogy álljanak össze tízen és csapjanak egy még nagyobb bulit, mint amilyen minden egyes nap zajlik náluk külön-külön. Így, hogy már kitalálták, nehéz jobb ötletet elképzelni. A helyszín természetesen szimbolikus, egyben szóviccelős, hiszen egy működő piac galériáján járunk, de a rejtett szóviccért majd az Úristen bünteti meg őket.

Jó szórakozást, nézelődést, vegyülést és vásárolgatást!

• Október 10. a hajléktalanság, és a lelki egészség megőrzésének is a világnapja.
• A héten azonban három, a szociális szakmát és az egész társadalmat érintő világnap is volt, és egyik sem az ünneplésre adott okot.
• Október első hétfője a lakhatás világnapja, hetedike pedig az állami gondozott gyerekeké.
• A hajléktalanság világnapján érdemes egyben tekinteni a világnapok által felvetett problémára: minél sérülékenyebb valaki, annál nagyobb eséllyel kerül veszélybe a lakhatása is.
• A szerző Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnöke.

A kormány a gyermekvédelem kihívásaival kiemelten foglalkozik, az egy hónapja bemutatott Gyermekvédelmi Jelentés, és a bicskei bántalmazási ügyről csütörtökön kiadott kormányzati vizsgálati jelentés egyaránt elemző és súlyos képet fest a gyermekvédelmi rendszer égető problémáiról. Maga az a tény, amely az anyag felvezetésében is szerepel, hogy húsz év kellett a feltáráshoz, hozzáad a helyzet súlyosságához.

Ezekben a folyamatokban nem lehet eléggé méltányolni a szembenézés és felelősségvállalás iránt való elköteleződést. Ugyanebben a szellemben kell értékelni a témában bejelentett és jövő év elején elinduló Jóvátételi alapot is, de mindezeknek a kormányzati dokumentumoknak az elemzése a jelen írás kereteit már szétfeszítené. Az áldozatok, kárvallottak és a szociális szakma számára egyaránt kulcsfontosságú a kormányzati felelősség felvállalása, enélkül nem is lehetne a rendszert újratervezni. Erre alapul a diagnózis, és a jelentés elemző munkája is. Ezek a látleletek nagy és hiánypótló munkával azonosítják ugyan a problémákat, és ez a szemléletváltás lehet az új gyermekvédelmi törvény kiinduló alapja is. A megoldások közt azonban a lakhatás mint szociális szolgáltatás bevezetése még nem szerepel kellő súllyal.

Holott nem csak a világnapok témái kapcsolódnak szorosan. A gyermekvédelem és a szociális ellátások közt ma még a földre hullanak a rendszerben felnövő fiatalok, és a lakhatás, mint szociális szolgáltatás bevezetése nélkül ez nem is változhat meg.

A rendszerben felnövő fiatalok lakhatása mindegyik világnap alkalmából fájóan aktuális, és a kormányváltás után is súlyosak még a kérdések. A Fidesz bukását katalizáló kegyelmi botrány a bántalmazások súlyosságát hozta a napvilágra, de az állami gondozásban felnőtt fiatalok a mai rendszer működésében nagyon gyakran akkor is rendszeráldozatok, ha fizikai erőszak nem érte őket a rendszerben töltött évek alatt. Ebben a Diagnózis is világosan állást foglal.

Gyermekeket is érint a hajléktalanság

Az állam azonban nem csak ebben a tekintetben bánik rosszul a rábízott fiatal életekkel. Az állami gondoskodásban élők minden más csoportnál alacsonyabb iskolai végzettséget szereznek, és minden más gyereknél nagyobb eséllyel lesznek áldozatok, és bűnelkövetők is - erről a Szőlő utca kapcsán írtam bővebben. Emellett folyamatos jogsértések történnek követ el az anyagi és lakhatási okú gyermekkiemelések terén is.

Azok közül, akik ma hajléktalanként élnek, az 50 év alatti korosztályban minden harmadik, és a 30 év alatti korosztályban pedig minden második fő állami gondozásban nevelkedett. Azaz azok a gyerekek és fiatalok, akikről az állam ma „gondoskodik”, mindenki másnál nagyobb eséllyel válnak otthontalanná.

Amikor a hajléktalanságról van szó, akkor a közvélemény szeme előtt még mindig a rossz fizikai és mentális egészségi állapotú, középkorú férfiak jelennek meg, de számos család és gyermek lakhatási helyzete is rendezetlen. A hajléktalanság világnapja arra alkalmas, hogy felhívja a figyelmet az otthontalanság számos arcára, és arra, hogy milyen sok gyermeknek nincsen biztos otthona ma Magyarországon.

Állami gondozásból az erdőbe

A 23 ezer, állami gondoskodásban nevelkedő gyerek és fiatal közül még mindig hétezren élnek nagy intézményben, és rajtuk kívül is családok átmeneti otthonaiban 7005 gyermek, a gyermekek átmeneti otthonaiban pedig 724 gyermek él. Ezen két intézménytípusban minimum egy felnőtt családtag él együtt a gyermekekkel, így az ő létszámuk a hajléktalanellátás ügyfeleihez adódik. Az állami gondozott gyerekek száma ugyan nem, de az arányuk folyamatosan nő, és ma már az uniós átlag másfélszerese úgy is, hogy sokan férőhelyhiány miatt maradnak érvényes kiemelési határozattal alkalmatlan vagy egyenesen veszélyeztető környezetükben.

Az Utcáról Lakásba! Egyesület bérlői körében a saját szemünkkel is tapasztaljuk, hogy ezek a statisztikák nem csak számok: a bérlőink közt többen is vannak, akik az utógondozás évei végén azonnal hajléktalanná váltak, és az Utak az erdőben kötetünk élettörténeteinek felében is szerepet kap az állami gondozás – holott ez egyáltalán nem volt kiválasztási szempont az interjúalanyok keresése közt.

A kegyelmi botrány során az Odakint most szörnyek járnak tüntetés hívta fel a figyelmet arra, hogy a kegyelmi ügyben érintett áldozatok mellett állami gondozott fiatalok tömegesen válnak otthontalanná a rendszerből kilépve. Mások pedig felnőtté válva esnek vissza a hajléktalan élethelyzetbe, vagy eredeti, kiszolgáltatott helyzetükbe az állami gondoskodás után.

Egyik fiatal bérlőnk egy fővárosi erdőbe ment vissza az állami gondozás évei után édesanyjához, és kunyhóban élt kora huszonévesen, míg egy másikuk szerhasználó szüleihez tért haza nagykorúvá válásakor – azokhoz az emberekhez, akiktől az állam a lakhatás megoldatlansága, illetve szülői alkalmatlanságuk miatt emelte ki őket pár évvel korábban. Azok a fiatalok viszont, akik minden családi háttér nélkül, teljesen gyökértelenül lépnek ki az életbe, fiatal felnőttként a hajléktalanság réme fenyegeti. A lányok esetében pedig kiemelt a kockázata annak, hogy a lakhatásukért cserében méltatlan bánásmódnak és szexuális kizsákmányolásnak esnek áldozatul.

Megmenteni az állami gondozástól

A családok lakhatásának megoldatlansága miatt történő kiemelés ráadásul törvénytelen gyakorlat, amelyet az ENSZ gyermekjogi egyezményének ratifikálásával a gyermekvédelmi törvény itthon évtizedek óta tilt, mégis gyakori kiemelési indok. Látni olyan otthontalan családokat, ahol a szülők hosszú időn át rendszeresen látogatják a gyermekeiket a gyermekvédelmi intézményekben: ezekben a családokban a lakhatás megoldása a családegyesítést is lehetővé teheti, ahogy erre praxisunkban több példa is van. Ügyfelünk, Irénke unokáit a lakhatásuk biztosításával tudta megmenteni az állami gondozástól, és rajtuk kívül is számos olyan család van, ahol a biztos otthon elegendő segítséget jelentene a családok egyben tartásához. Ehhez megfizethető lakásállományra és szociális munkára is szükség van.

Ehhez a súlyos helyzetképhez képest a lakhatás, mint közfeladatellátás egyelőre nagyon szegmentáltan jelenik meg az új kormány minisztériumi struktúrájának a feladatai között. A kapcsolódó feladatokat, a szociális ellátás tekintetében a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint az ingatlanfejlesztés, beruházás, megfizethető lakásállomány oldalról a Beruházási és Közlekedési Minisztérium összesen három államtitkársága végzi, így a lakhatási válság felszámolására tett lépések sikere nagyban múlik a stratégiáik összehangolásán.

A hazai hajléktalanság- és hajléktalanellátás azonban nem csak a gyermekvédelmi rendszer, hanem a teljes szociális- és gyermekvédelmi ellátórendszer tragikus alulnézeti látletetét adja. Nem csak a volt állami gondozott fiatalok, de az idősek is nagyon kitettek a hajléktalanná válás veszélyének: az otthontalan emberek 43 százaléka 60 év feletti, és 10 százaléknál magasabb a 70 év felettiek aránya is.

Nem egy csapásra

Összességében még ma is 165 ezer ember él intézményi háztartásokban, és közülük kevesek esetében indokolja az intézményi férőhelyet olyan gondozási szükséglet, ami az otthonukban nem lenne ellátható.

Holott a nagy láthatóságot elnyerő szociális ügyekben, mint például a kórházban rekedt csecsemők esetében, a gyermekvédelem válsága szorosan összekapcsolódik a lakhatási szolgáltatások hiányával. Minél fiatalabb ugyanis egy, a családjából kiemelt gyerek, annál nagyobb az esélye annak, hogy a kiemelés részben vagy akár egészben anyagi, lakhatási okból történt.

Hiszen egy újszülött csecsemő szülei esetén – különösen ha első gyermekről van szó – kevés alkalom volt arra, hogy a szülői alkalmasság az anyagi körülményeken túl megállapítható legyen. (Ilyen esetek természetesen előfordulnak, például a szerhasználat, tartós betegség, börtönbüntetés, vagy más akadályoztatás is lehetnek. Ezekben az esetekben egy családbafogadó nagyszülő vagy más rokon szintén akkor tud belépni, ha erre a lakhatási körülményei alkalmasak.) A szegénységben élő anyák körében közszájon forgó félelem, hogy „nem adják haza” a kicsit a megfelelő körülmények hiányában. A megoldás itt sem a kiemelés, hanem a családok megfelelő lakhatási körülményeinek megteremtésében nyújtott támogatás lehetne.

Ez a helyzet évtizedes távlatban sem változott , és a szociális ellátórendszer lakhatási fókuszú átalakítása nélkül nem is fog.

A hajléktalanság világnapja megoldást nem jelent, de a figyelemfelhívásra apropót ad. A lakhatáshoz való jog emberi jog, de ahhoz, hogy érvényesüljön, jogszabályok és intézkedések kellenek. Azokban az európai országokban, ahol a lakhatáshoz való jog érvényesül, általános tapasztalat, hogy a bevezetése nem egy csapásra történt, hanem egyes, sérülékeny csoportok szükségleteinek elismerésével, lépésről lépésre terjesztették ki. Ma pedig itthon senkinek sem tartozunk többel, mint azon fiatalok ezreinek, akiknek az állami „ gondoskodás” eredményeképpen 18 éves korukra sem piacképes iskolai végzettségük, sem pedig otthonuk nem lett.

„Bocsánatkérésre biztosan nem kell sort kerítenünk” - nyilatkozta Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője a Magyar Hangnak.

A kijelentést megelőző kérdés onnan indult, hogy a Fidesz nem tartozik-e bocsánatkéréssel például amiatt, mert azt mondták, hogy ha nyer a Tisza, már viszik is a magyar férfiakat a frontra, az emberekben pedig ez szorongást kelthetett.

„Bóka: A kampányok mindig erősen leegyszerűsített és kihegyezett üzenetekkel dolgoznak. Ez igaz volt a Fidesz választási hadjáratára, és a Tiszáéra is. A Tisza mondásai semmivel sem voltak szofisztikáltabbak, és távolabb is álltak a valóságtól, mint a Fidesz kampányüzenetei.

Magyar Hang: A Tisza nem ígért halált arra az esetre, ha nyer a Fidesz, önök viszont ezt tették, miközben gyerekek is szorongtak a háborúval kapcsolatos kormányplakátok miatt.

Bóka: Közvetlenül a választási időszak előtt a Fidesznek az volt az egyik fő üzenete, hogy a kormányváltás kockázatokkal jár. Teljesen megalapozott üzenet volt, hogy a Fidesz kormányzásának folytatása esetén sem katonai, sem politikai, sem anyagi szempontból nem kerül közelebb Magyarország az orosz–ukrán háborúhoz. Ezt a párt rendkívül erős vizuális képi eszközökkel jelenítette meg kampányában, de ennek a valóságtartalmát ez attól még nem írja felül.

MH: Tehát nincs miért bocsánatot kérniük?

Bóka: Már a kérdésfelvetés is azt jelenti, hogy a Fidesz–KDNP kormányzása bűnös, morálisan elítélendő, gonosz, eleve elhibázott politikai célokra irányuló kísérlet volt, amely valójában nem a közjót szolgálta. Ezeket a feltételezéseket visszautasítom, ebből következik, hogy bocsánatkérésre biztosan nem kell sort kerítenünk”.

A kampányban „Kisfiam azt álmodta, hogy Magyarországot megtámadta egy másik ország” címmel írtunk arról, hogy milyen hatások érhették a gyerekeket a kampányban, például a Szentkirályi Alexandra által megosztott videó miatt, amiben egy AI által generált kislánya várja vissza az apukáját a frontról, de hiába, mert agyonlövik.

A Magyar Hang interjújában Bóka beszél még arról is, hogy nem tudták megakadályozni annak a percepciónak a kialakulását, hogy az előző kormányzatok érzéketlenek voltak ezzel a gyermekvédelem területén, ez azonban nem felel meg a valóságnak, és Orbán Viktor sem hagyta cserben Hankó Balázst.